login |

The Man in the High Castle: kezdett a 4. évad

2019. 11. 17. 21:37 - Írta: Qedrák

18 hozzászólás | kategória: kritika,

A The Man in the High Castle talán az Amazon egyik legismertebb sorozata, ám a Philip K. Dick-adaptáció mostani évadja egyben az utolsó is.

Az első epizód alapján pedig azt hiszem elmondhatjuk, hogy igazán látványosra tervezték a sorozat befejezését. Cserébe viszont nagyon átrendezték a konfliktusok szereplőit, legalábbis az a benyomásom támadt, hogy ha valaki nem látta az első három szezont, annak nem biztos, hogy szükséges pótolnia a hiányzó ismereteit a negyedik előtt.

A harmadik évad úgy maradt meg bennem, mint amelyik igyekezett nagyon kitágítani a sorozat univerzumát, megőrizve Philip K. Dick eredeti művének alapelgondolását, amely a második világháborúban győztes tengelyhatalmak melletti Nebenweltekről, más világokról szól. A tovább mögött folytatom spoileresen az első 2 részből.

Az évad utolsó epizódjában egyfajta kulturális forradalomnak lehettünk a szemtanúi, no meg annak, hogy a sorozat egyik főhőse, Juliana Crain (Alexa Davalos) sikeresen átmeditálja magát a mi világunkba. Szó se róla, nekem a harmadik évaddal nem volt semmi bajom, de a második azért jobban tetszett, mert ott a végén minden egy kicsit a helyére kattant.

A negyedik viszont úgy kezdődik, mintha a levegőben maradt kérdéseket nem is akarná megválaszolni. Azonnal egy egy éves szünettel indított az események sorában, és mire találkozunk ismét a szereplőkkel, már egészen más konfliktusok uralják a sorozat univerzumát. A japánok háborúba keveredtek Kínával, míg a Csendes-óceáni Államban a japánok ellen felkelt a Fekete Kommunista Ellenállás, amely anarchista merényletekkel próbálja aláásni a kormányzat stabilitását. (Itt jegyzem meg: a szervezetnek még a neve sem hangzott el a korábbi évadokban).

Bár korábban akadtak fekete szereplők a sorozatban, a japánok szálát mintha egy kicsit eluralta volna ez a történetszál, amely semmilyen felvezetést nem kapott. Bár esett róla szó a korábbi évadokban, de Kido (Joel de la Fuente) fiának felbukkanása, és ezzel egy belső konfliktus kiélezése szintén előzmények nélkülinek tűnt számomra.

Még sorolhatnám tovább, hiszen a trónörökös feleségének törekvései, valamint a flotta és a hadsereg versengése is legfeljebb díszletként szerepeltek a korábbiakban, nem pedig fő konfliktusokként. Még az is felvetődött bennem, hogy valamiféle rebootot nézek éppen. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az új szálak pocsék vagy remek történetek, ellenben azt igen, hogy az alkotók némileg hagyták levegőben lógni a felvetett kérdéseiket.

Több a kapcsolódási pont a németek szálán, bár itt is kapunk egy időugrást. A Nebenwelt programjuk egy év alatt finoman szólva is sokat fejlődött, de a fenti panasz itt egyáltalán nem áll. A Harmadik Birodalom tisztségviselőinek továbbra is az a legfontosabb célja, hogy valamennyi párhuzamos univerzumot meghódítsanak.

Közben a pályája csúcsára érő John Smith (Rufus Sewell) egy provizorikus státuszban egyezett ki a feleségével, aki a Semleges Zónában él a két lányukkal. Itt is értelemszerűen egy családon belüli konfliktus kerül elő, leginkább az, hogy merre éljenek és hogy a lányok milyen szellemben nevelkedjenek fel. Érdekes módon a nagypolitika sokkal kevesebb teret kap, mint a japánok szálában.

És van egy harmadik szál, ami nyilvánvalóan össze fog érni legalább az egyikkel. Juliana a sikeres teleportálása után ugyanis békebeli életet él a mi világunk Amerikájában, ám a múltja tovább kísérti. Az alternatív világban élő John Smith nem igen hasonlít arra a náci főgurura, akit ismer. Bár berendezte az életét, folyamatosan a környezetét figyeli, hogy mikor törnek az életére, leginkább magától John Smith-től tart.

Nos, kicsit megdöbbentett, hogy az első jelenetek egyikében szemtanúi lehettünk az egyik főszereplő, Tagomi (Cary-Hiroyuki Tagawa) halálának. Végig azt vártam az első epizódban, hogy bizonyára valami tévedés történt, és majd vissza fog térni mondjuk egy alternatív világból. De ott volt előttem az intő jel, hogy a főszereplők közé tartozó Joe Blake is rövid úton távozott, és nem találkoztunk az alternatív idősíkból származó valójával, noha ő még a filmtekercseken is felbukkant. Egyelőre azonban úgy tűnik, valóban kiírtak egy szereplőt, minden előzmény nélkül.

Nem láthattuk Childant vagy Edet sem (előbbi a második részben már szerepel). Ami csak felerősítette bennem a bevezetőben emlegetett reboot érzést. Valahol persze Tagomi kiírása érthető, hiszen a szereplő eléggé megfáradt, érdemi konfliktus nem maradt körülötte, a harmadik évadban felvázolt szerelmi szál pedig nem pótolta ezeket. Bár még mindig maradt bennem egy olyan érzés, hogy bizonyára csak blöff a halála, és mondjuk egy másik univerzumból majd eljön, a távolabbi cselekményt illetően erre semmi garanciát nem láthatunk.

Az is lehet azonban, hogy csak annyira hozzászoktam a sorozatok forgatókönyvíróinak halált megelőző módszereihez, amelyben valamiféle szimpátiát építenek fel a meghalasztandó szereplő iránt, hogy aki sokszor látta ezeket a jeleneteket, már sokkal korábban tudja, hogy az illető meg fog halni. Ilyen halálesetre amúgy ebben az évadban is sor kerül, de Tagomi (vagy Joe Blake) esetén ezekhez a bevett eszközökhöz nem nyúltak, és éppen ez adja a távozásuk váratlanságát.

Ahogy az is elgondolkodtatott, hogy mi szükség volt a Fekete Kommunista Ellenállás (Black Communist Rebellion) behozására. Nem állok neki keseregni az amerikai közbeszédet egyesek szerint eluraló PC-terrorról, mert azt hiszem, hogy az önmagában nem indokolja ennek a semmiből kinövő szervezetnek a megjelenését a történetben. Legfeljebb annyiban, hogy az első évad előtt például a New York-i metrót átmázolva reklámozták a sorozatot, a tengelyhatalmak szimbolikáját használva, és talán most egy kicsit kompenzálnak azzal, hogy kilengetik az ingát a másik irányba.

Ehelyett az a gyanúm, hogy az ellenállás körüli történések kimerültek, új kérdéseket pedig nehezen hoztak be, ezért csinálták ki csaknem az egész szervezetet egy látványos háborús jelenetben rögtön az első részben.

Cserébe viszont azon kívül, hogy a BCR megszólalói nagyon kemények és elszántak, valamint afroamerikai zenét hallgatnak titokban, elég kevés újdonságot mutatnak. (Azért az a vicc, amikor az egyikük saját kertes házról ábrándozik a győzelmük után, mire a társa közli, hogy ők alapvetően kommunisták, szóval ne élje nagyon bele magát, nekem kifejezetten tetszett).

Mellékesen azért hadd jegyezzem meg, hogy a könyvben a japánok kifejezetten toleránsan bántak a feketékkel (főleg a nácikhoz képest), az a fajta brutális elnyomás nem jellemezte az ott leírt világot, bár az is igaz, hogy a korábbi évadokban bemutatott felsőbbrendűség azért nagyon is a sajátjuk maradt. Vagyis kissé indokolatlannak érzem a feketék körül felépített világot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez egy rossz történetszál lenne, inkább nem értem a mögötte álló szándékot, így pedig kissé talán elcsépelt marad, ami igazán nagy kár lenne, de persze várjuk ki a végét.

Arra is kíváncsi leszek, hogy mit akarnak kihozni John Smith történetéből. A korábbi évadokban mintha történt volna egy-egy utalás arra, hogy korántsem annyira lelkes kiszolgálója a náci rezsimnek, mint ahogyan azt a többiek gondolják róla, ám a sorsdöntő pillanatokban valahogy mindig úgy alakult, hogy feljebb lépett a ranglétrán. Azzal, hogy behozták az alternatív énjét, talán erre a kérdésre is választ kaphatunk, arra nem különben, hogy miként alakul át a családjához fűződő viszonya.

Említettem, hogy mennyire kinyílt a sorozat világa az első évadhoz képest. A fullasztóan szűk helyiségekben játszódó jelenetekkel még most is találkozhatunk, de már az is belefért a készítőknek, hogy egy komplett csatajelenetet vigyenek képernyőre, páncélosokkal és helikopterekkel. A japán részekben pedig különösen ügyeltek arra, hogy a szereplők a külsőségekben is valamiféle japán életteret sugalljanak, nemcsak a viseletekben, hanem a hétköznapi tárgyakban is. Az atmoszféra megteremtése továbbra is remekül megy, amit többek között a “kortárs” zene is elősegít.

Apropó, zene. Nem tudom, hogy a korábbi kritikáimnál hangsúlyoztam-e, de Dominic Lewis nagyszerű aláfestést írt a sorozatnak, remekül kelt feszültséget, vagy éppen szolgálja a látványos képsorokat. Némelyik részletet azóta is rendszeresen hallgatom, hogy a sorozatban először felcsendültek.

Akinek tetszett az előző három évad, az azt hiszem tapasztalni fog némi változást, de továbbra is felfedezheti magának azokat a motívumokat, amelyekért megszerethette az alternatív univerzum világát. De most először az a benyomásom, hogy olyanok is belekezdhetnek ebbe az évadba, akik nem ismerik az előzményeket. Hogy miként zárul a sorozat, az hamarosan kiderül az évadkritikából.

18 hozzászólás Ne habozz!

Annatar - 2019. 11. 17. 23:48

Nekem a legvége így is értelmezhetetlen volt, ha valaki el tudja magyarázni, tegye meg (persze a megfelelő figyelmeztetések után :) ). Köszi!

wickee - 2019. 11. 18. 06:12

Nekem simán hozta az előző évadok színvonalát még a sok hirtelen és furcsa változással együtt is. Viszont egyetértek Annatarral, az utolsó jelenetet konkrétan nem értem… :D Honnan és miért jöttek azok az emberek? Mármint nyilván a párhuzamos világokból, de miért ekkora tömegben?

Ramm - 2019. 11. 18. 06:23

SPOILER

…szerintem akik átjöttek a végén azok a túlvilágról jöttek… az Emberünk a Fellegvárból meg szerintem azért tartott ellentétes irányba velük, hogy a feleségével legyen, akit megöltek a börtönbe… de hogy most hogyan tudtak a túlvilágról visszajönni azt nem vágom, de ugye Julia Craine is járt ott… bár azt a részt sem értettem, hogy ő hogy közlekedik a portál nélkül…fejben? :D

noinipo - 2019. 11. 18. 11:03

nem egyszerű a megfejtés, mert azt gondolom, hogy adott világ történései megváltoztatják a többi világ eseményeit is

wickee - 2019. 11. 18. 11:54

“bár azt a részt sem értettem, hogy ő hogy közlekedik a portál nélkül…fejben?”

Szerintem ő ugyanúgy, mint Tagomi. Neki se kellett a portál.

Hádész - 2019. 11. 18. 23:37

@Ramm

SPOILER:
Az én olvasatomban akik átjöttek, olyan világból jöttek, ahol szintén el vannak nyomva. Ahogy voltak a “mi világunkból” átjárók a sorozat világába az elején, hogy hírt adjanak egy jobb sorsról, most ez a világ is egy jobb hellyé vált, és más dimenziókból elvágyódók most ide kerültek, ezután ők válnak hírvivővé, vihetik a filmfelvételeket haza, hogy reményt adjanak.

Szerintem tökéletes befejezése az egésznek, a karakterek is megkapták a maguknak megfelelő lezárást vagy éppen új irányt. Ritka az olyan sorozat, ahol ennyire elégedett voltam a fináléval, számomra benne van a top 3-ban.

zirmi - 2019. 11. 20. 02:49

és mi a másik kettő?

Hádész - 2019. 11. 20. 09:18

BSG és House, azok után álltam még fel úgy, hogy nem volt egyáltalán hiányérzetem (lezáratlan mellékszálak, nem összecsapott stb.)

walaki - 2019. 11. 21. 18:48

Kicsit félve áltam neki, mert nekem a 3. évad egyáltalán nem jött be. Az igazat megvallva, egy-két jelenet volt csak, ami megmentette a kaszától. Pedig az első évad rettenetesen tetszett, a másodikon érződött, hogy kifogytak P.K.Dick anyagából, de azért még sikerült tartani a szintet többnyire.
Úgyhogy rettenetesen kellemes csalódás volt, hogy ez az évad visszahozta (legalábbis számomra) az első évad által keltett érzéseket. Nagyon tetszett, nagyon izgalmas és érdekes volt! Nem tudom, hogy ezt mennyire köszönheti a hátraarcnak, mert tény, hogy sok mindenféle előzmény nélküli újdonságot kapunk, de jó lett.
Nekem az utolsó rész nagyon összecsapottnak hatott. Olyan érzésem volt, mintha hirtelen kaptak volna észbe a készítők, hogy maradt még pár szál, gyorsan varrjuk el azokat is. De nem mindenben, sok szál teljesen jól volt tálalva az utolsó részben, csak néhánynál éreztem hiányt.

SPOILER
Az szerintem, hogy Juliana nem fogja tudni megölni Johnt, és hogy öngyilkos lesz, remekül volt felépítve, kezdve azzal, hogy Juliana mesélt Hitler öngyilkosságáról, egészen odáig, hogy üldözi az erdőben, és meglátja a befejezetlen szimbólumot stb.
Childan szálán is rengeteg érdekes snittet kapunk az emberi pszihéről, nem is az ő révén, hanem inkább azoktól, akik kapcsolatba kerülnek vele. A kapzsi őr, aki hamisítványnak titulálja a levelet annyira tipikus példa, mennyire kicsinyes, önző és szűk látókörű egy átlagember!
Azt is értem, hogy kellett egy snitt, hogy a BCR is leteszi a fegyvert, de szerintem ez nagyon nem jól sikerült. Tisztázatlan maradt az is, hogy akkor most lesz-e fekete állam vagy sem, hogy mást ne említsek.
Az utolsó öt perc viszont teljes zagyvaság volt, hiába voltak rá utalások, akkor is logikátlan baromság. Egyszerűen semmi értelme nem volt, és mégha bele is magyarázzuk, hogy a túlvilág szinbóluma, akkor is sántít. A végét elszúrták, na, egyébként rendben volt.

CrashBoostZoom - 2019. 11. 21. 19:52

Én csak egyetérteni tudok az előttem írókkal. Ez az évad jobb volt mint a 3. és a karakterek is jól átgondolt lezárást kaptak de a legvége valóban wtf volt. Persze lehet azt mondani, hogy mindenki azt lát bele amit akar meg, hogy nem kell mindent megmagyarázni, jó a nyílt befejezés stb. de én azért jobban örültem volna kicsit földhözragadtabb befejezésnek.

Jó sorozat volt ez. Az egyik kedvencem az utóbbi évekből.

GeoCucc - 2019. 11. 22. 10:27

Tényleg az egyik legjobb sorozatélmény az utóbbi időből. A végével kapcsolatban meg ilyen lostos érzésem van, hogy akkor most túlvilág vagy másik dimenzió, mindenki értelmezze ahogy akarja, de akkor se kerek sehogy se.

A történetvezetés néhol sántított, ugye sütött róla, hogy Tagominak nincs szerződése az utolsó évadra, meg kiderült, hogy van ez a fekete csoportosulás, amiről eddig nem is hallottunk, ja de amúgy szupererős. Maga a történet viszont remek dolgokkal rukkolt elő, a rész végi cliffhangerek szinte heti vetítésű sorozatért kiáltottak, mert így azért nem rágtam le a körmöm miattuk, csak elmentem wc-re aztán benyomtam a következő részt.

Talán túl sok minden is történt ez a 40 rész alatt, ezért nem lehetett mindent ugyanolyan alapossággal kidolgozni. Igen, furcsa volt az egyéves ugrás, meg hogy akkor Juliana a mi világunkban hogyan épített magának életet a semmiből, de talán ez nem is lett volna olyan érdekes, hogy ezzel menjen az idő.

Alapvetően meg persze az egyik leghátborzongatóbb, ijesztőbb tévés élmény, amit valaha láttam. Újranézősnek mondanám, de nem biztos, hogy a történetvezetési lyukak miatt annyira élvezetes lenne már, mint gondolom – és lehet, hogy új apró részletek helyett csak új hibákat lehetne felfedezni.

cherockee - 2019. 11. 22. 23:53

Végignéztem, becsülöm a törekvést, a showrunner váltások miatt sajnálom, nekem úgy érződik, mintha ténylegesen irányt váltott volna néha a sorozat, és a végére nem lett volna nagyon terv. Ez a valahonnan jönnek ilyen kertvárosi séta hangulatban emberek, nem menekültek egy háborúból, nem emberek akik keresik a szeretteiket, hanem, hát dimenzióturisták. Készítők lenyilatkozták, hogy “direkt hagytuk nyitva”, ami virágnyelven az, hogy “lövésünk nem volt mit csináljunk”, vagy “volt pár ötletünk lezárásnak, de így is ez volt még a legjobb”. Szerintem a karakterek nagyrészének a történetét teljesen jól zárták le, de valahogy a párhuzamos világok összekapcsolódása, a csaj látomásai, ez az egész misztikus háttér semmit nem kapott az évadban, előzőleg is zavaros volt, de nem pont a végén kellett volna összeállnia?

Coimbra - 2019. 11. 24. 00:40

A legjobb évad volt a 4-ből. De vége?

_Peter - 2019. 11. 25. 12:49

A készítők azt mondták a végéről, a nézőre bízzák az értelmezését. Másképpen fogalmazva nem tudták eldönteni az irányt mi legyen a sorozat vége? Nyitott vagyok a nyitott befejezésekre általában, viszont ez a sorozat olyan volt minden évadban csak a válaszokat vártam. Nem kaptunk magyarázatot.

Amennyit beszéltek alt-Thomas életéről azt vártam Smith átköltözik az alt-weltbe miután az ügynöke jelentette alt-Smith halott és a flashback a régi amerikai életükről, szóval átmegy és szabotálja a portált. Azért a “fiával” és a még nem elhidegült alt-Helennel lehessen. Még amikor a bombázók indításáról kérdezték, akkor is azt hittem úgy adja ki a parancsot Berlin felé küldi őket. Miután Bill felvetette a lehetőséget. Szóval azt vártam Smith jó lesz a végére. Nem azt elrabolná alt-Thomast és bombázás, koncentrációs táborok tervei. Összecsapottnak érzem az örökös Bill karakter ledobja a horogkeresztes jelvényt és akkor újra demokrácia, amerikai zászló, szabadság? Smith kisebbik lányán bemutatott annyi év agymosást hogyan fordítanak vissza? A rendes Reichben Görtzmann hogyan tartaná meg a hatalmát, ha feladta az amerikai hódítással szerzett óriási területeket?

A BCR előhúzása a semmiből túlzás, eddig említve se voltak most hirtelen egy akcióval megfutamítják a japánokat és még a Wyatt ellenállást is ők fegyverzik fel, már majdnem vártam zsebből előhúznak egy atombombát is.

A látvány remek volt, a színészek fantasztikusak, félelmetes hangulatot teremtettek. Kido és Childan szálát jól befejezték, Julianna akciózásai tetszettek (az őrrel, a Gestapo nénivel) és Smith berlini kirándulásai mindig érdekesre sikerülnek :)

Sajnálom vége lett, nagyon érdekes sorozat volt.

Hádész - 2019. 11. 26. 14:51

@_Peter: Nekem azért nem volt ekkora hiányérzetem, de valóban voltak hiányosságok. Ez Amerikáról szólt, szóval Görtzmann sorsa nem annyira fontos, viszont a felszabadult államokban van akkora arzenál, hogy meg tudják védeni magukat egy esetleges támadástól, jöhet egy USA-Reich hidegháború?
A BCR tényleg olcsó trükk volt, viszont a Japán Birodalom már az elejétől fogva úgy volt bemutatva, hogy rezeg a léc az egyéb háborúzás és a náci technikai fölény miatt, szóval számomra hihető volt, hogy a több kisebb akció után egy merénylet és egy összehangolt robbantássorozat után meghátrálnak.

ttwnwbd - 2019. 11. 27. 11:49

Nekem összességében csalódást okozott. Sokkal jobbnak mutatta magát az első évadban. Egy “high concept” sorozatnál nem árt volna, ha van concept.
Rossznak azért nem volt rossz.

bardo - 2019. 11. 30. 00:20

Összességében nagyon rendben van ez a sorozat. A 2. évad végén úgy éreztem – és lehet hogy az alkotók is úgy kellett hogy megcsinálják – mintha véget érne a sorozat. Kicsit meg is lepődtem, hogy folytatták, gyengébb is lett a 3. évad. A negyedik viszont kárpótolt: nagyon sokat tudtunk meg arról, mi történt a háború után és a “negatív” főszereplőink is szembe néztek végre magukkal. Plusz pont érte, hogy a könyvben végig hangsúlyos Ji King-et visszahozták az alkotók.

SPOILER

Kido és Smith esetében is abszolút ült az erkölcsi tanmese, arról hogy a nagy célok érdekében olyan emberré váltak, akivé nem akartak. Örülök is neki kicsit, hogy ezt az évadot rajtuk és a családjukon keresztül mesélték inkább és kevésbé Juliana vonalán. Szegényt már kívül-belül megismertük az eddigiekben.

A sokat vitatott befejezés szerintem rendben van. Nem tudom hogy vagytok vele, én egy percig sem gondoltam hogy egy egzakt végződést kap ez az egész. Szívesen gondolok bele a teóriákba: lehet hogy tényleg a túlvilágról jöttek az emberek (többségében nem árják voltak és nagyon sokszor kerültek elő a koncentrációs táborok a részben; Abendsen átment a felesége után), de azt is belelátom, hogy a meditációval elmenekült emberek jöttek vissza a biztonságossá váló világukba.

Így a végére már tényleg arról szólt nekem az egész, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vélt vagy valós kötelességeink teljesítéséért, feladjuk-e a családunkat, hazudunk-e magunknak. És egyáltalán felismerjük-e ezt az egészet magunktól, vagy egy dimenzióugrás szükséges hozzá.

Laja - 2019. 12. 11. 17:07

Jó évad volt nagyon. Sok sorozatot túlnyújtanak, de ez szerintem elbírt volna egy ötödiket, kár hogy vége. Nagyon érdekes témák lennének pl:

SPOILER

Honnan jöttek, és kik a dimenziókapun átjött emberek,
Háború, vagy politikai ármánykodás a németekkel,
A nácik teljes legyőzése,
A gyerekek további sorsa,
Vietnámi háború, és a fiú sorsa a másik dimenzióban,
A nyugati parti feketék elfogadják-e az amerikai zászlót, a teljes egyesülést,
A megmaradt amerikai nácik legyőzése és az ő puccskísérleteik..
Stb

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz