login |

Runaways: a 3. évad – írta Jemima

2019. 12. 19. 21:30 - Írta: vendegblogger

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Ami egyben az utolsó is, ugye, mert…

Hol is tartottunk? Átálló szülő, elrabolt vagy hazugsággal visszacsalt gyerekek és fenyegető ellenfelek. A mozgalmas második évad után múlt pénteken a Hulu elérhetővé tette Marvel-sorozatának harmadik évadját. Amire, mint olvashatjátok a fenti linken, nem tervezetten került, így az utolsó részében bár kaptunk egy korrekt lezárást, de azért hagytak bent szálat a folytatásra is a készítők.

Az évad összességében méltó volt az első két fejezethez és szerintem a búcsú is elfogadható volt. A részletekről spoileresen a tovább mögött olvashattok.

Tehát az előző évad végén kiderült, hogy Jonah és néhány társa megszállt három szülőt, akik most még inkább azon vannak, hogy beteljesítsék gonosz terveiket.

Az évad egy fura flashforwarddal indít, aztán persze még a főcím előtt kiderül, hogy Chase, Karolina és Janet foglyul estek és Jonah-ék tartják őket az algoritmusban.

Sweety, this is my endgame!

Gert az apjával elvonul, hogy AlienStacey ne tudja őket bántani. Dale a jó oldalra áll és tanítja a lányát, hogyan irányítsa Old Lace-t. Ez volt számomra talán a legbosszantóbb az évad során: felvezették ezt a szálat, hogy aztán rendre vagy otthon hagyják vagy el is zárják Old Lace-t és semmi hasznát ne vegyék a fenyegetések során annak, hogy van egy irányítható dinójuk.

Chase és Karolina kiszabadulnak, Janet pedig létformát vált a szabadulásuk érdekében, a fia pedig egészen könnyen túllép azon, hogy anyu mostantól programként folytatja. Az MCU-filmekkel egy univerzumban azért megnézném, ahogy Visio és Janet beszélgetnek. Chase és családja kapcsán mindig is volt egy „mini-Stark” érzésem, de több ponton is hasonló szálakat kapnak.

Molly-val megint látványosan nem tudnak mit kezdeni. Az évad első felében aranyos, ahogy Xavint tanítja, hogyan kell emberként viselkedni, illetve a beszélgetéseik a katona létről és az érzelmekről meghatóak voltak. Ezen kívül viszont csak harcolt, ha kellett, és kiállt a barátai mellett, ha épp arra volt szükség. Más nagyon nem történt vele.

Szóval az évad első négy részében az AlienSzülők szervezkedését követhetjük nyomon. Victor karaktere nem változott sokat még így sem, hogy most Jonah szállta meg. AlienStacey sokkal határozottabb lett, de a show-t ezen a ponton AlienTina ellopta.

– Robert is in intensive care […] We’re praying for his full and speedy recovery. Aren’t we Tina?
– Mm-hmm. Totes.

Miután kiderül, hogy nem Leslie gyermekében, hanem Alexban van Jonah fia, egyesül az AlienCsalád és megpróbálják elhagyni a bolygót, hogy aztán a csatlósaikat küldjék vissza, megöletni hőseinket. A csapat ezt sikeresen megakadályozza és Xavin beteljesíti sorsát, magával viszi Jonah gyermekét, hogy elhozza a békét és a szeretetet az univerzumnak. Karolina szerencséjére a prófécia a húgáról szólt, így a csapattal és Nicóval maradhat.

Can we just have one night of our version of normal and in the morning we’ll fight the aliens?

Az ötödik résznél majdnem eldobtam az egészet, mert azt hittem, hogy csak egy egyszeri alternatív univerzumos fillerrel fogják húzni az időnket. Szerencsére tévedtem.

Nico az első résztől hallucinál Morgan le Fey-ről, beszélgetnek, segít neki Karolina keresésében. Nico az évad során folyamatosan küzd a sötét oldal ellen. Az évad második felében kerül ez a szál előtérbe, mikor kiszabadítják Morgant addigi börtönéből.

Itt ugrik egyet a sorozat, a sötét dimenzióban töltött nagyjából egy nap alatt nálunk fél év telt el, így újra lehetett rendezni a sakktáblát.

Morgan összejön Roberttel és átveszi a cég irányítását is. A mobiltelefonos világuralomra törési tervnél egy kicsit vertem a fejem a falba, de ugyanakkor nagyon 21. századi megoldás volt.

Szóval az évad második felében megy a cselszövés, Nicóval és a Karolinával való kapcsolatával a középpontban. Végül a szülők is mind átállnak a jó oldalra és együtt szállnak szembe Morgannel, akit le is győznek, de ismét nagy árat kell fizetniük.

Morgan végig a végzet asszonyának volt beállítva, mégis valahogy súlytalan volt. Elizabeth Hurley ugrott be a szerepre, de azon kívül, hogy szexi ruhák, gonosz szándékok és british english akcentus, nem sok mélyítést kapott a karaktere. A végső csata rendben volt, varázslat (és Thanos?) általi halált halt.

Ekkor már a kilencedik résznél jártunk, bevallom, fogalmam sem volt, mi lesz a lezárás.

Alex az évad második felében nagyrészt Morgan fogságában volt és csak úgy sikerült kiszabadítani, hogy Nico véletlenül segítségül hívja Tandy-t és Ty-t, azaz a Cloak&Dagger Marvel sorozat hőseit. Az igazi Alex tehát elég keveset tudott szerepelni, az évad elején host volt, a második felében pedig fogoly.

Karolina, Molly-hoz hasonlóan szintén kicsit töltelék karakter lett. Így volt min tépelődnie Nicónak, illetve mindig meg kellett egymást találniuk, de a karaktere nem sokat fejlődött az évad során.

Meg kell említenem a szülőket is. Tavaly az anyukákról írtam, hogy végre előre léptek, megmutatták az erejüket. Az évad felénél elég szomorúan állt a helyzet. Catherine vállalta Darius megölését, hogy példát mutasson a fiának, azzal viszont talán ő sem számolt, hogy Darius feleségének bosszúja eléri a rácsok mögött egy késszúrás formájában. Janettel tehát elköszöntek az élők sorából. Tina és Stacey alienek lettek, egyedül Leslie maradt, aki továbbra is jószándékúnak tűnik, de a kisbabájáért mindent megtesz. Dale menekül, Robert haldoklik, Victorból Jonah lett, Geoffrey pedig csak statisztál a történésekhez. Lassan minden szülőt elveszítünk.

My mother won’t be too happy you’ve turned him into a man-jewelry-wearing boy toy who has way too many buttons open on his shirt.

Ezt a helyzetet ügyesen (?) feloldották a félévadnál, a testekből távoztak az alienek, Morgan pedig visszaadta Robert erejét, így újra össze tudott állni a szülői csapat. Robert végül feláldozta magát, de sikerült Morgan varázskönyvének tartalmát megszerezni, így segítve a Minoru lányokat a győzelemhez.

Now, how about you don’t kill me and we have a nice launch?

Szóval voltak nagy búcsúzások és csaták is, de mit tartogat számunkra a lezárás?

Chase nem bírja Gert nélkül és 8 év alatt feltalálja az időutazást (bezzeg, ha tudná, hogy Tony Stark egy éjszaka alatt megoldotta!). Láthatjuk, hogy három évvel a történtek után kivel mi van. Kiderül, hogy a 8 évvel későbbi Alex gonosz lett és azért jött vissza, hogy a három évvel későbbi csapatot megölje. JövőChase megállítja a többiekkel és még arra is marad idejük, hogy beugorjanak a Morgan elleni csatába, megmentve Gert életét. Itt jó poén lett volt az elején üresfejűnek beállított JövőChase-től, ha szóról szóra elmondja Gert eredeti, feminista beszédét, de így is jó volt a megoldása. A kis csapat boldogan sétál ki a napsütésbe, de előtte azért Alex elolvasta JövőAlex üzenetét.

Valószínűleg sosem tudjuk meg, megfogadja-e a saját tanácsát.

Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, hogy a zene mennyire a helyén volt végig. Csak akkor szólt, amikor kellett, de akkor pont az szólt, ami kellett. A fényképezés végig jó volt, egyedül CGI Old Lace lógott ki egy-két alkalommal a képből. A varázslatok vizuális megvalósításánál pedig már szinte éreztem Dr. Strange közelségét is.

Összességében a 10 rész nem hagyott helyet a lazulásnak, feszes volt a sztori végig, de azért érezhető volt, hogy néhány karakterrel nem tudnak mit kezdeni. A tavaly kiosztott 7.5/10-es értékelést nálam megtartotta és a teljes sorozatot is valahová ide tenném. Volt eleje, közepe és most van vége is.

Hogy hogyan tovább? Lehet, hogy csekkolom a Cloak & Daggert, szimpatikusnak tűntek a srácok. Ráadásul néha azért remélem, hogy a kasza helyett csak csettintés volt, és még visszatérhetnek kedvenceink a képernyőre.

2 hozzászólás Ne habozz!

stargatelost - 2020. 01. 09. 09:50

Nullkomment, az szép :O

Letoltam az évadot (de minek?). Ilyen egy összetákolt valamit se mostanában láttam.

Az évad első felében testrabló alienekkel harcolnak, hogy aztán szó szerint egy csapásra (varázsütésre) boszorkányok ellen folytassák a harcot, hogy aztán egy időutazásos katyvasszal zárják az évadot.

És akkor ilyen következetlenül vezetik a sztorit, hogy egyszer, amikor a dark világban vannak, hat hónap telik el a külső világban, máskor meg ugyanúgy megy az idő (ahogy épp convenient a sztorinak). És annyi a magyarázatuk, hogy nem ismerik annak a világnak a szabályait. De ugyanilyen hányavetetten kezelték, hogy ki, mikor, milyen ütemben felejt odaát.

A cross-over epizód sem hozott nagy dolgokat, kicsit súrlódtak, kicsit segítették egymást, ennyi.

Nekem nem fog hiányozni egyik sorozat sem.

Mate4182 - 2020. 01. 17. 18:42

furcsa hogy ilyen kihalt a comment szekcio.

ezek szerint en vagyok az egyetlen aki szerint kb ez a legjobb marvel sorozat ? :D (meg a Cloak and dagger)

kar….

edig az 5. resznel tartok eppen es tetszik. megvan az eddigi evadok hangulata, a sracok meg mindig jol mukodnek egyutt.

ami nagyon zavar:

Nico es Karolina kozott annyi a kemia mint koztem es az iroasztal kozott (higyjetek el, nem vagyunk egymasra kattanva)

illetve Gert meg mindig a legidegesitobb eloleny az egesz musor alatt

ezt leszamitva alig varoom a Cloak and dagger duo felbukkanasat !

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz