login |

Pilot-mustra: Vienna Blood – 1×01

2019. 11. 26. 15:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, Európa is létezik, kritika,

– He does not fit our profile.
– “Profile”? What the hell is that supposed to mean?

Megint azzal akartam kezdeni, hogy mennyire szeretem a kosztümös krimisorozatokat (tudjátok, no hackelés, no modern helyszínelő technológia), de annyiszor leírtam már, hogy ha valaki rákeres a kifejezésre, akkor elolvashatja, miképp azt is, hogy melyeket tartom etalonnak. Szóval nem kell ragoznom, hogy miért volt várós számomra a BBC2 múlt heti premierje, az 1900-as évek Bécsében játszódó nyomozós széria.

Az angol-osztrák koprodukcióban készített Vienna Blood Frank Tallis Liebermann Papers-regényei (itthon az első könyv Gyilkos illúzió címen jelent meg – itt a hivatalos, magyar nyelvű tartalma) alapján készült és az első szezonja alapvetően három 90 perces tévéfilmből (dupla epizódból – az alcímek: The Last Seance, The Realm of Night és Fatal Lies) áll, melyek közül az elsőben pont az imént említett regényt adaptálják.

VIENNA BLOOD – 1×01 – 4,5/10

A sorozat főhőse egy bizonyos Max Liebermann, aki Sigmund Freud protezséje volt, és akit rákényszerítenek egy nehézségekkel küzdő nyomozóra (annak akarata ellenére), hogy megfigyelje a munkáját, és esetlegesen bevesse tanult tudását, ami leginkább a profilalkotásra hajaz, de persze az emberi viselkedésekben is otthon van, és jobb híján a nyomozót analizálgatja, amíg nincs mást.

Az ügy pedig egy rejtélyes, médiumnak tűnő, a szomszédai által sem igazán ismert nő halála, mely ügyet az bonyolítja, hogy az áldozat bár egy belülről bezárt szobában halt meg lőtt seb következtében, de nem nagyon lehetett öngyilkos, hiszen gyilkos fegyver sem volt a közelében. (Arról nem is beszélve, hogy golyót sem találnak benne, WTF.)

Az első 20 perc teljesen elkapott. A hangulat is, Bécs is, a korabeli nyomozói mentalitás meg a nyers rendőri hozzáállás is, ahogy összehozták a két főszereplőt, és persze az, hogy klasszikus zárt, ajtós üggyel kezdtek (mennyi változatát olvastam már könyvben! szinte minden nevesebb krimiíró megírta erre a saját variánsát, bár elsőre mindig a Joe Alex-féle fog eszembe jutni), azonban utána váratlan lejtőre tévedtünk, és nem volt megállás.

Amikor ugyanis kettesben a tetthelyre mennek, hirtelen egy csomó triviális felfedezést tesz Max, amit minden normális nyomozó megtett volna (ld, a preparált asztal és a többi). Oké, nem feltétlenül kellett volna vágnia Rheinhardt-nak, hogy mi mit jelent, de egy csomó olyan nyom volt, amin el lehetett volna indulni. És ez az írói tálalás sajnos nagyjából meg is maradt a folytatásban.

A körítésről mindenképp a The Alienist juthat eszünkbe először, nem csak a korszak, hanem a lélekbúvárkodó főhős miatt is, de itt nagyjából a végére is értünk a hasonlóságoknak, bár lehet, hogy ha a sorozatgyilkosos sztorival bíró könyvet is feldolgozzák, akkor már több lesz. Sajnos a Vienna Blood-ban sokkal kevesebb komplexitás és karakterizálás van (mondjuk a brutalitást sem mérték olyan mennyiségben), inkább úszik el az egész valamiféle cozy mystery-s vonalba.

Félreértés ne essék, semmi bajom a cozy mystery-vel (mi is erre a magyar kifejezés?), de ettől a sorozattól azért többet vártam volna, számomra mást ígért, és némelyik témája (a barbár orvoslás), amibe belekaptak erre is utalt, de alapvetően a végeredmény (számomra) túlságosan fapados lett.

Pedig a két főszereplő kapcsolata érdekes volt. Nyilván nem volt elvárás a haverkordás tőlük, és az is papírforma volt, hogy az egyiküknek igencsak ellenére van a dolog, de az egész mikéntje, hogy a nyomozó nyitott és hajlandó tanulni a másiktól, kifejezetten üdítő volt – mondjuk a pilot végére már túlságosan is összemelegedtek szerintem.

A kivitelezés elég lassú tempójú, ráérős volt, bár bevetettek némi akciózást, de egyébként a szokásos, nyomozói ügymenetes metódust követték. Tetszetős volt, ahogy behoztak egy mentálbetegséges mellékszálat Max-hez, ahol ugyancsak prezentáltak egy rejtélyt, valamint egy karaktert, akivel később is lehet dolgozni, viszont itt lehetett érezni, hogy ez a könyvben sokkal jobban ki lehetett dolgozva, mert itt eléggé el lett maszatolva a jelentősége, mint ahogy a főhős romantikus szála is teljesen semmilyen volt.

Biztató első negyed ide vagy oda, összességében nagy csalódás volt a Vienna Blood: The Last Seance, persze alapból hátrányból indult a sztori azzal, hogy médiumos volt (ld. természetfeletti vonal belebegtetése), és azt is el kell ismernem, hogy alapvetően a sorozat pszichoanalízisre alapuló koncepciója is elég távol áll tőlem, a The Sinner S1 is ezért csúszott el nálam – és naná, hogy itt is volt hipnózis, habár nem a fő szálon.

És persze minden kriminek a lényege a rejtély, illetve annak megoldása. A pilot esetében ez a megoldás sajnos nem sok fantáziát tartalmazott, mindössze egy (kitalálhatatlan) variánsa volt egy klasszikus, ezerszer alkalmazott megközelítésnek. Ami pedig a gyilkos személyét illeti, a gyanúsítottak végképp nem kaptak akkora kiemelést, hogy bárkire komolyan lehessen megalapozottan gyanakodni, vagy mondjuk meglepődni a megoldás láttán, a logikázás felejtős. (A leszámolás mikéntjének motivációja pedig számomra teljesen érthetetlen volt.)

2 hozzászólás Ne habozz!

wice - 2019. 11. 26. 18:19

Gyenge volt, sajnos, kaszáltam is. Pedig volt benne lehetőség, de az ügy megoldása annyira légből kapott volt (konkrétan: “akár így is történhetett, tehát biztosan így történt, mert én azt mondom”), nem is beszélve a bűnös négyszemközt kiszedett vallomásáról, amit a valóságban egyetlen bíróság sem fogadna el döntő bizonyítékként, hogy teljesen elvette a kedvemet a folytatásoktól.

Kyra - 2019. 11. 26. 18:30

Még nem néztem bele, de a trailer kijövetelekor elolvastam a könyvet. Hát ez nem az az eset amikor az ember a minőségi könyv alapján vár egy feldolgozást… (Alienist-tel ellentétben). Kimondottan gyenge a történet, a megoldása meg pláne.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz