login |

Pilot-mustra: Dolly Parton’s Heartstrings – 1×01

2019. 12. 09. 15:50 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

Még a Netflix is azt mondja, hogy “Nézd meg bármilyen sorrendben!

A Dolly Parton: A szív húrjai magyar címre hallgató epizodikus antológia két hete került fel a szolgáltató kínálatába (nem csak a szokott feliratot kapta meg, hanem a magyar szinkront is – amivel oda lesznek az ízes, délies akcentusok), és nem hiszem, hogy valaha is volt olyan Netflix-es sorozat, ami kevésbé érdekelt volna. Ennek pedig csak és kizárólag az volt az oka, hogy nem tudtam elképzelni, hogy miben lehet ez a széria más, mint pár Hallmark-tévéfilm összefűzve.

DOLLY PARTON’S HEARTSTRINGS – 1×01 – 6/10

És amikor ez eszembe jutott rögtön a sokat használt érvelésemet is előkaphattam, miszerint miért van bajom a Hallmark-filmekkel, ha nem is láttam még Hallmark-filmeket (az elmúlt tíz évben biztos nem), és persze ez kiterjeszthető sok mindenre, például telenovellákra és szappanoperákra, amiket dettó sosem néztem? És ugye ebből következik, hogy nekem nem konkréten a műfaj képviselőivel van gondom, hanem a műfaj gondolatával. Lehet, hogy “félek” attól, hogy tetszeni fog, amit látok? És akkor “kevesebb” leszek? Minő marhaság…, meg egyébként is, olyan sorozatokat szeretek nézni, amik alapján egyesek simán leírnának.

Nem tudom, nem hiszem, hogy félelemről lenne szó – tetszés vagy nem tetszés, egyszerűen csak másra akarom fordítani az időmet, mint napi sorozatokra vagy (és most b* nagyot általánosítok, előre is elnézést) lányregényekre. Gyerekkoromban lehet, hogy egy Romana regényújság olvasása is lekötött volna, én mégis a Walker felügyelő füzeteket vásároltam, meg Franco Solo-t, meg a DAB sört ivó német magánhekus kalandjait, meg volt valami szellemes, horroros ponyvasorozat is.

Szóval szerintem aki magasművészetre vágyik, az lapozzon, a Dolly Parton’s Heartstrings valóban inkább a Hallmark szellemiségét idézi meg az olykor feelgood, olykor könnyezős, olykor drámaiba hajló sztorijaival. Amiket bármilyen sorrendben lehet nézni – érdemes leírás vagy szereplők alapján választani.

A történeteket azonban mégis összeköti valami, mégpedig Dolly Parton személye. A részek története ugyanis a country énekesnő dalaira épül, azok címére és/vagy szövegére. Ennek megfelelően minden epizódot Parton vezet fel a monológjával, mesél nekünk dala keletkezésének körülményeiről, mondanivalójáról, hogy aztán belecsapjunk a sztoriba, amiben nem csak a dalt dolgozzák fel, hanem hallani is lehet azt, plusz Parton is szerepel minden részben egy karaktert alakítva.

Egy ilyen epizodikus antológiánál, ahol az átkötő elem még a szokottnál is halványabb, végképp nem sok értelme van az egy epizódon alapuló véleménynek (minden rész megítélése teljesen lutri lesz), de azért leírom a magamét a kezdésről, ami eleinte pont úgy zajlott, ahogy elképzeltem, miszerint néztem a történéseket, és nem nagyon érintettek meg a dolgok a műfaj miatt, idővel viszont azon kaptam magam, hogy a langyos kezdés után elkezdett érdekelni, és a  végére kifejezetten bejött. Lehet, hogy 90 perc sok lett volna még mellékszálakkal, de így, 60 percben elvoltam vele – köszönhetően a szimpatikus szereplőknek

A történet egyébként egy kissé hűvös házasságban élő férfiról és nőről szól, és utóbbi megismerkedik egy fiatal, kikapós csapos lánnyal, akinek nagy vágya, hogy énekes legyen. A két nagyon különböző egyéniség egymásra talál, barátok lesznek, azonban Jolene nem csak a feleséget, hanem a férjét és a fiát is lesöpri a lábáról, aminek idővel következményei lesznek.

Tipikusan az ilyen filmekre, vagyis történetekre szokták mondani, hogy kiszámíthatóak – annak ellenére, hogy Dolly Parton a felvezetésében is meglepetést ígér. Nos, meglepetés csak annyi volt, hogy nem az történt, amire gondoltam (mert én eleve arra tippeltem, hogy nem egy szokványos sztorit kapunk), szóval a kiszámíthatóság ellen nem fogok felszólalni.

Az pedig nyilván adott, hogy érzelmes lett a sztori, mondhatni hatásvadász, ami ebben a műfajban szinte kötelező. És bár nem ismertem a dalt, de elég sokszor elhangzott benne, és azt kell, hogy mondjam, meglepően komolyan vették a dalszöveg adaptálását, mintha túlzásba is vitték volna olykor a szó szerintiségre való törekvést. Nem tudom, hogy ez később is így marad-e.

Aki könnyen fogyasztható érzelmekre vágyik, egy rövidebb Hallmark-filmre (a legtöbb rész 60 perces, csak egy 80+-os van), az nyugodtan adjon egy esélyt a sorozatnak, akkor pedig főleg, ha kedveli Dolly Parton-t, a country-t vagy a déli mentalitást. (Nekem totál semleges volt Parton, így a jelenléte semmit sem adott hozzá, a country zene pedig főleg nem a kedvencem.)

A fentiek alapján akár az első résszel is lehet kezdeni, de egyébként tényleg a leírást vagy a szereplőket érdemes nézni – persze így sem lehet a jót megkülönböztetni a kevésbé jó résztől. Azért ideírom a hivatalos leírásokat:

  1. Jolene – Ebben a csábításról és hírnévről szóló modern történetben a gesztenyebarna hajú ikon története kel új életre. (Ez semmit nem mond, és a leírásnak nem sok köze van az angol változathoz…)
  2. Two Doors Down – A házasság szentsége a makacs hagyományok ellen: a család hatalmas esküvőre készül… és sorsfordító bejelentésekkel néz szembe.
  3. If I Had Wings – A múlt fájdalma és a jövő ígérete csap össze ebben az érzelmekkel teli történetben egy családról, amelyet az ellentétek megosztanak, de a véletlenek újra összehoznak.
  4. Cracker Jack – Mi történik, ha az élet elszakítja egymástól a barátokat? Négy nő, egy hétvége, emlékek, ki nem mondott titkok és megbékélés – utólag ezt választottam volna.
  5. Down From Dover – A bimbózó szerelem viszontagságai a vietnami háború alatt: a lelkész lánya és a fiatal katona szembenéz az ismeretlennel, egymásba vetett hitükbe kapaszkodva.
  6. Sugar Hill – Egy több évtizedes románc kezdeteit ismerhetjük meg ebben a történetben két szerelmesről, akikből lelki társak lettek, valamint a kisvárosról, ahonnan származnak.
  7. J.J. Sneed – A régi vadnyugat újra életre kel ebben az akciódús történetben a párbajhős Maddie Hawkins és a törvényen kívüli J.J. Sneed furcsa kötelékéről a zivataros időkben. (MIVAAAN?)
  8. These Old Bones – Egy titokzatos nő száll alá a hegyről ebben a bizonyságról, hitről és hasonló kérdésekről szóló történetben, amelyben egy ügyvéd próbálja megtalálni a hangját.

A főszereplők pedig: 1×01 – Julianne Hough, Kimberly Williams-Paisley, Dalls Roberts, 1×02 – Melissa Leo, Katie Stevens, Andy Mientus, 1×03 – Delta Burke, Ben Lawson, Brooke Elliott, Gerard McRaney, 1×04 – Sarah Shahi, Rochelle Aytes, Jessica Collins, 1×05 – Holly Taylor, Robert Taylor, Camryn Manheim, Bellamy Young, 1×06 – Patricia Wettig, Timothy Busfield, 1×07 – Colin O’Donoghue, Willa Fitzgerald, David Denman, 1×08 – Kathleen Turner, Ginnifer Goodwin, Kyle Bornheimer.

10 hozzászólás Ne habozz!

lalakov - 2019. 11. 23. 20:30

Nem ismertem a hölgyet és a munkásságát, de a country műfaját szeretem, így megnéztem az első részt. Érdekes volt.
Tovább fogom nézni, valamint meg fogom venni az első rész dalát.

Voltak benne kevésbé jó és rossz részek is, de a jó és kiváló részek miatt hiba lett volna kihagyni.

Hádész - 2019. 12. 09. 16:14

lalakov:”Nem ismertem a hölgyet és a munkásságát, de a country műfaját szeretem” Ez így paradoxon számomra. Nem vagyok egy nagy country fan, de mégis gyerekkorom óta tudom, hogy Parton nagy név a műfajban. :D

Gwen - 2019. 12. 09. 16:16

Valószínűleg elég fiatal még lalakov, ezért nem találkozhatott Dolly Parton nevével…

Hádész - 2019. 12. 09. 16:19

Végül is lehet, bár nem mondanám magamat sem túl öregnek a húszas éveimmel, illetve van ismerősöm, aki jópár évvel fiatalabb nálam, és imádja. De nyilván ki min szocializálódott. :)

winnie - 2019. 12. 09. 16:28

én tudom, hogy ki ő!:) meg azért a legnagyobb country neveket ismerem, csak nem hallgatom őket, ergó a számokat sem nagyon ismerem.

Deny - 2019. 12. 09. 17:24

Én szeretem néhány dalát (Jolene, Here You Come Again, 9 to 5, Islands in The Stream), de rajongónak nem mondanám magam. A sorozat ettől függetlenül nem érdekel, de tetszik a koncepció, szerintem ötletes. Talán a Jolene-t megnézem, ha épp nem lesz más dolgom.

lalakov - 2019. 12. 09. 21:17

Sajnos már nem vagyok olyan fiatal, de mégis kimaradt. Nekem a Jolene és a Sugar Hill rész tetszett a legjobban.

Thomas - 2019. 12. 11. 01:20

Azért az nekem is fura, hogy valaki hallgat country zenét, de nem hallott még Dollyról:)
Na mindegy, még csak az 1. részt láttam, nekem bejött. Imádom a Jolene-t, meg Dolly ismertebb dalait (mindent azért én sem ismerek tőle:), és nekem az nagyon bejött, hogy sokszor a dalszöveget beleszőtték a párbeszédekbe:) Julianne Hough is marha jól hozta a karaktert, kár, hogy nem látni őt gyakrabban színészként.
Kíváncsi vagyok a többi részre is, remélem, nem lesz csalódás, de ha ez a stílus marad, szerintem elégedett leszek.

Thomas - 2020. 01. 14. 19:27

Végül ez is csalódás lett nekem, mint az összes többi epizodikus antológia, amit mostanában elkezdtem. Egyedül az első rész emelkedett ki számomra, de talán az is inkább amiatt, mert Julianne-re, mintha rászabták volna ezt a szerepet, lubickolt benne. Mondjuk ott a történet is azért érdekes volt. A többi rész viszont maximum közepes volt, a kosztümösöket meg kimondottan untam, nem is tudom, minek néztem végig.

Érdemes ezek után még ilyen antológia sorozatokkal kísérletezni? Végignézni egy évadot 1-2 jó részért? Végső soron ugyanaz, mintha válogatás nélkül minden sorozatot elkezdenék, ott is minden tizedikre találnék egyet, ami tetszik. Itt azért a stílus valamennyire behatárolja a sztorikat, de akkor sem érdekelhet minden egyformán. Pedig papíron jól hangzik, hogy minden rész zsákbamacska, akármi kisülhet belőle, de vagyok olyan válogatós, hogy nekem vakon nem érdemes semmit próbálgatni.

winnie - 2020. 01. 14. 20:08

igen, dettó, ld. még a hogy lehet kaszálni egy antológiát kérdéskört, amit pár korábbi kritikában megcsócsáltam. nehéz ügy. el lehet engedni, mert miért ne, de semmi nem indokolja jobban, hogy a következő rosszabb lesz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz