login |

High Fidelity: vége az 1. évadnak

2020. 02. 18. 21:33 - Írta: human

9 hozzászólás | kategória: kritika,

Míg úgy látom winnie néha élvezi az évadok gyors ledarálását, én már egyre inkább amellett vagyok, hogy rossz húzás a szolgáltatóktól ez az egyben netre ontás, nem csak személyes érdekekből, hanem üzletileg is. Főleg a nem sok originallal rendelkezőknél nem értem, miért erőltetik, hiszen egy Netflix megteheti, egy hétre rá jön a következő “hype” sorozatuk.

Erre itt vagyok a Hulu-féle High Fidelity 1. évadja végén, aminek az első két részét még pénteken, az összes többit viszont hétfőn tudtam le egyben. Nem tudtam abbahagyni, bár szerintem utólag pont emiatt kevésbé is emlékszem majd rá.

Ugye a sorozat Nick Hornby regényének az új adaptációja, ami itthon Pop, csajok, satöbbi címen ismert. A főszereplője egy lemezbolt tulajdonosa, aki nem hajlandó felnőni. Vagyis eddig nem volt hajlandó erre a lépésre, a káoszt részesítette előnyben, de a legutóbbi szakítása szépen lassan (nagyon lassan) ráébreszti önző életének hibáira.

Szóval párkapcsolati dráma a gerince a High Fidelity-nek, amit a stílus dob fel: az, hogy a főszereplő egy zenebuzi, aki az életét toplistákba rendezi (legdurvább szakítások top 5, filmbuzi cikkek top 5), tehát folyamatosan szól valami remek dal, hiszen a soundtrack iszonyat jó, és közben még valami karakterfejlődés is elfért. Igazi hullámvasútról van szó, mert vele együtt ébredünk rá gondjaira, és így még jobban tudjuk értékelni a végén azt az ajándékot, és amit tett érte. Egyszerű szimbolika, de remekül működik.

Nem mellesleg a mellékszereplőkkel is betalált a sorozat. Vagyis a főhős lemezboltjának két alkalmazottjával, akik a barátai is egyben. Meg a testvére is abszolút bejött. A mélypontokban mindig ott vannak, döccenőkkel, de támogatják egymást, amit tök jó nézni.

Már csak azért is lepett meg, hogy ilyen simán ledaráltam az évadot, mert ahogy írtam korábban, Zoe Kravitz enyhén szólva sem a szívem csücske, mégis át tudtam ezen lépni simán, annyira elragadott a hangulat. Az egyedüli problémám casting szempontjából, hogy szerintem a filmben Jack Black által alakított karakter átdolgozása nem sikerült. A genderswap nála érthető, ez nem is gond, de túlságosan klisésen tették.

Ha már negatívumok, igazából az utolsó két részben sokszor rejtegetik, hogy kivel SMS-ezik, vagy kit hív fel a karakter, amivel a rejtélyességet akarják fenntartani, de a kellőnél többször sütik el a húzást. Két negatívum 10 rész után? Nem sok.

A lényeg, hogy minden dráma, felnőttes gondolat mellett mégis volt a High Fidelity-ben valami keserédes lazítós hangulat is. I’ve got cocaine running around my brain.

És akkor megint oda lyukadok ki, hogy tényleg nem értem, hogy miért kellett egyben a netre dobniuk az évadot. Akadt pár jó kis érzelmi cliffhanger szezon közben, ami után bizony lehetett volna ülni, némi társalgást generálni, de így… Szóval most ehelyett megírom a posztot, és aztán ennyi a sorozatnak, kivéve ha esetleg lesz 2. évadja. Néha majd felemlegetem, páran belenéznek emiatt, de esélye sincs nagyobb hype-ra. Bár lehet, hogy meg sem érdemli sokaknál?

9 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2020. 02. 18. 21:39

én azért sajáttempózok, ritka a stranger vagy all or nothing, napi 1-2 részekkel haladok, a gond az, hogy olykor eközben bejön valami, és akkor hetekig parkolópályára kerül az éppen nagyon lelkes dara. nem azért, mert rossz, hanem mert a másikat is jó napiban nézni. viszont… egy stranger vagy mythic quest nekem év végén is elő fog kerülni, nem hagyom elfelejteni:)

azt pedig nagyon sajnálom, hogy nem érhető el itthon, frankó ágyból nézős darab lenne.

dragon1986 - 2020. 02. 19. 06:18

I see you what you did there human;)

totoro - 2020. 02. 19. 08:50

Mindkét sorozatnéző szokástól függetlenül az a “gond” hogy már minőségi tartalomból is lehet akár napi szinten néznivalót találni, és ugye ha megnézel egy évben 100 minőségi filmet/sorozatot mondjuk fele-fele arányban, akkor óhatatlan, hogy fakulnak nagyon hamar. Én legalábbis így vagyok velük, eszembe jut egyik-másik valamiről, tudom hogy szerettem, de valami hangulatképen kívül semmi konkrétumot nem tudok felidézni. Nem mondom, hogy jobb volt a 80-as évek, amikor volt 10 jó film egy évben, meg 3 jó sorozat, csak akkor a popkultura részévé tudtak válni hamar a tartalmak, és tudtuk respketálni a jót. Ma már megszoktuk.

LizaM - 2020. 02. 19. 13:46

A Stranger Things, vagy a Trónok harca tudott a popkultúra részévé válni (és szerintem még hosszabban lehetne sorolni), előbbit a kutya nem ismerte annak idején, de a közönség úgy felkapta, hogy utána már egy komplett brand épülhetett köré.
Ha valami jó, szerintem előbb-utóbb utat tör magának.
Btw: ez a sorozat nálam nagyon bejött, köszönöm az ajánlást!

winnie - 2020. 02. 19. 14:37

OFF, meg a walking dead vagy a broad city is, meg sok más sorozat is popkultúra része lett, de a trónok harca heti sorozat, a stranger things meg hihetetlen népszerű lett. de nyilván streamingen is, ha valamiről sokan beszélnek, akkor hallani lehet róla minőségtől függetlenül. de itt arról van szó, hogy például egy american vandalnek már sokkal kisebb az esélye minderre.

” Ha valami jó, szerintem előbb-utóbb utat tör magának.”

szerintem mindenki tud ellenpéldát mondani – még akkor is, ha ez pont arról szól, hogy sokan nem ismerik az ellenpéldát, mert nem tört utat magának.

cegtli - 2020. 02. 20. 18:58

nekem is nagyon tetszett a hangulat, a zene és, hogy a filmből átvettek néhány zenét, ruhadarabot, stb. kifejezetten tetszett, hogy volt egy olyan rész is ami Simonról szólt. A női jackblack túl volt tolva erőteljesen, de megbocsátható.

Gergő - 2020. 02. 21. 16:26

Érdekes milyen gyakran futok mostmár bele ebbe a csávóba (Jake Lacy,végre utána is néztem) és általában ahol megfordul nem is nagyon csalódok az adott projektben,sőt!
Többnyire hasonlóan megbízható,2 lábbal a földön járó (és ezzel a főhőst kicsit kiegyensúlyozó) karaktereket szokott hozni,de úgy látom előszeretettel is találják meg a szerepekkel szóval lassan kiváncsi lennék rá egy főszerepben is,mert az biztos hogy megdolgozik érte!

Shannen - 2020. 02. 23. 12:30

Nem olvastam akönyvet, a filmet sem láttam, zenebuzi sem vagyok és Kravitz-fan sem. Mindennek ellenére viszont nagyon betalált nálam ez a sorozat.
Nyilván a zenés utalásoknak a töredékét értettem, de egyébként meg iszonyat jó volt nézni a részeket. Az 1×05-öt például végigmosolyogtam.
Egyetlen problémám azzal volt, hogy a Rob-Mac közötti kapcsolat nem nagyon jön átt, nem éreztem azt a baromi nagy szerelmet, amit prbáltak ábrázolni.

Ami meg az egyben feltolt évadokat illetti, részben tényleg rossz, hogy nem hagy időt a felfutásra és nehezebb kibeszélni, másrészt viszont, akkor is te osztod be, hogy milyen gyorsan fogysztod el a részeket. Nekem most kifejezetten jól esett, hogy az évadot két részben ledaráltam, nem lett volna ennyire intenzív az élmény szerintem enélkül.

k.dave - 2020. 03. 21. 14:49

Ritka élmény volt, hogy az első két rész után majdnem kaszáltam, leginkább kravitz idegesítő resting bitch karaktere miatt, mégis folytatva nagyon elkapott és ledaráltam.
A két mellékszereplő telitalálat volt, a zenék 10/10. Kravitzet is a végére egészen jól rétegelték és bár volt egy két túltolt random húzás, azért egészen együtt lehetett vele érezni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz