login |

The War of The Worlds

2019. 12. 04. 14:50 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

No one would have believed in the first years of the 20th century intelligences greater than man’s, yet as mortal as his own that as men busied themselves about their various concerns, they were scrutinised as narrowly as creatures that swarm and multiply in a drop of water.

Ráduplázunk a Világok harcára, jó? Főleg, hogy most már az angol premierje is megvolt a The War of The Worlds-nek (mindig fura látni, ha egy nemzeti produkció más országban (ezúttal Új-Zélandon) hamarabb látható – a különbség elvileg csak annyi, hogy Angliában 3 részes, máshol 2 részes a mini), míg a nemzetközi War of The Worlds (itt a kritikánk) francia részei végre angol feliratot is kaptak – arról majd human ír este.

H.G. Wells marslakó-invázióról szóló története szerintem sokak számára ismerős – egy 1897-ben írt regényről van szó, ami 1938-ban a tömegpánikot keltő Orson Welles-rádiójáték révén vált újra ismertté, és azóta jó pár adaptációt élt meg. Legutóbbi Steven Spielberg rendezésében (itthon: Világok harca) Tom Cruise menekült Dakota Fanning-gel a kezében, számomra pedig a Jeff Wayne-féle musical révén maradt örökérvényű az IP – most is azt hallgatom. Ez az adaptáció hű, vagyis 1900 körül játszódik – a másik a modern korba van helyezve.

Vannak olyan sorozatos/filmes koncepciók, amik a gyengéim, ami esetében túl könnyűen megadom magam, lehet, hogy minőségtől függetlenül. Ez akkor tűnt fel, amikor a hasonlóságuk ellenére zsinórban a negyedik “visszatérnek élőként a halottak”-sorozat (ld. Les Revenants, Resurrection, The Returned, Glitch) pilotja jött be nagyon. Egyszerűen minden egyes alkalommal annyira erős volt az érzelmi komponens, hogy képtelen voltam magamat függetleníteni a látottaktól, be lettem szippantva.

Nos, mint kiderült, a The War of The Worlds is hasonló számomra: ennek a BBC-s minisorozatnak a kezdése (és a FOX International-sorozatnak a startja) is megteremtette nálam a totális kilátástalanság érzetét. Amikor így bele tudom élni magam a karakterek helyzetébe, akkor nem nagyon látom azt, hogy mennyire jó vagy nem jó a megvalósítás, hiszen nálam csont nélkül elérte hatását a sorozat. (Szóval, spoiler, a másik széria is jobban bejött, mint human-nek.)

Az alapsztori nagy vonalakban tényleg csak annyi, hogy jönnek a marslakók és szétszedik az emberiséget. Persze köré vagyon írva egy kerettörténet is egy fiatal párról, akikről szép lassan kiderül, hogy miért is örvendenek némi megvetésnek, valamint egy csillagászról, aki egy fura fémgömböt vizsgál, ami városa közelében zuhant le az égből. A fémgömb a politikusok érdeklődését is felkelti (főleg, hogy az egész világon megjelennek), hogy aztán a tanulmányozás közben működésbe lépjen és mindenkit elporlasszon.

Meg is indul az össznépi menekülés (hova? a fővárosba, London-ba!), azonban a két főhős elszakad egymástól, így külön követhetjük a történetüket, s mellett még egy elég titokzatos, vörös világban játszódó szál is elkezd kibontakozni, mely elég vérfagyasztó (és szívfacsaró) módon idővel bekapcsolódik a fő folyamba.

This is nothing for anyone to be concerned about. You are in Great Britain. We are the masters of warfare. Our cavalry, our cannon are the best in the world.

A kosztümös krimik kapcsán meg szoktam említeni, hogy mennyire szeretem a műfajt, de úgy tűnik, hogy a múltban játszódó zsánersorozatokért vagyok oda, hiszen a kosztümös horror, vagy jelen esetben a scifi is több tekintetben sokkal érdekesebb, mint egy mai. Számomra kifejezetten izgalmas, hogy a karakterek teljesen másképp gondolkodnak, mások a félelmeik, mások a rendelkezésükre álló eszközök (komikusan tragikus volt a puskákkal felvonuló hadsereg) – a The War of The Worlds világában még a scifi popkultúra sem létezett.

Nyilván egy földönkívüli támadás ma sem lenne könnyen kezelhető, de a XIX. század végén különösen esélytelennek tűnik az emberiség (az első támadás elég sokkoló), és idővel a sorozat továbbviszi a marslakó mitológiát, nem csak porlasztó gömbök, hanem az ismert háromlábú, lépegető gépmonstrumok is megjelennek (és ezzel még mindig nem merült ki az alien arzenál!), mi pedig nézőként egyszerűen elképzelhetetlennek látjuk a hepiendet, ami kőkeményen rányomja a bélyegét a nézői élményre – a The War of The Worlds-ben nem a felhőtlen szórakozást kell keresni.

A fentiek mellett arra is rá kell mutatnom, hogy nem egy fullos, (poszt)apokaliptikus sorozatot kapunk. A The War of The Worlds elég lassú sodrású, és elég komoly hangsúlyt helyeznek a korabeli társadalmi viszonyok ábrázolására is – talán túlságosan is hangsúlyosat, aminek köszönhetően nem csak nehezen indul be a sztori, hanem később is el-elkalandozhat egyesek figyelme.

Tudom, hogy elfogult vagyok, látok negatív kritikákat is a minisorozatról, főleg annak második feléről, de nekem összességében kifejezetten tetszett, amihez természetesen kellett az, amit fent is írtam, hogy képes legyek ebbe a kilátástalan szituációba belegondolni. Ha az ember benne van a sztoriban, akkor még a kevesebb téttel bíró, karakterizáló vagy expozíciós dialógok is magukban hordozzák a nyomasztó drámát. És a The War of The Worlds szuper jó nyomasztásban.

Ja, még valami: alapból a könyvet nem ismerem tüzetesen, a filmbeli nevekre pedig nem emlékeztem, így tök poén volt hallani azokat a neveket (Ogilvy, Mayberry Hill) és történetszálakat, amik a már említett musicalből ismerősek voltak.

10 hozzászólás Ne habozz!

Quantumleap - 2019. 12. 04. 15:20

Én nemrég azt olvastam, hogy a ’38-as tömegpánikkeltés nem történt meg, csak az emberek valamiért tömegesen félreemlékeznek (Mandela-effektus).

winnie - 2019. 12. 04. 15:28

itt van egyébként (most linkeltem is) – zseniális a cucc: https://www.youtube.com/watch?v=Xs0K4ApWl4g

Cardas - 2019. 12. 04. 16:41

jaja, elvileg csak az elmúlt évtizedekben írtak rengeteket arról, hogy mekkora pánik volt, miközben ez csak egy felfújt verziója volt a valóságnak

Mate4182 - 2019. 12. 04. 19:51

en ezt a sorozatot akartam nezni! es ehelyett a masikat kezdtem el, nem is jott be igazan…

ha meg kiderul hogy kamu a sztori kicsit szomoru leszek, ez pont egy olyan szelete a tortenelemnek amit baromi szorakoztatonak talalok :D

raadasul a popkulturalis hatasa is nagy volt. meg a Hey Arnoldban (nem az a popkulturalis utalasok nonplusultraja, cask most hirtelen az jutott eszembe :D) is volt egy ezt feldolgozo epizod

Hádész - 2019. 12. 04. 20:48

Hasonlóan indul, mint a könyv, de eléggé máshova fut ki, szóval a végére kevésbé volt bejövős, mint ahogy az első rész után gondoltam.

cherockee - 2019. 12. 04. 21:23

Mai napig nem tudtam megnézni a harmadik részt, mert megjelent a másik feldolgozás, és mindenhol annak a 3. részét érem csak el. Wraaah.

Egyébként eszméletlen nyomasztó a hangulata, a másik feldolgozásé is, de ez mélyebbnek, személyesebbnek, esélytelenebbnek maradt meg. Főleg így, hogy nem láttam a végét. Wraaaaah.

winnie - 2019. 12. 05. 05:02

írom is fent: mert nincs harmadik rész. 2 részesként jött ki októberben, és most 3 részben adták le angliában, ld. 2*90 és 3*60. van egy harmadik részes riliz, de az a második rész második fele.

Hádész - 2019. 12. 05. 09:24

winnie: Én csak a 3 részes változatot találtam meg, és frissen került oda, ahova. De tény, hogy a 8 részes sorozat jön szembe mindenhol.

Malachi - 2019. 12. 05. 09:39

Első részt szerettem, második felétől meg áttekertem az egészet. Dögunalmas vergődés a semmin, vörös szűrővel.

Biohazard - 2019. 12. 05. 21:58

Azt hittem, a 3*5x perc jót fog tenni a történetnek, talán jobban és érdekesebben kibontják, de megint tévedtem. Én a TC-féle filmhez hasonlítottam és a végén vakartam a fejem, hogy ennek a mostaninak miért van létjogosultsága? Úgy értem, az elemek ugyanazok, csak az arányokon változtattak és a tempón. Nyilván nem ért meglepetésként, hogy az akció jelenetek nem lehettek egy kategóriában a filmmel, de meglepett hogy mennyire elhúzták a ‘köztes’ részeket. Rengeteget önmarcangoltak a szereplők, vergődtek-sodródtak.. ahogy a plot megkövetelte. Márpedig a ‘plot’ nem sietett sehova. Itt nagyjából féltávnál megtörténik a nagy hűűűha esemény, onnantól csak ragozzák, húzzák-vonják a nézők idegeit és ha valaki nem értené hogy mi történik, a szereplők nagy totálba belemondják a mondanivalót az éterbe. Elméletileg ez is egy klasszikus, gondolkodásra ösztönző cucc, de mégsem tudott sokat érdemben hozzátenni a film történéseihez a sorozat. Ugyanaz, csak soookkal lassabban és hosszabban és kevésbé látványosan. Nekem ez csalódás, többet vártam a britt szériától.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz