login |

The Untamed – írta LambSkewers

2019. 11. 05. 14:58 - Írta: vendegblogger

15 hozzászólás | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika,

Na, kérem szépen, így kell egy regényt sorozattá adaptálni! A kínai The Untamed ugyanis egy webregényből, a The Grandmaster of Demonic Cultivation-ből készült (aminek animeváltozatáról már olvashattatok).

Amikor meghallottam a hírt, hogy a regényből élőszereplős sorozat készül, nem bizakodtam, de nyitottan álltam hozzá. Nyitottan, mert tudtam, hogy néhány kulcsjelenetet adaptálnak, mert a kedvenc karaktereimet láthatom hús-vér formában, illetve a nagyszerű Wei Wuxian-casting miatt.

Sokan a regény rajongói közül azonban az adaptáció ellen voltak. Végül a The Untamed csinált egy száznyolcvanasat és az eddig kétkedők nagy részét maga mellé állította.

A történet főszereplője Wei Wuxian, aki új esélyt kap az életre és halála után 16 évvel transzmigrálódik (beleköltözik) egy másik testbe, ám sötét és tragikus múltjától ebben az életben sem szabadulhat. Ahogy visszatér, szinte azonnal összehozza a sors régi barátaival és ellenségeivel. Bosszú, megbánás és rejtélyek utáni nyomozás veszi kezdetét egy olyan világban, ahol Wuxian a rettegett és gyűlölt Yiling Pátriárka.

A The Untamed egy wuxia műfajú dráma. Kultivátorokról szól, akik képesek több száz évig élni, és akik az embereket védelmezik különböző lények, mint például szellemek, vagy zombik ellen.A sorozat 50 részes, de ezt az 50 részt egyszer sem éreztem soknak.  Egyértelműen érezhető, hogy a készítők ugyancsak rajongók, vagy kaptak egy felsőbb utasítást, amihez tartaniuk kellett magukat. Tudták, hogy min lehet változtatni és mit kell meghagyni úgy, hogy a karaktereket tiszteletben tartsák.

A történet ugyanis hihetetlenül karakterközpontú. A karakterek azok, akik előrébb viszik azt és megragadják a nézőt. Ezt az anime kritikánál is írtam, minden egyes szereplő fontos, mindenkinek megvan a szerepe és ezzel hatása Wei Wuxian életére. Ők azonban nincsenek alárendelve Wuxian személyének.

A tovább mögött folytatom.

A sorozat röviden, spoiler nélkül arról szól, hogy Wuxian lelkét váratlanul és beleegyezése nélkül megidézi Mo Xuanyu, aki testéért és lelkéért cserébe bosszút követel. Wuxian alig tér vissza, máris egy démoni megszállás kellős közepébe csöppen. Az ügy odavonzza ismerőseit, minek hatására visszaemlékszik múltjára.

Ezen, a múltban játszódó részek során választ kapunk arra, hogy hogyan, miért és mi vezetett Wuxian 16 évvel korábbi halálához. Visszatérve a jelenbe, látszólag egy nagyobb gonosz munkálkodik, ezért Wuxian és társa, Wangji követik a nyomokat és megpróbálják leleplezni a majdnem 2 évtizede ármánykodó főgonoszt. Ezalatt még több titokra derítenek fényt és lehull a lepel a múlt eddig rejtett és nem sejtett eseményeiről.

A The Untamed alacsony értékeléssel (4.8) kezdett a Douban oldalon, ugyanis a kezdő részek, hát… igen, gyengék.  A történet csak úgy igazán a 13. rész körül indult be. Mindaddig megismerhettük a karaktereket, a Sötét Fémet és a hierarchiát is, ami sokszor vontatott módon történt. Később a sorozat elkezdett lendületet és elismerést kapni. Jelenleg 8.1-es értékelésnél tart, amiből látszódik, hogy mennyien megkedvelték. Mindenképpen az idei sztár drámának hívnám.

Wei Wuxian az egyik legszerethetőbb főszereplő, akit valaha láttam. Habár először gyerekesnek, kicsapongónak és komolytalannak tűnik, hatalmas a szíve és félelem nélkül kiáll azért, amiben hisz. Wuxian “mosollyal született az arcán”, bármi történjen,  ő mindig tud mosolyogni, ám szívében sok fájdalmat és félelmet hordoz. Szerintem Xiao Zhan nagyszerűen hozta ezt az oldalát Wuxian-nek. A gyerekes csillogás megmarad a szemében, de az idő és az események megkoptatták azt, csibészes mosolya pedig megtörtté válik. 

Habár az első néhány részben túljátszott, később megtalálta Wuxian hangját és hozta mindazt, ami miatt annyira szeretjük ezt a karaktert. Talán amit legjobban tisztelek Wuxianben az az, hogy nem engedi mások eltántorítsák és megfélemlítsék, ha ő maga úgy érzi, valamit meg kell tennie. Hihetetlenül bátor és habár mindenki megveti szavai és cselekedetei miatt, ő bátran sétál előre a keskeny palló hídján. Ennek ellenére Wuxian nem tökéletes. Hoz rossz döntéseket, amiknek meg is vannak a következményei.

Wang Yibo játszotta Wuxian “ellenfelét”, Lan Wangjit. Wangji egy szabálykövető, tökéletes kultivátor növendék, aki szóból sem ismeri a móka fogalmát. Az ő monoton életét kavarja fel a hiper energikus Wuxian. Wang Yibo saját elmondása szerint nem tudta igazán hogyan játssza Wangjit a forgatás megkezdése után, később konzultált a rendezővel és váltott játékstílusán. Papíron ugyanis jól mutat a nulla érzelmet kifejező karakter, de a való életben, mi nézők hogyan tudunk vele azonosulni?

Örülök, hogy ezt Yibo maga is észrevette, ugyanis a váltás egyértelmű és Wangji javára vált. Visszagondolva vicces, hogy azt hittem Wang Yibo lesz a leggyengébb láncszem, ennek ellenére rám cáfolt és ma már azt mondhatom, lenyűgöz mennyire jól hozta élőszereplős Wangjit, ő volt az egyik legjobb dolog a sorozatban.

A főbb karakterek között ott van még Jiang Cheng, aki nagyon sok kritikát kapott a nézőktől, habár ő az egyik legtragikusabb szereplő az egész történetben. Jiang Cheng a Yunmeng Jiang klán jövőbeli klánvezére, akit ebben a tudatban is neveltek fel. Hatalmas a nyomás a vállán. Meg kell felelnie családjának, kordában kell tartania örökbe fogadott fivérét, Wuxiant, de ugyanakkor szeretetre éhes és az sem segít, hogy Wuxian karizmatikussága mellett ő mennyire kicsinek érzi magát. 

Jiang Cheng és Wuxian civakodását csak nővérük, Yanli tudja orvosolni. Wuxian félelmetesen imádja őt, amolyan anya szerepet tölt be az életében. Yanli gyönyörű, intelligens, a nyugalom szigete, de ugyanakkor nem riad vissza kiereszteni karmait, ha öccseiről van szó.

Azt, hogy mennyire sokrétegű minden szereplő, az is bizonyítja, hogy a legtöbben kaptak saját karakter dalt, ami gondolataikat és életútjukat mutatja be. A Tencent YouTube csatornáján meg lehet őket tekinteni angol felirattal. Messze a kedvencem Lan Wangji, Bu Wang című dala, amit maga Wang Yibo énekel. Ha már itt tartunk, a záró dal (Wu Ji) Xiao Zhan és Wang Yibo duettje.

Az egyetlen, akit nehéz jellemezni, az talán az egyik gonoszunk, Wen Ruohan. Mi csak Disney papinak neveztük el, mert olyan, mint egy rossz Disney főgonosz. A sorozat javára írom, hogy a regényben nem sok dolgot csinált, megjelent itt, beszéltek róla ott, így nem dolgozhattak sokkal az írok, végül adtak neki egy trónt, ami elszórakoztatott engem a jelenetei alatt. Fia, Wen Chao már inkább volt aktív gonosz. Ő járta az országot és ott tett keresztbe szereplőinknek, ahol csak tudott. Minden spoiler nélkül, a gonoszunk hatékony, nem kell megriadni.

Elég sok karakterünk van még, így kiemelném a legfontosabbakat. Ilyen például Jin Zixuan. A Lanling Jin klán jövőbeli klánvezére, elkényeztetett, ám tudja mi a helyes és nagyon szép karakterfejlődésen megy keresztül.  Lan Xichen, Lan Wangji bátyja és egyben a Lan klán klánvezére, aki mindenkiről a legjobbat feltételezi. Mindig igazságos és próbálja a tőle telhető legjobb döntéseket meghozni, még ha azok nehezek is.

Ott van továbbá Wen Qing, a Wen klán orvosa, akinek öccse védelme a legfontosabb és hálából a Wen klánt szolgálja, habár nem ért egyet tetteikkel. Öccse, Wen Ning, nagyon csendes és visszahúzódó, folyton betegeskedik. Szegény Wen Ning nem kapott jó bánásmódot. Fogalmam sincs, hogy az írás, rendezés, vagy a színész miatt. Folyton azt éreztem, hogy ez a Wen Ning egy 10 éves szintjén van és emiatt nem is élveztem jeleneteinek többségét.

És ha most a negatívumokhoz értünk: Hamar túlesek azokon, amik nem tetszettek, – még ha el is veszik tőlem a többiek az “ázsiai dráma rajongó” kártyámat – hogy azzal folytathassam, amik a The Untamed erősségei voltak. Az elején nagyon feltűnő volt a sok lassított jelenet. Én eleve szeretek figyelni a kameraállásokra, az áttűnésekre és a háttérzenére, szóval egy ponton azon kaptam magam, hogy nem a történetre összpontosítok, hanem arra, hogy “miért lassították le ezt a jelenetet is?”. Később szerencsére ezekből visszavettek, vagy csak megszoktam(?), de az biztos, hogy nem tűnt fel annyira.

A negatívumokhoz tartoznak még a zoomok is. Ha nem ad hozzá a jelenethez, akkor miért, ó, miért kellenek? Ebből is egyre kevesebb lett a részek előre haladtával, nagy megkönnyebbülésemre. A zoomon és a lassításon kívül az egyik legnagyobb dolog, ami zavart, az a filter. Mivel a történet egy ponton sötétebbé válik, így szerencsére a filteren is  változtattak, az pedig dobott az összképen.  Éppen emiatt gondolom, hogy a rendezőknek fogalma sem volt a kezdet kezdetén, hogy mit szeretnének ettől a sorozattól, vagy hogyan nézzen ki.

De nagy szívfájdalmamra az akciójelenetekkel is voltak problémák. A koreográfia szerencsétlen, a háttérben a semmivel kardozó és a semmitől földre zuhanó extrákkal fűszerezve. Nem tudni, ki hol van a csatatéren és gyakran el is húzzák ezeket a jeleneteket. Az érzelmi vonala viszont kifogástalan volt, szóval az számomra megmentette az egészet, főleg, hogy ezek nagyon fontos részei az eseményeknek.

Tetszik, hogy a The Untamed hozzáadott valamit a történethez, mégpedig azt, hogy mennyire megkérdőjelezi a moralitást. A többi adaptációban is lehet érezni, de itt különösen nagy hangsúlyt fektettek erre a kérdésre. Ki a jó és ki a rossz? Ki dönti el és hogyan? A Lan klán számára mindennél fontosabb a szabályok betartása, hiszen több ,mint 3000 is van belőlük. Minden apró lépés, amit tesznek, elő van írva számukra. Mi történik, ha a szabályok meggátolnak abban, hogy megtedd, amit helyesnek vélsz? Ha elveszítesz mindent amiatt, mert haboztál?

Wei Ying szavai és cselekedetei hatására, Lan Zhan elkezd megkérdőjelezni olyan dolgokat, amik eddig egyértelműek voltak számára. Emiatt olyan jó a dinamika Wei Wuxian és Lan Wangji között. Folyton tanítják és támogatják egymást, még ha ez sokszor nem is olyan egyértelmű. Habár látszólag mindenben szöges ellentétek, közös céljuk van és ez a pillanatragasztónál is erősebb. Nagyszerű volt nézni, hogy Xiao Zhan és Wang Yibo mennyire komolyan vették a szerepet és megtették a tőlük telhető legtöbbet, hogy olyan kémiát teremtsenek a két karakter között, ami már-már a regény szintű kémia határát súrolta.

A politikai dolgok számomra teljesen érthetőek és követhetőek voltak. Tele van passzív-agresszív párbeszédekkel, amit egyébként nagyon szeretek. Sok-sok szócsatát átemeltek a regényből és aki olvasta a művet, az tudja, hogy az írónő hihetetlenül tehetséges, amikor erről van szó. Sokszor gőzölő fejjel ültem a képernyő előtt és biztos vagyok benne, hogy ebben nem voltam egyedül. Amit a sorozat javára írok, az az, hogy nincsenek benne felesleges párbeszédek és minden azt a célt szolgálja, hogy a cselekményt építse.

Felüdülés volt, hogy a régivel ellentétben az új generáció hogyan látja Wuxiant. Mivel 16 év telt el, a jelenlegi kultivátor tanítványok soha nem találkoztak a Yiling Pátriárkával, így amikor megismerik “Mo Xuanyut”, nincs semmi előítéletük vele szemben. A fiatalok egyből kedvencek lettek, legfőképpen Sizhui, aki olyan, mint egy szabadabb, fiatal Lan Wangji.

A The Grandmaster of Demonic Cultivation c. anime kritikám alatti hozzászólásoknál tudatosult bennem, mennyien nincsenek tisztában azzal, hogy ez a dráma utószinkronizálva van. 

A hangok amiket hallanak a nézők, nem a színészeké (kivéve néhány esetben, mint például Nie Huaisang-nál). Mindenki kivételesen jó munkát végzett, de szeretném külön megemlíteni a két főszereplőnk szinkronhangáait, Lu Zhixinget, aki a sorozaton kívül ugyancsak Wuxiannek kölcsönzi a hangját az audi drámában immáron 3. évad óta és Bian Jiangot, aki Lan Zhan hangja az animében is.

A sok évnyi munka a szakmában és a karakterek ismerete meglátszódott a játékukon. Lu Zhixing könnyeddén hozta nemcsak a csínytevésen fejét törő, de a dühös, pusztításra kész Wuxiant is. Bian Jiang hangja pedig zene füleimnek. Egyszerűen nem tudom máshogy jellemezni, mint nyugtató. A dráma előtt ez volt az álom párosom és kicsit nehéz elhinni, hogy ez az álom valóra vált. Hihetetlenül sokat dob két ilyen tehetség egy-egy jeleneten. Már csak miattuk is érdemes belekukkantani az 1. részbe és megnézni milyen szinten áll a kínai szinkron.

A sorozat jó néhány kérdést nem válaszolt meg – gyanítom, hogy többségében a cenzúra miatt van. Ilyen például a Mo Xuanyu/Wei Wuxian-szál, amire az írók nem adnak választ, mert nem adhatnak. Ez bosszantó, főleg, hogy a mai napig nem értem mi történt a két karakter között, de elfogadom, mert tudom, penge élen táncoltak, hogy átcsusszanjon ez a sorozat a cenzúra bizottságon.

A The Untamed tehát erős sztorival bír, de a gyors, pattogós jelenetekhez szokott nyugati nézőnek egy kicsit lassú lehet időnként a történetvezetés. Ennek ellenére az okos párbeszédek, a szerethető karakterek, a jelmezek és a díszletek miatt kifizetődő lehet, ha valaki a korábban említett “hibákat” (mint például a zoomok, lassított jelenetek, helyenként gyenge CGI) képes elnézni. Talán nem tökéletes, de őszinte, szívvel teli sorozat, ami hatalmas lökést és inspirációt adott annak az ügynek, hogy a cenzúrát igenis érdemes és kifizetődő kijátszani, a webregényeket és azok rajongóit pedig komolyan venni.

A sorozat megtekinthető legálisan a Tencent YouTube csatornáján angol felirattal, illetve a magyar felirat folyamatosan készül.

15 hozzászólás Ne habozz!

Linda - 2019. 11. 05. 18:02

Az első kínai sorozat, amit elkezdtem nézni. Az interneten láttam néhány képet róla és leginkább a lenyűgöző képi világa fogott meg. Akkor még mit sem tudtam a novelláról vagy az anime verzióról, vagy egyáltalán a történetről de az első rész után világossá vált számomra, hogy ezt nem hagyhatom ki. Még nem láttam végig a sorozatot (és a novellát sem olvastam) szóval nincs teljes rálátásom, de a színészi játék fantasztikus, főleg Yibo-é. Nem lehet egyszerű szavak nélkül kifejezni a karakter érzéseit, mégis nagyon jól átadja. Vannak nagyon szerethető és nagyon gyűlölhető karakterek. Ami érdekes: például ki nem állhatom Jiang Chenget mert olyan mint egy hisztis primadonna és Meng Yao-t akinek tenyérbe mászó képe van, de minden karakternek megvan a maga szerepe és létjogosultsága amivel előrébb viszi a történetet. Természetesen vannak hiányosságai/hibái is a sorozatnak ahogy említetted, de ennek ellenére nagyon élvezhető és szerethető. Örülök, hogy rátaláltam erre a remek történetre és nézőként a részese lehetek. :)

szk - 2019. 11. 05. 18:52

Bár én olvastam a novellát és láttam az anime eddigi részeit, de mégis a sorozat tetszik a legjobban. Xiao Zhan a tökéletes Wei Wuxian és nekem Wang Yibo lett Lan Zhan nagyon gyorsan. Tudom, hogy sokaknak az eredeti regény sorozatban cenzúrázott részletei nem tetszenek annyira, de szerintem a lehetőségekhez képest mindent kihoztak amit lehetett a dologból.

Gyakran csak azért nézek vissza jeleneteket, hogy a tájat, a ruhákat, a hajakban viselt ékszereket még jobban megcsodálhassam. Szóval az egész sorozat képi világa lenyűgözö. Egyedül ami negatívum számomra, hogy a CGI ha nem a tájképek megjelenítésére használják fel akkor még nagyon gyerekcipöben jár, néhol meg egyenesen nevetséges.

Mindazonáltal ez az a sorozat amit mindenkinek ajánlok megnézésre, olyanoknak is akik csak most ismerkednek a kínai sorozatok világával.

Jah és nagyon kiváncsi vagyok a spin off filmre a The Living Deadre is.

PCampbell - 2019. 11. 05. 19:20

Bocsi, de én ebből 5 percet bírtam! Gondoltam bepróbálom hátha, de ez nekem nagyon nem, ehhez túl rövid az élet… :)

Judit - 2019. 11. 05. 20:20

Én szinte megszállott ként nézem minden részét és amíg várom a következő részt újra és újra hallgatom a dalokat. Leginkább a hang anyag fogott meg bár végig követtem az animét is mikor megláttam az élő szereplős feldolgozást nem lehetett kihagyni. Először csak próba ként vajon hogy fogják megoldani az egyes jeleneteket, aztán ahogy a történet utolérte az animét már nem volt kétség hogy végig nézem. Persze vannak hibák de a színészek játéka feledteti azt. Mellette olvasom a light novelt és újra magam előtt látom a színészeket akik rengeteg munkát fektettek ebbe a filmbe.
Köszönöm a fordító csapat munkáját nélkülük kevesebb lennék egy fantasztikus élménnyel!
Remélem a Living Dead -et is láthatom majd…
Köszönöm

Lexi - 2019. 11. 05. 20:23

Köszönet a kritikáért :) Nagyon jól megfogtad a lényeget :)

Nem rajongtam sose az élő szereplős adaptációkért, de engem az első résznél elvarázsolt. A lefordított részeket pikkpakk ledaráltam, és párszor azon kaptam magam, hogy már fél 1 és holnap korán kéne kelni. Imádom a karaktereket, jókat/rosszakat egyaránt. Kell egy kis elfogadás, mivel nem a hagyományos európai szemnek készült a dolog, és elsőre szokatlan lehet a képi világa, de ha az ember hagyja magát pillanatok alatt elsodorja a története.

Xiao Zhan (Wei Wuxian) és Wang Yibo (Lan Zhan) tökéletes karaktereket alkottak meg, ketten olyan érzést keltenek, mintha tűz és víz alkotta Ying-Yang szimbólumot látnák.
Mindkét férfi olyan jól játszik, hogy nehéz eldöntenem, hogy melyikük nőtt jobban a szívemhez, így hát mindkettőbe egyformán beleszerettem.

Valóban fura a CGI imitt-amott, de én szívesebben nézek egy nem tökéletes képi világú filmet, ha a története jó.

Ajánlom mindenkinek, aki nyitottabb a kissé BL storikra és szeretnének kicsit elmerülni egy másik kultúrában/világban.

Ajbars - 2019. 11. 05. 21:40

fun fact , de aki megnézi a kulissza mögötti videókat akkor láthatja, hallhatja azt is hogy a barlangban Lan Zhan milyen címet mond a dalra és az a WangXian, azt suttogja , lehet át nevezték Wuji-ra de én örültem , hogy ezt megtartották , még ha csak így is

Molly - 2019. 11. 06. 06:43

Vájon azt hányan tudjak, hogy a regény végén Wuxian és Wangji összejönnek.:)
Sajnos a szigorú cenzúra törvények miatt a sok közös és erotikus jelenetett ki kellett hagyniuk a készítőknek. Még így is érezni a sorozatban, hogy Lan Wangji szereti Wei Wuxian-t.:)

Emi - 2019. 11. 06. 15:26

Nagyon vártam ezt a sorozatot, mert imádom a kosztümös filmeket, és a bemutatók alapján ez a sorozat érdekesnek tűnt. Xiao Zhant már ismertem, és nekem nagy kedvencem, neki találták ki Wuxian szerepét. Wang Yibot egyáltalán nem láttam még, persze azóta neten már utána keresgettem.
A kritikád szerintem tökéletes. Nekem nagyon fapofa volt Lan Zhan, tényleg érzelem mentesen játszott, bár az utolsó részeknél már egy -egy mosoly kezdeményt, mimikát elengedett.
Azt írtad ilyennek kellett lennie, de nincs összehasonlítási alapom mivel nem olvastam a regényt, amiből a film készült. De! Nagyon szeretném, sajnos nem tudok sem angolu, sem kínaiul.
Mindent összevetve, alig várom hogy a magyar fodításoddal is megnézhessem az összes részt, mert az automatikus fordítással csak nagyvonalakban értem a cselekményt. Köszi a fordítást.

LambSkewers - 2019. 11. 06. 18:46

@Molly Azért azt hozzátenném a kommentedhez, hogy a történet varázsa nem kizárólag abból áll, hogy ők összejönnek, vagy hogy tele van a regény erotikus tartalommal. Most így kapásból nem vágom hány fejezetből áll, azt hiszem 111, de a 95. fejezetig nem történik közöttük semmi. A drámában bemutatott esküdt testvérekként is működik kettejük között a dolog, mert nem testiségre épül a kapcsolatuk.

@Emi Igen, Lan Zhan az a totál “semmi érzelem az arcon karakter” eredetileg. Amikor boldog is azt hiszi mindenki, hogy haragszik. Egyetlen ember tudja olvasni, Xichen. Yibo nagyon sok érzelmet mutat az eredeti verzióhoz képest. Az anime egész jól visszaadja, hogy milyennek kéne lennie.
A fordítás nem egyedül az én érdemem, de köszönjük a támogatást!

GTO - 2019. 11. 17. 22:23

Sziasztok!

Köszönöm szépen a kritikát, tetszik :)
Én még július elején kinéztem a sorozatot, reménykedtem, hátha lefordítják, de csak októbertől kezdtem el nézni :)
Én is rengeteg forgatási jelenetet megnéztem, illetve külföldi sorozatot elemző videókban és hozzászólásokban hívták fel a figyelmemet arra, hogy mindig figyeljem a két főszereplő férfi arcjátékát, abban minden benne lesz. És valóban. Sokszor még a párbeszédükben/monológjukban is el van rejtve, hogy mit éreznek egymás iránt (pl. *nem tudom ez spoilernek számít-e*- amikor Wei Wuxian kritizálja nővére választottját, aztán hirtelen elhallgat, mintha felismerte volna saját érzéseit, hogy ő is egy hasonló férfit szeret… vagy amikor megkérdezi a részeg LAn Zhan-tól, hogy szereti-e a nyuszikat, s Lan Zhan sugárzó mosollyal az arcán igennel felel, WWX nevetve meg is jegyzi erre, “végre bevallottad”, aztán hirtelen abbahagyja a nevetést, mintha megértette volna, hogy Lan Zhan nem a nyulakra gondolt a szereti alatt, hanem őrá, és így tovább).
Én nem zavartattam magam a CGI-vel, hasonlóan vagyok, mint az egyik korábbi hozzászóló, ha jó a történet, akkor attól az egytől eltekintek. Nekem a lassítások is tetszenek, sokszor annyira megérint, hogy elkezdek sírni.
Érdekes volt a rövid szövege Yibo-nak, az egyik videóban azzal dicsekszik Xiao-nak, hogy neki aznap csak három mondata van :D Ennek ellenére mindkettő nagyon jól játszott és el tudták, tudják hitetni velem cenzúra ide vagy oda, hogy szerelmesek egymásba.
Köszöntem szépen :)
Üdv,
GTO

ui.: bocsánat, ha spoilereztem.

Nelli - 2020. 01. 13. 16:58

Nem tudjátok véletlenül, hogy ez a kultivàtor kifejezés honnan van? Tudtommal talajművelő eszköz. Nem értem a magyar fordításban miért így írják. Magyarul, eddig, tudtommal csak ez az egy jelentése van. Hol találok ehhez valami szakirodalmat?

Ainsel - 2020. 06. 05. 12:29

Aki még nem hallott róla, annak mondom, hogy hamarosan érkezik magyarul is a könyv! A Művelt Nép Kiadó vette gondozásába, az eredeti, cenzúrázatlan regényt vették át, augusztus 31-én érkezik az első kötet, és még idén érkezik a következő kettő is :) Molyon azt írták, hogy a nevek szerencsére nem lesznek kiejtés szerint magyarítva, és az extra fejezeteket is tartalmazni fogja az utolsó kötet. Már mind a 4 kötet előrendelhető.

Ainsek - 2020. 06. 05. 13:20

Én csak most találtam rá erre a történetre a Netflix jóvoltából… és annak ellenére, hogy sosem szerettem a kínai sorozatokat, ezt 3 nap alatt végignéztem (és azóta már újra, jobban odafigyelve). Az első 20 résznél még erősen téptem a hajam a sok ripacskodás miatt. Mintha lenne egy Színészi Eszköztár Bénáknak, amiből megtanulták, hogy ha gonosz vagy, mindig vigyorogj tenyérbemászóan, röhögj állandóan jó hosszan és erőltetetten, vagy nézz laposan és sunyin, miközben a kamera lassan rád közelít. Ha megsérülsz, azonnal köpj vért, akkor is, ha csak a lábadat törik el. Kikészített a sok belassított repkedés, a fájdalmasan gagyi CGI, és a harcok iszonyat szánalmas koreográfiája. Sokáig azt sem tudtam, ki kicsoda, mindenki egyformának tűnt arcilag, az meg főleg nem segített, hogy mindenkinek minimum 5 különböző neve van, attól függően ki szólítja meg.

Aztán ezek valahogy már nem voltak fontosak, mert elragadott a történet összetettsége, és Wei Ying tragikus, sötét útja. Szívfacsaró volt látni, ahogy lassan mindenki ellene fordul, vagy csak szó nélkül nézi a harcát, míg végül egymaga áll a világgal szemben, hogy megvédje azt, amiben hisz. Jian Chenget sokan szeretik, szerintem egy ütnivaló, önsajnálatban, kisebbségi komplexusban, és irigységben tocsogó gyáva, aki olyan akar lenni, mint Wei Ying, de nem mer, mert ezzel ő is támadásoknak lenne kitéve. Egyetlen percig sem tudtam sajnálni. Mindig hagyja magát mások véleménye által befolyásolni, ahelyett, hogy önállóan gondolkozna, és gerincet növesztene. Az önutálata, és megalkuvása miatt pedig folyamatosan másokat okol, főleg Wei Yinget, aki akaratlanul is tükröt tart elé. Szerintem nem Lan Wangji a tökéletes ellentéte Wei Yingnek, hanem Jian Cheng. Még a nőt sem meri megvédeni, akit elvileg szeret, és amikor ezt Wei Ying teszi meg, akkor persze újra dühöng. Pedig az ő döntése minden, és vastagon benne van a keze abban, ami végül a családjukkal történik. “A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” Végig ez az idézet járt a fejemben, mert itt is pontosan ez történt. Wei Ying sokszor meggondolatlan, követ el hibákat, de sosem nézi tétlenül a kegyetlenséget és gonoszságot. Ennek komoly ára van, de Jian Cheng tétlenségének is… és végül ő az, aki nem tud tükörbe nézni.

A Lan Wangji és Wei Ying közötti kémia zseniális, ahogy a fejlődésük is. Lan Wangjinak valóban alig van szövege, ennek ellenére minden az arcára, a szemébe van írva. Egyetlen pillantása többet mond, mint Wei Ying félórás szövegelése. Egyáltalán nem vagyok érzelgős típus, de ahogy Wei Yingre néz, attól minden alkalommal összeszorult a szívem. A közös daluk is gyönyörű, ahogy igazából a sorozat összes zenéje, amiket azóta is folyamatosan hallgatok. Számomra ők ketten vitték el a hátukon az egész sztorit, és egyáltalán nem éreztem a cenzúrát, sőt, szerintem sokkal jobban átjött így, hogy milyen érzések vannak kettőjük között, mintha fizikailag bármi történt volna. Talán emiatt is, a jelenben játszódó történések jobban lekötöttek, mint a múltbeliek. Érdekesebb, és csavarosabb volt. És szívszorítóbb, látni, ahogy Lan Wangji megteszi azt, amit 16 évvel azelőtt nem. Kételkedés nélkül, nyíltan, teljes bizalommal áll Wei Ying mellé, védelmezi, gyakorlatilag el sem mozdul mellőle, bármi is történik. El kellett őt veszítenie, hogy rájöjjön, melyik utat akarja járni: az előre kijelölt, álságos szabályokkal kikövezettet, ahol komoly büntetés jár, ha a lelkiismerete szerint cselekszik, vagy a sötét, keskeny ösvényt, amin Wei Ying mellett lehet, és a lelkiismeretük tiszta marad, akárhová is vezessen az az út.

Kanna - 2020. 08. 27. 13:24

Köszi az írást, jó olvasni hogy itthon is népszerű a sorozat. Nagy rajongója lettem az utóbbi időkben a kínai fantasyknak, a legend of the white snake-et csak még félig poénból néztem meg, de aztán az ashes of love teljesen beszippantott ebbe a világba, azóta külföldi fórumokon is bújom a témát, így hamar láttam hogy mindenütt az untamedet istenítik. Valahogy mégis csak most nyáron vettem rá magam, de már rögtön az első jelenet magával ragadott. Nagyon komplex, jól felépített történet, erős, átélhető, komoly konfliktusok, összetett karakterek. Kétszer néztem végig, másodjára is ugyanolyan izgalmas volt, most pedig nagyon várom a könyvek megjelenését, minden előrendelve ;) Ja, és a sorozat zenéi is szuperek!

Krisztina - 2020. 10. 17. 19:34

Ainsek véleménye egy az egyben azonos az enyémmel. Annyit tették hozzá, hogy Jiang Cheng addig szimpatikus a történetben, amíg a nagy szája ellenére szeretettel fordul Wei Wuxian felé. Addig egy melegszívű, némileg féltékeny testvér, de mihelyt elveszti a kontrollt azáltal, hogy apja, nővére meghalnak, és már senki sem tudja visszadöccenteni a valóságba, a viselkedése, kötekedése tökéletes tükre az anyjáénak, akitől nem csak Zidiant örökli – és igen, szinte minden megaláztatás, ami Wei Wuxiant éri, annak a következménye, hogy nem áll ki mellette. Ugyanakkor Wei Ying számtalan ígérete is betartatlan marad (mindig együtt maradnak, soha többé nem hagyja el a nővérét, stb, stb ), de míg Wei W. minden döntését úgy hozza meg, hogy azok oldalára áll, akinek pillanatnyilag nagyobb szükségük van rá, Jiang Cheng mindig mások elvárásaihoz igazodik, és valóban nincs saját hangja. Csak úgy eldagonyázik a posványban… Bármennyire vágyik Wei Ying haza, Lótuszrévbe, jól tudja, ha a saját vágyának enged, a védenceit megölik. A lelkiismerete viszi távol a családjától, s míg nővére mindig Wei Wuxien szívét látja, és pont emiatt soha nem ítélkezik felette, Jiang Cheng minden kisebbségi érzését leveri rajta. A sorozat minden képi hiányossága (ez a trükkök egy részére, a csatajelenetek, szörnyek borzasztó kivitelezésére vonatkozik) ellenére nagyon jó. Mert a történet, ami mögötte van, az egyik legszebb, amivel találkoztam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz