login |

Tell Me a Story: vége a 2. évadnak

2020. 02. 19. 20:01 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Nem voltam túl lelkes a Tell Me a Story, azaz a Mondj egy mesét! 2. évados kezdése kapcsán, és azt kell mondjam, hogy a teljes évadot tekintve jogosak voltak az aggályaim, elég komoly visszaesést jelentett a szezon az elsőhöz képest.

A végeredmény egy nem túl színvonalas, középvonalas thriller lett, ami mellett azért kitartottam, mert egy bizonyos szintet azért megütött, szórakoztató volt a maga módján, de közel sem volt annyira ambiciózus vagy odaadó módon elkészített, mint az S1 – lehet, hogy ezért sem hallani semmit még mindig a további sorsáról?

Szó se róla, továbbra is szép maradt a sorozat, nem csak a szereplők voltak igen esztétikusak benne, hanem a képek is gyönyörűre sikeredtek, és azt is el kell ismernem, hogy miközben a meseaspektus most sokkal kevésbé volt erőltetettebb, mint 2018-ban, a kezdeti, fapadosnak tűnő párhuzamok azért tartalmaztak egy-egy szezonközi vagy szezonvégi csavart, ami némiképp a feje tetejére állította a nézői elvárásokat.

A gondom legfőképp az volt, hogy meg akarták javítani azt, ami működött: gondolok itt az általam is kritizált, de mégiscsak sikert hozó koncepcióra, miszerint három történet teljesen egymás mellett fut. Ezúttal rokoni szál kötötte össze a sztorikat, így többet kereszteződtek, cserébe nem futottak igazán össze, csak a végén erőltetett módon egy kórházban, kvázi epilógusként.

De persze nem ez volt a legnagyobb baj sztori terén, hanem az, hogy önmagában egyik szál sem adott volna ki egy érdekes filmet. Túl sok eredeti nem volt bennük: kettő inkább krimiszerű lett, de olyan, ami egy 40 perces nyomozós sorozat egy epizódjának fért volna el, a harmadik már húzósabbra sikerült, cserébe sokkal lassabb lett és kevesebb történést tartalmazott. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

A meseszálakra röviden kitérve: ugye a Szépség és a szörnyetegen nincs mit ecsetelni, abban nem igazán volt semmi plusz – rögtön az első részben kiderült, hogy a nemcsere a csavar. A Hamupipőke-sztorira a mostohán és a gyerekein kívül is utalgattak erőltetetten (kulcstartó, ott hagyott cipő, szolgálóként való ott lakás), itt középtájt kezdhettük el sejteni csavarként, hogy talán nem is olyan gonosz az a mostoha, míg a Csipkerózsikás megközelítés esetében az derült ki, hogy a csavar a végén van, mert hiába szurkálták egymást addig, valójában az örökös álomba való szunnyadás csak a záró percekben történt meg. Ez jó poén volt.

Ahogy írtam, a robbantós és az örökséges sztori sima krimi volt, nagyjából egymás mellett zajlottak (a nyomozónő átugrott az egyikből a másikba kicsit), nem nagyon hoztak meglepetést, legalábbis olyan szempontból, hogy rutinból elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki lenne igazán meglepő. A tesóra gyanakodni nem volt nagy művészet, hiszen kevés szereplő volt, a másik szálon az anyán gondolkodtam, de sok olyat csinált, ami ellene szólt, és amikor kiderült, hogy ki a tettes (a gázolás után), hirtelen nem is tudtam, honnan kéne ismernem őt, először a régi asszisztensre gondoltam, de ez csak a béna sorozatos arcmemóriám miatt volt – túl sok mindent nézek egyszerre.

Itt az sajnos eléggé sántított, ahogy elővették az apá motivációnakt. Igen, a múltban gyökeredző szál adta magát, és tényleg beszéltek olykor róla, de nem éreztem, hogy annyira elhintették volna az ő személyiségét, hogy üssön a megoldás. Tény, hogy a zaklatóval némiképp megkavarták a szálat (vele nem volt gond, kellőképpen beteg dolog, de az általa jelentett “fenyegetés” nem volt komolyan vehető sajnos), de nem volt olyan a sztori, ami önmagában újat adott volna.

Az mondjuk kellemes meglepetés volt, hogy Ashley Rose nem a tipikus, elkényeztetett énekespalánta archetípusa volt, hanem teljesen szimpatikus (amint túllendült a PTSD-n), az pedig legyen az én bajom, hogy a szörnyetegesdi valahogy nekem erős volt. Tudom, hogy a netes trollok egyre szemetebbek, de csak azért, mert valaki népszerű pórul jár önhibáján kívül, egy másik ember gonoszsága miatt, nem hiszem, hogy annyira páriának tekintették volna. Nem erős az együttérzés sokakban, de itt túlzásnak tűnt a vétlen áldozat ekézése, még kinézet alapján sem tűnt jogosnak.

A szezonban talán Odette Annable karaktere volt az, akinek leginkább szurkolni tudtam (Ashley Rose-éknak nem nagyon volt miért, ült a házban és gyógyult), de ott is kissé mondvacsináltak voltak a konfliktusok. Az, hogy egy névről és telefonszámról szeretőre következtet, még nem annyira zavart, de egy cetliről? Ha szeretők, akkor hogy kerül a képbe a cetli? Miért írná rá a szerető a számát? Ez nagyon kőkori logika. (Ugyanígy valahogy Tyler ikertestvéres titkolózása is túl nagy volumenűnek volt beállítva. Érthető a dolog, és gondolom nem ültek le konkrétan kifaggatni egymást a múltjukról. Ezek összezördülések rontottak az összképen.)

A harmadik szálról hirtelen nem is tudom, hogy mit tudnék pluszban mondani. Jópofa volt a fiatalok kapcsolata, drámázgattak, nyomozgattak, ott valóban történtek halálesetek és… ennyi?

A finálét már csak tisztességből néztem, mert nem igazán lehetett kétségünk a történetek végkimenetelével kapcsolatban, inkább csak az, hogy ki fog élni és ki fog halni – az, hogy ki kerül ki győztesen, nyílt titok volt. Nos, az élet-halál kérdés kifejezetten nagy csalódás volt így, hogy kvázi mindenki életben maradt – sok hűhó semmiért?

Azt viszont kifejezetten sajnálatosnak találtam, hogy pont a 2×10-ben mentek át totál klisésbe a készítők, például amikor a robbantó anyja beleesett az ollóba (nem mintha túl nagy jelentősége lett volna ennek a mellékszálnak, érzelmi töltete végképp minimális volt), vagy bedobták az ötlethiány esetére tartogatott “valaki hív, inkább a másik szobában veszem fel a telefont, hogy ne lássam, ha elmész”-panelt. (Ráadásul másodjára is eljátszották a “bámulok és észreveszem a megoldást”-húzást.)

Biztos, hogy ott leszek a 3. évad kezdésénél, ha berendelik a folytatást (Kevin Williamson, a készítő a tervei között a Hófehérke és a hét törpét, meg a Babszem Jankót emlegette), de abban is biztos vagyok, hogy sokkal könnyebben fogom elengedni, ha nem jön be a kezdés. Aztán persze lehet, hogy ledarálom, ahogy most is, valahogy lefekvés előtt könnyen lecsúszott 30-60-90 perc belőle. Ehhez pedig tényleg elég volt annyi, hogy nem untam vagy utáltam. Ez van, szeretem a műfajt, na!

9 hozzászólás Ne habozz!

heidfeld - 2020. 02. 19. 20:55

Egymás mellett futó történetek ötlete remek és követendő! Zseniálisan megoldották, előző évadban.
Igazi gond abból adódott, hogy két story sem volt igazán érdekes, harmadikhoz képest. Tetézte a gondot, hogy a sokkal jobb színészek is oda jutottak, pl. előző évad 2 színésze.
Nem volt gyenge, többi színész, csak más kategória.
Ilyenkor még jobban kijön, hogy 10 rész, milyen kevés tud lenni. Legérdekesebb esetében, legalább egy teljes elfért volna, de időben nem mehettek, másik kettő kárára.
Nem, 8.5/10, mint előző évad, de egy sima 7/10 járhat érte.
Remélem, lesz 3. évad!

Necridus - 2020. 02. 19. 21:21

A Szépség és a Szörnyeteg sztori nálam addig volt érdekes, (SPOILER?) amíg a második részben ki nem került a képből a mazo srác (SPOILER VÉGE), aztán totál unalmas volt, igazából csak otthon üldögélt és a srác meg ment folyamatosan kukkolni, ahogy énekelni próbál.

Az Oliviás (több név meg sem maradt basszus) szál nekem nagyon bejött, bár a csavarnál, amikor szerepet cseréltek, már húztam a szám. Aztán az is lerendezhető lett volna egy órában. De egyértelműen az volt nálam a leghatásosabb, főleg az, amikor megmutatta a bokrokat. A vége viszont…Midnenkiről elhitetik másodpercekre, hogy ő fog meghalni, aztán mégsem, aztán végül mégis meghal az egyik…. hogy aztán mégse haljon meg.

A harmadik szál pedig egy másodpercre nem tudott lekötni. Annyi maradt meg abból, hogy a család fekete báránya összejött egy nővel, aztán valami raktárszerűbe beosontak. De egyszerűen semmi nem fogott meg, se a karakerek, se a színészek, se maga a történet. Amikor meg kezdett volna beindulni, már késő volt nálam, át is tekertem a részeiket.

Az első évadot baromira szerettem, az minden részben tudott valami nagyon jót felmutatni. Itt emlékszem az elsőre, meg kb 5-6 jelenetre az évad közepéről, ami megfogott, és ennyi. Az esetleges harmadik évadra remélem, összekapják magukat.

kaloz - 2020. 02. 19. 21:29

heidfeld: Menjél, nézzél egyszerre több sorozatot és kapsz egymás mellett futó történeteket. Azokat úgy nevezik, hogy több sorozat. Ha egy sorozatban van több, azt úgy nevezik, hogy nem volt 10 résznyi ötletünk, csak 3 résznyi.

winnie - 2020. 02. 19. 21:33

én sem látok sok zsenialitást abban, hogy három évadot egy szezonba zsúfolnak bele, de ezt embere válogatja. (az első évadban talán változatosabb volt a végeredmény, és, ahogy azt az évadnyitónál írtam, ott emberi történeteknek indultak, itt viszont rögtön bűncselekményekkel kezdtek.)

viszont éppen ezért egyszerre nem is mondhatod, vagyis fura hallani azt, hogy

“Egymás mellett futó történetek ötlete remek és követendő!”

és

“Ilyenkor még jobban kijön, hogy 10 rész, milyen kevés tud lenni.”

hiszen pont azért lehet kevés a 10 rész, mert 3 történetük van.

(persze amellett, hogy 10 rész itt még valójában még nagyon is sok volt, hiszen ebben két 40 perces epizód a két whodunit krimire (a többi csak fluff, hogy meglegyen a játékidő) és egy 90 perces film volt.)

winnie - 2020. 02. 19. 21:35

gondolatkísérletnek tényleg ilyenkor csak annyit kell tenni, hogy egymás mellé pakoljuk mondjuk a szörnyeteges sztori jeleneteit, illetve az örökösöset, valamint a harmadikat, és kiderül, hogy önmagukban mennyire működnek – illetve mennyi időt érnének meg. egymás mellett akkor éri meg ezeket futtatni, hogy ez az aspektus ad valami pluszot is.

PishT - 2020. 02. 20. 09:30

Hát én alig vártam,hogy vége legyen az évadnak..
Nyilván abbahagyni sem akartam, “ha már ennyit megnéztem”,de sok izzadság szagú fordulat, szerelmi bénázás volt. Főleg a Szépség.., és a Hamupipőke szálon.
Csipkerózsikás szál tetszett volna a legjobban, annak ellenére, hogy Oliva karaktere sok volt a végére,vagy csak túljátszotta Danielle (1. évadban is olykor). + ez volt a legerőltetettebb mese-párhuzam szerintem. Főleg a vége csavar(?) miatt,hogy Tucker maradt kómában.. Miért is jó ez így? Most akkor őt kéne megmenteni bárkinek is? Ki akarná? Olivia meg Demóna (is) volt akkor? :D na mindegy, 1. évad jobban bejött.
Ha lesz 3.,azért elkezdem azt is..

winnie - 2020. 02. 20. 09:39

szerintem csak simán annyi volt, hogy tucker (száz éves, örök) álomba merült. nem szúrástól, nem direkt, nem megmentésre várva, csak az álom motívum maradt meg, nem igazán akarták tovább gondolni.

Fegyula - 2020. 02. 20. 11:40

Végigkínlódtam. Ennyi pszichopatát egy sorozatban…nekem egy kicsit sok volt.

Binky - 2020. 04. 08. 20:49

Nekem a 2. évad jobban tetszett, valószínűleg azért, mert az alapmeséket is jobban szeretem. Nekem az is tetszett, hogy összekapcsolták a szálakat, és nem párhuzamosan futottak. De azért ez az érintőleges kapocs még így is halovány volt, annyira sokat nem keresztezték egymást. A Csipkerózsika szál tetszett a legjobban, a Hamupipőke addig jött be, míg a csaj be nem költözött rántottát csinálni. Na ott kissé elment a kedvem attól a száltól. Az alkesz testvérnek se volt sok értelme a sorozatban, a Hamupipőke csaj egy darabig szórakozott vele, aztán koptatta, aztán mégse… Uncsi. A Szépséges történetszál meg elment, bár számomra nem volt ütős a bombás csaj, elég erőltetett volt az indoka, amiért rá volt kattanva a szőke csajra. Szóval voltak rendesen hibák, de ledaráltam 2 nap alatt így is. Összességében jól szórakoztam. nem tudom lesz-e 3. évad, de ha igen, én ott leszek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz