login |

Maniac – írta s. cs.

2019. 12. 02. 21:30 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: kritika,

Annie, I’m a hawk!

Beváltja-e az előzetes ígéreteket a Maniac, tette fel a kérdést human a pilotnál. (A mániákus magyar felirattal is elérhető már a Netflix-en.)

A válasz nem egyértelmű: vagy bevonzott a kreatív világ és a szereplők lelki problémái, vagy a lassú, néhol unalmas és érthetetlen történet, valamint egy bugyuta mondanivaló miatt be se fejezted a sorozatot. Én egyértelműen az előbbiek csoportjába tartoztam.

A történet szerint egy gyógyszer kísérlet arra tett próbálkozást, hogy három tabletta (A – trauma azonosítása; B – önvédő mechanizmusok feltörése; C – konfrontáció) és egy mesterséges intelligencia (GRTA vagy Gertie) segítségével kiváltsák a személyes terápiákat, és „milliárd életet mentsenek meg”. A kísérlet által több álomvilágot is átéltek az alanyok, aminek a végén gyógyulás várta őket. Ezen a vett részt a két lelkileg sérült főszereplő, Annie (Emma Stone) és Owen (Jonah Hill).

Ebből keveredett ki a lassú folyású, karakterorientált tíz rész, amik hangulatukban állandóak, de stílusukban eltérőek voltak. Ennek végén a boldogság várta volna főszereplőinket. Vagy mégse?

A sorozathoz nyitottság kell a kreatív, néhol elsőre nem érthető történetek iránt, valamint ahhoz is, hogy a cselekmény alapja lelki problémák feldolgozása. Nekem ezek miatt is vált személyes kedvencemmé a Maniac, a téma is közel állt hozzám.

Tovább mögött spoileresen folytatom.

A Maniac világa fura: kutyakaki szedő robotporszívók gurulnak az utcákon, barátokat vagy új apákat lehet rendelni, a gyász elől egy dobozba lehet elbújni, vagy reklám hallgatásáért lehet utazni a metrón, ebédelni – olyan reklámért, amit egy hús-vér ember hadar el, miközben ott ül az igénybe vevő mellett.

Az egész világ úgy lett kialakítva, hogy az elidegenedést, az emberi kapcsolatok nehézségeit mutassa be: könnyebb neten rendelni egy „proxybarátot”, aki úgy tesz, mintha évek óta ismernék egymást, mint igazi kapcsolatokat kialakítani.

Ebbe kapcsolódott be a két főszereplő. A paranoid skizofrén Owen, öngyilkos hajlamokkal, akinek a családi élete se könnyű: ő a fekete bárány, aki láthatatlan volt mindenki számára, ha észrevették, akkor is hamisan kell tanúznia a bátyja mellett. Akinek a hasonmását nem mellesleg hallucinálta is.

Az A tablettával kiderült Owen traumája is: egy lány, Olivia barátságot mutatott iránta, de kiderült, hogy csak a családja pénzelte, hogy álljon szóba vele. Végül Owen nyíltan ordibált vele. Jonah Hill-t néha már Christian Bale-hez lehetne hasonlítani a szerep miatti súlyváltozásai miatt, itt a karakteréhez jól illett a beesett ara.

Annie egy drogfüggő, aki húga elvesztését gyászolta. Ehhez is kapcsolódott a traumája, az utolsó napok a húgával, amikor nem viselkedett jó testvérként. Mégis már a gyógyszerkísérlet előtt függő lett az A tablettától, hogy újra együtt lehessen a húgával. Ez az alapszituáció, amit megbolygatott a gyászoló Gertie, és a kísérletet felügyelő, kissé labilis Dr. James K. Mantleray (Justin Threroux).

B tablettával kezdődtek az igazi álomvilágok, amiben Annie és Owen agyát összekapcsolta a számítógép könnycseppje. Így lettek az egyik álomképben házaspár, amiben Annie egy lemurt akart megmenteni, Owen pedig jó férjként segített neki. Ebben az álomképben inkább Annie világát élték meg: lemurt egy idős hölgy halála után kellett megmentenie, akivel szinte anya-lánya kapcsolatban voltak, ami a való életben nem volt neki felhőtlen. És az egész akció arra ment volna ki, hogy a húga gyilkosa meg se születhessen.

Az újabb önvédő mechanizmusokban egy XX. század eleji partin vettek részt mint tolvajok. A zsákmány, amit kerestek Don Quijote elveszettnek hitt 53. fejezete. Akik ezt elolvasták, a legenda szerint örökre álomvilágba záródtak. Itt is inkább Annie védelmi mechanizmusai léptek életbe, míg Owen pont hogy mellékszereplő volt a történetben, aki támogatta a lányt.

Owen védelmi mechanizmusa a való életben jelent meg igazán. A férfi a kísérlet előtt azt hitte, hogy Annie része egy összeesküvésnek, amiben hallucinált testvére is benne volt, és amiben Owen megmenti a világot. A közös kalandok után, a valóságban mégis ő távolodott el a lány érdeklődése ellenére, ezzel védte magát attól, hogy olyan dolgokat lásson bele, amik nem valósok.

A gyászoló Gertie, vagyis mesterséges intelligencia esete szinte már parodisztikusnak tűnt, hogy egy igazi híres terapeutát kellett hívni hozzá, aki nem mellékesen Dr. James K. Mantleray anyja, akiről mintázták a gépet. És James fő indítéka a kísérletet megkezdésére az volt, hogy ne legyen többé szükség terápiára, vagyis az anyjára. A történetben ez egy újabb rossz és mérgező emberi kapcsolatra példa.

A gép terápiájának hála léphettek át a C tablettára, vagyis a konfrontációra, ahol a traumával szembeállítják az alanyt, hogy ezt elfogadhassa. Owen egy olyan világba került, ahol ugyanúgy a mentális problémái voltak, a családja maffiózókból állt, de mégse ő volt a család feketebáránya.

A traumájában megismert Olivia ugyanúgy érdeklődött felőle ebben a világban is, de nem hátsó szándékkal. Owen mégis elárulta a családját a rendőröknek. A végén sikerült elszakadnia a családjától, közös életet kezdhetett Olivia-val. Számára a gyógyulás ez lehetett volna: mérgező családi kapcsolatai helyett új, támogató emberekkel veszi körbe magát. Mégse lett elégedett ezzel se, és ráébredt, hogy meg kell mentenie Annie-t.

Annie a húga kedvenc fantasy világába került, ahol őt kellett elkísérnie egy olyan helyre, ahol végső búcsút mondhatott volna neki. Ide futott be Gertie, aki egy olyan álomvilágot ígért Annie-nek, amiben örökké együtt lehetett a húgával. Sólyom-Owen-t, aki Annie segítségére sietett, Gertie kiiktatta. Így a számítógép gyászában a többi alanyt is az álomvilágokba zárta.

A végjátékban már Owennek egy másik traumatikus élménye elevenedett meg kifacsart módon: gyermekkorában megmentett egy sólymot, melyet aztán a bátyja megölt. Itt egy kis űrlényt talált Izlandon, akivel megmenthetné a világot (egy fajta E.T. sztori), de egy balesetben meghalt Owen miatt. Ebből egy hidegháborús időkre emlékeztető NATO ülés kerekedett, ahol Annie kémként jelenik meg.

Bár Gertie el akarta volna őket zárni az álomvilágban, mégis ráébredtek a valóságra, és a továbblépés felé indultak. Owen a valóságban téveszméi voltak arról, hogy a képzelt bátyja arra buzdítja, hogy figyeljen, mert neki kell megmenteni a világot. Ez a lezárásban megtörtént egy Rubik-kocka segítségével, ahol a képzelt bátyó olyan támogatással és egyfajta szeretettel fordul Owen felé, amire mindig is vágyott. Annie pedig végleg elbúcsúzott a húgától, de egyúttal segített Gertie gyászában is.

Because there were two options, and neither could end well.

Bár a gyógyszerkísérlet végeredményként boldogságot ígért, de ez csak a kezdet volt, hogy rálépjenek a gyógyulás felé vezető útra. Annie el tudta engedni a húgát, hogy a gyász ne határozza meg az életét. Owen pedig szembe tudott fordulni a mérgező családjával, ha nem is a világot, de azt a pár embert megmenthette.

De visszatérve nem lett így se minden jobb. Annie továbbra se tudott más problémái felé nyitni, míg Owen a sarkára állt a családjával szemben, azonban ők pszichiátriai intézménybe küldték, ahol a depressziója elhatalmasodott felette.

Míg Owen az álomvilágokban segítette Annie-t, hogy továbbléphessen, addig Annie-nek a valóságban kellett kimentenie Owent, hogy érezze, valaki törődik vele.

– Why are you here Annie?
– Because I’m your friend.

Jonah Hill nagyot alakít Owen szerepében, az enervált, reményvesztett emberként, de az űrlényt megtaláló izlandiként is megmutatja azzal a kevert akcentusával, tud ő színészkedni. Emma Stone karaktere nagyjából végig egy síkon mozgott, de az érzelmes jeleneteknél, azért igazolta az Oscar-díját. Mellékszereplők inkább csak asszisztáltak a történethez, bár Billy Magnussen a különböző karakterekben kiélhette magát.  Mellette még Sally Field mint Dr. Greta Mantleray, valamint Gertie kapott területet kibontakozni.

De akit igazán ki akarok emelni az, Dr. James K. Mantleray. Az ő karakterének volt még íve a történetben, labilis, komplexusos, az anyjától rettegő doktorból, eljutott oda, hogy a sarkára állt. A két főszereplő mellett ő is a rossz családi kapcsolatok miatt szenvedett. Justin Theroux is remekül hozta a szerepet (plusz nem tudok elmenni amellett, hogy a szex szimulációs eszközöknél The Leftovers után megint kapott egy ilyen jelenetet).

Cary Joji Fukunaga magabiztos rendezése is kiemelendő, különböző rövid történeteket mutathatott be: fantasy, tolvaj film, kémjátszma, űrlények. Emellett a 9. részbe egy hosszú snittes lövöldözős jelenetet is belecsempészett.

De sok apróságot meg lehet említeni, ami nekem is csak másodszori nézésre tűnt fel: egyik álomképben Annie fülbevalója olyan szivárványszínű  mint a gyógyszerkísérlet otthonát adó épület lógója, Gertie a terápiánál Rubik-kocka mintás köntösben van, McMurphy esetek, popcorn probléma(?), végén a menhelyes kutya.

De Don Quijote is szép metafora, hiszen Owen megfeleltethető a búsképű lovagnak. A könyvnek pedig Annie életében volt szerepe, és ez adja a megoldást is, hogyan tudja ő Owent megmenteni.

Maga a sorozat alig hat és fél óra. Itt megemlíteném, hogy mennyire tetszett ez a fajta kötetlen epizód hossz, ami például az American Vandal-t is jellemezte: 26 és 47 perc között mozogtak a részek hosszai, attól függően, mennyit igényelt az adott történet. Nem húzták a több mint egy órás időtartammal, ami néhol végtelenségig nyújtja a sorozatot rossz értelemben (Luke Cage 2. évadja fájt is emiatt).

A Maniac mondanivalóját úgy tudnám összefoglalni, hogy az emberi kapcsolatok fontosak, hogy figyeljünk egymásra, szeressük egymást, és ne egy dobozban bujkáljunk. Szükségünk van igazi barátokra a mérgező kapcsolatok helyett. Egyszerű, de mégis nagyon igaz.

Hogy szeretnék-e folytatást? Az őszinte véleményem, hogy nem tudom. A történet kerek, lezárt. Persze lehetne folytatni Annie és Owen kalandját, hogyan lépnek előrébb a gyógyulásban. Csak ezzel a sorozat a kreatív álomvilágait nem-e veszítené el?

Magában a világban is lehetne folytatni más szereplőkkel, de ahhoz elengedhetetlen, hogy a készítő páros Cary Joji Fukunaga és Patrick Sommerville is közreműködjön. Ahogy a két színésznél is a naptár tele lehet, mivel inkább mozi filmekben vesznek részt, úgy a rendező is egy sikeres Bond-filmmel mozis Hollywoodban ragadhat. Persze volt róla hír, hogy Patrick Sommerville szerint nem lesz második évad, míg Cary Joji Fukunaga szívesen visszatérne, szóval ki tudja, mi lesz végül.

8 hozzászólás Ne habozz!

G. - 2018. 10. 12. 23:54

Összességében tökre érdekes volt az évad. Az mindenképp negatív, hogy kissé túlságosan lassú volt a történet, és hogy nem igazán van mondanivalója az évadnak, de a felépített világ, az atmoszféra, a látvány és az a bizonyos akciójelenet megmenti az egészet. Szerintem érdemes bepróbálni, az első pár rész alapján elég jól el lehet dönteni, hogy érdemes-e hagyni a francba az egészet, meg amúgy is “csak 10 rész” az évad.
8/10, kíváncsi vagyok, folytatják-e. Ha igen, jövök én is repetáért.

G.

DelMaar - 2018. 10. 27. 03:22

na, én vagyok az, aki nem ugrik a nagyon elszállt mindfuckra, de az úgy berántott, mint a sicc. ráadásul szépen le is lett zárva, Emma Stone ebben is király, és Hill, akit kifejezetten nem komáltam eddig, kifogástalan, pöpec alakítást gurított, végre nem kalácsképpel.

ez a keridzsudzsi fukunaga meg egy kib@#tt zseni.

terika - 2019. 10. 14. 10:25

Egy este alatt sikerült megnézni. Amit kicsit bánok is meg nem is. :)
Az első 5 perc elég volt, hogy dara legyen belőle.
Nagyon tetszett az atmoszféra, amit megteremtett. Folyamatosan ott lebegtünk ebbe a félig cyberpunk világban, ami vagy valós volt vagy sem. Végső soron számomra nem derült ki, hogy melyik valóság volt a tényleges valóság vagy valaha voltunk-e benne egyáltalán.
A másik nekem nagyon tetsző dolog az érzelmek fizikális ábrázolása volt. Ahogyan megismerhettük egyes emberek szonorgásait, ami nem volt annyira speciális, hogy ne érezze az ember legalább egy kicsit a magáénak. A veszteségkezelés, amiről ha jobban megnézzük az egész élete szólt az itt levő embereknek és valószínű a közönségnek is.
Nekem nagyon tetszett. Olyan nyugodtan volt egyszerű emellett valahogy mégis izgalmas. Az utolsó részekben azért befigyelt pár vérengzős jelenet is, amit annyira nem látok indokoltnak, a nyugodt, hullámzó érzelmi világhoz nem feltételenükl kell az, hogy lógjon valakinek a bele. :)
Én csak ajánlani tudom. Egészen érdekes élményt ad. Nem tudok viszonyítani, nem láttam a Legiont pl (még), de úgy gondolom ig

Anonymus - 2019. 12. 02. 22:32

Végignéztem… életem egyik legrosszabb sorozatos élménye volt. Ha nem fél éve láttam volna, akkor most megírnám ennek a kritikának a teljes ellentetjét, de tényleg olyan semmilyen hatást váltott ki belőlem a sorozat, hogy már azt se tudom miért utáltam.

delMaar - 2019. 12. 02. 23:46

én is végignéztem, és az elmult időszak egyik legizgalmasabb sorozat élménye volt. pozitív értelemben.

különösebb lutri sincs, ha az első két rész nem vett meg kilóra, akkor instant off, azt kész. ahhoz, hpgy bejöjjön, evidens, hogy kedvelned kell Emma Stone-t és Hillt is, mert rájuk épül az egész, illetve értékelni kell egy C.J. Fukunaga típusú, még emészthető, és nem végletekig elvont vizionáriust. hiszen tőle lett egyedi a True Detective, és az Alienist, de filmben az “It – Chapter One” is mondjuk.

egyébként nagyon jó a fenti összefoglaló.

winnie - 2019. 12. 03. 05:36

anonymous: nem kell, hiszen ott van a legelején a te álláspontod is:)

Gevin - 2019. 12. 03. 17:51

Kb 5 resz utan feladtam, pedig az ev egyik legjobban vart cucca volt nalam. Zagyva es erdektelen az egesz, az erzelmi toltet, amit vartam tole, szamomra egyaltalan nem tudott semmit adni.

Aredhel - 2019. 12. 03. 20:26

Egyik kedvenc sorozatom volt az idén. Iszonyat ötletes, sajáttos képi világú,érdekes világot felépítő, eredeti, egyedi műremek, tele humorral, jó színészi játékkal, érzelemmel. Egy egyszeri, megismételhetetlen és számomra szenzációs élmény volt végignézni.
Gratulálok a cikkírónak, igazán jól összefoglalta mind a tartalmat, mind a sorozat pszichológiai vetületét. A folytatás lehetőségével kapcsolatban a végén magam is így voltam vele: nem tudtam, hogy szeretnék-e folytatást, mert az egész így kerek volt, illetve a gép, a kísérletvezetők, az smeretlen faktor és a felfedezés nélkül nem lenne ugyanaz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz