login |

Fuller House: kezdett az 5. évad

2019. 12. 11. 16:14 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: kritika,

A Még mindig Bír-lak címre hallgató szerelmeslevél folytatódott, és nemsokára be is fejeződik, csak a Netflix ketté kapta az utolsó szezont. A kérdés már csak az, hogy a nézőknek/rajongóknak íródik, vagy a sorozat karakterei számára?

Nyilván nem csak én vagyok így vele, de a kettőt meg kéne különböztetni. Nyilván manipulatív módon a Full House-rajongók kedvében lehet járni mindenféle esszencia nélkül is, ez talán a világ legkönnyebb dolga, és lehet úgyis szerenádozni a szereplők számára, hogy tényleg valóságos tartalomról beszéljük, valósnak ható fejleményekről, ne csak egy tévés komédia fiktív karaktereinek számára kitalált random ötletek kupacáról.

Lehordtuk már többen is a Fuller House-t (itt és itt – csak saját felelősségre!), de el kell fogadni, hogy ez a sorozat egy fan service, amit egy régi Full House-néző nehezen fog nem szeretni. A gond csak az, hogy ha ezen túl is lép az ember, folyton azt veszi észre, hogy az írók csak rutinból teszik a dolgukat, mert tudják, hogy mennyire egyszerű a (helyszíni) nézőkből reakciót kiváltani – ennyi úúú-zást, ááá-zást és ujjongást ritkán hallani egy szitkomrészben.

Nyilván nem izzadságszagot várnék el, hanem egy minimális szintű kreativitást, vagy gondolatokat. Az 5. évad kezdésében is bőven volt visszautalgatás az eredeti sorozatra szóban és gesztusokban is, sőt, olyannyira nosztalgikus volt az epizód, hogy a gyerekek konkrétan felmentek a padlásra, hogy a régi sorozat kellékei között turkáljanak, és mondogassák, hogy mi mikor került elő és milyen célból.

De az vesse a sorozatra vagy a készítőkre az első követ, aki azt gondolja, hogy mindez ördögtől való. Puffoghatok én itt bármennyire, de ez az egész tök kedves és szimpatikus dolog, és totál ártalmatlan. Nehogy már az baj legyen, ha egy sorozat tetszeni akar a (régi) nézőknek! Meg aztán hány széria mondhatja el magáról, hogy az egykori gyerekként megkedvelt karaktereknek a történetét (valódi) felnőtt énjeikkel folytatják.

És, ha rajongó lennék, már a gondolatra könnyek szöknének a szemembe, hogy mondjuk 30 év múlva a mostani gyerekeket láthatom felnőttként, miközben DJ és Stephanie nagymamaként tüsténkedik körülöttük. Hát, igen, ez így már túlmutat egy szimpla sorozat keretein, és ezt minden irónia nélkül mondom, kvázi családtag státuszba kerülnek sokaknál a karakterek, és a rokonokat az ember jó esetben akkor is elviseli, ha ők nem túl érdekesek vagy humorosak.

Egyébként meg az 5. évad a korábbi showrunner-váltás ellenére is olyan, mint pár évvel korábban. Legalábbis előadásmódját tekintve mindenképp, még mindig is a túljátszottság és a színpadiasság dominál (ismét egy példa arra, hogy a nézőnek játszanak). A sztori szerint megszületett a baba, körülötte forgott most minden, a névadást pedig elhúzták a rész legvégéig, hogy nagyon meglepődhessünk (NEM!), hogy kiről fogják elnevezni őt. Eskü, ez az 5×01 olyan volt, mint egy sorozatzáró. De ugye az 5×09-ben történt valami, ami…

A kiszámíthatóság és a poénok túlzott magától való értetődése engem nem is nagyon nyert meg, de nem szabad elfelejteni, hogy 7+-os korhatára van a sorozatnak, szóval gyerekek is bőven élvezhetik (csak az előzmények ismerete nélkül sokszor nem fogják érteni, miért a nagy örömködés) – éppen ezért szerencsésebb lenne, ha az ilyen 35 perces epizódokat mondjuk kettévágnák, hiszen országoson is van, hogy csak 17 perces egy szitkomrész.

Ennyit szövegelni arról, hogy ez az évadnyitány sem jött be a maga eltúlzottságával és megjátszottságával…! És arról, hogy aki eddig is nézte, nem most fog kiszállni…! Mindegy, de azt legalább elmondhatom, hogy ennyi kaszkadőr-jelenetet még talán nem is láttam szimpla szitkom-epizódban.

2 hozzászólás Ne habozz!

Ambriel - 2019. 12. 08. 08:00

Az eredeti szériát németül-angolul-magyarul ezerszer végignéztem, persze leginkább John Stamos miatt. :D Számomra kicsit olyan, mintha én is ennek a dilis családnak a része lennék, mint néző. Kellemes kikapcsolódás, hiányozni fog.
Abban egyetértek, hogy az idősebbeket nem kellene erőltetni. Ahogy az évadnyitóban Dany is mondta: Rá már nincs szükség, már nem róla szól a történet.

Deny - 2019. 12. 11. 16:55

Nem láttam soha az eredetit, ezt is csak azért kezdtem el nézni anno, mert amikor először regisztráltam Netflixre, végigzongoráztam a szitkomjaikat. Sosem szerettem igazán, amolyan guilty pleasure volt mindig, és én csak úgy emlegettem, mint egy “Netflixes Disney Channel-szitkomot”. A poénok nagyon gagyik, és látszik, hogy nagyon családi közönségnek készül (azt hiszem, erre mondják, hogy cartoonish), de van valami megmagyarázhatatlan bája, ami miatt élvezem. Bár tényleg csak guilty-módon. Olyan sorozat, amire nagyon rápörgök, amikor új évaddal jelentkezik, de egy héttel később már azt is elfelejtem, hogy van.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz