login |

The Man in the High Castle: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is.

2020. 01. 14. 21:33 - Írta: Qedrák

29 hozzászólás | kategória: kritika,

A negyedik szezonjával véget ért az Amazon egyik legismertebb sorozata.

Két okból is érdekes leírni ezt a mondatot. Egyfelől a felvázolt, Az ember a Fellegvárban című P. K. Dick-műre épülő alapanyagban kétségtelenül maradt még elmesélhető történet. A nácik és a japánok formálta világ olyan perspektívát nyitott az elbeszélőknek, amely vélhetően sosem merülne ki. Másfelől a sorozat szezonjainak a nézése közben mindig azon gondolkodtam, hogy miként viszonyul az Amazon a saját sorozatához. (Az évadnyitóról itt írtam.)

Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy az itt futó szériák közül az egyik legeredetibb történettel rendelkezett, és ezért egy időben még talán amolyan zászlóshajó szerepet is szántak neki. Ez nyomot hagyott az egyre erőteljesebb látványvilágán, ahogy az első évad kémfilmekre jellemző sötét és szűkös tereiből elértünk a grandiózus épületeket és egy-egy ütközetet bemutató későbbi részekig. Ám mégis az a benyomás maradt meg bennem, hogy a sorozatokat követők sosem tartották többnek, mint egy átlagosnál valamivel jobb szériát, és ezért nem zúdult rá díjeső vagy a kritikusok dicsérő áradata.

A négy évad alapján azt hiszem kijelenthető, hogy a John Smith-t játszó Rufus Sewell jutalomjátéka volt ez a sorozat, aki a legérdekesebb szereplőt formálhatta meg, és aki végig kiemelkedett a többiek közül. Egyebekben talán az lehet még megállapítani, hogy azért egy kisebb divatot elindított ez a széria: 2017-ben mutatták be például az SS-GB-t, és márciusban jön Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen című műve alapján az HBO-adaptáció is, valamint a Motherland: Fort Salem a Freeform-ra.

A sorozat kétségtelenül egyik legérdekesebb eleme az, hogy az egyes szereplők a maguk egyéni szintjén miként találnak helyet a diktatúrában. (Ez különösen Smith környezetére és a német oldal szálaira igaz). Szerencsésebb történelmi fejlődésű ország lévén, az Egyesült Államokban készült kulturális produktumok horizontján ez a kérdés kevésbé van jelen. Talán ezért is szólt nagyobbat az eredeti Philip K. Dick-regény, amelyben a hatvanas Amerikája szembesülhetett azzal, hogy milyen reakciót válthatna az ki, ha az egyébként össztársadalmilag lenézett “sárgák” nyerik a világháborút és uralják az angolszász országot. (És ráadásul úgy nézik le az angolszászokat, ahogy ők azt a valóságban tették a japánokkal).

Nekünk, Kelet-Közép-Európában szocializálódott nézőknek talán kevésbé jelentett meglepetést, elvégre nálunk az impériumváltásokhoz történő alkalmazkodás lassan évszázados hagyományokkal rendelkezik. Azok a sorskérdések, amelyet a sorozat feltett, az amerikai nézőknek újszerűséggel hathatnak, én azonban időről időre egy kicsit elcsépeltnek éreztem. De mindez nem jelenti az, hogy magát a sorozatot, illetve mint az eredeti mű adaptációját, ne szerettem volna. (Tekintve, hogy a sorozaton a szerző lánya, Isa Dick Hackett is dolgozott, utóbbi talán nem is annyira meglepő).

Sőt, hozzá kell tennem, hogy a legtöbb energiát éppen John Smith szálába fektették, aki amúgy az eredeti műben nem is szerepelt, és amíg a sorozat követte a könyv főbb konfliktusait, Smith története egyáltalán nem lógott ki minőségileg a többi szál közül, sőt.

Nekem különösen tetszettek azok a részek, amikor az alternatív világban játszódó történetbe ágyaztak bele a mi világunkból ismert motívumokat. Például így parafrazeálta Robert Oppenheimer szavait John Smith az atombombáról, ami persze egészen másképpen hangzik egy vesztes hatalom katonájának a szájából. És a sort folytathatnám a családi hagyományokkal, ünnepségekkel, berendezési tárgyakkal, gépkocsikkal, fegyverekkel, kulturális termékekkel, amelyek a történelemmániás nézők számára igazi easter eggeket jelentettek. (Noha zárójelben megjegyezném, hogy a hardcore fanatikusok azért találnának így is hibákat).

A dolgoknak a kontextusukból történő kiragadása és átértelmezése jelentette számomra a sorozat igazi csúcsteljesítményét, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a hagyományos értékek fontosságáról egy horogkeresztes karszalaggal ellátott tiszt, vagy egy amerikai patrióta beszél. Nagy kár, hogy ezekből a pillanatokból nagyon kevés jutott a negyedik évadra.

A tovább mögött folytatom spoileresebben.

Ha már emlegettem a kelet-közép-európai és az amerikai nézőpont közötti különbséget, hadd hozzak elő még egy fontos motívumot, ami a mi nézőpontunkból kissé felesleges történetszövésnek tűnik, sőt ha keményebben akarok fogalmazni, akkor ideológiai korrekciónak. Ez pedig a Fekete Kommunista Felkelés (Black Communist Rebellion) előhozása és szerepeltetése a történetben.

Ahogy haladt előre a sorozat évadról évadra, nekem olybá tűnt, hogy egyre erősebbé válnak azok a szálak, amelyek elsősorban arról szólnak, hogy miként kompenzálták azt a “botlást”, hogy győztes nácikról forgattak egy szériát, amit ráadásul egy kisebb botrányt kiváltó reklámkampánnyal fejeltek meg. Így az évadok során előkerültek fekete szereplők (egyik sem negatív színezetben), majd kistafírozták a cselekményt egy ellenálló amerikai-japánnal, meleg szereplőkkel, hogy a folyamat végpontján minden előzmény nélkül kiemelkedjen a habokból az FKF.

És félreértés ne essék, az ebben a szellemben betett szereplők adott esetben rendelkeztek elmesélésre érdemes történettel és háttérrel, de amikor kilógott a lóláb, az nagyon feltűnően történt. A csúcspontot talán az a pillanat jelentette, amikor a fekete kommunisták megakadályozták, hogy a randalírozó fehérek felkössék a japán főhőst, de említhetném azt a snittet is, ahol a zsidó, a latinó meg a fekete fegyveresek együtt tervezgetik, hogy felveszik a harcot a várhatóan támadó amerikai nácikkal szemben. A didaktikusságnak ez a foka semmiképpen nem állt jól a szériának és ez teljesen független attól, hogy mit gondolunk az Egyesült Államok közéletében zajló kulturális harcról.

Ha a negyedik évadot akarom értékelni, akkor a fentieket is tudomásul véve, úgy fogalmazhatnék, hogy egy olyan lezárást kaptunk, amelyik bizonyos szálakat a maga teljességében mesélt el, ám nem hagyott minket kérdések nélkül.

Az alkotók megtartották azt a szokásukat, hogy a cselekmény végére nézve jóslatokat helyeztek el a történetben, például úgy, amikor Juliana elmeséli, hogy Hitler egyedül és mindenkitől elhagyatva halt meg a mi világunkban elszenvedett vereségekor, de közvetlenebbül is, amikor Tagomi képében akartak neki elmagyarázni valamit. Az utolsó előtti részben megkomponált váratlan fordulat is a sorozat elmaradhatatlan motívumává vált, hiszen minden évad lezárásakor kaptunk valami hasonló fordulatot. Ezt egyébként mindannyiszor ügyesen festette alá Dominic Lewis zenéje, amelyet anélkül is szívesen rakok be háttérmuzsikának, hogy egy újabb epizódot néznék.

Arra az évadnyitó kritikában feltett kérdésemre, hogy Tagomit látjuk-e még, nemleges válasz született. Hogy miért történt így, az előttem nem világos. A történetben bizonyára szántak még szerepet neki, noha az kétségtelen, hogy a harmadik évadban a szereplő körüli konfliktusok kimerültek. De ugye voltak showrunner-váltások, ésa színész szerepet vállalt a Lost in Space-ben, ami miatt nem tudta egyeztetni a két forgatáát, így nem láthattuk őt a The Man in the High Castle-ben.

Sokat gondolkodtam azon, hogy hiányzott-e a cselekményből. Vélhetően azt az alapkonfliktust, hogy milyen magatartást kövessenek az ázsiai megszállók, vele is el lehetett volna mesélni. Helyette a trónörökös felesége, a koronahercegnő kapott figyelmet, de abban nem vagyok biztos, hogy a japán társadalom hierarchiájának megfelelően bántak-e a szereplővel, elvére mégis csak a trónörökös az, akinek rangja volt. Nem jöttek vissza egyébként más elhunyt szereplők sem és a sok korábbi mellékszereplő sorsa is ismeretlen maradt.

A történetet elsősorban John Smith felemelkedése és bukása foglalta keretbe. Az ennek érdekében hozott döntései határozták meg a családhoz és a körülötte létező szereplőkhöz fűződő viszonyát, és gördítették előre a cselekményt. Nem utolsósorban felfedésre került a végső lap is, hiszen ahogy azt néhány apróbb gesztusból és snittből sejteni lehetett, Smith egyáltalán nem tartozott a meggyőződéses nácik közé, csak megkötötte a maga fausti alkuját a rendszerrel annak érdekében, hogy végül ismét egyesítse a családját és a ketté szakított Észak-Amerikát.

Nem nehéz persze az így felfestett képben sem meglátni a politikai utalásokat, hiszen az egyik oldalon a különböző kisebbségeket és a kommunistákat is magába foglaló “szivárványkoalíció” állt, míg a másik oldalon a hagyományokat, a bajtársiasságot és a családi értékeket hangsúlyozó John Smith, csak éppen náci karszalaggal. Ezt a konfliktust tette aztán zárójelbe Smith fenti módon megjósolt bukása, amikor is mindenkitől elhagyatva, egy erdőben lőtte főbe magát, miután a felesége, Helen (Chelah Horsdal) is közölte vele, hogy a bekövetkező merénylet részben az ő műve. Az öngyilkosság aktusa tulajdonképpen részbeni belátása annak, amire már az itteni világba történő kirándulása alapján is rájöhetett, hogy a családjában megismétlődő hibák forrása ő maga, és nem a többiek korlátozott belátása az ő nemes indíttatású erőfeszítései iránt.

Sokat töprengtem azon, hogy a szintén főszereplőnek szánt Juliana Crain (Alexa Davalos) története miért nem fogott meg ennyire. Mindig is úgy éreztem, hogy bár papíron mindig őt veszik előre, a plakátokra is az ő arca került fel legtöbbször, néhány év múlva mégis inkább fogok emlékezni John Smith sztorijára, mint az övére.

A karakter számomra akkor tűnt a leghitelesebbnek, amikor hétköznapi helyzetekben tűnt fel, legyen szó a másik világbeli életéről, vagy a korábbi évadban a Harmadik Birodalomba történő meneküléséről. Ezek a pillanatok azok, amikor a visszafogottabb és érzékenyebb arcát megmutathatta a színésznő, mert egyébként nehezen tudnék emlékezetes pillanatokat hozzá kötni. Vélhetően azért érzem ezt, mert részben a könyvből merített és adaptált történetet kellett bemutatnia, részben pedig a könyves tartalom kifutása után megírt eseménysor maradt kevésbé izgalmas.

Érdekes módon a japán történetszálnak a végére mintha sokkal kevesebb súlya maradt volna idén. Takesi Kidónak (Joel de la Fuente) az utolsó évadban gyakorlatilag mindent meg kellett tagadnia, amiben hitt. Megfeszített munkája ellenére a japán uralom a kontinensen összeomlik és azok kerekednek felül, akiket lenézett, olyannyira, hogy még ő maga is kénytelen a koronahercegnőnek a drasztikus visszavonulást javasolni.

Míg korábban a japán oldalnak egyfajta Javert felügyelőjét alakította, akinek a kötelességtudatából időnként felbukkant némi emberi együttérzés is, most viszont inkább amolyan ellenpéldává vált Smith-szel szemben. Kido ugyanis a döntő pillanatban nem a birodalom vagy valamiféle nemzeti érdek jegyében cselekedett, hanem megakadályozott egy kivégzést és leleplezte azokat, akik el akarták kendőzni az igazságot. A fia megmentése érdekében pedig nem másokat, hanem saját magát és az elveit áldozta fel, szemben amerikai kollégájával. A jakuzák közé történő beállása ugyanis értelemszerűen ellenkezett mindazzal, amit korábban képviselt. Értelemszerűen ez a történetszál grandiózusságában vagy megvalósításában elmaradt a párjától, és talán az alakítás is kevésbé emlékezetes, mégis valamelyest szinkronba hozza a sorozat üzenetét.

Végig szimpatikus mellékszál maradt az évadban a Robert Childan (Brennan Brown) története köré szőtt eseménysor. A készítők hamar felismerték a szereplőben rejlő potenciált, és álladóvá minősítették a második évadtól a színészt. A csetlő-botló, a rendszerrel való összeütközést elkerülni kívánó, ám mégis boldogulni vágyó kisember figurája kimeríthetetlen tárházát jelenti a humoros és a komoly mondanivalóknak is.

Az utolsó évadban az asszisztensével, a született japán Jukikóval történő egymásra találásukat mutatta be a történet. Ez egyébként éppúgy tartalmazott vicces, drámai vagy éppen kiszámítható fordulatokat. Egy kicsit sajnáltam, hogy a történetük végül nem kapott valamiféle pozitív fordulatot, vagy egyáltalán egy kompaktabb lezárást, de így sem lehet panaszom.

A korábbiakban említett Fekete Kommunista Felkelésről azt hiszem már leírtam, amit gondoltam. Az ott bemutatott szereplők zöme teljesen érdektelen maradt, a fő történetet Bell Mallory (Frances Turner) vezetővé válása jelentette, ahogy kompetens döntésekkel, a korábbi démonjaival küszködve válik vezérré. Nem sokat tudtunk meg a feketék szerepéről, vágyairól, törekvéseiről, azon kívül, hogy sokszor elismételték azt, hogy mennyire keményen küzdenek. (Egy újabb politikai kikacsintást jelentett az a pillanat, amikor Lemuel Washington amerikai zászlót javasolt a német támadással szembeni ellenállásra, de csak azt kapta válaszul, hogy a feketéknek az a zászló csak a századokon keresztül tartó elnyomást és kirekesztést szimbolizálja).

Az egyetlen erősebb jelenetet akkor találtam meg ebben a történeti ívben, amikor Inokucsi admirális és Equiano Hampton, a fekete kommunisták egyik politikai vezetője beszélgetett egymással és a kulturális szakadék ellenére megtalálták a közös pontot. Ilyen jelenetből kellett volna sokkal-sokkal több, és akkor talán kevesebb gondom lett volna az újdonsült mozgalommal. Mert így nem igen értem, hogy az első évadban még nagyon is élő nyugati parti ellenállást miért kellett lecserélni a semmiből támadt szervezetre. Ugyanezt a történetet velük is elmesélhették volna.

A lezárásról az a benyomásom, hogy egyszerre akartak egy kockázatmentes húzást megtenni, és tisztelegni Philip K. Dick előtt. Igen sok könyvében figyelhető meg egy kicsit hasonló, misztikus lezáratlanság, ahol számos szereplő sorsát nyitva hagyja. Mi ebben az esetben nem tudtuk meg, hogy mit keresnek egy nácik uralta világban a portálon szinte turistaként átzúduló szereplők.

Engem ez kevésbé zavart, sőt, talán adtak egy kerek történetet Hawthorne Abendsennek, a címszereplőnek. Esetleg azért is hagyták ennyire nyitva a történetet, hogy ha valamikor akarnak egy világokon át utazó spinoffot gyártani, akkor megtehessék. Emellett pedig számos szálon maradtak még nyitva kérdések, így egy kicsit sajnálom a sorozat lezárását. Kínzó hiányérzet mégsem maradt bennem, a sorozat elsősorban a témája miatt számomra emlékezetes, nem pedig a maradéktalanul hibátlan kivitelezés vagy a történetmesélése miatt.

Bízom benne, hogy a jövőben fogunk még látni hasonló, alternatív történelmi világokban játszódó szériát.

29 hozzászólás Ne habozz!

wickee - 2019. 11. 18. 06:12

Nekem simán hozta az előző évadok színvonalát még a sok hirtelen és furcsa változással együtt is.

walaki - 2019. 11. 21. 18:48

Kicsit félve áltam neki, mert nekem a 3. évad egyáltalán nem jött be. Az igazat megvallva, egy-két jelenet volt csak, ami megmentette a kaszától. Pedig az első évad rettenetesen tetszett, a másodikon érződött, hogy kifogytak P.K.Dick anyagából, de azért még sikerült tartani a szintet többnyire.
Úgyhogy rettenetesen kellemes csalódás volt, hogy ez az évad visszahozta (legalábbis számomra) az első évad által keltett érzéseket. Nagyon tetszett, nagyon izgalmas és érdekes volt! Nem tudom, hogy ezt mennyire köszönheti a hátraarcnak, mert tény, hogy sok mindenféle előzmény nélküli újdonságot kapunk, de jó lett.
Nekem az utolsó rész nagyon összecsapottnak hatott. Olyan érzésem volt, mintha hirtelen kaptak volna észbe a készítők, hogy maradt még pár szál, gyorsan varrjuk el azokat is. De nem mindenben, sok szál teljesen jól volt tálalva az utolsó részben, csak néhánynál éreztem hiányt.

SPOILER
Az szerintem, hogy Juliana nem fogja tudni megölni Johnt, és hogy öngyilkos lesz, remekül volt felépítve, kezdve azzal, hogy Juliana mesélt Hitler öngyilkosságáról, egészen odáig, hogy üldözi az erdőben, és meglátja a befejezetlen szimbólumot stb.
Childan szálán is rengeteg érdekes snittet kapunk az emberi pszihéről, nem is az ő révén, hanem inkább azoktól, akik kapcsolatba kerülnek vele. A kapzsi őr, aki hamisítványnak titulálja a levelet annyira tipikus példa, mennyire kicsinyes, önző és szűk látókörű egy átlagember!
Azt is értem, hogy kellett egy snitt, hogy a BCR is leteszi a fegyvert, de szerintem ez nagyon nem jól sikerült. Tisztázatlan maradt az is, hogy akkor most lesz-e fekete állam vagy sem, hogy mást ne említsek.
Az utolsó öt perc viszont teljes zagyvaság volt, hiába voltak rá utalások, akkor is logikátlan baromság. Egyszerűen semmi értelme nem volt, és mégha bele is magyarázzuk, hogy a túlvilág szinbóluma, akkor is sántít. A végét elszúrták, na, egyébként rendben volt.

CrashBoostZoom - 2019. 11. 21. 19:52

Én csak egyetérteni tudok az előttem írókkal. Ez az évad jobb volt mint a 3. és a karakterek is jól átgondolt lezárást kaptak de a legvége valóban wtf volt. Persze lehet azt mondani, hogy mindenki azt lát bele amit akar meg, hogy nem kell mindent megmagyarázni, jó a nyílt befejezés stb. de én azért jobban örültem volna kicsit földhözragadtabb befejezésnek.

Jó sorozat volt ez. Az egyik kedvencem az utóbbi évekből.

GeoCucc - 2019. 11. 22. 10:27

Tényleg az egyik legjobb sorozatélmény az utóbbi időből. A végével kapcsolatban meg ilyen lostos érzésem van, hogy akkor most túlvilág vagy másik dimenzió, mindenki értelmezze ahogy akarja, de akkor se kerek sehogy se.

A történetvezetés néhol sántított, ugye sütött róla, hogy Tagominak nincs szerződése az utolsó évadra, meg kiderült, hogy van ez a fekete csoportosulás, amiről eddig nem is hallottunk, ja de amúgy szupererős. Maga a történet viszont remek dolgokkal rukkolt elő, a rész végi cliffhangerek szinte heti vetítésű sorozatért kiáltottak, mert így azért nem rágtam le a körmöm miattuk, csak elmentem wc-re aztán benyomtam a következő részt.

Talán túl sok minden is történt ez a 40 rész alatt, ezért nem lehetett mindent ugyanolyan alapossággal kidolgozni. Igen, furcsa volt az egyéves ugrás, meg hogy akkor Juliana a mi világunkban hogyan épített magának életet a semmiből, de talán ez nem is lett volna olyan érdekes, hogy ezzel menjen az idő.

Alapvetően meg persze az egyik leghátborzongatóbb, ijesztőbb tévés élmény, amit valaha láttam. Újranézősnek mondanám, de nem biztos, hogy a történetvezetési lyukak miatt annyira élvezetes lenne már, mint gondolom – és lehet, hogy új apró részletek helyett csak új hibákat lehetne felfedezni.

cherockee - 2019. 11. 22. 23:53

Végignéztem, becsülöm a törekvést, a showrunner váltások miatt sajnálom, nekem úgy érződik, mintha ténylegesen irányt váltott volna néha a sorozat, és a végére nem lett volna nagyon terv. Ez a valahonnan jönnek ilyen kertvárosi séta hangulatban emberek, nem menekültek egy háborúból, nem emberek akik keresik a szeretteiket, hanem, hát dimenzióturisták. Készítők lenyilatkozták, hogy “direkt hagytuk nyitva”, ami virágnyelven az, hogy “lövésünk nem volt mit csináljunk”, vagy “volt pár ötletünk lezárásnak, de így is ez volt még a legjobb”. Szerintem a karakterek nagyrészének a történetét teljesen jól zárták le, de valahogy a párhuzamos világok összekapcsolódása, a csaj látomásai, ez az egész misztikus háttér semmit nem kapott az évadban, előzőleg is zavaros volt, de nem pont a végén kellett volna összeállnia?

_Peter - 2019. 11. 25. 12:49

A készítők azt mondták a végéről, a nézőre bízzák az értelmezését. Másképpen fogalmazva nem tudták eldönteni az irányt mi legyen a sorozat vége? Nyitott vagyok a nyitott befejezésekre általában, viszont ez a sorozat olyan volt minden évadban csak a válaszokat vártam. Nem kaptunk magyarázatot.

Amennyit beszéltek alt-Thomas életéről azt vártam Smith átköltözik az alt-weltbe miután az ügynöke jelentette alt-Smith halott és a flashback a régi amerikai életükről, szóval átmegy és szabotálja a portált. Azért a “fiával” és a még nem elhidegült alt-Helennel lehessen. Még amikor a bombázók indításáról kérdezték, akkor is azt hittem úgy adja ki a parancsot Berlin felé küldi őket. Miután Bill felvetette a lehetőséget. Szóval azt vártam Smith jó lesz a végére. Nem azt elrabolná alt-Thomast és bombázás, koncentrációs táborok tervei. Összecsapottnak érzem az örökös Bill karakter ledobja a horogkeresztes jelvényt és akkor újra demokrácia, amerikai zászló, szabadság? Smith kisebbik lányán bemutatott annyi év agymosást hogyan fordítanak vissza? A rendes Reichben Görtzmann hogyan tartaná meg a hatalmát, ha feladta az amerikai hódítással szerzett óriási területeket?

A BCR előhúzása a semmiből túlzás, eddig említve se voltak most hirtelen egy akcióval megfutamítják a japánokat és még a Wyatt ellenállást is ők fegyverzik fel, már majdnem vártam zsebből előhúznak egy atombombát is.

A látvány remek volt, a színészek fantasztikusak, félelmetes hangulatot teremtettek. Kido és Childan szálát jól befejezték, Julianna akciózásai tetszettek (az őrrel, a Gestapo nénivel) és Smith berlini kirándulásai mindig érdekesre sikerülnek :)

Sajnálom vége lett, nagyon érdekes sorozat volt.

ttwnwbd - 2019. 11. 27. 11:49

Nekem összességében csalódást okozott. Sokkal jobbnak mutatta magát az első évadban. Egy “high concept” sorozatnál nem árt volna, ha van concept.
Rossznak azért nem volt rossz.

bardo - 2019. 11. 30. 00:20

Összességében nagyon rendben van ez a sorozat. A 2. évad végén úgy éreztem – és lehet hogy az alkotók is úgy kellett hogy megcsinálják – mintha véget érne a sorozat. Kicsit meg is lepődtem, hogy folytatták, gyengébb is lett a 3. évad. A negyedik viszont kárpótolt: nagyon sokat tudtunk meg arról, mi történt a háború után és a “negatív” főszereplőink is szembe néztek végre magukkal. Plusz pont érte, hogy a könyvben végig hangsúlyos Ji King-et visszahozták az alkotók.

SPOILER

Kido és Smith esetében is abszolút ült az erkölcsi tanmese, arról hogy a nagy célok érdekében olyan emberré váltak, akivé nem akartak. Örülök is neki kicsit, hogy ezt az évadot rajtuk és a családjukon keresztül mesélték inkább és kevésbé Juliana vonalán. Szegényt már kívül-belül megismertük az eddigiekben.

A sokat vitatott befejezés szerintem rendben van. Nem tudom hogy vagytok vele, én egy percig sem gondoltam hogy egy egzakt végződést kap ez az egész. Szívesen gondolok bele a teóriákba: lehet hogy tényleg a túlvilágról jöttek az emberek (többségében nem árják voltak és nagyon sokszor kerültek elő a koncentrációs táborok a részben; Abendsen átment a felesége után), de azt is belelátom, hogy a meditációval elmenekült emberek jöttek vissza a biztonságossá váló világukba.

Így a végére már tényleg arról szólt nekem az egész, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vélt vagy valós kötelességeink teljesítéséért, feladjuk-e a családunkat, hazudunk-e magunknak. És egyáltalán felismerjük-e ezt az egészet magunktól, vagy egy dimenzióugrás szükséges hozzá.

Laja - 2019. 12. 11. 17:07

Jó évad volt nagyon. Sok sorozatot túlnyújtanak, de ez szerintem elbírt volna egy ötödiket, kár hogy vége. Nagyon érdekes témák lennének pl:

SPOILER

Honnan jöttek, és kik a dimenziókapun átjött emberek,
Háború, vagy politikai ármánykodás a németekkel,
A nácik teljes legyőzése,
A gyerekek további sorsa,
Vietnámi háború, és a fiú sorsa a másik dimenzióban,
A nyugati parti feketék elfogadják-e az amerikai zászlót, a teljes egyesülést,
A megmaradt amerikai nácik legyőzése és az ő puccskísérleteik..
Stb

ayren - 2020. 01. 04. 14:24

Szerettem a sorozatot, tele remek karakterekkel. Rufus Sewell baromi jó volt – az az átható, kifürkészhetetlen tekintet, ááá! A vége viszont szerintem is egy értelmezhetetlen (ill. akárhogy értelmezhető, ami ugyanaz), összecsapott baromság volt.

Rubber Duck - 2020. 01. 14. 22:20

A náci fickónak, akivel Smith összefogott Himmler ellen, jobb nevet is kitalálhattak volna a Görtzmannál.

heidfeld - 2020. 01. 14. 22:26

Én is remélem, hogy jönnek még, alternatív történelmi sorozatok!
Ige, ezt a korrekciót, már a 3. évadtól erősen éreztem. Nem tett jót a történetet, de a két nő, további sorsára, nagyon kíváncsi lettem volna.
Nem tett jól, hogy a német oldal 4. évadban háttérbe szorult. Japán hatalmi játszmák nélkül is meglettem volna. la Fuente játéka viszont most is kiváló volt. És Bennan Brown is remekelt. de általánosságban is elmondható, hogy kisebb szerepekben is, egészen korrekt, emlékezetes alakításokhoz volt szerencsénk.
Sorozat vége kapcsán, erősödött bennem az érzés: Egy komplett évad kimaradt. 24 kérdést írtam össze, ami válasz maradt. Ez pedig nem kevés, és nyilván ki is hagytam valamit.
Nagyon fog hiányozni The Man in the High Castle. Rengeteg, emlékezetes jelenetet adott. Igazán megrendítő, őszinte, talán az volt, amikor Smith kisebbik lánya, ösztönösen tisztelgett, bátya megemlékezésén.

Geza Kovacs - 2020. 01. 15. 01:35

Nézhető évad volt, sok jó, emlékezetes jelenettel, de sorozatzárónak erősen méltatlan.

Az ellenállás a semmiből erősödött meg a hatalmas seregekkel, csodafegyverekkel ellátott, dimenzió kapukat nyitogató nácik és a ráadásul még szintén megszálló, nagyon jól szervezett katonai erővel rendelkező japánok mellett.

Sewell karaktere totál következetlenül alakult ezek szerint az évadok során, mert bizony az első évadban egy nagyon magas rangú, vérprofi és elég kegyetlen, baromira céltudatos titkosrendőrt látunk, aki csont nélkül tör előre, miközben 16 évvel korábban még hithű amerikaiként gyászolta a vereséget. Nekem ez nem állt össze, de Sewell alakítása zseniális, pláne amikor átmegy a fiához a másik világba, és a haverjával is összefut.

Juliana vonala kuka volt végig, az utolsó rész meg érdekesnek indult, de sajnos marhaságba fulladt, összecsapták, rossz ahogy van. Az utolsó jelenetnél majdnem lehánytam a képernyőt.

Lehetett volna ezt szépen is intézni, de ha definíciószerűen nem nyerhet a náci oldal, és nem építettek vele szemben fel semmit, akkor azt már nem lehet megmenteni pár sorozatrészben.

dolfikavik - 2020. 01. 15. 08:17

Sorozatjunkie-s ajánlások, leírások után sok sorozatot kezdtem el nézni, többségében nem csalódtam. Iszonyat mennyiségű sori van, szabadidőm meg kevés, ezért szelektálni kell, és csak a (számomra) legminőségibbeket nézem végig. Erre a sorozatra is így találtam rá. Kevés sorit teszek fel első helyre a képzeletbeli listámon, ez ott van. A téma, a megvalósítás, a sztori, a színészek, a zene, a látvány mind-mind elsőrangú.
Az első évadot úgy néztem végig, hogy alternatív történelmes kémsztoris-ellenállós történetet nézek. Erre jött az első évad végi cliffhanger, amit az összes sorozat közül amit eddig láttam, a legjobb és legmeglepőbb cliffhangernek tartok. Baszki, mégiscsak léteznek alternatív univerzumok??? Akkor ez most kapott egy sci-fi réteget is??? Húúúú! Berántott és kész.
Mint minden, ez sem tökéletes. Voltak benne felesleges szálak, feleslegesen előrángatott, halottnak hitt szereplők, stb. A harmadik évad pedig tényleg leült kicsit. A negyedik évadot pedig el lehetett volna vinni más irányba is. De ezzel az iránnyal is elégedett voltam. Tagomi hiányzott, mert ő volt a kedvenc karakterem három évad alatt. De a John Smith vonal is remek volt, és én elégedett voltam Kido sztorijának zárásával is.

Két dologgal nem értek egyet a kritikában:
– Kido szerintem részben a nemzeti érdek jegyében cselekedett, amikor azt a kivégzést megakadályozta. Ő mindvégig lojális volt Japánhoz és a rendszerhez, cselekedeteit végig ez határozta meg. Ezért érezte, hogy igazságot kell szolgáltatnia Tagomi gyilkosainak ügyében. De mi is a nemzeti érdek? Amit a hadsereg felsővezetése képviselt, vagy a császári dinasztia elképzelései, amit Tagomi is képviselt?
– A Childan sztori végül pozitívan zárult, a nehézségek ellenére. Végülis a felesége után tudott hajózni.
Összességében remek írás, kiváló összefoglaló.

Ja igen, a legvége. A készítők szándékosan hagyták nyitva a kérdést, hogy mit is látunk. Persze valószínűleg azért, mert ők sem tudták :) Viszont jól néz ki, és kérdésekre sarkall, ahogy azt több ezer reddites kommentben is boncolgatják. Van is néhány érdekes válasz…

sleepwalker77 - 2020. 01. 15. 09:26

Az évad jó volt, annak ellenére, hogy a vége egy kabaré lett, nem szeretem az ilyen “mindenki találja ki mit jelent” lezárásokat. :P
A BCR-on meg csak röhögni tudtam attól kezdve mikor kijelentették, hogy ők nem bíznak senki másban csak a feketékben, kivéve persze mikor a kínaiaktól kapnak fegyvereket, az rendben van. :D

leslieb - 2020. 01. 15. 09:41

Sajnos nem sikerült a sorozat megfelelő szinvonalú lezárása és ez számomra rányomja az egész évad megitélésére a bélyeget. A fenti kritikákkal csak egyetérteni tudok.

bestyen - 2020. 01. 15. 10:19

Nagyon nagy kedvencem volt a sorozat, minden évadát kedveltem, egyedül az utolsó rész összecsapottsága nem tetszett. Valami katartikusabbnak jobban örültem volna, mert ez így összecsapott és halovány lett. Akár egy atombombával történő függetlenedés, amit belengettek egy mondat erejéig, vagy bármi ütős dolog. De azt se bántam volna, ha még nem fejezik be.

Kraye - 2020. 01. 15. 11:30

Sehol nem derül ki, hogy akkor az amerikai náciknak vége.
Azért mert Smith meghal? És? Előlép a következő, rangban eddig lejjebb lévő valaki.
Az európai vezérkart is komplett kinyírták ugye, de máris ott van führerként a főkolompos “kinyíró” Goertzmann.
Mi van, ha totális megtorlás jön? Van elvégre 100 atombombájuk is, valamint a vezérkar kinyírása előtti lerohanási terv, amit csak le kell porolni…

Acheron - 2020. 01. 15. 11:35

Én nagyon megkedveltem az előző évadok alapján, ennek ellenére az utolsó évad eleje elég érdektelenül telt részemről. De a vége felé azért sikerült helyrerázódni valamelyest. Amit sajnáltam az az, hogy magával az alternatív dimenziós utazással nagyon nem kezdtek sokat. Kérdés persze, hogy mire lehetett volna kifutni. Nem tudom, de az jobban érdekelt volna, mint sok egyéb számomra felesleges szál, ami elvitte a játékidőt.
John Smith tényleg a legérdekesebb karakter volt az összes közül, bár én szinte ugyanúgy bírtam Kido-t is.
Végszóként pedig….Hájjjjjjjjjkákkkká. :D

karit - 2020. 01. 16. 01:39

Kiderült már a végéről, hogy a kasza miatt a leforgatott anyagok (újra)vágásával próbálták-e menteni a menthetőt az eredetileg a folytatás reményében elkészült fináléból, vagy eleve ilyen kretén módon tervezték lezárni?

(Nem tudom, hogy a 2018. júliusban berendelt 4. évad milyen fázisban lehetett a 2019. februári kasza idejében, de gyaníthatóan, ha még nem is volt dobozban, a forgatás minimum a vége felé járhatott.)

Szerintem hiába süketelnek a készítők, ennek nagyon kármentés szaga volt; a belengetett multiverzum helyett csupán egyetlen másik világ szerepelt idén is, amivel inkább a Counterpartra hajazott, mint a Slidersre. Ez a ‘- Honnan jönnek ezek? – Mindenhonnan.’ szöveg elég légbőlkapottnak hatott Julianától, inkább csak a vágyát mondta ki. Meg a készítőkét.

Persze az összecsapott végét leszámítva remek disztópia volt ez, és a két főrohadék is kedvére lubickolt a szerepében. 8/10

Bazsi - 2020. 01. 16. 19:15

Voltak gondjaim a végével, de összességében nagyon szerettem, simán néztem még volna belőle pár évadot, esetleg egy spinoff is érdekes lehetne.
Az biztos h kevés ilyen összetett sorozat van, pláne ami ennyire le is kötött. az évek alatt szép lassan kedvenc lett, hiányozni fog!

Blackbird - 2020. 01. 17. 16:27

Sajnos nekem ez az évad nem hozta amit megszoktam színvonalban eddig.Ha mindenképp a divatos korrektség bulira mentek akkor lehetett volna pár fekete szereplőt előhozni,de egy semmiből felbukkant szervezet kicsit erőltetett volt.A lezárás meg olyan hálivudi.Bombázás leállítva,az egyik legfontosabb épületüket az átjáró bázisát pillanatok alatt elfoglalják,és a végén az átsétáló “zombik” akiknek teljesen természetes,hogy ott áll egy valag ember fegyverekkel meg náci hullákkal.Külön fájdalom Bella Heathcote hiánya.Imádtam a hangját :-)

Peter - 2020. 01. 17. 21:16

Bella hangja bennem is mély nyomott hagyott :D A lezárásnál a falon a horogkereszt helyére Frank jelképe került azt jól látom ?

comradep - 2020. 01. 28. 14:33

Én meglepődtem, hogy az évadzáró 5,9-en áll az IMDB-n, azért ennél sokkal többet érdemel(ne).

Menjünk a rossztól a jó felé:
* BCR – Amellett, hogy teljesen felesleges volt az eddigi ellenállást átfesteni feketére, nekem a leginkább a kommunizmus idealizálása bafta a csőrömet. Valamilyen szinten ez is betudható annak, hogy mennyire másképp viszonyul ehhez egy amerikai producer és egy Kelet-Európai lakos, de azért az alt-worldben is bőven volt lehetőség a sztálini terrorra, a SZU erőszakos bővítésére, népcsoportok kivégzésére, a GULAG szigetek megalapítására, stb. Mondjuk a zárórészben lévő jelenetekből nekem pont nem a happy-end jött át; ha megnézzük az “evilági” történelmünket, a komcsi felkelések sosem végződtek jól. Az elégedetlenség csírái már a 9. részben is megmutatkoztak, amikor a lincselő tömeg kérdi a BCR-t hogy ki a vezetője, mire az a válasz, hogy “nekünk nincs olyan”. Plusz zéró vezetési tapasztalatuk van, ezt ők is beismerik (“csak egy várost akartunk, erre a fél ország a kezünkbe hullik”)… és egy vasúti hidat sokkal könnyebb felrobbantani, mint elintézni, hogy pontosan járjanak rajta a vonatok.

* Hawthorne – Nekem már a 3. évadtól elég súlytalan volt az ipse, csodálom, hogy egyáltalán megérte a sorozat 4. évadát. Mindeneestre szerintem a portálon átjövők valószínűleg az alt világoknak a Hawthrone Aberdsen-jei, akik kíváncsiak, mi történt az énjükkel ebben a valóságban.

* Juliana – ő ilyen se hideg-se meleg érzés. Miután visszakerült alt-world Washingtonba, nem igazán volt számomra súlya annak, ami vele történik. Ilyen módon az se foglalkoztatott, hogy mi lesz a későbbi sorsa. Wyatt/Liam szintén rendkvül súlytalanná vált, még az előző évadokhoz mérten is.

* Childan – Az ő karakteríve is érdekes, a kezdeti ügyeskedőből, az előírások között lavírozó weeaboo-ból hogyan lesz hétköznapi hős, majd újra bukott ember, majd a rendszer megtűrt kegyeltje, hogy aztán a döntő pillanatban elutasítsa az a nép, akiket annyira bálványozott. Az ő történetszála sem fog boldog véget érni; hiába ment a felesége után Japánba, nagy eséllyel vissza fogják toloncolni, rosszabb esetben az óvceánba lövik.

* Kido – Az ő lezárása abszolút pozitív élmény nekem; már nem a happy end értelmében, mert amit kapott, az lényegében rosszabb a halálnál. A halálnál, amitől nem félt, hiszen vagy fél tucatszor nézett vele farkasszemet – de volt valaki, a fia, akiért hajlandó volt mindent megtagadni, amiben addig hitt. és most már így kell majd leélnie az életét, a Jakuza szolgálatában. Ami nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem pocsíkolták meg Frank történetét, és nem hozták vissza valamelyik alt-worldből.

* A Smith család – Teljesen egyetértek a cikkel, messze ez a történetszál volt a legjobban hangsúlyozva. És ez is kapta a leginkább kidolgozott lezárást. Helen őrlődése, majd kiút-keresése, majd pálfordulása, végül a beismerése a lánya felé, és tömör, velős összegzése élete párjának, akinek “sose hazudott”, hogy elbuktak, megalkudtak, és nem érdemelnek második esélyt. John Smith pedig messze a zászlóvivője volt a sorozatnak, és olyan lezárást kapott, ami méltóképp fejezi be a jellemfeljődését. Egyben megágyaz a jövendő háborúinak, egyrészt a BCR vs. ex-US-ex-GNR haderő között, másrészt egy Reich vs. ex-GNR konfliktusnak – elvégre Götzmann miért tartaná magát a Smith-szel kötött megállapodáshoz?

Aldo - 2020. 02. 02. 18:22

Érdekesen alakult a sorozat íve. Az első két évados feszült, összeesküvős thriller az utolsó két évadra átment sci-fibe. Kicsit úgy éreztem mintha nem tudnák merre vigyék tovább a sztorit. Az alternatív valóságok behozása érdekesnek tűnt, de úgy érzem nem tudták kellőképpen kihasználni, csak lógott a levegőben. Amikor ezt a vonalat elővették, arra gondoltam, hogy úgy ér véget majd, hogy mindenki átmegy egy olyan világba, ahol legyőzték a németeket és mindenki boldogan él még meg nem hal.
A színészekkel és a karakterekkel nem volt különösebb probléma szerintem, még a korábban kiszállt szereplőkkel sem.
Az utolsó évad negatívumait már felsorolták a korábbi kommentelők. A fekete komcsi lázadók előhúzása a semmiből, akik két bombarobbantással megfutamították a teljes Japán császárságot, akik noha megszállták egész Kelet-Ázsiát, Indiát, Ausztráliát, Dél-Amerika nyugati részét, az USA nyugati államait, és nyilván az összes csendes-óceáni szigetet, gazdasági válságban és erőforrás hiányban szenvednek. A teljes kivonulást is hamar lezavarták.
Valóban közép-kelet európai szemmel egy kicsit máshogy tekintünk a kommunizmus idealizálására. Amikor megkérdezték, hogy ki a vezetőtök, majd egyből rávágták, hogy nekünk olyanunk nincs. A Jakuza góré magyarázta el legjobban a helyzetet: megdönteni egy birodalmat, az egy dolog. Megtartani és működtetni a területet egy másik.
Azt mondjuk nem értem, hogy hogyan akartak pár homokzsák mögé bújva, néhány gépfegyverrel megállítani egy nehézbombázókból álló légiflottát és mi lett volna a tervük ha nem vonják vissza őket.
Nyilván sok kérdés maradt. Bill visszaállítja-e az USA-t, miután az asztalra hajította a vaskeresztet? A feketét megtartják a nyugati részt? Ha egy kis életszerűséget visznek bele, akkor a Reich rövid idő alatt ledarálja őket.

Snoopyzit30 - 2020. 02. 05. 12:41

“Kido ugyanis a döntő pillanatban nem a birodalom vagy valamiféle nemzeti érdek jegyében cselekedett, hanem megakadályozott egy kivégzést”

Szerintem abszolút a birodalom és a nemzeti érdek jegyében cselekedett. Az, hogy végig a császárság elveihez ragaszkodott, az abszolút nemzeti érdek. Sőt én azt mondom, hogy az utolsó évadban az ő figurája érdekesebb is volt, mint Smith. Smith gyakorlatilag alig beszélt, állandóan csak a csendes, merengő arcát néztük. Valahol gondolom direkt volt ez az írók részéről, hogy lebegtették, hogy most ő mennyire meggyőződéses náci, de ahogy a múltból ismerjük is, az ő számára nem lehet semmilyen felmentés. Végig asszisztált mindenhez, végig a saját érdekeit nézte. Az, hogy nem mutatták ahogy elrendeli nap, mint nap milliók kivégzését attól még tudjuk, hogy ez így volt. Ezt még a felesége Helen is elmondja, hogy akkor most a Japánok kivonulásával újra indul minden. Láthattuk az újabb milliók kiírtásának a terveit az elzárt fiókban, továbbá lazán kiadta a japánok által elhagyott terület teljes megtámadására is a parancsot. Szóval ne álltassuk magunkat Smith igenis meggyőződéses náci volt. Persze nyugtathatjuk azzal magunkat (mert a szereplőt megszerettük, valljuk be), hogy ő csak sodródott az árral, de ez csak duma, tudjuk nagyon jól.

Visszatérve Kidora nekem ő végig egy nagyon következetes és érhető figura maradt, a színész játéka szerintem végig zseniális volt. Tagomi mellőzése nagyon nem esett jól, szerettem a karaktert, a visszafogott gesztusait, a nyugodtságát, a higgadtságát.

Nagyon sok mindent tudnék még írni, mert most daráltam le az évadot és még frissek az élmények, de először még végigolvasom majd a többi kommentet is.

Még valami a végére. Nekem az utolsó évad utolsó részeiben nem teljesen volt világos, hogy akkor most milyen időket is élünk. Ott vannak azok az ezer éves tévék, a gagyi videotelefonok, de közben meg ott a szupervonat meg a náci gyűlésen az animált óriásmonitor, amit később látványosan lebutítottak egy vetítőgépre, miközben az előtte lévő jelenetben egy full animációt látunk. Megépítenek egy átjárót egy másik világba, de ott még nem tartanak, hogy mondernebb tévéket, műszaki eszközöket gyártsanak. Na ne már!

Ettől függetlenül óriási kedvencem marad ez a sorozat még egész sokáig. Gyakorlatilag mindent szerettem benne. Top5-ben biztos benne van.

comradep - 2020. 02. 07. 14:27

@Snoopyzit30: végig a 60-as években vagyunk, 62-től 64-ig bezárólag.

A war room prezentáció lehetett kivetítés is jobb minőségben, mozgatott alakzatokkal mint pl. a báb/árnyjátékban, én pl. erre gondolok.

A technológiai fejlődést többségében nagyon ügyesen lemodellezték a sorozatban, mert több olyan dolgot is szanáltak, aminek a feltalálásában részt vettek olyanok, akiket a nácik kiírtottak volna.
Pl. a 3. évad egyik triviájában olvastam, hogy az orvosi sztetoszkóp is valami régi megoldás, mert a modernebbet csak a 60-as években találta (volna) fel egy zsidó orvos.
Vagy a színes tévéműsor szórást is Goldmark Károly újításai tették többek között lehetővé az 50-es évek elején, amire nem lett volna lehetősége a MitHC univerumában.

Tifi - 2020. 03. 06. 15:15

Szamomra a 4. volt a legjobb evad a sorozatbol.

A vegere pedig az lesz a magyarazat, hogy Milton elmegy megkeresni a piros tuzogepet :)

Enzo - 2020. 05. 06. 02:10

4×10 (pótlás múlt hétfőről)

A sorozat végére szép lassan Smith lett az igazi főszereplő, Juliana csak a háttérben szervezkedő mellékszereplővé degradálódott. Ez speciel nem is baj, Oberúristen szála volt az igazán érdekes, és itt nyújtották a legjobb színészi alakításokat is a többiek. Na de először a többi szálról:
Viszonylag jól kitért minden szereplő sorsára a záróepizód: láttuk például, hogy Childan hajót intézett magának, amit viszont nem teljesen értek, hogy ezt miért kellett egybevenni Kido jakuzának állásával, nem hatottak egymásra a szereplők. Kido fiával nem nagyon sikerült kezdeni semmit a szezonban, ez kicsit amolyan kihagyott lehetőségként marad meg.
Ha jól tévedek, a 3.évados titkos hegyi zsidó közösséget (Szabre) is említették, a Radikális Feketék harcra való felkészülésekor; és még Juliana látomásaira is jutott idő. De ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hihetetlen erőteljes jelenetek a részben: például ahogy Jennifer számonkéri az anyját, az szívhez szóló lett, illetve a vonatos Smith-Helen beszélgetés is ütősre sikerült, főleg a “nem érdemlünk gyereket” kijelentés. És hát a végén a vonatkisiklatás, amivel pont Helen árulta el magukat, hatalmasat csalódva a férjében…ez volt az utolsó tette is, RIP.
Smith-nek sem volt kiút innen, és a Juliana képében rá leselkedő végzet helyett inkább öngyilkos lett. Méltó zárás, és még az ostromot is lefújták az utolsó pillanatban (milyen fontos ember lett ez a Bill).
A megnyíló portált és áttévedő, bámészkodó arctalan embereket viszont nem értettem – se úgy nem volt sok teteje, hogy ez egy másik univerzum, se úgy, hogy ez a túlvilág, mondjuk utóbbi legalább megmagyarázná, hogy miért stílszerűen a címszereplő Abendsen átmenésével búcsúzunk.

Jó kis sorozat volt ez, talán az alternatív történelmes szériák egyik úttörőjeként is lehet emlegetni, és mint ebben a kategóriában úgy kb minden, kellően le tudott kötni az alapötlete és annak finomságai is annyi időre, hogy később már érdekeljen a történet is. Ugyan nem tenném “magas polcra” (ritkán hozott csak igazi nagy csavarokat vagy kiváló részeket), de cserébe gyengébe se hajlott át igazán. Néhány remek színészi alakítás (Rufus Sewell, Chelah Horsdal) is megmarad bennem… megérte megnézni, na. Lehetett volna még benne potenciál, de sikerült úgy lezárni, hogy annyira ne is sajnáljam, pont jó hossz volt ez a 4 évad.
Köszi a posztolást, kommentelést, olvasást, ilyenek.
Edelweiss, Edelweiss…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz