login |

Looking For Alaska: az 1. évad – írta vighmarag

2020. 02. 05. 15:50 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: kritika,

Az ifjúsági sorozatok az utóbbi néhány évben reneszánszukat élik, több kiváló darab is készült ebben a zsánerben, gondoljuk csak például a 13 Reasons Why-ra, vagy az Euphoriára. Ennél fogva nem meglepő, hogy egyre több szolgáltató igyekszik hasonló jellegű sorozattal előállni – elég sokszor már bizonyított, könyves alapokra építkezve

Örömteli látni azt is, hogy ma már az ifjúsági műfaj nem jelent egyet a tartalmatlan bohóckodással, egyre több olyan alkotás születik, amely a megértés és az empátia szándékával fordul a fiatalokhoz.

A Hulu annak John Greennek a regényét adaptálta, akinek a műveit egészen valószínűtlen számban filmesítik meg folyamatosan. Az Alaska nyomában az amerikai író első regénye volt, a munkásságát behatóan ismerők szerint ez talán a legerősebb műve, ekkor még nem igazán akart megfelelni a közönség felől érkező elvárásoknak. Ennek megfelelően a sorozat is bátran nyúl a zsánerhez, így nyújtva egy kiváló évadot.

A főszereplőnk Miles gyakorlatilag egy burokban nevelkedett, úgy dönt azonban, hogy a középiskolai éveket az otthonától távol, egy bentlakásos iskolában fogja eltölteni. Itt találkozik az Ezredessel, Takumival, illetve Alaskával, ők pedig nagy hatást gyakorolnak az addig introvertált fiúra – a plotkritikában már olvashattatok az alapokról, ezekre nem is pazarolnám a helyet, inkább a benyomásaimat közölném.

Kezdeném a negatívumokkal, ugyanis abból lesz kevesebb. Az egyik problémám kevésbé volt zavaró, a sorozat humorát éreztem esetenként túl direktnek, gyermetegnek.

A másik viszont már sokkal hangsúlyosabb volt számomra, ugyanis az egész bandaháború szál teljesen kilóg a sorozatból, szerintem itt érződik leginkább, hogy az alapmű 2005-ben íródott, ez a vonal abszolút a kétezres években a tinifilmkre jellemző hangulatot hozta, viszont óriási kontrasztban van a sorozat minden más elemével, melyek éppen a téma komolyságát hangsúlyozzák. Ráadásul, végig az volt az érzésem, hogy a karakaterekhez semmit sem tesz hozzá a történet ezen része, így gond nélkül kihagyható lett volna.

A pozitívumok listája viszont jóval hosszabb. A karakterek kitűnőek, mindenki megfelelő kidolgozást kap, a jellemek többségében ambivalensek. Ráadásul mindenki megkapja megfelelő ívet, a változások érzékelhetőek.

A színészek is remek munkát végeztek, Denny Love egészen szórakoztató az Ezredes szerepében, Kristine Froseth pedig tökéletes Alaska. Az ő játékán rengeteg múlott, és bár korábbi szerepeiben engem nem igazán győzött meg, itt kitűnő munkát végzett. Minden pillantásában érződik az a fajta sejtelmesség, illetve érzelmi labilitás, mely jellemzi a karaktert.

Remek a sorozat motívumrendszere, például a könyvek, melyeket Alaska elolvasott, amik építették a személyiségét és tulajdonképpen a külvilághoz vezető hidat jelentették. Miles-nál ugyanúgy látunk könyveket, ő azonban nem olvassa el őket, csak a szerzők élete, az utolsó mondatok érdeklik.

Ez az ellentét megjelenik a két karakter személyiségében is: Alaskát megviselte a sors, míg Miles gyakorlatilag egy burokban nevelkedett. A fiú tehát talán nem is Alaskába szeret bele, hanem egy eszménybe, a szabadság és a felnőtt lét eszményébe. Ugyanilyen szimbólum a virág Alaska környezetében, az otthonhoz való kötődést, a boldogság reményét jeleníti meg a lány életében.

A sztori remekül építkezik, nem próbál mindent a néző szájába rágni, ad lehetőséget a továbbgondolásra. Remek volt a flash forward az elején, illetve az, hogy a haláleset nem egy olcsó fordulatként jelent meg. Bátor és egyben kiváló döntés volt a legfontosabb eseményt úgy és akkorra időzíteni, ahogy és amikor tették, így ugyanis maradt idő a gyász megjelenítésére is, nem véletlen, hogy az azt követő két rész talán a legerősebb a sorozatban.

Az érzelmi csúcspontok végig működnek (olyannyira, hogy rám az utóbbi esztendőben kevés sorozat volt ekkora hatással), a történet sodrása sem akad meg, így nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy a Looking for Alaska nyugodtan említhető egy lapon a nagy elődökkel, még ha komplexitásában talán nem is ér fel azokhoz. Érzelmes, intelligens, és kiválóan megírt. Nálam ez egy erős 8/10-et mindenképp megér.

10 hozzászólás Ne habozz!

noz - 2019. 10. 24. 22:05

A könyv adaptálásának folyamatát és John Green munkásságát hosszú évek óta követem. Ezért érdekes kritikákat olvasni olyanoktól, akik nem.

Felmerült, hogy hogyhogy ennyi művét adaptálják… Az Alaska és a Paper Towns filmes jogai is hosszú évek óta különböző fiókokban pihentek, aztán hirtelen előkerültek a TFIOS hype kapcsán.

Ebből például a kettővel ezelőtti verzió szerint Sarah Polley készített volna filmet. Elégedett vagyok a sorozattal is, de azért nézném.

Aláírom, hogy a koraérett tinik filozófusokat is megszégyenítő beszélőkével John specialitásának számítanak, volt idő, amikor tumblr-en ő maga rakott rá egy lapáttal az ezt kifigurázó mémekre.

De ezek szerintem könyvben sokkal jobban átjönnek, érthető, hogy jut el odáig egy-egy karakter, hogy így beszéljen. A TFIOS esetében és itt is azt éreztem, hogy a legtöbb híres mondatot ugyan szerepeltették, de olyan érzés volt, mintha csak egy pipa került volna melléjük. Kifejezetten sajnálom, hogy ez a jelek szerint elidegeníti az avatatlan nézőt.

Szerintem ez egyébként a legkarcosabb könyve, mert itt még nem kellett egy milliós rajongótáborért felelősséget vállalnia ilyen jól fésült internetes tanár bácsiként. :)

A sorozat tetszett, hűen és tisztelettel dolgozta fel a könyvet. Jó, hogy a történet nem került át 2019-be, így volt súlya a bentlakásos iskolai hierarchiának, de ugyanakkor nem tűnt period piece-nek sem. Szépek voltak a színek, hibátlanok a zenék (Josh Schwartz produkció ugye). A színészek nagyon jól hozták a karaktereket.
(Emlékszem a egy jó Colonel-castingért mennyire szorítottunk. Nyugodtak lehetünk. :) )

Ennek ellenére, néha azt éreztem, hogy az egész nyúlik, mint a rétestészta, nagyon sok dologról azt hittem, hogy oké kimaradt, hát nem lehet benne minden… erre csak JÓVAL később jött. Emiatt a történetben lényeges elemek is kisebb súlyt kapnak, amiért kár.

Arra pedig egyik Green-adaptáció sem fektet elég hangsúlyt, hogy ezek a történetek a manic pixie dream girl/boy dekonstruálásáról szólnak, ennek hiányában pedig a szerző kapja az ívet.

cherockee - 2019. 10. 25. 12:43

Nem néztem az előzeteseket, nem ismertem a könyvet, nem tudtam hogy a The Fault in Our Stars írójától van, pár kép és az ajánló felületes olvasása alapján megnéztem.

SPOILER

Nagyon rég borított ki ennyire valami. Egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy merném-e ajánlani, mert nagyon sok tekintetben csodás alkotás, de a történet olyan sebeket hagyott bennem, amik kísérteni fognak. Az szerintem nem kérdőjeles, hogy kiváló alkotás-e, azt viszont nem tudom kijelenteni, hogy jó volt megnézni.

lalakov - 2019. 10. 25. 17:30

Megnéztem. Bár sajnos messze nem vagyok a kijelölt célcsoportban, jó volt látni a fiatalokat. Szeretem az ilyen “táborban” játszódó történeteket.

Spoiler
Hú, váratlan fordulat volt, ritka a mai sorozatoknál. Másrészről viszont sajnálom, mert szívesen néztem volna őket pár évadon át.

Gevin - 2019. 11. 01. 11:27

A trailerek borzalmasak voltak, igy szamomra pozitiv csalodas lett a pilotbol.

Sok mindent megtartottak, ami ugyan konyvben sokkal jobban atjon, mint kepernyon, de ezek ellenere is tetszett.

A zenevalasztas nem rossz, lehetne jobb, de igy sem ment melle. Ami kisse zavart, hogy hiaba 2005 a datum, minden olyan modernnek es mainak, “direkt megcsinaltnak” hat, hogy nehez elvonatkoztatni.

Alaska szerepere meg mindig azt mondom, hogy Emma Mackey-t kellett volna castingolni a Sex Educationbol, mert az itteni csaj egyszeruen tul artatlan ehhez a szerephez. A masik oldalrol viszont Pudge castingja remek lett.

John Green legjobb es legeredetibb konyve az Alaska, amit ezutan irt azokban sokkal gyengebben ismetelgeti ugyanazokat a dolgokat szenvedo tinikkel. Az Alaskanak van egy bajos nosztalgia hangulata es egy eros uzenete.

Mondom ezt ugy, hogy a Fault in our Stars mozivaltozata tetszett elsore, de nem olyan reg ujraneztem es hat messze, messze nem olyan eros, mint ahogy az emlekeimben elt.

Réka - 2019. 11. 01. 14:37

Hej, így 29 évesen tényleg nem tudom már annyira átérezni a tiniség mélységeit és magasságait.

Nem tudtam előzőleg hogy Green műve alapján készült, nekem a FioS óriási kedvenc volt könyvben és filmben is.

Míg a 13 reasons why engem jobban megrengetett, sokkal komplexebbnek láttam, addig ez a mű inkább csak felhúzott. Az se segített, hogy 2006ban az első barátom pont ilyen hajú volt mint Miles :D, és a gimiben is, a fősulin is mindig volt 1-2 barátnőm, akik ilyen Alaska-típusok voltak: babaarcú szépségek, akik bár nem cipeltek ilyen súlyos terheket, eljátszották a megmentésre váró királylányt, aki közben cool meg vagány meg iszik és cigizik és rengeteg “problémája” van, közben egy csomó srácot hülyítettek.

Én nagyon sajnáltam Miles-t, mert nagyjából csak azt láttam, hogy mennyire Alaskába bolondult és mindegyik srác körülötte ugrált. Persze Alaska elvárta a mindent, de ő még a barátai előtt sem tudott őszinte lenni (a pia ügyet bevallani nekik). Szóval nem tudtam vele együttérezni, bár szörnyű, ami vele történt. A könyvek is inkább dísznek voltak ott, magára rántotta ezt a felvett kosztümöt és ezen keresztül élt.

DarkEagle - 2019. 11. 01. 19:41

Én nem rég végeztem a teljes évaddal. Voltak benne lejtmenetek de összességében nagyon bejött. Én szeretem Green stílusát. Azzal meg nem értek egyet hogy ez csak fiataloknak szól, én is 30 múltam de ha valami jól van megcsinálva nem számít a belőtt korosztály. Azzal meg pláne nem értek egyet amit valaki fentebb írt hogy Green nem tud írni. Oké ezt a könyvét nem olvastam de az is igaz hogy ez volt az első igazi könyve. Viszont a Csillagainkban a hibát már olvastam, nem is egyszer és az egyértelműen remekmű.

Ez a sorozat nem az viszont nagyon könnyű vele azonosulni és pont ezt szeretem Green írásában is. Egyszerű, nincs túlbonyolítva de nincs szájba rágva sem és nem is fellengzős mint manapság a legtöbb YA könyv agy azok azok adaptációi vagy originálok.

A karakterek közül mindenki kedvelhető ugyanakkor néha baromira utálhatóak is és pont ettől lesz jó az egész, mert senki sem csak jó vagy rossz. Nyilván nem lesz folytatása bár manapság ki tudja de ha lesz én folytatnám. Kivéve ha nem jutna arra a sorsra mint a 13 okom volt pl.

A vége különösen tetszett hogy nem mondták ki hogy mi is történt hanem a nézőnek kell kitalálnia.

Batawanga - 2020. 01. 14. 14:29

Nem tudtam semmit a könyvről, azt hittem olyan Camp-szerű nyáritáboros feelgood-alkotás lesz. Végülis nem tévedtem nagyot, annak ellenére, hogy tragédia lengi be a sorozatot (amit már az elején elspoilereznek), az életigenlésről szól és nagyon pozitív a végkicsengése. Szerintem egyáltalán nem korfüggő, a jó történeteknek ez mindegy. Nekem nosztalgikus volt, sok mindenben ráismertem a gimis bentlakásos éveimre (bár mi csak szerettünk volna ilyen idilli környezetet), még a tragédia is stimmel, igaz ez a mi esetünkben később történt. Nálunk is volt egy Sas, így utólag vicces, hogy mennyire játszottuk a felnőttet és mennyire nem voltunk azok. Csak ajánlani tudom, érzékeny alkotás a tinikori lázadásról, útkeresésről.

LizaM - 2020. 02. 06. 09:50

Engem ez a lány rettenetesen irritált (pedig egy másik sorozatban kedveltem), úgyhogy emiatt már az első rész kb felénél kiszálltam. Lehet, hogy inkább a könyvvel próbálkozom majd, bár olvastam a Papírvárosokat és a sorozat alapján eléggé hasonló a két sztori…

Never - 2020. 02. 06. 16:04

nekem sem tetszett, egy es fel resz utan dobtam a fenebe. Nem szimpi karakterek, iritalo foszereplo es szerelme aki minden jelenetben okoskodik konyvekrol, életről, filozófiáról, világról.. persze egy 16 eves lanyrol van szo aki azert cigizik mert “cool” de mar tudja mirol szol az elet. Felejtos kategoria.

JA! Ketto Azsiai srac akik a “mi vagyunk a rosszfiuk” szerepet kaptak… hatalmas WTF volt nem beszelve a dagi fekete sracrol aki nagyon “coolnak” ereszte magat. Anyira gagyik voltak hogy az mar fajt.

Amugy nem a temaval volt a baj mert megneztem a Daybreaket is es jobban tetszett. Az sem volt egy nagy alkotas de a vegen betaláltak a tutiba. Kar hogy nem lesz masodik evad

szyszaa - 2020. 02. 09. 18:19

számomra nagyon irritáló volt Alaska… annál a játéknál bacott fel leginkább, amikor kitalálta, hogy mindenki mesélje el élete legjobb és legrosszabb élményét, és naná, hogy az övé volt a legrosszabb, ment a sajnáltatás ezerrel, direkt azért hozta fel ezt a játékot, hogy derüljön ki róla az igazság, hogy miért nem akar hazamenni… háttérbe szorult egy kicsit, kellett a figyelem. A többi része a sorozatnak rendben volt, a zenék is, én is épp 2005ben voltam annyi éves, mint ott ők, nagyon átéreztem, a cigizést, piálást is :))) meg azokat a lájtos bulikázásokat és csínytevéseket is… a trapéznaci már akkor kezdett nagyon kimenni a divatból, na ez még szúrta picit a szemem :P

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz