login |

Pilot: Soundtrack

2019. 12. 24. 14:50 - Írta: DennyKeh

10 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Az egyik kedvencem a táncos-éneklős műfaj, és hát a Glee óta nem nagyon akadt a műfajnak képviselője. Oké, ez nem igaz, hiszen ott volt a musicales Crazy Ex-Girlfriend, ami a CW-n futott, de annak a stílusa nem igazán tudott megfogni. Pótlásnak viszont novemberben érkezett a High School Musical: The Musical – The Series, aminek a pilotja egész jóra sikeredett, és január elején jön a Zoey’s Extraordinary Playlist-je, ami nálam az egyik legjobban várt országos újoncom.

Éppen ezért elképesztően vártam már Netflix 12.18-án bemutatott új sorozatát (a magyar címe Kísérőzene lett), aminek a teljes első évadja elérhetővé vált – nem csak magyar felirattal, de szinkronnal is.

A Los Angeles-ben játszódó történetben pár ember kapcsolata és élete kerül bemutatásra zenés, dalolós és táncolós aláfestésekkel megspékelve. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy musicalszerűen olykor dalra fakadnak a karakterek és egy elképzelt jelenetet koreografálnak köréjük, azonban nem a színészek énekelnek, hanem ők csak tátognak ismert kortárs és régebbi számokra, mintha azok mondanivalója belőlük fakadna.

Az összes epizód alapvetően két-két karakterre fókuszál a kiemelt szereplőkből (mindig másokat párosítanak össze), és az ő életükbe kapunk egy kisebb-nagyobb betekintést. Az első részben megismertük Nellie-t, aki egy igazi művészlélek, akit a szakítása eléggé megráz, a pasija a hirtelen jött énekesi siker miatt hagyja ott. A lány pont abban reménykedett, hogy a befutását követően végre gyűrű kerül az ujjára, amit el is hintett két legjobb barátjának.

A másik karakter, akinek alaposabban beleláthattunk az élete, az Sam, aki egy egyedülálló apuka, a felesége nemrég hunyt el, és visszaköltözik a régi környékére, ahol a múlt és a régi barátok a felszínre kerülnek. Három állásban dolgozik, hogy ételt és italt tudjon letenni a gyermeke elé, de maga is belátja, hogy nem olyan könnyű, mint gondolta, még segítséggel sem.

Minden fő karakter kapott maga mellé mellékkaraktereket, akikkel elég jól tudtak bánni is. Ott van Nellie apja, aki inkább gyerek szülő helyett, hiszen mint kiderült, a lány “tartja el” az apját, szebben mondva gondoskodik róla, bevásárol neki, ellátja pénzzel, viszont az apa mindig ott van, ha szüksége van rá. Sam sztorijában pedig megismerhetjük az anyósát, a szomszédait, akik egyben a gyerekkori barátai, családja, kik ha tudnak, besegítenek a gyerekvigyázásban.

A két főhős szálán közös karakter pont a Jenna Dewan által megformált Joanna, akinek azonban kár lenne ellőni a szerepét, hiszen miközben a Soundtrack-ben felszínre kerülnek a régi kapcsolatokat, új romantikus szálak is felütik a fejüket. És mindehhez társul az elmaradhatatlan dráma, amit elképesztő módon tálalnak a nézőknek, szörnyen élvezetesen.

Már maga a pilot is nagyon megnyert (nálam simán megütött egy 9/10-es szintet), de az  epizód legeslegjobbja az utolsó 5 perc volt, amikor láthatjuk egy fenomenális jelenetben Nellie-t és Sam-et egy mashupot énekelni, valamint azt is, ahogy Sam mesél a fiának, és az emlékei megelevenednek. A végén pedig olyan érzelmi gyomrost vitt be a Soundtrack, hogy azonnal nézni akartam a második részt.

Az biztos, hogy a Soundtrack az éneklések (tátogások) miatt nem lesz mindenki sorozata, sokan fogják furának tartani, de akinek ez a stílus bejön, az imádni fogja. Ráadásul itt nincs szó arról, hogy az énekelgetés a sztoritól venné el az időt, hiszen egyrészt a dalokkal történetet is mesélnek, illetve belső gondolatokat, másrészt pedig a részek nagyjából 60 pecesek, így mindig megvan a 40-42 percnyi prózai sztoriadag is.

10 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2019. 12. 18. 21:57

ehhe, ez nagyon hamar elhalt nálam, pedig nagyon érdekelt. először csak azt írtam volna, hogy azért, mert totál nem ismerem a dalokat (ld. kortárs pop vagy régiek), így az egész énekelgetés full hatástalan számomra, de később a karakterekre sem éreztem rá, bár mondjuk nekik kell mondjuk némi idő, és elég a két főhősbe kapaszkodni, ami abszolút nem nehéz.

és gáz, hogy a kinti kritikák egy bizonyos sorozathoz hasonlítják, mi megpróbáljuk nem leírni, mert egy nagyon fontos és erős aspektusát elspoilerezheti a sorozatnak.

(és most végre megnéztem az előzetest is, az piszok jó, ha látom előtte, még jobban érdekelt volna a sorozat…:(

Shannen - 2019. 12. 18. 22:12

Most néztem meg az első részt, annyira nem kapott el, mint vártam volna. Ez a tátikázós dolog akkor tud ütni, ha a megvalósításban van valami különleges, vagy a koreográfia vagy a vizuális megjelenítés. Önmagában az, hogy sétálgatnak és tátognak, nekem nagyon fura. De mondjuk a Sia-szám kifejezetten tetszett.

winnie kommentje miatt akkor most én se utalok arra a bizonyos másik sorozatra, a lényeg, hogy nekem ez a húzás bejött, és tulajdonképpen emiatt kap még egy résznyi esélyt, de ha addigra sem kerülnek közelebb hozzám a karakterek, akkor hiába a zenés-aspektus, bizony kasza lesz hamar.

Shannen - 2019. 12. 18. 23:02

Na jó, a második rész feléig bírtam, ez nem nekem való. Ellenben volt egy röpke magyar jelenlét az éttermes jelenetben, ahol magyar pezsgőt ittak és váltottak is róla még két mondatot (kb. a 20.perc környékén).

fajro - 2019. 12. 23. 22:36

Melyik sorozatra gondoltok? Elolvastam egy-két kritikát, de lényegében minden közelmúltban készült zenés filmhez és sorozathoz hasonlítják, szóval nehéz megtalálni, hogy melyik az, amit ti spoileresnek gondoltak.
(Ha még mindig nagy a spoiler-veszély, akkor esetleg egy link?)

Én amúgy nagyon jól megvagyok a zenés dolgokkal, legyen az Glee, vagy Crazy Ex, vagy akármelyik sorozat zenés epizódja, de a leggyengébbnek ebben pont a zenei részét tartom. Vagy csak nagyon nem az én stílusom a zenei világa….
Ezt leszámítva egy egyszerű kis párkapcsolati ‘dráma’, egyelőre egészen szerethető karakterekkel (két részen túl).
Szerintem végig fogom nézni, de elég esélyes, hogy a számokat áttekerem…

A magyar jelenlét meg vicces volt, de az az egész jelenet egészen jó volt.

winnie - 2019. 12. 23. 22:49

én erre: https://www.imdb.com/title/tt5555260/

de főleg a pilot csavarja miatt.

fajro - 2019. 12. 24. 00:54

Áh hát ezt nem nézem.
Nekem ez ugrott be, ha már: https://www.imdb.com/title/tt0460649/?ref_=nv_sr_srsg_0

Három (és fél) részen túl továbbra is úgy gondolom, hogy zene nélkül jobb lenne…

Audrey - 2019. 12. 25. 17:26

Ígéretesen indult, de a rész végére meguntam. A csavarra rajottem, a történet nekem nagyon gyenge, a zenei részek viszont bejottek.

Never - 2019. 12. 30. 01:44

nem vartam sokat tole de meglepoen jo volt. Aki szereti a modern zenet es a romcomokat az vagjon bele. Tátogás egy picit amator lett, tobszor megtortent hogy a szineszek szája nem volt szinkronba a dallamal de nem zavart.

Tortenet semmi extra, 25 – 30as korosztaly probal érvenyesulni a vilagban es kozben keresik a parjukat is. Lesz egy pici síras, meglepodes es nagy katarzis is. 7.5/10

Robi - 2019. 12. 31. 00:47

3. részében 55. perc közepe kb. mikor a saját dalt énekeli, a magyar szinkronban magyarul csendül fel, viszont a szájmozgás eléggé elüt, továbbá a forced felirat mármint az ehhez tartozó dalszöveg felirata egész más.
hogy hogyan tudták így elcseszni, nem tudom.

jessm - 2020. 05. 13. 10:44

Kiváncsiságból végignéztem főleg Madeleine Stowe miatt, aki az egyetlen értékelhető volt a sorozatban.
A tátogás elment volna jobban passzoló dalokkal, nem egy dal totál elüt az éppen zajlodó eseményektől. A koreográfia tetszett többségében.

A sorozat igazából történeten bukott el , mert nagyon lassan haladt és elég értelmetlen volt. Plusz egy egész rész a lakótársról szólt, aki senkit nem érdekelet és nem vitte előre a cselekményt. Szólhatott volna nagyot a sorozat, az ötlet nem volt rossz és az alapsztoriban is potenciál,de nem sikerült a kivitelezés.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz