login |

Cheer: az 1. évad – írta Tóthpál Tímea

2020. 03. 01. 15:50 - Írta: vendegblogger

14 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

Biztos mindenkinek van legalább egy olyan sorozat az életében, amit különösebb előismeret nélkül kezdett el nézni, és végül sokkal többet kapott tőle, mint amire egyébként számított.

Nagyjából nálam is ez a folyamat játszódott le a Netflix idei, saját gyártású dokusorozatánál (a magyar címe: A pompom csapat), ami a Navarro-i junior főiskola cheerleader csapatának életébe ad betekintést, a floridai Daytona Beach-ben rendezett országos versenyre való felkészülésre koncentrálva. A 6 részes dokuszéria 2019-be repít minket vissza, ahol részről részre elmélyülhetünk a cheerleading sport hátterében, annak nehézségeiben, veszélyeiben és élvezeteiben. 

Lehet, hogy van, aki legyint erre, és azt kérdezi, hogy mi a fenének áldozza szabad perceit egy pompom csapat nézésére, amikor ennél sokkal híresebb sportokról is nézhetne sorozatokat, mégis szívből ajánlanám neki is a Netflix újdonságát, mert garantálom, hogy feszültségben, drámai pillanatokban és adrenalinból nem lesz hiány

A sorozat esszenciáját az adja, hogy figyelemmel követhetjük, ahogy Monica Aldama edző a közel 40 fős csapatból kiválasztja a legalkalmasabb 20 főt a Daytona Beach-i versenyen való indulásra, valamint, hogy egyáltalán miképp is áll össze a végső 2 és fél perces csapatkoreográfia a nagy versenyre. A 2 és fél percért való gürizésért cserébe láthatunk rengeteg sérülést, drámát és mindennapi áldozathozatalt a diákok részéről, ami alapjaiban fogja megváltoztatni a pompom csapatokról alkotott véleményünket.

A 24. éve csapata élén lévő edzőn és háttérmunkásain kívül 5-6 fontosabb cheer hátterét is megismerhetjük az edzéseken és riportokon keresztül, némelyikük elképesztő utat járt be, és talált új otthonra a Navarrónál.

A Cheer többek között szól a csapatban való gondolkodásról, a bizalomról, a fegyelemről, és a státuszszimbólum megőrzéséről, mivel már a sorozat elején kiderül számunkra, hogy a navarrói cheerleading csapat a legjobbak legjobbja, és tagjainak ehhez mérten kell viselkedni és teljesíteni. Ha bármi kihágásod van, akkor köszönik szépen, lehetsz akár te a legjobb, távoznod kell!  A szigorú szabályok persze nem mindig könnyen összeegyeztethetőek a fiatalok életével, amely által a sorozat újabb konfliktuselemet mutat be a néző számára.

Amiért fontosnak és mindenképpen élménynek tartom a sorozat megnézését, az számomra a Cheerben rejlő inspirációs és motivációs üzenetek voltak. No persze nem fogok holnaptól kezdve előre szaltóval próbálkozni a sorozat kedvéért, de számomra ez a 6 rész még inkább megerősített abban, hogy bizony a sport és azon belül egy csapatsport rengeteg lehetőséget nyithat meg számunkra.

A Cheerben alapvetően eléggé világosan szemléltették, hogy mit várnak el a Navarrónál és hogy mekkora mentális és fizikai erő szükségeltetik ahhoz, hogy profi cheer váljék belőled. Egészen elképesztő érzelmi hullámvasútra kerülünk a részek közben, a versenyre való felkészülés heve minket is elragad, és fogalmunk sincs, hol fogunk kiszállni.

Itt nyilván felmerülhet a kérdés, hogy meddig érdemes egy embernek elmenni, valóban megéri-e a csapatért, az edződért, de leginkább önmagadért csinálni és szinte mindent feláldozni, vagy esetleg egészségesebb lenne egy könnyebb utat választani és mindent magad mögött hagyva kifarolni, hogy élhesd a fiatalok átlagosabb életét.

A sorozat mindezen felül segít a cheer csapatokkal kapcsolatos sztereotípiák feloldásában, mindeközben pedig elképesztő, szinte már nem evilági gimnasztikai gyakorlatokkal varázsolja és keríti hatalmába a nézőt.

A sorozatot tényleg nem csak sportkedvelőknek tudom ajánlani, hanem minden olyan érdeklődőnek, aki nyitott egy itthon nem akkora kultusszal rendelkező sport megismerésére, valamint számos tehetséges és feltörekvő ember életútjának olykor drámai megismerésére. Számomra ez mindenképp legalább 9/10-es élmény volt.

14 hozzászólás Ne habozz!

aladdin - 2020. 03. 01. 16:09

teljesen behúzott engem is ez a sori, nagy most körülötte a hype, Ellen-től Reese Witherspoon-on át Simone Biles-ig (aki azt nyiatkozta, hogy az olimpia után megy Navarro-ba :), ezért gondoltam belenázek, és percek alatt a rabja lettem. Ledaráltam napközben, aztán hajnali 3-ig youtube-on néztem a média megjelenéseiket, interjúkat, insta sztorikat, mindent.

A sport, a dráma és az eyecandy faktor mellett engem még egy dolog kötött le: a pedagógia. Monica egyszerre pótanya, abuzáló diktátor, motiváló edző, technika tökéletesítő szakedző, barátnő, sorsokról döntő isten, és mesteri manipulátor, aki predátorként csap le a broken home-okból érkező szeretetre és elismerésre kiéhezett fiatalokra.
úgy egyensúlyoz, hogy valahogy sosem tuddsz végleges ítéletet mondani. A diákok számára pedig ő a minden. Ahogy Morgan néz rá egyszer, az több mint szerelem, csodálat, áhitat.

azt hiszem hamarosan újra kell darálnom

vento - 2020. 03. 01. 17:11

Nagyon jó kis írás lett!

A sorozat pedig 10/10, mindenkinek ajánlom!
Aki szereti a sportot,annak kötelező darab.

winnie - 2020. 03. 01. 17:14

nem hiszem, hogy sokak érdeklődési körével egybevágna, de akinek tetszett a stílus, az greg whitely előző netflixes sorozatának, a last chance u-nak is adhat esélyt.

Timi - 2020. 03. 01. 17:19

Egyetértek, valóban nagy a sorozat körüli hype, Reese Witherspoon pl. állandóan ott van valamelyik cheer lány instagramon posztja alatt. :)) De hát nem csoda, megerdemlik a csillogást, hiszen erőnfelül teljesítenek.

@aladdin, teljesen adom, hogy Monicca felett nem lehet ítéletet mondani, mindenesetre elképesztő az a munka és energia amit beletesz ebbe az egészbe.

@winnie: a Last chance u már bakancslistas, én mindenképpen sort kerítek majd rá.

Shannen - 2020. 03. 01. 17:39

Hatalmas élmény volt. Én is úgy álltam neki, hogy semmit nem tudtam erről a sportról, pontosabban csak a szokásos sztereotípiákat.
Le a kalappal a összes fiatal előtt, aki ezt a sportot választja, főleg Monica csapatában. Hihetetlen az a rengeteg munka amt beletesznek abba a tökéletes 2,5 percbe.
De ami engem még külön megfogott, az annak az 5-6 srácnak az élettörténete, akiket kiemeltek. Nagyon személyessé tették az egész sorozatot, és nagyon hamar elérték, hogy egyrészt szurkoljak nagyon, hogy mindannyian bekerüljenek a végső csapatba (Jerry!) másrészt a daytona beach-es versenynél már minden porcikám izgult értük, hogy rendben lemenjen a gyakorlat.

@aladin
remekül megfogalmaztad Monica lényegét. Néha én sem tudtam eldönteni, hogy, amit csinál az mennyire okés vagy sem. Közben meg tényleg nagyon figyel mindenkire és törődik velük.

Nein - 2020. 03. 01. 20:00

Végre egy emberi hang! – szép volt, Timi!
Ezért éri meg nem leiratkozni rólatok.

Timi - 2020. 03. 01. 20:55

Nagyon szépen köszönöm a pozitív kritikát! :))

Nina - 2020. 03. 02. 08:05

Köszi a tippet- magamtól valószínűleg tényleg eszembe sem jutott volna belekezdeni… de így már pattan is a megnézendők listájára :-) Régebben néztem tornászokról szóló sorozatokat és dokukat, mert én is űztem ezt a sportot, de pompomlányost még sosem :D

ravengirl - 2020. 03. 02. 14:53

Köszi a tippet és az írást, enélkül elmentem volna mellette…

Abraka dabra - 2020. 03. 03. 21:21

Köszi a tippet! Engem is teljesen beszippantott, ledaráltam, tök jó volt :)

Abraka dabra - 2020. 03. 03. 21:28

@aladinnal én is nagyon egyetértek.
Nagyon nehéz eldönteni, hogy amit Monica csinál az jó vagy nem. Van egy nagyon jó oldala, hogy segít ezeknek a fiataloknak, de az a terror, én nem bírnám.. bár lehet, hogy ez az élsport csak így tud működni. Mindenesetre tényleg nagyon felnéznek rá és biztos amit tanulnak az hozzá is tesz az életükhöz, csak közben mennyire viseli meg őket az egész? Nehéz ügy…

winnie - 2020. 03. 04. 10:39

“közben mennyire viseli meg őket az egész? Nehéz ügy…”

igen, itt jön be az szemályiségfüggő lehet az, hogy valakit ez csak megedz, megerősít, megkeményít, mást pedig lehet, hogy rettenetesen megviselhet, és komoly “szemályiségrombolást” is okozhat. de szerintem érdemes abból kiindulni, hogy aki racionális, az tudja, hogy mit vállal, és csak olyan vállalja be, aki tudja, hogy mi vár(hat) rá.

FrankLuck - 2020. 03. 05. 21:21

Köszi a kritikát, magamtól biztosan nem néztem volna bele én sem. Nem vagyok nagy darálós, de tényleg jól csúszik, érdekes, informatív, helyre rakja a az ember cheerleedingről alkotott (hibás) képét.

Jolly - 2020. 03. 11. 10:14

Köszi a figyelemfelhívást, le is daráltam.
Az edzésemmel szomszédos teremben cheerleading edzések szoktak lenni, persze kevésbé durvák – eddig csak annyi jutott el hozzám belőlük, hogy nagyon hangosak. Most már tudom miért.

Jól sikerült a sorozat, éreztem egy fajta túlzott koncentrációt a sérülésekre, de kell a dráma – és tényleg volt bőven.

Tényleg óriási hype lett a sorozat körül, a következő dokumentumfilm készülhetne arról, hogy milyen hatása van annak, ha 20-24 évesen elég komoly mélységben vallasz az érzéseidről/múltadról majd kapsz a nyakadba egy csomó rajongót.

Vagy ami még érdekesebb téma lenne szerintem, amit sajnos csak fél mondattal intézett el a sorozat, az a Varsity cég meghatározó erőfölénye.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz