login |

Pilot-mustra: King Gary – 1×01

2020. 02. 12. 14:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

A BBC új komédiája annyira nem új, mert egy éve leadásra került belőle egy pilot, ami alapján megtörtént a berendelés, ami egy hat részes első szezont fed, amit egyben adtak ki, szóval akár egy 3 órás darának is felfogható az S1. (Plusz ott az 1×00-s pilot, amit még nem láttam.)

A King Gary szerintem számomra azért jött be elsőre (és másodikra), mert a promóképek alapján nagyon nem arra számítottam, mint amit kaptam. A főszereplőt, Tom Davis-t tuti, hogy láttam már pár dologban, de most nem nagyon rémlett, és valami tohonya vagy vadállat figurát vártam a testes, két méteres férfitól, erre kaptam egy primadonnát. Aki már csak a fizikalitásából adódó kontraszt miatt is nagyon vicces.

KING GARY – 1×01 – 7/10

A sorozat egy kertvárosi családapáról (és feleségéről, meg a gyerekéről) szól, aki próbál “pozíciójának” megfelelően viselkedni. A munkában jó és igazságos főnökként (csak ugye nehéz mindenkinek a kedvében járni), odahaza odaadó és feleségét támogató férjként, a környékén a lakóközösségének a szabályait betartató illetőként, sőt, még a helyi gyerek focicsapatot is edzeni. És mindezt úgy, hogy a környezete ezt nem mindig értékeli, amit pedig ő nem értékel.

Nekem Essex-ről a The Only Way is Essex által sugallt kép miatt mindig a Jersey Shore jut eszembe, a különféle tipikus alakokkal és sztereotípiákkal, és mintha a King Gary is ezt akarná valamennyire meglovagolni. Simán gúnyt űz a figuráiból, főleg a két főhősből (Tom Davis ugye nem csak főszereplő, hanem készítő is), azonban mindezt mégis úgy teszi, hogy szerethetőnek, esendőnek, szimpatikusnak mutatja be őket. Lehet, hogy csak otthon, a négy fal között, de a karakterek összességében nem lesznek nevetség tárgyai, és bármennyire is karikatúrák, azért élnek és lélegeznek.

Olykor fizikai komédia a Gary, máskor kínosan, kényelmetlenül érezzük magunkat, és előfordul, hogy egyszerűen csak vigyorgunk, mint a tejbetök, amint látjuk, hogy Gary hogy hisztizik meg kényeskedik, hogy mennyire képtelen a sarkára állni. Vagy ahogy Laura Checkley, a feleség (dettó gyakori vendég angol sorozatokban) határtalanul viccesen teper, hogy jobbnak mutassa magát, és próbáljon megfelelni mások vélt elvárásainak.

Ha nem tudnám, hogy egy jelenetnek akár ezerszer is nekifuthatnak, akkor azzal folytatnám, hogy komolyan gőzöm sincs arról, hogy Davis miképp bírja lehozni ezt a szerepet (és mindazt, amit csinál) ennyire fapofával, illetve túlpörgetve magát.

Amikor egy sorozat (főleg egy 6*30 perces komédia) már az első pillanatban elkapja az embert a karaktereivel (illetve jelen esetben a főszereplőjével), akkor az általában már nem csak fél-, hanem háromnegyed siker, és velem ezúttal ez volt a helyzet. Annak ellenére, hogy első blikkre tök egypoénosnak tűnhet Gary karaktere, mégis tudtak vele meglepetéseket okozni az első két részben, sikerült egyre viccesebb dolgokat műveltetni vele, és amikor azt hittem volna, hogy végre normalizálódik, akkor csavartak még egyet rajta.

Az első két rész kifejezetten bejött, de elég fura volt, hogy ennyire különvették Gary és a felesége történetét. Persze a házaspár otthon megbeszélte a dolgokat és élték a családi életüket is, viszont az epizodikus sztorijuk eléggé egymás mellett futott. És ezt nem azért mondom, mert nem tetszettek volna, csak furának éreztem, szóval remélem, lesznek közös(ebb) szálaik is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz