login |

Pilot-mustra: Luna Nera – 1×01

2020. 02. 08. 15:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

Lehet, hogy az európai országoknak a Netflix-re való a bebocsáttatást mostanság természetfölötti tematikájú, a nemzeti történelemmel foglalkozó sorozatokkal kell intézni? Már most tudni akarom, hogy miről fog szólni az első magyar Netflix-széria, és remélem, ezzel adtam egy tippre az íróknak.

Oké, csak viccelek (biztos?), de az első holland Netflix-sorozat, az Ares és az első norvég széria, a Ragnarok után most itt a Luna Nera (Black Moon vagy Fekete hold, ha úgy tetszik, bár magyar címnek is maradt az eredeti), amiben ismét elég komoly hangsúlyt fektetnek a történelemre (ezúttal az olaszságra). A különbség annyi, hogy ez nem a mában játszódik, hanem eleve a 17. században. A téma pedig titkos, hatalmasságot nevelő társaságok helyett a boszorkányság. (Az alapja egy YA-regény, amit Tiziana Triana írt.)

LUNA NERA – 1×01 – 5/10

Nehezemre esik elcsépeltnek nevezni a témát, hiszen pont én szoktam érvelni azzal, hogy ha az elmúlt pár évben csak egy-két hasonló tematikájú szériát láttunk, akkor nemigen van túlreprezentálva és teljes joggal veszik elő. Azonban a pilot láttán mégis ez volt az érzésem, hiszen ha valamikor belefutottunk egy 1600-as évek hiedelmeire építő tévés sztoriba (hirtelen a Salem jut eszembe), akkor azoknak pont ugyanolyan volt a felütése, mint a Luna Nera-nak. A fő eltérés az 1×01 végén jelentkezik.

Éppen ezért, bár a pilot nem győzött meg, maradtam a 2. részre is, hátha abban látom a potenciált, de sajnos nem így volt. A kissé lassú elbeszélés, valamint a karakterek fura visszafogottsága (nem túljátszásra és csinnadrattára vágyok, de számomra nem annyira megnyerő ez a stílus) nem igazán győzött meg arról, hogy tartsak ki további 4 epizódra, pedig a szezonvégi cliffhangerről és a 2. évados lehetőségekről sokan elég pozitívan nyilatkoznak.

Ha valaki tudja, hogy kik azok a benandantik, akkor lehet némi fogalma a sztoriról is – afféle boszorkányvadászokról van szó, akik mintha maguk sem állnának messze a különös praktikáktól. A történet helyszíne Serra, egy kis olasz falucska, a főhős pedig egy tinédzser lány, aki bábaként dolgozik nagyanyjával. Miután egy szülést nem él túl a csecsemő (és a lány ezt meg is jósolja – tényleg megérezte), gyilkossággal gyanúsítják és boszorkánynak bélyegzik meg ő(ke)t, a máglyahalálra ítélik.

A pilot nagy része tehát az akkori kor hozzáállását mutatja be a számukra megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok kapcsán, és az efféle babonákra alapozott elég barbár módszereket – ezek semmi újat nem mondanak. Viszont amikor hazatér egy előkelőbb család tanult, orvoslással is foglalkozó fia, akkor a lány védelmére kel, mondván olyasmire is lehet tudományos magyarázat, amit az átlagember boszorkányságnak vél.

A csavar persze az, hogy azért mégiscsak van valami természetfölötti a levegőben, egyrészt a főhős nem mindennapi ember, másrészt nem véletlenül emlegetnek mindenféle misztikus hívószavakat, mint a Királyságok Könyve vagy az Elveszett Város, és idővel feltűnik egy titkos átjáró, meg pár kardokkal hadakozó nő (boszorkány?) is, de nem ér spoilerezni, a mitológia felfedezésre vár.

A lassúság és esetlenség (nem tudom, hogy ez jó szó, de a Ragnarok esetében is ez járt a fejemben) mellett a karakterek cselekedeteinek megalapozottsága hiányzott. Mintha a sorozat nem nagyon akarna építkezni a személyes kapcsolatok terén: akik az egyik percben acsarkodtak, azok a másik percben már egymás haját fésülik, akik nemrég még csak nem is látták egymást, azok hirtelen halálosan szerelmesek – nyilván még lassabb lenne a tempó, ha mindenre több időt szánnának, de így eléggé lógott a levegőben minden. Cserébe viszont szép a sorozat, az olaszoknál bőven vannak olyan vidékek és épületek, ahol középkori sztorit lehet forgatni.

Kuriózumnak elmegy a Luna Nera, de a kissé céltalannak ható első két rész után nehezen hinném, hogy a folytatás meggyőzne. Lehet, hogy a boszorkányság a nem annyira a kenyerem, lehet, hogy csak a karakterek szürkesége és az eseménytelenség súgja nekem azt, hogy nem érdemes bíznom a további epizódokban, de akit a téma vagy a nagyon nemamerikaiság, a különlegesség megfog, annak mindenképp érdemes adnia egy esélyt. Egydélutános dara, ha bejön, annyit biztosan megér.

(Azt zárójelben jegyzem meg, hogy annyit azért adott a sorozat, hogy megismertem pár új számot és előadót. Fura (és egyeseknek biztosan kizökkentő) módon olykor modern, angol nyelvű dalok hallhatóak aláfestésként. A stáblista alatt szólóra rögtön rá is kerestem, mert nagyon bejött (Black Casino and the Ghost: Son of The Dust – nem vagyok egyéniség, YouTube-on sorjáznak a Luna Nera-s kommentek, de mondjuk a fő dallam nekem a Dark-ba is illett volna), de ugyanilyen felfedezés volt Lior Shoov is (akitől a Come hangzik el az 1×02-ben).)

2 hozzászólás Ne habozz!

lalakov - 2020. 02. 08. 19:13

Mivel olasz, így bepróbáltam, de nem jött be. Inkább maffiás sorozatot szeretnék látni tőlük.

Hamupipacs - 2020. 02. 14. 12:23

Pont, hogy már nem akarnék több maffiás sorozatot. Persze vannak jók, ha olasz sorozatot akarsz, akkor kihagyhatatlan (Gomorra). De olyan jó lenne már más is. Ezért is örültem nagyon a Brilliáns barátnőmnek. A spanyolok annyival többfélét készítenek. Tudom, hogy nagyobb piacra termelnek, jobban eladhatóak a sorozataik.
Kipróbálom ezt is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz