login |

Pilot: Spinning Out

2020. 01. 07. 21:20 - Írta: human

27 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Van egy elméletem, amiben minden minden ellenérv ellenére újra meg újra megerősítenek a sorozatokat szállítók: elfogynak a kreatívok, a tartalom meg folyamatosan kell ugye.

Persze ez így merész kijelentés, hiszen 7-8 milliárdan élünk a bolygón (lehet, hogy az olvasók között is akad showrunneri álommal bíró), szóval lehetetlennek hangzik, így inkább úgy értem, hogy elfogynak azok, akikre pénzt is mernek bízni. Hogy akkor ki marad? A tisztességes iparosok, akik nem vízióval állnak neki valaminek, hanem csak munkaként.

Valójában ez a berendelés lényege is a Spinning Outnál (magyar címe A jeges élet lett), hogy legyen töltelék content, legyen elfogadható saját olyasmiből, ami másnál van. Szóval igazából a Netflix és a megbízott egy lapon lehetett. Viszont nézőként ez teljesen csalódás sokszor. És nem is arra gondolok, hogy bevált zsánert, paneleket vettek elő, mert lehet ezt is jól kivitelezni, csak ez a sorozat mindenben az átlagosat hozza: rendezésben, színészek terén, írásban. Na jó, utóbbiban lehet még rosszabb is.

A történet egy műkorcsolyázóról szól aki hatalmas esése után már nem olyan bátor a jégen, így szépen lassan kihűlnek a nagyratörő álmai. De úgy tűnik, azért van benne valami tehetség, mert fel akarják kérni, hogy térjen át a páros korcsolyázásra a helyi város gazdag családjának kölkével.

Ami durva, hogy rendben, ez a történet, de ha elkezdeném sorolni, hogy még mi minden volt benne, akkor csak újra a fejemet fognám. Olyan sok szerelmi, betegséges, bántalmazásos szálat hoztak be, hogy konkrétan nem értettem. Miért nem lehetett párat későbbre hagyni? Van itt vetélytárs, hugi aki szintén korcsolyázik, furcsa edző, arra két szinten ráinduló anya, aki amúgy bipoláris, ahogy a főszerep… tényleg, ez a kép minden a sorozatról az első 50 perc után.

Nem elég, hogy ilyen sok szálat dobtak be, aminek a feléből egy korrekt dráma is lehetett volna akár, ezt az egészet megfejelték az utóbbi évek legközepesebb szereplőgárdájával. Ne értsetek félre, Kaya Scodelario örök kedvenc a Skins miatt, és a minap a Crawl-ban is okés volt, de itt túl sok mindent tettek a vállára, amivel bizony nehezen birkózott meg.

Viszont itt vissza is értem a fenti elméletemhez, hiszen ő valamennyire ismert arc, és mellé tették a persze szép, de szintén nem egy nagy színésznek számító January Jones-t, és igazából, mivel tudták mit csinálnak, így az eladható arcok után csak olyanokat kerestek, akik nem játsszák le őket könnyedén (vagy nem találtak feltörekvő újonc színészeket? nem hiszem), avagy mindenki rosszabb náluk, viszont így legalább a közepes szintből semmi sem lóg ki.

Az egész poszttal nem azt támadom, aki megnézte és jól szórakozott (sokan lesznek ilyenek, ebben biztos vagyok), csak próbálom a nagy képbe tenni a Spinning Outot. Aki leülne valami sportosabb drámának, annak ezerszer inkább egy Flesh and Bone javasolt, mint ez a szerelmi oktogonos 5/10.

(Netflix-premier volt magyar szinkronnal és felirattal, lesz évadkritika is, sokkal pozitívabb (tehát nem tőlem), szóval itt maradjunk a spoilermentes általánosabb véleményeknél.)

27 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2020. 01. 03. 17:08

“A tisztességes iparosok, akik nem vízióval állnak neki valaminek, hanem csak munkaként”

általánosságban: az íróknál ez még lehetne is (de nincs), de készítőknél annyira abszurdan hangzik. nem az állítással vitatkozok, csak elméleti síkon közelítik. direkt nem is nézem, ki a készítő, de pont azzal, hogy sokkal több a sorozat, az történik, hogy sokkal több írónak sikerül valóra váltani az álmait, azaz sokkal több írónak lesz saját sorozata. és mivel az egy soha vissza nem térő alkalom (ráadásul több szezon hatalmas vagyont jelenthet), nagyon nehéz elképzelni, hogy valaki ne totál szenvedéllyel csinálja, amit csinál.

szerintem nem iparosságról van szó, legalábbis szándék kapcsán biztos nem. lehet, hogy képességek terén van gond, és így már érthető is lehet az iparos jelző, illetve a sok sorozatra való hivatkozás hiszen a “kisebb” írókból már közel sem mindegyik remek showrunner. és ugye a netflix híresen magára hagyja a kreatívokat, nem nagyon szólnak bele, hogy mit csinálnak, ami sokszor pozitív, de olykor vissza is üthet.

UPDATE: Megnéztem. Samantha Stratton még 2017-ben is csak executive story editor volt, tavaly pedig co-producer – most pedig ugorva a producer, supervising producer, co-exec producer lépcsőket, rögtön exec. producer lett. szóval szerintem megvan a vízió, ha valami hibádzik, akkor az a tapasztalat, ami a megvalósítást illeti. nyilván van tapasztalt partnere is meg minden, de egy fiatal író esetében, akinek ez a kiugrási lehetősége, nem kell ipart elvárni szerintem.

SteamCat - 2020. 01. 04. 10:44

Végigpörgettem az évadot 2 nap alatt, de nem lesz életem sorozata. A sztori teljesen sablonos, kivéve az anya és a főszereplő lány mentális betegségét, de ha már ez lenne a drámai elem, lehetett volna mélyebbre menni a témában. Ami nem engedett kiszállni, az a sok gyönyörű korcsolyázós rész, amúgyis szeretem nézni ezt a sportot. A szereplők rendben vannak, nekem az anyuka talán még fiatalabbnak is néz ki, mint az idősebb lányát játszó Kaya, de szerintem inkább őt kellett volna fiatalabbra cserélni.

Clarei - 2020. 01. 04. 11:33

Pont ugyanazt akartam írni, mint SteamCat. Szintén két nap alatt végeztem, szintén a korcsolyázós részek miatt nem szálltam ki.
Nekem a sztori nagyon kiszámítható volt, az nagy pozitívum, hogy bemutatják a bipoláris zavart.

Jessy99 - 2020. 01. 04. 23:16

Nekem bejött ez a sorozat. A jég világa amúgy is az egyik leginkább túlon túl elhísztérizált sport, talán a pontozásos műfajok közül is kiemelkedik. S ebbe belecsöppen egy családjában is érintett bipol versenyző, fűszerezve testvér rivalizálással, s persze, a pénzért mindent meg lehet venni mentalitású parner családdal – hát szerintem ez a felállás már önmagában is izgalmas. Lehetett volna többet kihozni belőle? Biztosan. De így is kellemes volt ez a két együttt töltött nap.

vivi - 2020. 01. 07. 22:02

Nekem nagyon bejött. January Jones nagyon jól alakított. Szerintem kifejezetten jobb lett, mint az országos sorozatok nagy része. Az egyedüli dolog sztori szintjén amit kicsit mellényúlásnak éreztem, az az utolsó pillanatban behozott pedofil doktoros szál, de ezt leszámítva szerintem teljesen korrekt volt. Már simán csak a profi sport világa elég alapot adhatott volna egy ütős drámához, de a mentális betegségekkel még egy lapáttal rátettek. Szerintem pörgős lett, kedvelhető, komplex karakterekkel, ütős műkorcsolya jelenetekkel. Mi kell ennél több? :)

Alain Prosztó - 2020. 01. 07. 22:09

Ebben a pillanatban fejeztem be az utolsó előtti részt az évadból, és valami hasonló jutott eszembe. Tök sablon az egész, folyamatosan jönnek az újabb drámák. Ha épp az egyik szereplővel minden rendben, akkor másik kettővel lesz valami gáz, és ez hömpölyög folyamatosan előre.
Ezerszer láttuk már, maximum nem korcsolyás körítéssel.

Alain Prosztó - 2020. 01. 07. 22:12

Ja igen, az vicces, hogy Scodelario kinéz vagy 30-35 évesnek (genyó vagyok, mert valójában 27), pedig a sztori szerint 21.

human - 2020. 01. 07. 22:34

“szerintem nem iparosságról van szó, legalábbis szándék kapcsán biztos nem. lehet, hogy képességek terén van gond, és így már érthető is lehet az iparos jelző”

akkor mondjuk úgy, hogy a víziójuk “én showrunner-író leszek, ez a szakmám”? de csak a középszer megy nekik. A vízió alatt én azt is értem, amiről beszélni akarnak, ez a sorozat miről akart? mert 8 szerelmi szál a pilotban, meg a lány újrakezdése, meg talán a mentális betegség (de mint többen írják, abban sem merült el), de egyik sem erős, nem volt konkrétum amit akart, amivel nekiállt. tényleg teljesen úgy érződött, hogy legyen sok minden és akkor abból talán kifő valami.

abba - 2020. 01. 07. 22:36

Tényleg iparosmunka, de jobb színészekkel lehetett volna valami belőle, de ez után az egy rész után biztos, hogy nem folytatom, amikor annyi jobb sorozat van.
Scodelario (aki nekem mindig is Effy marad, és én személy szerint másik zsánerben még nem is találkoztam vele) pedig pont az a Keira Knightley típus, aki már 16 évesen is felnőtt nőnek nézett ki. Én mondjuk elhinném, ha azt mondanák, hogy 34, ha azt, hogy 21, szóval ezzel nem volt bajom.

sorozat/gyilkos - 2020. 01. 08. 01:31

Egyrészt idővel minden eredeti művészi ötlet, koncepció formalizálódik. Ami megragadja az emberek képzeletét, érzelmeket vált ki, tehát sikeres, az szükségszerűen zsánerré válik, és a zsáner már az iparosok területe. Azon belül is lehet kiemelkedőt alkotni, persze, de a megszokott panelek sosem tudnak akkora érzelmi hatást kiváltani, mint az eredeti.

Ez hatványozottan érvényes egy olyan iparágra, ami mégis csak üzleti alapon működik, sőt nomen est omen ipari alapon, rengeteg ember közreműködésével, azaz rengeteg hibalehetőséggel is. A kockázatkerülés minden nagy cég, szervezet természetes sajátossága, a szervezet méreteteiből fakadó töménytelen hibalehetőség minimalizálása válik az elsődleges céllá és nem az újítás.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a művészi termékek, amelyeket a szenvedély javakhoz sorol a közgazdaságtan, azok sajátosságai miatt sokkal nehezebb kiszámítható gyártással/értékesítéssel számolni (az érzelmi reakció sosem lesz teljesen kiszámítható), nem meglepő, hogy minden film/sorozat iszonyat nyomás alatt van, hogy a bejáratott megoldásokkal, érzelmi panelekkel stb. dolgozzanak. Tkp. az a (korlátozottan) kísérletező aranykor, ami a sorozagyártásban most megélünk, jelentős részben az iparág átalakulása, és útkeresése miatt lehetséges, egy konszolidálódott, kiforrott piacon valószínűleg sokkal kevesebb eredeti, izgalmas anyag lesz.

human - 2020. 01. 08. 02:52

szépen hangzik amit mondasz, de összemosás, mert egy Chernobylnál egyértelmű, hogy mit akartak mondani, volt vízió (most nagyot vállaló bukta nem ugrik be, de lehetne akár a kommerz 24 első évada is), míg itt bedobtak ezer dolgot, mert csak töltelék, hátha valami lecsapódik annyira belőle, hogy nézőket fog. Avagy nem a zsáner baj, hiszen underdog feltör sportfilmből is van sok, és mégis lehet valami többet mondani (lásd FNL pl.). Ez viszont nem is akar többet, nem akar semmit, csak ellenni a középben. (mint pl az országos sorozatok többsége, mindenki tudja mire ír alá többnyire velük.)

winnie - 2020. 01. 08. 05:45

“A kockázatkerülés minden nagy cég, szervezet természetes sajátossága, a szervezet méreteteiből fakadó töménytelen hibalehetőség minimalizálása válik az elsődleges céllá és nem az újítás. ”

És ez az az érvelés, ami általánosságban persze igaz, itt totális zsákutca. A Netflixről van szó. Most hagyjuk, hogy ők nem a nézettségre mennek (nem függ a kínálatuk egyes darabjaitól a profitjuk – biztos vannak IRL-párhuzamok, de ez a formállogika abszolút nem alkalmazható itt, nekik semmi sem múlik azon, hogy egy random sorozatot X vagy Y megnéz-e, ha X vagy Y fizeti a havi díjat) és, hogy ekkora kínálatban nobrainer, hogy bármikor kockáztathatnának, hiszen TUDJUK, hogy pontosan ezt teszik. kockáztatnak. nem kerülik, hanem direkt szembemennek a kockázattal. LÁTJUK a példákat. olyan sorozatokat vállalnak be, amikre nélkülük sosem lenne esély, hogy elkészüljenek. Itt nem csak a szuper eredeti sorozatokról van szó, hanem olyan koncepciókról, amiket régebben elhajtottak máshonnan, egy Dead To Me-ről, például, ami nem fér egyik skatulyába sem. arról nem is beszélve, hogy a Netflix az a cég, ahogy írtam fent, ami nem nagyon szól bele, nem köt meg kezeket, nem partner a fejlesztésben, és pont ez lehet olykor a hátulütő. szóval minden céges érvelés teljesen értelmezhetetlen ezen a téren. NYILVÁN abban szerepük van, hogy melyik pitch-et kérik be, de ennél a sorozatnál nem az ötletről van szó, hanem összességében a megvalósításról, a sztoriról, stb, aminek megvalósítása/kitalálása már bőven a pitch után történt meg.

ezzel nem erről a sorozatról nyilatkozom, mert sok bevállalós darab mellett lehetnek kevésbé bevállalósak, csak a fenti érvek ellen szólok, hogy ha valami esetében, akkor a netflixnél totál nincs itt helyük.

sorozat/gyilkos - 2020. 01. 08. 10:51

Lehet, hogy ebben az esetben nem ezek voltak a meghatározó “szabályok”, én az általános felvetésedre írtam. :D Az is igaz, hogy vannak kivételek, és mivel a kreativitás mégis csak része a műfajnak az eredmény elég tág határokon belül tud mozogni. A fentiek inkább az iparág erős “fizikai kölcsönhatásai”, mondjuk hogy errefelé gravitál a gyártás/előállítás folyamata.

És persze része az is, hogy a nem különösebben tehetséges, de a paneleket felmondó középszer nyomás nélkül is tud benne érvényesülni, de épp azért tud benne érvényesülni, mert ez a rendszer része.

Ami a netflixet illeti, egy kis közgazdasági okoskodás: A Netflix sikerének egyik kulcsa az, hogy elsőként ragadták meg a net alacsony terjesztési költségének az előnyeit. Ehhez kellett a kockázatvállalás, a jó vezetés, de ilyen átütő sikert kizárólag akkor lehet a semmiből csinálni, ha valami alapvető változás történik egy szektorban. A network tv-ktől, a kábetltévékig a költségek nagyságrendileg magasabbak, miközben a tartalmi kínálat egycsatornás a technikai adottságok miatt(push). A szinte korlátlan és terjesztés költségei miatt(long tail) költségeiben elképesztően olcsó az on(line) demand. Itt bejátszik a kötegelés (amikor a fogyasztóknak olyan mennyiségű terméket csomagolsz össze, amiben mindenki megtalálja az őt adott pillanatban érdeklő tartalmat, tehát lényegében egyetlen platformon kínálva a világ legnagyobb és tökéletesen személyre szabott csatorna csomagja).

Nagyjából (lehetne ezt még bőven tovább bontani), a fentiek miatt a netflix képes volt egy akkora bevételi bázist kiépíteni, aminek a hátán már lehet kockáztatni, sőt, megkockáztatom, hogy a vonzerőben kudarcos saját termékeiket (még sok kudarccal) is elbírja a modell. Nem tudjuk, mert ez annyira különbözik az eddigiektől, hogy kívülről nem lehet megítélni, az adatokat meg nem publikálják ugye.

sorozat/gyilkos - 2020. 01. 08. 11:16

kieg: a long tail alatt (mint az amazon ritkán keresett, de olcsón értékesíthető termékei) értem.

Azt is hozzátenném, hogy még netflixen belül a nézettségi adatok pontos ismeretében sem egyértelmű a siker, mert az adott cucc hosszútávú vonzereje nem következik a gyors sikerből. Egy Keresztapa trilógiának ma is van egy stabil nézettsége, egy függetlenség napjának (ami frissen azért szépen hozott), meg valószínűleg közel sem akkora.

Azaz a netflix csak akkor nem lesz kiszolgáltatva a külső tartalomkínálatnak, ha képes a nézőknek hosszú távon is vonzó (kulturálisan meghatározó) saját tartalmat csinálni. Vagy lehet az egyes nézői szegmensek, zsánereken belül megcsinálni ezt(de akkor minden, vagy majdnem minden szegmensnek meg kell), ami könnyebb(nem kell, hogy mindenkinek tessen), és nehezebb is (mert ugye több műfajban is minőséget kell produkálni, aminek az ellenkezője a jellemző: lásd Marvel univerzum).

Nekem az a sejtésem, hogy a Netflixnél félig tudatosan csinálják, félig pedig tapogatóznak, de az utóbbit még megengedhetik maguknak az iparág változásainak (jelenlegi )nyerteseként.

hülye okoskodás END :D

Avera - 2020. 01. 08. 12:53

Én ledaráltam feliratosan 2 nap alatt a premierkor, majd kb egy hétre rá megnéztem szinkronosan is (bár ezt már léptetve itt-ott).

Részemről valami nagyon megfogott a sorozatban, pedig tényleg klisékből áll és méterekről látható volt, hogy az A, B és C problemaforrás közül ha az A és B rendben van, akkor két snitten belül kitör a C, majd amikor az megoldódik, jön az A vagy B megint, és így tovább a végéig.

Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy később még/megint visszatérek majd egy újrázásra az első szezonhoz, akár lesz második, akár nem. :)

Piros - 2020. 01. 08. 17:09

Én még csak az első három részt láttam. Közvetlenül az Euphoria és a Csernobil darálása után kezdtem bele. Hát, éles volt a váltás.:O Nehezen csordogált le ez a három rész is… Azért kitartok, mert a téma érdekel, szeretem ezt a sportot.

Abraka dabra - 2020. 01. 08. 18:13

Én is 2-3 nap alatt daráltam le. Igazából nehéz megmondani miért, mert tényleg elég klisés az egész, de valami mégis megfogott engem is benne.
Szerintem egyáltalán nem játszott rosszul a főszereplő csaj, elhittem, hogy tényleg bipoláris. Egy introvertált jégcsaphercegnő pszichés problémákkal. Nekem átjött belőle a feszültség, amin keresztül megy.

Aimiliona - 2020. 01. 09. 23:45

Nekem egy dolog üvöltött végig a fejemben: Hunger Games. A srác el is viccelődik vele, de aztán uramatyám, teljesen összeállt. Kat -> Katniss, Justin -> Peeta, még Kat húgát is ugyanaz a színésznő játssza, mint Katnissét. :D Hasonlítanak is rájuk, ugyanaz a főszereplők dinamikája, még a kapcsolatuk sztorija is követi a Hunger Games sztorivonalat, a flashbackekről nem is beszélve.

Sunabubus - 2020. 01. 11. 03:21

Első rész közepénél/végénél tartok, de valami.. fura.
A színészek egyazon snittben szereplő szövegei között évek telnek el (pl. Kaya mikor berohan a szobába összeszedni a holmiját), vagy mintha húszszor lenne felvéve egy jelenet és úgy összevagdosva.
Az anya úgy sír, hogy egy arcizma se mozdul, semmi testjáték, Kaya utána a kocsiban úgy sír, mintha csak leöntötték volna eg pohár vízzel, hogy elfollyon a sminkje, és közben kicsit csirkarná valami a hasát.
A színészi játék hujjuj. Meg a vágások is?
Jajjajj. :( A korcsolyázós jelenetek szépek, még maradok.

Sunabubus - 2020. 01. 11. 03:22

*folyjon. derp.

Peet - 2020. 01. 11. 11:11

Semmi gond a sorozattal eredeti nyelven, viszont a szinkron… mindegy a szinkron a legtöbb filmnél fos, de a sorozat szerintem jó, várom a 2. évadot.
A kritikák? Kinek a pap kinek a papné.

Thomas - 2020. 01. 16. 21:14

Na megvan nálam az év első sorozata, ami betalált és már megint a Netflix, mi történik itt?:) Jó, még csak 2 részt láttam, történhet bármi, de akkor is. Pár éve el nem tudtam volna képzelni, de már én is ott tartok, hogy alig nézek országos sorozatokat és a Netflix hozza a legjobb újoncokat. Vagy onnan is megközelíthetném, hogy szerintem az országos sorozatok egyértelműen a biztonsági játékra mentek rá, míg 10 éve a Spinning Out simán kiköthetett volna egy országos csatornán is. A Netflix meg szélesíti a spektrumot és egyre több olyan darab csúszik be, amivel az én kedvemre is tesznek:) Pedig nem szeretek úgy sorozatozni, hogy 3*10 rész és szevasz, jöhetnek az újak futószalagon, de ha most ők csinálnak engem érdeklő témákról sorozatokat, akkor nem is fogom emiatt kihagyni.

Amúgy én nem érzem semmilyen szempontból sem közepesnek, a hangulata nagyon ott van, tetszik ez a kicsit melankólikus színezet, és hát meg is van az oka, van mindenkinek elég baja. Itt most még az sem zavart, hogy annyi mindent bedobáltak a pilotba, mert valahogy minden szerepre sikerült szimpatikus színészeket találni (és még Kaitlyn Leeb is benne van, fogalmam nem volt, nem hittem a szememnek, amikor leült a srác mellé, kár, hogy nagyon undok karaktert kapott), és előre várom, hogy foglalkozzanak többet a mellékkarakterekkel is, mert érdekel, hogy mit hoznak ki belőlük, amit azért nem sok sorozatról mondhatok el (pl. az orosz edző, aki befogadta, vagy a barátnője, ő kapcsán merült fel a bántalmazás? ez eszembe sem jutott, egyből valami esésre gondoltam). A flashbackes rejtély a 2. rész végére már meg is oldódptt, az ütött is rendesen nekem, mert ez eszembe sem jutott volna, jól átvertek:) A megfelelő szappanfaktor is meglesz szerintem nekem, szóval kíváncsian várom a folytatást.

Snoopyzit30 - 2020. 01. 18. 16:31

Az év első csalódása, ez egy nagyon középszerű sorozat volt, kvázi egy szappanopera jégkoris jelenetekkel. Abszolút nem voltam elájulva, nagyon kevés a jégkoris jelenet és azok is nagyon leegyszerűsítettek. Nem is értem miért gondolták, hogy bármilyen esélyük van az olimpiára. Már 12-13 éves gyerekek jobban koriznak, mint ez a csaj.

Ami még nagyon zarvart, hogy January Jones majdhogynem fiatalabbnak nézett ki, mint a lányát játszó színésznő, aki 28 évesen játszott 21 évest. Pfff…

Sajnálom, hogy rászántam az időt erre a sorozatra, nem is tudom mit hittem. Év elején néztem, egynek jó volt. Ha lesz folytatása azt én már biztosan nem fogom nézni.

max.5/10

Peet - 2020. 01. 18. 19:57

Jó a történet, megfogott , ilyen az élsportolók világa. Az én nagyobbik gyermekem is élsportoló. Kb ezt éljük át amit a filmben bemutatnak tökéletesen. A forgatási helyszín is gyönyörű. Jártam ott. Remélem lesz második évad!

Thomas - 2020. 01. 20. 21:35

Nekem ez csont nélkül bejött, legyen 8,5 az évad, mert a részek is olyan 8-9 pont között váltakoztak. Ez lenne az iparosmunka? Hát nem tudom. Az biztos, hogy nekem az ilyen sorozatok hiányoznak az országos csatornákról, ez 10-15 éve simán mehetett volna a FOX-on vagy az ABC-n (sőt, még az NBC-n is, ha a Rise-ból indulok ki, ami leginkább hasonlított hangulatában), a CBS-en mondjuk nem nagyon voltak ilyesmik soha. És bizony ennek jót tett volna a 22 rész, jobban kibontani kicsit a szálakat, több tölteléket tenni a versenyek közé, ez a 10 (nem is olyan hosszú) rész nekem itt most egyértelműen kevés volt. Remélem, azért lesz folytatás, még ha ez nem is az a sztori, amit nagyon sokáig lehet nyújtani, mondjuk az olimpiáig, és ott valszeg el is éri az életgörbéjének a végét 30 rész után.

Ja és Kayát eddig én még nem is láttam semmiben, csak 1-2 flimben, de ezek után kötelező lesz megnéznem a Skinst! Nagyon szerethető volt ebben a szerepben és szerintem nagyon jól is játszott, tök jól érzékeltette a lassú átmenetet, ahogy kezdett leállni a gyógyszerről, egészen a totális őrületig (még ha nem is az volt a kedvenc részem, mert egyszerűen rossz volt nézni). És mennyire jól korizik már, kiskorában versenyzett, vagy mi? Meglepne, ha a sorozat kedvéért tanult volna meg így. És Kaitlyn Leeb is tud korizni a jelek szerint, és Johnny Weir… hát ő meg tényleg korcsolyázó. Az nem akasztott ki senkit, hogy ő meg 35 évesen játszott 20 körülit? Mert a sztori szerint egyidősek Justinnal szerintem. Na mindegy, pacsi a castingosnak, sikerült kb. minden szerepre szimpatikus színészeket találni, bár January Jones párszor felhúzott most rendesen, de ez a szerep erről szólt:) Külön kedvencem az orosz edzőjük, a kis love storyjával. Ja meg Jenn, aki egészen az utolsó jelenetéig nagyon szerethető volt, az viszont WTF, amikor a nagy kibékülésük után simán leőrültezte a barátnőjét.

Jaj, nagyon jó volt, ide nekem a folytatást, most azonnal! Január elsején megvan az év újonca nálam?:)

jessm - 2020. 01. 21. 10:14

Szerintem ez a sorozat szórakoztató volt, nagyon tetszett. Kicsit kevesebb dráma is lehetett volna. Ettől el tekintve tetszett a történet, és jó volt a főszereplők között a kémia.

Szerintem a Flesh and Bone-t ne kavarjuk ide, az egy komoly dráma a tánc világáról .Én Cutting edge és Ice castles stílust vártam és kicsit darkosabban , de tökéletesen hozta.

_Peter - 2020. 01. 22. 15:03

I, Tonya egyik kedvenc filmem volt az utóbbi években, ezért erre is lecsaptam gyorsan. Téli sportok királyság!

Hangulatos volt! January Jones és Kaya is megérdemlik a Carrie Mathison díjat amikor bekattanós jelenetük volt.

Kat piros (bordó?) ruhájánál 99% Tessa Virtue ihlette a készítőket: https://youtu.be/wOEKdWrtz6U
Szerintem még a színészek is hasonlítanak a kanadai párosra!

A hangulat bejött, a sztorit vitték túlzásba. Mindenkinek annyi szálat hoztak be, hogy az már na ne! Fejenként mindenkinek egy dráma nem elég? Miért kell háromszorozni a kliséket? Volt itt aztán minden mindenkivel!

@Thomas: többségében dublőrök koriztak, a komolyabb figuráknál biztosan, a végén ki is írták (kivéve aki tényleg korcsolyázó)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz