Larry David az HBO-n ismét megmondja, ezúttal a túlérzékeny világról, amit gondol. Legalábbis ez a premier rögtön a közepébe vágott.

Azt nem győzöm ismételni, hogy akármikor be lehet szállni a sorozatba. Persze vannak visszautaló poénok, de általában epizódokban gondolkodik a készítő és főszereplő Larry David. Például itt ez a premier, magában is simán működik, nem kell hozzá előismeret. Rendben, lefektette valamennyire a főbb szálakat, de ezek többnyire új évadkonfliktusok, érthetőek rögtön.

Ellenben arra tökéletes volt a kezdés, hogy ismét elővegyem: tök érdekes olyan szempontból is nézni a részeket, hogy milyen zseniálisan állnak össze a végső csattanókra. Elsőre nem is érted, hogy pár kiszóláson kívül miért hozza be a terhes nőt Larry már az elején, erre a végén az összes szál között feltűnik ő is.

Amúgy akinek elege van, ha nem is a politikai korrektségből, hanem a túl érzékeny, nagyon egocentrikus emberekből, annak kifejezetten ajánlott az epizód. A premier eléggé viccesen mutatja be, hogy nem mindig kell a legrosszabbra gondolni? És hogy a túlreagálás lehet csak rossz irányba tereli a helyzeteket.

I pity the fetus.

Mindeközben természetesen a képmutatás is örök téma a sorozatban. Talán pont ezért is jó nézni, amivel a múltkori szkeccs is viccelt, hogy tényleg nyíltan, “hétköznapi helyzetekben” kimondja a Curb azt, amit gondolunk. Jól esik.

Azt hiszem a fenteikből lejön, hogy nem éreztem nagy minőségcsökkenést. A többi részt majd meglátjunk, mert nem hiszem, hogy pont itt szállnánk ki.