login |

20 éves lett a The West Wing, azaz Az elnök emberei

2020. 01. 31. 21:30 - Írta: Shannen

16 hozzászólás | kategória: klasszikus, kritika, nosztalgia,

1999 szeptemberében, azaz több, mint 20 évvel ezelőtt indult az NBC-n a The West Wing, mely itthon Az elnök emberei címen vált ismertté.

Az ezredforduló (vagy minden idők?) egyik legjobb, legsikeresebb drámájáról van szó, mely máig hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Sőt, idealizált világképe miatt egyre többen fedezik fel maguknak, amit az is segít, hogy az USA-ban (itthon sajnos nem) a Netflixen is elérhető már jó pár éve, illetve Joshua Malina, a sorozat egyik színésze már több mint három éven készítette a The West Wing Weekly podcast-ját, amiben hetente meghívott vendégekkel (legyenek azok a sorozat színészei, készítői vagy a Fehér Ház korábbi sajtótitkárai, szakértők) beszélte ki a sorozat egy-egy epizódját.

Ez a poszt nemcsak nosztalgiázás miatt született, arra érdemes visszakeresni a blogon a vonatkozó ős-posztokat, hiszen én is csak két éve pótoltam be a hiányosságom e téren, hanem kedvcsinálónak is, hiszen biztos vagyok benne, hogy sok olyan junkie van, akinek bejönne az amerikai elnök és stábja mindennapjait bemutató politikai sorozat,

De hát valljuk be, hiába klasszikus, mégiscsak 7 évadról és 156 részről van szó, nem olyan egyszerű erre időt szánni. Ráadásul, ha az ember egyszer belekezd, akkor nagyon nehezen fogja tudni abbahagyni, ne lepődjön meg senki, ha az első évad két nap alatt lecsúszik. Na de akkor mi lesz az aktuális néznivalókkal és az új sorozatokkal?

Mindezek ellenére nem akarok senkit becsapni, a The West Wing nem egyszerű széria, komoly koncentrációt igényel. És nem csak azért, mert az amerikai politika áll a középpontjában, ami sok embert nem feltétlen érdekelne kapásból, hiszen van annyira jól megírva és van annyi remek karakter, hogy ez ne okozzon gondot.

A nehezítés abban rejlik, hogy hiába az epizodikus felépítés, Aaron Sorkin pergő dialógusai bizony próbára teszik még az anyanyelvi nézőket is. Ja, igen, lehet ezzel kellett volna kezdeni, a The West Wing egy ízig-vérig Aaron Sorkin (A Few Good Men, Social Network, Charlie Wilson’s War) sorozat. Bár sokan gondolják, hogy ez volt az első tévés munkája, valójában a szintén zseniális Sports Night-tal kezdett, melynek második évadját egyszerre írta a The West Wing S1-gyel. (Szintén neki köszönhetjük az egy évadot megélt, de nem kevésbé nagyszerű Studio 60 on the Sunset Strip-et és a híradós The Newsroom-ot is).

Sorkin szeret a kulisszák mögé pillantani, ahogy az a fentiekből is látszik. Eredetileg a The West Wing is kizárólag az amerikai elnök körül munkálkodó stábra, a kabinetfőnökre, a helyettesére, a kommunikációs igazgatóra és helyettesére, valamint a sajtótitkárra épült volna, de olyan remekül sikerült, nemcsak ennek csapatnak a castingja (John Spencer, Bradley Whitford, Richard Schiff, Rob Lowe, Allison Janney, Janel Moloney, Dule Hill aztán később Jimmy Smits, Alan Alda, Joshua Malina), hanem az elnöké is, Martin Sheen személyében, hogy hamar eldőlt, hogy ő is állandó szereplő lesz. Az állandó csapat mellett kiváló vendégszereplők sora (Glenn Close, John Goodman, Laura Dern, Matthew Perry, stb) járult hozzá a sorozat sikeréhez.

Na de miért beszélünk még 20 év múltán is a sorozatról, miért tartjuk számon nem egy részét a valaha látott legjobb sorozatepizódok között, egyáltalán, megállja még ma a helyét egy több évtizedes országos dráma? A válasz igen, nemcsak, hogy megállja, de le is köröz sok hasonló modern darabot.

Ennek a fő oka nyilván abban az írásstílusban keresendő, mely Sorkinra oly nagyon jellemző és amire a sorkinizmus kifejezést szoktuk használni. Aki látott akár egy Sorkin-filmet vagy sorozatot az tudja, hogy miről van szó. A walk-and-talk jelenetek sokasága pedig a dialógusok mellett vizuálisan is megteremtette a The West Wing-stílust.

Az egész történet egy idealizált, optimista világban játszódik, ahol mindenki nagyon okos, szellemes és baromi jó a munkájában, ráadásul nemcsak a politika egyik oldalán állók. Mindegyik karakternek megvannak az erősségei és gyengeségei, nem tökéletesek, hibáznak ők is, de a szerethetőségük az első pillanattól kezdve meg van.

Tulajdonképpen egy munkahelyi drámát látunk, ahol főhőseink mondhatni az egész életüket a Fehér Házban töltik és próbálnak átnyomni egy-egy törvénytervezetet, megakadályozni egy háború kirobbanását vagy épp kiválasztani a szerencsés pulykát, melynek Hálaadáskor az elnök hagyományosan megkegyelmez. Tényleg mindenféle ügy előkerül a 7 évad alatt, nyilván egy újraválasztási kampány is a negyedik évadban, aminek köszönhetően több külső helyszínen forgatott rész is sorra kerül.

Ez egy politikus sorozat, ráadásul azok az ügyek, melyeket a karakterek az epizódokban is felkarolnak, azok mellett a sorozat készítői és a színészek a való életben is kiállnak, ilyen például a veteránok helyzete vagy a választásokon való aktív részvétel.

Nem lehet említésnél nélkül elmenni amellett, hogy hiába hivatkozunk a The West Wingre Aaron Sorkin sorozataként, valójában a 4. évadot követően Sorkin kiszállt belőle és helyét a veterán tévés, John Wells (ERm Southside Shameless) vette át. Innentől egy kicsit másfajta irányba indult el a sorozat, és tény, hogy az S5 évad inkább szólt az útkereséséről, mint a hibátlan epizódokról, de összességében vétek lenne az utolsó három szezont kihagyni.

És, ha valaki a fentieken túl még több okot akar látni a sorozat bepróbálásra, akkor csak annyit mondok, hogy a The West Wing egymás után négyszer vitte el a legjobb drámának járó Emmy-díjat, többke között a The Sopranos ellenében, összesen pedig 95 Emmy-jelölésből 26-ot tudott díjra váltani.

A tovább mögött még röviden folytatom a saját kedvenc epizódjaimmal, így helyenként kicsit spoileres leszek.

A sorozathoz a Sorkin forgatókönyve alapján készült 1995-ös The American President (Szerelem a Fehér Házban) című film szolgáltatta az alapot, na meg persze a demokrata Clinton-elnökség. A sorozat egy kitalált univerzumban játszódik, amely mégis sokban hasonlított az akkori politikai időszakra, igaz az évadok nagy része pont a republikánus George W. Bush elnökségére esett.

A legtöbb TWW-fan minden bizonnyal az első két évadot fogja a sorozat csúcsának tekinteni, miközben kiemelkedő epizódokat, többet is, minden évadban találunk. A sorozat kezdeteihez olyan emlékezetes részek fűződnek, mint az 1×10 – In Excelsis Deo, amiben Toby egy hajléktalan veterán temetésén vesz részt, az első évadzáró, mely egy hatalmas cliffhangerrel zárul, amit a második évad első két része fog feloldani parádésan. Sőt, a második évad tele van a sorozat legjobbra értékelt részeivel, ilyen a 2×10 – Noel, a 2×18 – 17 people és persze az évadzáró, mely talán a TWW egyik tényleg legjobb epizódja.

A harmadik évadban aztán már nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni a való világot. A The West Wing egyike volt az első sorozatoknak, melyek alig pár héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után azonnal reflektáltak is rá. A sorozat univerzumában, de az aktuális történéseken kívül egy kamaradráma-szerű epizódban, 3×00 – Isaac and Ishmael, dolgozzák fel a terrorfenyegetettség, valamint a keresztény és iszlám világ közti kapcsolatot. Sokan nem szeretik, túl szájbarágósnak gondolják, én kifejezetten értékesnek tartom ezt a részt is.

Ha igazán vicces epizódot akarok nézni, akkor a negyedik évad dupla részes kezdése, 4×01-02- 20 Hours in America Part I, II, pont megfelelő. Nincs is annál szórakoztatóbb, mint mikor Josh-on és Toby-n ki fognak az időzónák. Mint ahogy Sorkin is vicces kedvében lehetett, mikor letette az asztalra a negyedik évad zárórészének forgatókönyvét, mely egyben az ő utolsó TWW-s munkája is volt. Egy olyan cliffhangerrel zárta le a sztorit, amiből első látásra nem egyszerű kiírnia magát a mindenkori írónak főleg nem, ha az eredeti ötletgazda nem hajlandó segíteni a szituáció feloldásában.

Persze John Wells-éket sem kellett félteni, viszonylag jól tudtak kijönni a helyzetből. Igaz, az ötödik évad így is döcögősen haladt, egyszerre szállítva a TWW egyik legerősebb, 5×17 – The Supremes és a leggyengébb, 5×18 – Access részét, mely egy CJ-re fókuszáló áldoku stílusban készült epizód.

A hatodik évadban aztán jött Matthew Santos (Jimmy Smits) és a kérdés, hogy vajon ki fogja képviselni a demokratákat a nemsokára esedékes elnökválasztáson, ahol kiderül ki lesz Bartlet elnök utódja. Santos sok mindenben ellentéte Bartlet-nek, ugyanakkor az alapvető értékeik nagyon hasonlóak, így nem volt nehéz őt is megkedvelni.

Mint ahogy a 7.évadban feltűnő republikánus Vinick szenátort sem, akit Alan Alda alakított parádésan. A két elnökjelölt közötti tévévitát egy különleges epizóddal oldották meg, 7×07 – The debate melyet élőben sugároztak egy este kétszer is, egyszer a keleti, egyszer a nyugati parti idő szerint. Mindig érdekes ilyenkor összehasonlítani a két verziót, de úgy tudom, hogy mind a Netflixen, mind a DVD-n csak az egyik verzió érhető el. Sajnos a Toby, mint áruló-szálból nem készült másik verzió, így kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az utolsó évadban egy abszolút karakteridegen sztoriszállal sikerült elrontani az egyik legjobb karaktert.

A hetedik évad második felének forgatása közben történt az a tragikus eset is, hogy a Leo-t alakító John Spencer elhunyt, és bár még pár hétig látható volt a képernyőn, végül a sorozat befejezése előtt a karaktertől is búcsút vettek. Hamarosan pedig a TWW is elbúcsúzott a nézőktől a könnyezős 7×22 – Tomorrow című epizóddal, melyben még Aaron Sorkin is cameózott egyet.

Időről időre felröppenek a hírek, hogy TWW reboot van készülőben, ám azokat mind a színészek, mind Sorkin rendre megcáfolja. Nem is hiszem, hogy kellene nekünk egy feltámasztott The West Wing, akár az eredeti, akár új szereplőkkel. Van, ami egyszeri és utánozhatatlan. Számomra, és ha jól sejtem még sokak számára a The West Wing pontosan ilyen.

Egy kiváló sorozaton kívül én rengeteg emberséget, elgondolkodtató pillanatot és tanulságot kaptam ettől a sorozattól. Remélem, hogy az elkövetkezendő években is sokan fogják maguknak felfedezni.

Nektek mit adott a The West Wing? Melyek voltak a legemlékezetesebb epizódok számotokra?

16 hozzászólás Ne habozz!

Alterego9 - 2020. 01. 31. 22:37

Volt egy olyan időszak amikor a kedvenc TV sorozatomként neveztem volna meg mind közül.

A sorkinizmusok egy része ma is megragad, és a kedvenc szereplőimre szívesen gondolok vissza, de a politikai világképem alakulása miatt egyre kevésbé tudok azonosulni a centrista fantáziával ami az egészet áthatja.

Ahogy írtad, hogy hogy milyen kompetensek és szellemesek a mindkét oldalon állók, ami korábban idealista gondolatnak hatott, az egyre inkább cinikusnak, üresnek tűnik, abban ahogy nem képes kézzel fogható politikai értékek mellett kiállni, vagy megfogalmazni hogy milyen világot is akarnak a főhősei megteremteni, csak a feltétel nélküli kompromisszum és a hagyományos szabályokat követő folyamat öncélú felmagasztalását adja.

Nem saját gondolat, de jól összefoglalja az utamat az alábbi:

“A West Wing olyan mint a pornó.

Amikor először fiatalon belenézel, még elhiszed hogy a politika amit ábrázol, tényleg így működik.

Amikor később tapasztaltabb emberként visszanézed, keserűen kommentálod hogy persze nem is így működik, de azért szívesen belefeledkezel a fantáziába hogy de jó is lenne ha így működne.

Amikor aztán jóval érettebben megint ránézel, elszörnyedsz hogy kik azok az erkölcsi sérültek akik szerint a politikának így kéne működnie, és hogy mi lesz ha befolyásolható fiatalok ezt látják.”

Szaurin - 2020. 01. 31. 23:02

Nekem ez A SOROZAT. Kamaszként láttam és teljesen magával ragadott az egész. Ez az érzés a mai napig megvan a sorozat iránt, és én is tudom, hogy idealista, de sokszor, egy szörnyű nap után ez a sorozat adta vissza a hitemet a világba.

symor - 2020. 01. 31. 23:06

Igazából valahol rossz visszanézni.
A mai eltorzult állapotok miatt leginkább.

Ugyanakkor mindig visszanézem :)

Engem ez tanított gondolkodásra, filozófiára, elveket alakított és olyan kérdéseket fogalmazott meg, amit egy alap gondolkodással a témáról nem merültem volna bele.

Ez a sorozat az én egyik lexikonom.
Egyszerűen annyi humánum és megértő szándék van benne amire ma már erősen rázuhant a valóság.

A The West Wing egy ideológia, nem csupán egy sorozat.

Ezen kívül persze a dialóg, az iskolázott, valamikor formabontó alakítások és a tévés keretek szétfeszítése köszönhető neki.

Egy mestermű.

Nálam a West Wing ott van ahol a Deadwood, Wire, Sopranos, Rome – egy a legnagyobbakból máig.

winnie - 2020. 01. 31. 23:18

alap. és úgy, hogy még mindig nem láttam az összes szezonját, szóval majd lesz egy jó darám:)

sorozat/gyilkos - 2020. 02. 01. 01:30

@Alterego9 Ez a pornós hasonlat az egyik legjobb, amit valaha hallottam a film és politika viszonyáról. Nem 20 éves írta,- ez nem a szex miatt kizárt – az fix.

Sorkin egy nagyra nőtt zseniális gyerek, mélyen humanista, és vonzó, de érettebb fejjel nézve, a komikumig merev és életveszélyes világképpel.

Nem mintha a valóság kevésbé lenne életveszélyes, csak másként az.

kiskiraly - 2020. 02. 01. 01:53

Anno én is írtam anno egy írást erről modjuk nem mostanában
https://kiskiraly.blog.hu/2014/08/08/az_elnok_emberei_felig_sorozatjunkie_szemmel

Kissé idealista megközelítése a politikai életnek, másfél évtizeddel a Kártyavár előtt.

Nekem anno bejött, de ma már ilyen hangulatú politikai sorozatokat nem csinálnának

Ajánlom még a dán Borgen-t is (2010-es), az talán közelít a west winghez nyilván rapid párbeszédekre amúgy nem kell ott számítani.

Energiavampir - 2020. 02. 01. 08:32

Mai napig talán a legtökéletesebb sorozatok egyike..többek közt azért mert tudták abbahagyni, minden volt benne ami remekké tesz egy politikai háttér sorozatot, és olyan párbeszédek, azóta is várom hogy legalább fele olyan jókat halljak.
Nálam a nagyon ritka 10/10-ek egyike

csicseri - 2020. 02. 01. 12:48

Sokban egyet értek az előttem szólókkal, egy igazi nagy klasszikus a sorozatok között, politikai témában az első 10-ben biztosan benne van szerintem mindenki listájában.
Kevés sorozat van amiről akár most tudnék simán esszét írni, töménytelen mennyiségű típusú, minőségű sorozatot láttam,de erre tisztán emlékszem, Aaron Sorokin nagyon eltalálta a témát, és a színészek is nagyszerű választásnak bizonyultak!
Messze az egyik legjobb párbeszédekkel rendelkező amerikai sorozat még mindig ennyi év távlatából is.

kockasfulunyul - 2020. 02. 01. 15:35

a cikkben emlitett podcast most ert veget, az ucso reszben ott volt mindenki. nagyon erdemes a podcasttel egyutt (ujra)nezni; igazan erdekes insider cuccokrol beszelnek, es igen kritikusak is, nem elvakultan elemzik a reszeket.
koszi a cikket!

tulipan - 2020. 02. 01. 15:54

a podcastben azt mondtak h megy a netflixrol, talan az hbo-s uj platformra.

JRC - 2020. 02. 01. 16:23

A 20 hours in America humoros részeit leszámítva, a 4×02 végén mondja el az elnök a sorozat legjobb beszédét:

“(…) Ran into the fire. The streets of heaven are too crowded with angels tonight. They’re our students and our teachers and our parents and our friends. The streets of heaven are too crowded with angels, but every time we think we have measured our capacity to meet a challenge, we look up and we’re reminded that that capacity may well be limitless. this is a time for American heroes. We will do what is hard. We will achieve what is great. This is a time for American heroes and we reach for the stars. God bless their memory, God bless you and God bless the United State of America.”

Turbo - 2020. 02. 01. 16:24

Top 3 sorozat all time. Sorkin egy zseni. A karakterek imádni valóak (az egyetlen, akit utáltam azt ki is írták hamar), a párbeszédek pörgősek és kreatívak, ahogy Sorkin-tól megszokhattuk. Engem speciel abszolút nem érdekel, hogy idealista helyenként a dolog.

Remélem Sorkin jön vissza sorozatozni egy picit, mert, bár a filmjei is piszok jók, azért nem egy Newsroom vagy West Wing nekem.

spamdog - 2020. 02. 01. 19:05

Szerintem életem végéig ez lesz a kedvenc sorozatom.
Az összes főszereplő későbbi sorozatait követtem.
És persze a kedvenc részem az s4e22-23-s5e01 trió a feszültségkeltés magasiskolája. A
pedig a s2e03-ból van amely szerintem örök érvényű példabeszéd a bigottság ellen.

tarax - 2020. 02. 01. 19:24

A Glenn Close féle részt minden évben minimum kétszer megnézem. :)

Pigiri - 2020. 02. 01. 21:37

Csak egy név : Lord John Marbury…

dalia - 2020. 02. 06. 12:52

épp újranézem, a 4/16 körül járok, és bár valóban egyre több kritikát tudok megfogalmazni de még mindig rajongásig imádom. És igen, úgy nézem mint a pornót: jó az de a valóságban mást akarok :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz