login |

Watchmen: vége az 1. évadnak

2019. 12. 17. 15:50 - Írta: winnie

64 hozzászólás | kategória: kritika,

Now we have a god to kill.

Csak belefért 9 részbe, nem? Mindössze tudni kellett, hogy mit akarnak ezúttal elmesélni nekünk. Most persze az a nagy kérdés, hogy lesz-e folytatás. Ugye kaptunk szép kis cliffhanger-t (nem a sztori lett csonka, egyszerűen csak nyitva hagytak egy kérdést, és kínáltak egy hogyan tovább?-ot) Damon Lindelof már korábban is mondta, hogy ő nem feltétlenül fog 2. évadot írni, de szabad a pálya más számára, és a színészek több évre írtak alá, szóval.

Részemről én szerettem a Watchmen-t, szerintem kifejezetten jó lett, azonban nálam nem lesz top10-es újonc az idén, meg a zseniális pillanatai ellenére azért nem érte el számomra azt a hatást, mint egyes sorozatok, hogy totál bezsongva néztem a képernyőt. Viszont nem akarok elmenni amellett, hogy milyen brutálisan pozitív véleményeket lehet olvasni róla itthon és netszerte is, kezdve attól, hogy 10/10 és az év egyik legjobbja, egészen az all time best-ig, és addig, hogy minden díjat neki kell adni.

Csapjunk is a lecsóba és spoilerekkel folytatnám a tovább mögött, bár nem leszek hosszú, főleg, mert a képregény és a film vonatkozását nem fogom említeni, de azt azért megjegyezném, hogy jó ötlet volt az alapanyag, illetve a Watchmen-sztori efféle utángondolása

Sőt, akár ünneprontónak is mondhatnám magam, mert inkább arra térnék ki, hogy a finálé nagyobb részének annyira nem voltam a rajongója. Mármint az epizód maga jó volt, de messze nem az évad legjobbjai közé tartozott, aminek a fő oka számomra az volt, hogy az első feléből (kétharmadából?) hiányzott a megfelelő érzelmi töltet, amit nagyon sajnáltam. Később persze ez is megérkezett.

Ozymandias szála végre körbeért (ettől még nem tudta igazolni számomra a vele töltött hosszú perceket, bár engem ötlet szintjén és technikailag is abszolút lenyűgözött a klónok ötlete és az egész megvalósítása), és a Trieu-féle terv megvalósítása is helyenként hipnotikus volt, gondot mindössze az okozott, hogy nem mindig tudtam, hogy min kell épp nagyon meglepődnöm, és mit kellett tudnom, valahogy a sorozat nagy csavarjai az “itt minden lehetséges”-gondolatcsíra elültetése miatt kevésbé ütöttek számomra.

Ja, és a legvége kapcsán: nagyjából számomra ott érhető tetten az, hogy nem lett abszolút kedvenc Watchmen, hogy hiába nyűgözött le a Manhattan-féle időészlelés, a tojás a legkisebb mértékben sem hozott lázba, egy pillanatig nem éreztem, hogy komolyabban izgatna, hogy Angela tud-e majd vízen járni vagy sem. A történet folytatása jöhet persze akár Nagy Változásokkal, akár azok nélkül, de ez a cliffhanger nem volt falkaparós számomra.

Az viszont persze már érdekelne, hogy akik szerint tökéletes volt a szezon, azok hogy tekintenek rá: úgy hogy ennyi kell be és nem több, vagy azért ha már megismertük ezt a világot, akkor azért nem lenne rossz folytatni a történetmesélést benne, és esetleg tovább bővíteni. Mert abban szerintem egyetérthetünk, hogy még simán lehetne bővíteni.

64 hozzászólás Ne habozz!

Python - 2019. 12. 16. 04:22

Nem spoilerezek, de ha a HBO esetleg folytatná, akkor lehetne 2. évad. Bár én nem tenném, mert így tényleg egy nagyjából kerek egész lett ez az évad.
Az viszont tény, hogy nem nagyon vettem észre az idő múlását, azt hogy eltelt a kb. 65 perces végjáték! :)
Kezdem érteni, hogy miért is 9 részes lett a Watchmen széria. Ha 10 db -os az a bizonyos tojástartó, akkor…?! ;)

Anthonz - 2019. 12. 16. 18:03

1×09
Nah, ahhoz képest hogy egy mellékszálnak indult a teljes film univerzumot továbbvitte és átértelmezte.
Szerintem tök jó volt, az Angelás visszaemlékezős részt kivéve.
Manhattan amúgy össze kéne tudja rakni magát, nem?
A folytatásban akkor lehet teljesen új vizekre evezni?

dexike3 - 2019. 12. 16. 20:22

Dr. Manhattan-nek nem csak az ereje volt nagy :D. viszont elvileg összekellene tudnia, de szerintem átadja az erejét Angelának, így lesz már benne.

ubul - 2019. 12. 16. 21:04

Hát ez elég gyenge volt. Dramaturgiai trükkökkel felfújt lufi.
Szintetikus lítum, az meg mi a fene? De ok varázs ketrec ennyi csak a lényege, viszont a szétfolyt szenátor befolyik a ketrecbe ez elég a teleportáláshoz, de önmaga kiszabadításához nem. Persze lehet azzal jönni, hogy így kellet lenni, mert csak így lehetett ez a vége, de ez nem igaz.

kla - 2019. 12. 16. 23:34

Hát, csalódást érzek alapvetően a finálé után. Reméltem, hogy megismétlődik egy Leftovers S2, ahol az epizódokban külön-külön vezetett szálak egy katartikus egésszé érnek össze, de ez most nem jött össze.

Azok után, hogy egy évadon keresztül teaselték, hogy mi Trieu mesterterve az emberiség megmentésére, kiderül, hogy… ugyanaz, mint amit 2 résszel ezelőtt már felfedtek? Ne már. Eddig nagyon jól egyensúlyozott a sorozat a teljesen megjósolhatatlan WTF-ok és az ügyesen felépített, redditen előre kitalált fordulatok között, de ez nagyon semmilyen volt. És az hagyján, hogy elmaradt a plot twist, de tematikusan se nagyon tudom hová tenni az egészet. Hogyan kötődik ez a generációs traumák továbbörökítéséhez és feldolgozásához, ami az egész évad fő fókusza volt, vagy a rasszizmus témájához? Persze, bele lehet ilyeneket látni, hogy arra akar figyelmeztetni a sorozat, hogy a faji egyenlőtlenségek felszámolása legalább annyira hiú ábránd, mint Trieu terve, vagy hogy az elnyomottak felszabadításának nem a totális hatalom megszerzése módja, vagy hogy a totális hatalom megront, de egyik sem olyan kérdés, amivel a sorozat egyébként foglalkozott volna. Annyi labda volt a levegőben az emlékek, traumák és az empátia kapcsán, amikhez kapcsolódhatott volna Trieu terve, és annyi fordulatot emeltek át új kontextusban a képregényből, hogy meg voltam győződve róla, hogy ahhoz hasonlóan itt is egy drasztikus társadalmi változással járó, morálisan ellentmondásos fordulatra fog kifutni a történet. Ehhez képest egy elég egyértelmű jók vs. gonoszok felállás lett a vége, igazából nem sok következménnyel.

Kivéve persze, hogy Angela megkapta Jon képességeit. Ezzel az a bajom, hogy (azon kívül, hogy ha minden Jon terve volt mindvégig, akkor elég nyakatekert megoldást választott) igazából semmilyen támpontot nem kaptunk Angeláról arra nézve, hogy ő mit kezdene ezzel az erővel. Vagy hogy miért jobb, ha ő lesz Manhattan Lady Trieu helyett. Amit láttunk, az nem feltétlenül biztató: sokszor agresszív, hirtelen cselekszik, indulatos. Azt sem tudjuk, hogy Will emlékei hogyan hatottak rá, szinte sehogy sem reflektált rájuk. Valaki írt egy kommentet egy másik posztnál arról, hogy Angela mennyire passzív karakter, általában csak elszenvedi az eseményeket, és más, cselekvő karakterek (Will, Manhattan, Judd, Trieu stb.) hatnak rá, de nagyon kevés saját döntése és cselekedete volt az egész sorozatban, a finálét is beleértve. Nem tudom, hogy ez koncepció-e vagy írói hiba, de így nagyon nehéz azt továbbgondolni, hogy Angela mit kezd a a helyzettel, ami szerintem sajnos az egész befejezést aláássa.

És akkor ott vannak az olyanok, hogy Laurie és Looking Glass jelenlétének végül semmi kihatása nem volt az eseményekre, hogy a korábban winnie által is emlegetett ügyes expozíció vég nélküli monologizálásba ment át az utolsó részre, Adrian letartóztatásának a semmilyensége, vagy hogy mennyire random és következetlen volt a polipeső bevetése fegyverként…

Ez egy jó sorozat volt, tele kiemelkedő epizódokkal a gyenge finálé ellenére. Kreatív, ambiciózus, és ha Manhattant és Ozymandiast nem feltétlenül képregényhűen kezelték is néha, de példaértékű abban, hogy kell hozzányúlni egy klasszikushoz. De azt hiszem, pont az ambíciója lett valamennyire a veszte, sokat akart markolni. Elsősorban azzal, hogy Angela történetét két legendás karakterre alapozták (Hooded Justice, Manhattan) önmagában két nagyon erős epizóddal – de ahhoz, hogy mindkettő érvényesülni tudjon, és ne nyomja el Angela karakterét, kevés volt ez a 9 rész. De valahol ugyanez lett, ahogy említettem, Laurie és Looking Glass sorsa is, de a tulsai rendőrség és az ehhez kapcsolódó társadalomkritika is egy olyan téma, amit felszínesen elővettek, de a pilot után sosem került elő igazán. (Itt valószínűleg tényleg volt egy koncepcióváltás a pilot után, a rendőrkarakterek túl kidolgozottnak tűntek ahhoz, hogy aztán mennyire nulla szerepük legyen, Red Scare és Panda(!) állandói kreditet kapott, és a színészek is utaltak arra, hogy eredetileg nagyobb terveik voltak velük az írólnak.) És ezek az önmagában érdekes koncepciók és erős jelenetek, megfejelve a rengeteg sci-fi weirdséggel, sajnos most nekem nem álltak össze egy kerek egésszé.

KiváncsiFáncsi2019 - 2019. 12. 16. 23:42

egyszerre tetszett is meg nem is – igen, a lindelof féle technika a sok szállal meg kavarással a végére megtetszett, de valahogy mégis olyan volt, hogy ez ennyi volt, egy nagy script-technikai művet láttunk, de ennyit, nem többet

persze, ebből a szempontból remek volt szerintem, messze-messze kimagaslik a mezőnyből meg a távoli galaxysból is (most kapott még egyet szegény Mandó), élvezettel néztem, ahogy a történet-,tér- és időszálak összeérnek a végére

de a történet nekem mégis egy katyvasz lett, továbbra is nagyon butának érzem DrM-t, a fekete alapsztori se fogott meg, főleg, hogy a végére ez is csak egy háttérelem lett, nem akart mondani nekem semmit ez a történet a végére igazán

igen, watchmen story volt, mert volt benne DrM, meg majd lesz DrM-né az esetleges folytatásra, meg csomó tintahal, de a sok watchmen elem ellenére is azt érzem, még ha tökéletesen is rászabták a témára a sorozatot, a watchmen csak egy díszlet téma volt ehhez az egészhez

a méret témához meg csak annyit, hogy DrM férfiasságát eddig is látványosra vették szerintem

amúgy olajfiú storyja elsikkadt, vagy csak nekem nem tűnt fel, hogy akár csak utaltak is volna rá?

seven - 2019. 12. 17. 16:03

Nem volt rossz a finálé, de a sorozat tetőpontja tényleg a finálé előtti részek voltak. Magához képest túl egyszerűre sikerült a finálé, elmaradt a nagy bumm. Az kifejezetten nem tetszett ahogy Veidt-ot leütötte LG. Olyan semmilyen befejezése az elképesztő cifra történetének. (És LG/Laurie kombó egész egyszerűen gyengén lett a fináléba “integrálva”. Ennyi erővel LG meg is halhatott volna a centrikus epizódja végén, szerintem nagyobbat ütött volna)

A DrM átadja az erejét Angelának “fordulat” egy kilóméterről látszódott, de ettől függetlenűl jól oldották meg. Azt is, hogy lógva hagyták. Igazából nem is az a kérdés hogy most akkor isten lett belőle vagy sem, hanem inkább azon gondolkodtam el, hogy most akkor Angela jó vagy rossz? Hisz az epizód elég egyértelműen pedzegeti azt, hogy aki ilyen erőt akar, aki tudatosan elveszi, az jó ember nem lehet. És ez szerintem igaz. Angela pedig elég tudatosan cselekedett…. és amit láttunk belőle az évad elején, azért ott is megkérdőjelezhető volt a “jósága”. Szóval nem tudom, de érdekes morális dolgokat feszegetett a sorozat, és tetszett hogy nem volt egyértelmű pont a végén.

A sorozat így összeségében nálam 9/10, a finálé olyan 7 pontot érne. A 2. évadra vevő vagyok, de csak akkor ha marad Lindelof. Nélküle annyira nem izgat.

Wittgen - 2019. 12. 17. 16:04

“Damon Lindelof már korábban is mondta, hogy ő nem feltétlenül fog 2. évadot írni”

Akkor minek tesz a végére cliff-et? Nem normális az ipse.

Atir - 2019. 12. 17. 16:06

Ennek a sorozatnak mégegyszer neki kell futnom, de annyi biztos, hogy Jeremy Ironst imádtam.

Hádész - 2019. 12. 17. 16:06

“Viszont nem akarok elmenni amellett, hogy milyen brutálisan pozitív véleményeket lehet olvasni róla itthon és netszerte is, kezdve attól, hogy 10/10 és az év egyik legjobbja, egészen az all time best-ig, és addig, hogy minden díjat neki kell adni.”

Még nem álltam neki, gondoltam egyben, de ilyen kijelentés után nem is merek. Ez megint olyan Lindelof-lufi lehet, mint a Leftovers volt. Mindenki ömleng róla egyelten konkrétum nélkül, hogy miért is teszik ezt. Mint egy modern festményről, ahol egy üres vászonra húztak egy csíkot, aztán mindenki el van tőle ájulva, de csak azért, mert a többiek is odáig vannak érte. Számomra teljesen érthetetlen jelenség.

Ad' - 2019. 12. 17. 16:37

Hádész véleményével vagyok egy nevezőn Lindelof és Leftovers kapcsán, amit több Leftovers bejegyzésben is szóvá tettem már, 2-3 bejegyzésnél is enyém az utolsó bejegyzés, 2 éves, válasz nélkül!

Ide is bemásolom a The Leftovers kapcsán írtakat, mert még mindig ha feljön, Hádészos értetlenség tör ki rajtam, hátha imént válaszra lelek :-)

“Akik olyan véleményen vannak, hogy akinek nem tetszik, az nem képes felfogni, vagy katartikus élményt nyújt, azt nagyon kérem, írjon pár dolgot, hogy mi váltja ki ezt az élményt és miért? Mit kellett volna felfogni, amire sokan nem képesek?
Például a túlvilági szál a feltámadással mi akart lenni, hogyan kapcsolódik az eredeti rejtélyhez és mi a mondanivalója? Mások is rákérdeztek erre, de választ a sorozathoz tartozó egyetlen bejegyzésbe sem látok.

Ha van itt olyan, aki képes volt felfogni, igazán bizonyíthatná is :-)”

vagy

“Végigérve a 3. évaddal is, továbbra is számos fura, zagyva dolgot nem értettem és valóban többször unatkoztam is alatta. Nyilván nem én vagyok a célközönség.
Valóban leírhatná már valaki, hogy ez a túlvilági szál a feltámadással mi akart lenni, hogyan kapcsolódik az eredeti rejtélyhez és mi a mondanivalója? Mások is rákérdeztek erre, de választ a sorozathoz tartozó egyetlen bejegyzésbe sem látok, amiből arra tudok következtetni, hogy jazzer következő gondolatfuttatásában igen is van valami:

“Más gondolat szerint annyira elvont, művészi, hogy muszáj 10 pontot adni, mert ha kevesebbet adok, akkor én nem értettem meg és hülye vagyok.”

Azaz mindenki 10-et, de nem is érti, különben megpróbálna legalább egy gondolatot írni, hogy mi a szar is volt ez a túlvilági feltámadós vonal!

Valaki leírná esetleg szájbarágósan?

Ja persze, nálam is 10/10-es függetlenül attól, hogy fele zagyvaság :-)”

Hádész - 2019. 12. 17. 16:50

Ad’: Pontosan. Sok film/sorozat van, ami végtelenül bejön nekem, de valahogy kritikus vagyok azokkal is, még az all time favorit sorozataimra sem tudok 10/10-et adni, mert mindig van olyan aspektus, amit lehetett volna jobban/máshogy csinálni, az a furcsa, ha nincs.

Bikuci - 2019. 12. 17. 17:31

A sorozat lényege, hogy az amcsik be vannak tojva a kínaiaktól, és szerintük rosszabb lenne a világ, ha ők trónolnának.

Anonymus - 2019. 12. 17. 17:37

Wittgen: Ez szerintem nem cliff a végén, pusztán egy korszak lezáródása és egy új beköszöntése. Erről szólt az egész évad, így lett szép kerek egész.

Egyébként belőlem a sorozat nem ambivalens érzelmeket váltott ki, tényleg a 2 véglet között csapongtam végig. Így számomra csak 6/10 lett az évad. Ha lesz második, az tuti ki fog maradni.

Bali - 2019. 12. 17. 17:38

Nekem az utolsó pár részre feljött a sorozat, mégha a finálé túl egyszerű lezárást is kapott.

A cliffhangeres befejezéshez annyi adalék, hogy emlékszem a Lost idején még Lindelof többször méltatta a Sopranos levegőben lógó fade to black zárását, szóval ezt akarta ő is megismételni most szerintem.
Ennek ellenére nyilván elég valószínű, hogy Angela megkapta a képességet.

cherockee - 2019. 12. 17. 17:50

Évad eleje érdekes volt de nem élveztem igazán, közepén volt pár nagyon jó rész (nekem mondjuk pont a visszaemlékezés nem volt akkora élmény), majd a vége jó volt, de csak jó lett nekem, nem éreztem a nagy tetőpontot, de a történet jó lett szerintem. Jó. Maradok jövőre is, remélem erősebb lesz, látványt imádtam, színészeket szintén, szövegeket szintén, csak az a plusz nem volt meg nekem. De mindenképp örülök, hogy van ilyen is.

winnie - 2019. 12. 17. 17:56

wittgen: ez az a zárás, ami nem klasszikus cliff kategeória. mármint ugyanaz lenne a hatás, ha akkor van vége, amikor kiveszi a tojást, vagy ha látjuk, hogy fennmarad a cizen.

Solmyr - 2019. 12. 17. 18:09

RIP Lube man :(

Amúgy én mindenklépp örülök, hogy végignéztem, kicsit visszaadta a Lost-élményt (pozitív és negatív szempontból is). Viszont az első és a harmadik epizód szerintem kifejezetten gyenge volt, és ha nincs a Watchmen cím, akkor nem biztos, hogy eljutok addig, amikor már igazán jó epizódokat szállít a sorozat, szerintem többet kellett volna frontloadolni.

symor - 2019. 12. 17. 18:13

Jeremy Irons nem is tudom mikor volt utoljára ennyire elemében, szerintem még a Borgiák idején sem izzott annyi energiától egy szerepben, mint most itt.

Shannen - 2019. 12. 17. 18:17

A zárás nagyon Lindelof-os lett szerintem ha visszagondolok a Lost-ra meg a The Leftovers-re. Ennek ellenére a katartikus élmény elmaradt, valószínüleg egyrészt azért mert hiányzott az érzelmi töltet, ahogy winnie is írja, másrészt engem nem az a része kötött le a sorozatnak, hogy mi lesz a történet vége és Manhattan túléli e vagy sem. Nem vagyok képregényfan szóval az ilyen fura tintahalesö és hasonlók nem kötöttek le. Ellenben a történetvezetés és karakterizáció remek volt végig az évad folyamán. A finálé nem volt több 7/10nél, de az évad tölem megérdemli a 9/10et, a utolsó elötti epizód meg benne van az idei top5-ben.

Szerintem nem kell második évad, föleg nem Lindelof nélkül. Ez így volt kerek egész és egy különleges élmény.

Madnesstears - 2019. 12. 17. 18:48

Erdekes kis sorozat volt, de összinten remelem nem lesz folytatás. Voltak nagyon jó részek, de ha nem lenne Watchmen a neve jobban szeretnem, de eleg sok helyen lenéző a filmbe szemben, ami minden egyes pillanatát szeretem, a sorozat filmhez képest eleg messze van. Van egy fő karakter,akinek nincs önalo gondolkodása, fő mellekszálak akik csak vannak, is a gonosz, aki gonosz (de mi motiválja?), Ozzymandias meg szánalmas, most komolyan egy átlag embert, de közben ő a legokosabb ember a világon.nem tudom melyik jelenet volt a jobb a fingós vagy, hogy patkoval több száz méteres alagutat ásott.
Altalába azok istenitik a sorozatot akik nem ismerik az írót, se a műveit. Minden egyes stílus ami a korábbi sorozatban volt, Lindelof már rutinszerűen használta itt is. Az ifjú generácio, aki a Marvel meg DC filmeken kivül nem nagyon informált, most döbbenetes bámul.
Lindelof egy rendkívüli író, de ez nem a legjobb müve.

JKJ - 2019. 12. 17. 18:52

Solmyr: Lube-man köszöni szépen jól van.

irgum76 - 2019. 12. 17. 18:53

az első pár rész bejött amikor még csak kapkodtam a fejem, hogy ki ez? mi ez? mit csinál?
aztán mikor már rákcsapdákkal fogdosta a “fura pasi” a csecsemőket nálam ott betelt a pohár és átment mindfuckba
véletlen elindítottam a filmet és muszáj volt végignéznem a főcímet
abba a pár percbe több eredetiség volt mint itt az egész évadban

nem tetszett

dexike3 - 2019. 12. 17. 18:59

még az jutott eszembe, hogy azért nem semmi szökési terv volt itt felépítve (persze volt benne logikai bukfenc).
plusz próbálta a Leftovers beszélgetéséből is átemelni, de itt kevésbé működött.

Cleda - 2019. 12. 17. 19:02

Én nem láttam a filmet, szal egyáltalán nem voltak elképzeléseim erről a világról. A trailer alapján elég várós volt, de aztán részemről nagyon betegbe és weird-be ment át, na meg sokszor csak így fogtam a fejem, hogy mi a fene történt. 4. rész után kasza volt, miután majdnem elaludtam a rész közben.

Shannen - 2019. 12. 17. 19:23

“Altalába azok istenitik a sorozatot akik nem ismerik az írót, se a műveit. Minden egyes stílus ami a korábbi sorozatban volt, Lindelof már rutinszerűen használta itt is. Az ifjú generácio, aki a Marvel meg DC filmeken kivül nem nagyon informált, most döbbenetes bámul.”

Ez az általánosítás eléggé félrement. Én össz-vissz 1 Marvel filmet láttam, ellenben a Leftovers az egyik all time kedvenc sorozatom és mégis bejött a Watchmen és nagyon sok részét imádtam. Azzal egyetértek, hogy Lindelof itt is hasonló megvalósításokat használt de hát ez az ö sorozata volt és naná, hogy rajta van a kézjegye. Nekem ezzel nem volt gondom. Az is tök igaz, hogy nem ez a legjobb müve, összességében nézve a Lefotvers és a Lost is nagyobb élmény volt. De nem hiszem hogy azt nyügözte le leginkább a sorozat aki Marvelen “nött fel”. Söt megkockáztatom, hogy sokan közülök meg se nézték vagy hamar kaszálták is. De persze ez csak egy megérzés.

Kaktusztea - 2019. 12. 17. 20:01

Nekem nagyon tetszett, talán a lezárás gyengébb volt kicsit, de azért jó volt. A legjobb talán a nosztalgia-visszaemlékezős rész.
Mondom ezeket úgy, hogy tiszta szívből rühellem a Lost-ot, 1 résznél többet nem tudtam megnézni belőle – áradt belőle, hogy az írók menet közben találják ki.. Ez a Watchmen-nél nem érződött, meg a formátum is más persze.

Horace - 2019. 12. 17. 20:16

@Hádész:
miért is érthetetlen az, hogy valakinek valami tetszik, másoknak pedig nem? Szerintem ez egy tök normális dolog.

@Ad’:
ha valami nincs megmagyarázva, akkor az a sorozat mondanivalóját tekintve lényegtelen és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Elméleteket persze lehet gyártani, de minek? Egyszóval, ha a magyarázat nélkül nem tetszik egy sorozat, akkor a magyarázattal sem fog. És ezzel semmi gond.

Amúgy én pár rész után kaszáltam a Watchment, pont az az érzelmi töltet hiányzott belőle, ami a Leftoversben és a Lostban megvolt.

enamasik - 2019. 12. 17. 21:37

Szerettem, minden hibája ellenére – voltak logikai bukfencek, hirtelen lényegtelenné váló szálak, mintha bizonyos dolgok a vágószobában maradtak volna. Ezért nem mondanám minden idők legjobb sorozatának, sőt még 10/10-nek sem, de azért elég jól hozta a Watchmen igazi jellegzetességeit, teljesen Lindelof-os módon.
Ha nem folytatják, így is elég kerek az évad, mert az utolsó jelenet nem volt igazi cliffhanger, de ha mégis sor kerülne újabb évadokra, érdekelne.

Hádész - 2019. 12. 17. 22:41

@Horace: Szerintem félreértetted mindkettőnk kommentjét.

edg - 2019. 12. 18. 00:43

Összességében tetszett a sorozat, de volt pár gyenge rész is, pl. Angela visszaemlékezése és sajnos a befejezés is…
Jeremy Irons szerintem sokat nem tett az egészhez hozzá, kicsit untam már az ő történetét.

Egynek jó volt amúgy az egész.

pappjano - 2019. 12. 18. 08:41

Megmondom őszintén én is többet vártam. Szépen vitték tovább a mitológiát, és tényleg mesterien volt összerakva a narratíva és a karakterek, jó lezárást kapott az egész sztori, de valahogy az érzelmi töltet hiányzott. Szinte nulla kötődés alakult ki bennem a karakterek iránt. Viszont Jeremy Irons tényleg élvezte a szerepet, és ezt jó volt nézni.
Abar sokszor csak ment a cselekmény után, Manhattan szintén túlságosan egyszerűre sikerült, sok dolog meg csak úgy éppen megtörtént, nem volt semmilyen ereje vagy igazi hatása a nézőre. Jelenleg nem érzek késztetést az újranézésre, pedig azt hittem fogok.
7/10

@Ad’ és @Hádész
Az ezzel a baj, (és tudom hogy ezt utáljátok, de tényleg így van) hogy ha nektek tényleg szükségetek van magyarázatra a Leftovers-el kapcsolatban akkor egyértelműen nem a ti sorozatotok és nem is fogjátok megérteni soha és el kell engednetek, hogy oké, nektek nem tetszett. Az amit kértek olyan mintha egy vak embernek kellene elmagyarázni a színeket. Pl. az a kérdés, hogy a túlvilágnak mi köze volt a nagy rejtélyhez, teljesen értelmetlen, mert semmi köze nem volt, de ha nem láttad benne az értelmet és a hozzá kötődő érzelmi bombákat, akkor soha nem is fogod. Esetleg majd jópár év múlva ha még mindig ezen kattogsz vedd elő újra és hátha megérint téged is.
De inkább engedd el, ez nem jött be neked, másoknak meg igen. Van így :)

bvr - 2019. 12. 18. 09:28

Persze így év végén végig kéne mindent gondolnom amit idén láttam de hogy a legjobb sorozatélményeim között van az biztos, és talán a legjobb. És közben egyáltalán nem gondolom 10/10-nek meg ilyesmi (sőt a Nostalgia epizód, ami viszont azért eléggé közelítette a 10/10-et) után kicsit mást vártam (illetve szerettem volna) merre kanyarodik a történet, de nem volt csalódás mert teljesen el tudtam fogadni hogy ők ezt akarják elmesélni) , na ami a lényeg hogy azért volt az egyik legjobb sorozatélmény mert öröm nézni egy ennyire végiggondolt történetet amit ilyen okosan és egyben szívvel-lélekkel alkottak meg. Minden a helyén volt, illetve számunkra nézők számára minden jó tempóban a helyére került. És ráadásul közben számtalan olyan dolog amiért csak úgy önmagában is lelkesedni lehetett (kezdve Jeremy Irons jutalomjátékával, rengetegszer a zeneválasztásokig (kiemelten az epizódok végén), ahogyan fokozatosan bontotta ki a mitológiát és a fajsúlyos szereplők terveit egészen az olyan mellékszereplőkig mint “Mirror Guy” (apróságként ketve az akcentusával, de egészen odáig hogy mellékszereplőnek nevezem de hát ahogy írtam, ez egy baromi okosan megalkotott történet volt, amiben egy ilyen mellékszereplőn keresztül is milyen fontos dolgokat tud elmondani és hozzátenni, még azt is elérte nálam hogy elismerően csettintsek a háttértörténetén és ahogy az oda volt szerkesztve)
Részemről hatalmas elismerés a készítők, színészek és minden közreműködő felé, és bármikor jó lesz visszagondolni hogy milyen jó hogy ez a sorozat elkészült.

Hádész - 2019. 12. 18. 10:10

@pappjano: Te is félreérted látom. Nekem nem az a bajom, hogy nem értettem a sorozatot. Elkezdtem nézni Leftoverst, de kb az első évad feléig jutottam, odáig is csak azért, mert röpködtek a 10/10-ek, meg mindenki magához nyúlt a kommentek alatt. Ameddig néztem, szenvedés volt, sehova nem vezetett semmi, a nyitójelenetben feldobott rejtélyből nem kapunk semmit, mert utána időugrás jön, és csak egy rakás depressziós éli unalmas mindennapjait, semmi plot, még csak feldobott feladat/rejtély sem, hogy mit is akarnak kezdeni magával a sorozat. És még a technikai megvalósítás is középszer volt, nem volt semmi bravúros benne, hogy legalább azért maradjon az ember.

A kommentszekcióval meg az a bajom, amit a mostani írásból is idéztem, hogy indoklás nélkül dobálózik mindenki az évszázad sorozata, tökéletes stb. jelzőkkel, de hogy miért, azt senki nem tudja leírni. Más sorozatok cikkei alatt mindig hasznos vélemények vannak, pl “odáig voltam a xy jelenet megvalósításáért, a fordulatért stb” Itt meg olyanokat olvasok csak, hogy fogalmam nincs miről szól, de imádom, meg eszméletlen, de még biztos kell pár rész hogy beinduljon.

Én azért ülök le hétről hétre egy sorozat elé, mert hétről hétre leköt, szórakoztat, mindig kapok egy élményt, nem azért, hogy majd a következő részben vagy az azutániban már biztos beindul a cselekmény. Ez nem lottó, hogy majd egyszer csak bejön az ötös.

De el kell ismerni, hogy Lindelof nagyon ért az ámításhoz, valószínűleg még a semmit is el tudná adni.

KiváncsiFáncsiMob - 2019. 12. 18. 11:24

@Hádész: nekem is az a véleményem, hogy a lindelof “recept” adja el ezt a sorozatot, mert baromi látványos ahogy keveredik a sok szál meg wtf pillanat, de elfedik, hogy viszonylag kevés van mindezek mögött

bvr - 2019. 12. 18. 13:32

Az utolsó két komment kapcsán csak annyit jegyeznék meg hogy pontosan _nem_ ezt látom. Szemben mondjuk egy Westworlddel, aminek az értékeivel szemben sokkal több kifogásom volt, és az egyik legfontosabb hogy amúgy ott sokkal inkább csak öncélú bravúroskodásnak éreztem a kicsavart történetmesélést. Én azt gondolom hogy a Watchmenben ez sokkal alaposabban végig volt gondolva, és szerintem a végeredményt is ez tudja más szintre emelni: azaz amikor olyan szépen vannak mind a párhuzamos, mind a flashback szálak összefűzve, hogy az önmagában egy nagyon komoly érték.
(nyilván akit ez nem érint meg az is egy teljesen valid nézőpont, akkor egyszerűen ez nem az ő sorozata volt)

Hádész - 2019. 12. 18. 13:47

@bvr: A Westworld első évada zseniálisan volt ilyen szempontból felépítve, a végén minden a helyére került, volt katarzis, a második meg a másik véglet volt.

JKJ - 2019. 12. 18. 14:35

Hádész, Fáncsi és a többiek akiknek üres a sorozat.

Pesze hogy üresnek tűnik, ha nem tudtok viszonyulni a látottakhoz a saját életetekben történt eseményeken keresztül. Nem is nektek szólnak ezek a sorozatok. MEgismétlem. Nem nektek szólnak ezek a sorozatok.

Ha bunkó akarnék lenni, akkor azt írnám, hogy felnőtteknek készültek. De az igazság az, hogy ez nektek is tetszeni fog ha lesz egy kis élettapasztalatotok. Én bő 20 éve ugyanezt mondtam volna, mint most Ti. 43 évesen, viszont helyére kerültek a dolgok. Magyarul olyasmiről szól a sorozat, amit MÉG nem értetek. Ez van.

Hádész - 2019. 12. 18. 15:03

@JKJ: Köszönöm a személyeskedést! Nehogy te döntsd már el látatlanban, hogy hány éves vagyok, mik az élettapasztalataim és hogy milyen sorozat való nekem. Illetve ha ténylegesen elolvastad volna a kommentjeimet, akkor tudnád, hogy NEM láttam még a sorozatot, így nem is mondhattam rá, hogy üres.

CrashBoostZoom - 2019. 12. 18. 16:38

Gondoltam benézek ide, hogy mi a végső vélemény a sorozatról és úgy látom, hogy helyesen döntöttem, hogy bele se kezdtem. :D Ebben külön köszönet az elitista kommentelőknek mert ha nekik bejön akkor az nekem biztosan nem mert ők általában olyan dolgokat belemagyaráznak ami nincs is ott.

Köszi srácok. Továbbra is maradok a képregénynél. :)

JKJ - 2019. 12. 18. 17:57

Hádész és CBZ. Csak magatokat győzköditek. Nyilván ti látjátok jól és nem a másik 98% aki érti is amit lát…

Hádész: Nem pozitívum, hogy nem láttad, mégis itt kommentelsz. Érthetelen az ilyen viselkedés, de a Leftoverset láttad és ezért írtam, hogy “sorozatok”. Arról nem is beszélve, hogy maga a tény, hogy nem tudtad értelmezni a Leftovers, pontosan azt mutatja, hogy nem vagy elér érett a feladathoz. Ezt nem személyeskedésnek írom, de úgy is annak veszed… Gyermeteg a gondolkodásod. Ami nem lenne baj, de Te azt képzeled, hogy mindent tudsz és értesz. Ez a gond.

JoeCole - 2019. 12. 18. 18:40

Négy részen át nagyon lengett a kasza, aztán Looking Glass sztorija kilóra megvett, és az 5.-től 8.-ig mindegyik részt imádtam. A finálé ezektől kicsit elmaradt, de még így is tetszett.

Amit felrónék neki: Angela mint karakter kb semennyire sem érdekes. Regina King meg – Oscar-díj ide vagy oda- néha nagyon nem tudja, hogyan kell megfelelő pofát vágni, szerintem mindenki lejátszotta őt, akivel volt közös jelenete.

Én kérek szépen folytatást. Nyolc-kilenc részt, semmi többet.

Hádész - 2019. 12. 18. 19:01

JKJ: Te pedig miért gondolod, hogy nem érteném, ha szólna is valamiről? Elég sok és sokféle filmet/sorozatot nézek és valahogy mindig megértem őket (még ha nem is tetszik a téma, és ezért nem folytatom), ugyanúgy szórakoztat és megérint egy komoly (kamara-) dráma is, ahol tényleg csak beszélgetés megy, vagy akár olyan epizódok, ahol tényleg csak egy színész tol le egy részt minimális beszéddel és mégis értem a lelki küzdelmét, mert engem elsődlegesen a karakterfejlődés érdekel. De a Leftovers totál érthetetlen volt számomra, nem volt történetszál ami haladt is volna bármerre, ugyanígy a karakterek is csak élték szürke hétköznapjaikat fél évadon keresztül. Itt pedig senki nem tudta megmondani, hogy miért van oda érte, csak mindenki egymást próbálta túllicitálni nagyzolóbb kifejezésekkel, de sehol semmi konkrétum, mint minden más kibeszélőnél általában.

És pont ezért kérdeztem, mert NEM értettem, NEM tudtam mivel lehetne képbe kerülni, mert nem állt össze. Most visszanéztem az akkori első évados szezonzáró kibeszélőjét, és kb minden második komment az, hogy megbánta, csalódott, nem értette, de igen, 98%!

És szerintem pont az a gáz, ha valaki azt gondolja, hogy ő érett felnőtt és tud mindent, így rajta kivűl biztos mindenki egy tapasztalatlan tizenéves itt.

takingsider - 2019. 12. 18. 21:24

winnie, én abból indulok ki, hogy egy évadban és kilenc részben gondolkodott a szerző, azaz a végére nem cliffh. kell szvsz, hanem egy jó lezárás, annak ez a befejezés tökéletesen megfelelt, mindezzel együtt az alkotó elengedte a sorozatot, de benne van az a nyitottság, amellyel jöhet utána bárki és gondolhatja tovább, de nem tűnt kompromisszumnak a nyitottra hagyás miatt, ezzel a megközelítéssel nem kellett nekem klasszik évadzáró c-h. – Más: ritka, hogy ilyen okosan át van gondolva valami, ennyire kerek egy évad, egy újonc, a legtöbb nyitott kérdésre van válasz, nincs v nagyon kevés a nyitott kérdés, a forgatók. rendben van, a felépítése, az adagolás parádés, mindemellett a színészek többsége is hiteles, egyetlen hibáját a műfaji jellemzőben látom, és az is egészen le van kerekítve: hogy aki nem ismeri a képregényt, az azért kapkodhatja a fejér, agyalhat v elkezdhet guglizni – miközben bármely filmnél a lényeg, ami a vásznon van és nem lehet/illik olyat, hogy a megértéshez kell az előismeret

elmebaj - 2019. 12. 18. 23:17

hat, a Leftovers nekem anno 9/10 volt, remeltem, hogy a Watchmen hasonlo elmeny lesz (de en a Snyder-fele verziot is szerettem).

Nem lett. A Leftovers karakterei nagyon jol lettek arnyalva, illetve tobbnyire annyira elcseszettek voltak, hogy nezokent nehez volt nem reagalni rajuk. Itt is boven volt potencial a sztoriban es a nem linearis szalakkal valo kavarasban, a kepregenyes hatter is eros alapanyagot szolgaltatott, de mind hiaba, ha kozben lelektelen maradt az egesz. Egyszeruen nem tudtak egyetlen jo karaktert sem felepiteni a 9 resz alatt.

k.dave - 2019. 12. 18. 23:48

Képregényről semmit nem tudtam, a filmeket régebben láttam, de alig emlékszem dolgokra belőle, és nyaltam az egészet kb elejétől végéig.
Lehet kicsit hatásvadász volt párszor, és plot device eszközöket használt, de amíg van mondanivaló, vannak ügyes csavarok, van egy rakat ötlet írásban, operatőri munkában, jó színészek, tud bennem izgalmat kelteni 100+ sorozat után, addig én ezért odavagyok. És odavoltam. Hallgassátok meg a podcastet.

elmebaj - 2019. 12. 18. 23:49

@Hádész

“De a Leftovers totál érthetetlen volt számomra, nem volt történetszál ami haladt is volna bármerre, ugyanígy a karakterek is csak élték szürke hétköznapjaikat fél évadon keresztül.”

Bár ez itt szinte teljesen off…. de pont az volt az ‘átívelő’, nagy történetszál, ahogy megbirkóznak (vagy nem) a veszteséggel, ami érte őket. Hogy csak egyre sérültebbekké válnak, vagy képesek-e és milyen áron, kigyógyulni abból az állapotból, amibe a departure (és annak feldolgozatlansága) lökte őket, vagy ahová egymást lökdösték az évadok alatt.

A szektás/vallásos/misztikum része nagyrészt csak csali volt, hogy több legyen egyszerű szenvedéspornónál, illetve folyamatosan lehetett vele stimulálni a karaktereket (és a nézőket) a lehetséges megoldásokon és magyarázatokon keresztül. :)

(persze a mélységhez és az izgalomhoz nagyon kellett az, hogy egy “hagyományos” veszteség véglegességével ellentétben a departure-ről senki (a néző sem) tudta kijelenteni még azt sem, hogy végleges vagy egyszeri volt-e. Ez adott egy sziszifuszi élt az egész vergődésnek, és tette szimpatikusabbá az ennek ellenére “gyógyulni” próbálkozókat)

Hádész - 2019. 12. 19. 10:31

@elmebaj: Köszönöm a tartalmas választ. Gondoltam, hogy a lelki feldolgozás része a dolognak, csak pont ezért volt kihagyott ziccer szerintem, hogy az esemény után időbeli ugrás volt, és nem onnan indult a dolog. Így a gyász egyes fázisait átugrották, kb mintha egy évadot kivágtak volna. A szektás dologról pedig messziről látszott, hogy nem fog válaszokat adni.
És leírtad a lényeget: Szenvedéspornó. Miért akarja valaki olyannal tölteni az szabadidejét, ami egyszerűen a szenvedésről szól? (Lehet sorolni a horror, (bűnügyi) dráma és egyéb műfajokat, ahol van lelki szenvedés bőven, de mindig van egy cselekményszál, ami a rejtélymegoldás, menekülés felé mutat. Valószínűleg ez volt a bajom a sorozattal, hogy nem volt olyan cselekménysor ami során ki lehetett volna tematikusan bontani a karaktereket, nem volt építkezés, inkább csak lassú sodródás.

Hádész - 2019. 12. 19. 11:25

@elmebaj: Írtam egy hosszú választ, de benyelte a rendszer :D
Köszönöm a választ.
Rövidítve: Számomra is világos volt, hogy a feldolgozás folyamata fontos része a dolognak, csak valahogy nem volt felfűzve egy markáns cselekménysorra. Az, hogy az esemény után egyből időbeli ugrás volt, az egy kihagyott ziccer szerintem, mert így a gyász bizonyos fázisai is kimaradtak.
És ahogy leírtad találóan, ez egy szenvedéstörténet, de ki akarja a szabad idejét ilyennel tölteni? Persze van horror meg (bűnügyi) dráma, de ott azért mindig van egy megoldásra irányuló szál, itt az valahogy kimaradt, nem volt mi mentén karakterépítkezés legyen, inkább csak lassú sodródás. Nekem valahogy mint sorozat nem működött, a részek nem adtak hetente egy-egy élményt, ami visszarántott volna a következőre, nem éreztem, hogy lenne irányultsága.

Grizon - 2019. 12. 19. 22:36

@Hádész: “…ez egy szenvedéstörténet, de ki akarja a szabad idejét ilyennel tölteni?” Ez a mondat, ami megmutatja, hogy miért nem csípted a Leftovers-t. Te olyan arc vagy, akit a cselekmény izgat, de vannak olyan alkotások, ahol a cselekmény másodrendű, a karakterdrámára vagy a hangulatra megy rá. Fogadjunk, te is a Once upon a time is Hollywood útállók táborába tartozol :D
Szóval ja, van akit ez szórakoztat. Amit te a szereplők unalmas hétköznapjaiként éltél meg az első évadban, az nekem katartikus élmény volt. De nincs ezzel baj, mások vagyunk, van akit ez szórakoztat, van, akit az…

elmebaj - 2019. 12. 20. 00:46

@Hádész: a Leftovers a karakterekről szólt, és ezt – szerintem – elég elegánsan csinálta, miközben arra is volt ideje, hogy általában pártatlan maradjon, hogy most tulajdonképpen van-e egy erőteljes misztikus vonal, vagy csak az emberek szeretnék bemesélni maguknak.

A feldolgozás folyamata szerintem nem része, hanem a fő története volt a történetnek, neked valószínűleg azért sántított, mert neked ez csak ‘egy’ vetületre volt érdekes, viszont a csali szálak mindig egy évadosak voltak (gyakorlatilag évadonként eltűnt egy szekta és vele az alternatív elképzeléseik), így azok nem adtak eleget.

Szerintem az időbeli ‘ugrás’ inkább bátor volt, mert nem az ezerszer látott pillanatra (a veszteség momentumára) hegyezte ki a sorozatot – olyan már elég sok volt -, hanem ott kezdődött, ahol a tipikus “eseményes” filmek véget érnek. Másrészt azért az évadok alatt nagyjából mindenki megkapta az “első sokk”-os flashbackjét is – csak addigra messze nem az volt a hangsúlyos, inkább csak árnyalta egy kicsit a karaktert.

Cserébe a Watchmen kicsit az ellenkezője lett. Gyakorlatilag lassú kezdés után folyamatos loholás a plot után a karakterek rovására, hogy előkészítsük és bemutassuk az eseményt, ami alapvetően formálni fogja a még nem létező karaktereinket.

S mivel az esemény felvezetése és bemutatása volt a lényeg, még akik relatív sok időt kaptak (pl Abar), azok is csak sodródtak a plotban, miközben semmit sem voltak képesek megmutatni magukból.

winnie - 2019. 12. 20. 04:56

“@Hádész: “…ez egy szenvedéstörténet, de ki akarja a szabad idejét ilyennel tölteni?” ”

párhuzam lehet, miszerint én is felteszem a kérdést a law & order: svu-kritikáimnál, hogy miért akarna az ember olyan sorozatot nézni, mi több, miért tartanak jónak egy olyat, amiben embereket gyújtanak fel, erőszakolnak meg, ami rettenetesen sötét és lehúzós.

a megoldás az, hogy valami csak és kizárólag a szenvedésről szól, vagy esetleg más is van benne és a szenvedés csak egy (mellék)szál.

irgum76 - 2019. 12. 20. 10:12

a Leftoversnél én mint néző szenvedtem a legtöbbet
mindig vártam, hogy valami értelmet nyer, de nem
a vége ugyanolyan dadaista badarság volt mint végig az egész első évad (csak azt láttam)

ahhoz képest a Watchmen egy mestermű
jól össze van rakva de valami hiányzik belőle
talán pont a Watchmen :)

KiváncsiFáncsi2019 - 2019. 12. 20. 20:27

@JKJ: ehh, most látom csak amit írtál nekünk…

én eddig azt hittem a felnőttek tisztában vannak azzal, hogy nem tesznek nagyzolós kifejezéseket másokról, főleg, ha nincsenek tisztában a másik dolgaival, illetve a fórum keretek miatt konkrétan semmit nem tudnak a másikról

szerintem pont, hogy gyerekeknek tud bejönni ez a fajta sorozat alkotás – érdekes kiinduló pontok, iszonyatosan jól megcsinált szál kavarás, a nostalgia tablettás ötlet felhasználása, ezek mind látványosak voltak

de ahogy a kerekké vált a dolog, ezek az érdekes dolgok már csak kellékekké váltak, a kiinduló ötlet érdektelenné vált, a szereplők elsikkadtak, kicsit sajnáltam DrM-t, de igaziból mindegy volt, mert annyira lényegtelenné vált ő is, hogy tök mindegy volt, létezik-e vagy sem – veszteség, hogy kipusztult? nem, a világ nem javult semmit, rosszabb sem lett, tök mindegy hogy mi van vele – a feketék helyzete változott bármit is? nem, sőt, a végére már nem is volt hangsúly ezen, kipukkadtak a csúnya fehér nácik, ennyi – de a fekete téma nem egy szűk, magát felsőbbrendűnek gondoló elit miatt létezik, sokkal mélyebbek a gyökerei, sokkal-sokkal szerteágazóbb a társadalomban, amire a nostalgia tablettás rész valamennyire rá is mutatott – épp ezért nem is oldja meg a problémát, ha 20 embert kipukkasztanak

nem mondom, hogy blöff volt a sorozat, mert végül is tetszett a megvalósítás és a szálvezetés miatt, csak épp nem mondott semmit igaziból a végén, minden csak egy kellék volt benne a nagy csimbum fináléhoz

KiváncsiFáncsi2019 - 2019. 12. 20. 20:45

blogmotor éhes

JKJ - 2019. 12. 20. 21:22

Fancsi. Lehet, hogy neked nem mondott semmit? Persze nem is te vagy a celcsoport. Ez az amerikaiaknak szol. Minden szempontbol.

KiváncsiFáncsiMob - 2019. 12. 21. 15:56

@JKJ: nem értetted meg amit írtam, pedig nem volt bonyolult sztem

ha nem feketékről van szó, ha nem tulsában játszódik a történet, a végeredmény szempontjából nincs különbség, mert az alaptéma végül csak egy kellék volt, semmi több

Python - 2019. 12. 22. 23:50

8. rész szinkron: Zseniálisan odafigyelt a szinkronstáb. ;) :) Amikor megismerkedik Angelával Doctor Manhattan akkor Miller Zoltán a szinkronhangja, aki a filmben is a szinkronhangja volt Jonathan Osterman karakterének. Míg átváltozva Calvin “Cal” Abarrá, a sorozatbeli szinkronhang szólal meg.
Szerintem ez egy nagyon jó húzás volt a szinkront készítők részéről. :)

bara - 2019. 12. 23. 15:38

Na, ez érdekes volt. Nem mondanám, hogy tetszett, de nagyon tisztelem azt a bonyolultságot és az abszurditás eszközként használatát. Elismerésem, annak ellenére, hogy voltaképp nem jött be, látom, hogy egyedi és zseniális, emiatt szuggesztív – nem is hagytam félbe, végignéztem, megérte.

ender1112 - 2019. 12. 23. 20:20

Tömören: ez egy újabb Lindelof parasztvakítás.

CrashBoostZoom - 2019. 12. 24. 16:05

Kedves JKJ!

Én nem ámítom semmivel magam. Sőt ha már 98% akkor én 98%-ban biztos vagyok az alábbi 3 dologban anélkül, hogy a traileren kívül mást is megnéztem volna.
1. Valamelyik fő karakter egy már korábban látott “hős” leszármazottja. Hiszen egy hős csakis hőst nemzhet.
2. Dr. Manhattan-t is szerepeltetik mert nem bírják ki, hogy ne és valaki majd az idióta fejébe veszi, hogy megküzd vele.
3. Csak a legvégén derül ki, hogy ki is a főgonosz aki nem feltétlen azonos a 2. pontban említett személlyel de közel kerül a tervének megvalósításához viszont az utolsó 5 percben legyőzik.

Ezek mind olyan blődségek amiket én látni sem akarok de mai trendeknek megfelelően benne kell lennie. Az meg, hogy te mindenki felett álló szakértőnek tartod magad (sőt, egyenesen Dr. Manhattan-nek) az csak még jobban megerősít mert ha ilyen embereknek bejön a sorozat és “szól hozzájuk” akkor attól én jobb ha távol tartom magam a sorozattól mert minimum sírva nevetnék attól amit a képernyőn látok. :D

Syracuse - 2020. 01. 16. 23:36

@winnie akkor mi a top10-es, ha nem ez?

Enzo - 2020. 06. 16. 00:23

1×09

Hú. Grandiózus finálé volt, annyi szent. Mindenkinek a történetszálát úgy alakították, hogy végül egy helyen kössenek ki, és emiatt sok kérdést meg is válaszolt a sorozat, de valahogy nekem mégsem igazán állt össze az egész. Nehéz megfogalmazni, hogy mi nem stimmelt… valahogy nem taglózott le, nem tudtam átérezni, nem tudtam szurkolni valakinek, nem igazán álltak össze a motivációk… mintha az egyes kérdésekre tudnám a választ, de mégse jönne ki egy értelmes kép belőle, olyan érzés. Angela is csak sodródott az eseményekkel, a végére gyakorlatilag Laurie meg Wade is ugyanígy, cserébe Trieu meg Veidt szála nyert végre értelmet. Néhány puzzle-darabka felfedése okozott “aha-élményeket” (pl. hogy Veidt csinálja a tintahal-esőt, vagy a SAVE ME felirat kirakása), sőt Keene és Will jóvoltából némi extra recap-et is kaptunk, de nem igazán tudnám behatárolni, hogy miről is akart szólni az évad. Szuperhősökről? Rasszizmusról? Időutazásról? Hatalomvágyról? Ezeknek egy fura keveréke lett. (Disclaimer: a képregényt és a filmet nem ismerem – de ha csak azok ismeretében kéne élvezhetőnek lennie a sorozatnak, az már rég rossz.)

Darabkák:
– Ötletes volt a fagyasztott bébitintahalakkal megállítani Trieut erőátvitelét (WTF ez a mondat már).
– A “You can’t heal under a mask” mondat tetszett Willtől. #hétidézete
– Ezt a tojásos beszélgetést tökre elfelejtettem (pedig az előző részben volt), de cseles trükk a dokitól. (mondjuk ha abban átadta az erejét, akkor kvázi “másolni tudja”? na mindegy, ez zavaros) … szemét módon nem mutatták meg, hogy Angela tud-e vízen járni.
Na sebaj.
Ha nem lesz 2.évad, legalább nem kell kaszálnom.
—\_(°-°)_/—

Judgement - 2020. 08. 26. 15:50

A Leftovers azért egy tipikusan réteg alkotás. Engem az első pillanattól megfogott a sorozat társadalmi és szociális igénye, és egyből világossá vált, hogy nem a katasztrófa mögött álló rejtély lesz fókuszban, hanem az utóhatásai egyénre és tömegre egyaránt levetítve. Ebben rendkívül erős volt. Az első évad legalábbis nagyon jól bemutatta a trauma szürrealitását, a veszteség feldolgozásának nehézségét vagy éppen képtelenségét. A rétegek itt olyan sűrűn voltak egymáson, hogy csak az nem talált valami érdekes aspektust, aki erre itt, vagy akár általában érzéketlen.

A Watchmennel szemben ez meg is fogott, mert a kérdéseit és azok elvezetését is sokkal univerzálisabbnak éreztem. A rasszizmust, vagy a gyűlöletet le tudod vezetni valameddig, és legalább tudod értelmezni a tettek mögött álló indokokat, attól függetlenül is, hogy miként viszonyulsz az egész kérdéskörhöz. A Leftovers esetében nem kapsz ennyi megoldókulcsot vagy támpontot, a trauma ugyanis jóval megragadhatatlanabb ennél, így több tér jut az emberekben és a világban dúló káosznak és átrendeződésnek. Senki és semmi nem ugyanaz onnantól, és pont azt érzik a szereplők, amit a sorozat cselekménye is sugall. Kutathatod a megoldást, míg végül a gyász helyett a keresésbe őrülsz bele.

Ott kifejezetten ügyesen játszottak a természtfelettivel is, és mivel elfogadtam, hogy itt nem kapok majd egyértelmű válaszokat (ami nem is baj, mivel azok többnyire kiábrándítóak) egyszerűen élveztem a szereplők küzdelmes utazást, ahogy a sok abszurdum között próbálnak előre haladni. A Watchmen is felvetett hasonló dolgokat, de erősen utánérzés hangulatom volt, nem tudtam kapcsolódni sem az univerzumhoz, sem s szereplőkhöz, de még a rejtélyekhez sem, pedig a világát alapból kedveltem. Közepes élmény, többnyire lapos volt az érzelmi hatás, minimális kilengésekkel, amiket a visszaemlékezésekkel tudtak elérni.

A természetfölöttire választ adó csavart önismétlésnek éreztem, Ozymandias karakterét pedig nem tudtam hovvá tenni, mivel csak a filmet láttam, így nem tudom, hogyan viszonyul a képregényes változathoz, mindenesetre érdekes, de egy teljes évadra az kevés volt, hogy elismerésre vágyik az emberiség megmentésére tett fáradozásaiért. Dr. Manhattan is zavart, mert kicsit olyan mint egy nagy üres felület, amire azt festesz amit akarsz. Néha omnipotens isteni lény aki egyszerre van jelen mindenhol a téridőben és látja a létezés működését a legapróbb összefüggésekig, néha pedig egy butuska szerelmes hős, akivel úgy szórakoznak, ahogy nekik tetszik. Érthetetlen volt a szerelmi szála, mert azt vártam, hogy ha már túllépett az emberiségen, akkor az emberi énje nem kap akkora súlyt, hogy folyamatosan visszahúzza az emberek és a kicsinyes problémáik közé. Túl korlátoltnak éreztem, aki valójában képtelen a fejlődésre. Persze ez tanulságnak is jó, hogy valójában az emberi része korrumpálta a magasabb szintű kiteljesülését, de az eköré rajzolt cselekmény és lezárás inkább volt kiábrándító, mint csettintős konklúzió.

Összességében egy kicsit lapos széria volt, egy két erősebb pillanattal, a főszereplő csajt viszont nem tudták megkedveltetni velem, a Looking Glass viszont elég emberire sikerült. Nem vagyok biztos benne, hogy érdemes folytatni, de ne legyen igazam, mindenesetre ritka, hogy egy koncept évad folytatása erősebbre sikerüljön mint a kezdés volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz