login |

Pilot-mustra: Gentefied – 1×01

2020. 03. 05. 18:01 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nevezhetem szubkultúrának a Kelet Los Angeles-ben, egész pontosan Boyle Heights-ban élő, túlnyomó részt hispán közösséget? Mert róluk és a dzsentrifikálódó élőhelyükről szól a Netflix pár hete bemutatott dramedy-je (tippre inkább az, mint komédia), ami az elmúlt évek latino sorozataihoz hasonlóan elég jó kritikákat kapott, hiszen főleg a hitelességet helyezte a középpontba.

A gondom csak az, hogy a hitelességgel, illetve azzal, hogy olyan karaktereket láthatok, akiket (főleg ilyen szerepben) korábban csak nagyon ritkán, nem sokra megyek, ahhoz, hogy egy sorozat nézős maradjon, manapság sokkal több kell. És bármennyire is be akartam állni a sorba, szerettem volna szeretni, a Gentefied esetében nem ment, sem a karakterek, sem a sztorik nem indítottak be. Az autentikusság pedig nem fog egy sorozat előtt tartani. Talán mást?

GENTEFIED – 1×01 – 5/10

A történet egy családról szól (nagypapa és unokák, akik tesók vagy unokatesók – a szűk család fogalma nem mindenhol annyira szűk), meg a környékről, ahol laknak, illetve annak törvényszerű(?) átalakulásáról, a modernizációról. A dzsentrifikáció az élet minden területét érinti, de ebben a közösségben leginkább talán a kultúrát és a hagyományokat, márpedig azokért sokan mindenüket odaadnák.

A középpontban a családi étterem (vagy inkább taco-falatozó?) van, amit a családfő vezet, és aminek igen nehéz talpon maradnia, a bérleti díjat kigazdálkodni, szóval marad a kölcsön (illetve egyéb szívességek, bár amíg a büszkeség engedi), illetve az átalakítás, a korhoz való alkalmazkodás. Vagy ki tudja, lehet, hogy mégiscsak meg lehet menteni mindent akkor, ha az ember hű marad a gyökereihez?

A sorozat tehát nehéz viszonyok között élő embereket mutat meg, akik ugyan tisztában vannak közel sem ideális körülményeikkel, azonban ezt nem mutatják a külvilág felé, élik életüket, élvezik azt és persze kergetik az amerikai álmot: egyikük (a legfehérebb – szívatják is ezzel eleget) egy menő étteremben tanul és Párizsba vágyik, a másik művészkedik, fest, de persze gyakorlatiasabb melókat kénytelen vállalni, a harmadik pedig nagyapja éttermében melózik, és volt barátnője gyereket vár.

A téma aktuális, nyilván lehet, sőt, érdemes róla beszélni, a világ, amit bemutat, nagyon élénk, nehéz úgy nézni, hogy az ember ne akarna belekóstolni (mind a külsőségek, mind a kulturális tényezők elég vonzóak), azt pedig nyilván nem kell ecsetelni, hogy nem csak az a fontos a készítőknek, hogy autentikus legyen a sorozat, de azért üzenetük is van, amit egyébként kifejezetten szimpatikusan csomagolnak, ráadásul még sajátmagukból sem restek olykor gúnyt űzni, vagy legalábbis jót mosolyogni bizonyos tipikus szokásokon.

Igazából nem is tudok sokkal többet írni a Gentefied-ről. A reakciókból ítélve érdemes bepróbálni, mert lesznek olyanok, akik nyomban ráéreznek, nem csak a latinajkúak fogják értékelni, de az biztos, hogy leginkább ők ismerhetik majd el, meg azok, akik hasonló folyamatokat megéltek. Bár…, megint csak magamat tudom ismételni: attól, hogy valamit autentikusnak érez az ember, még nem teszi jóvá, max lehet pacsizni a készítőkkel, hogy ebbe vagy abba mennyire beletrafáltak. Egy sorozatnak valamiben többnek kell lennie, mint simán a valóság megragadása vagy átirata.

Ehh, sajnálom azért a Gentefied-ot (vagy inkább magamat?:), mert szívesen néztem volna egy újabb, szubkultúrába tartozó fiatalokról szóló komédiát, bármikor vevő vagyok egy olyan világra, amit nem annyira ismerek (korábban nem is hallottam Boyle Heights-ról, de most már tudom, hogy 94%-ban latinók lakják), és ahhoz, hogy megtartson, még high concept vagy harsány humor sem kéne, csak valami vonzóbb vezérmotívum.

(Ja, még egy apróságnak tűnő részlet, ami elég komolyan befolyásolta a műélvezetemet: a sorozat nyelvezete. Nyilván nem kritizálom azt, hogy ilyen gyakran váltogatták az angolt és a spanyolt, akár mondatonként ugyanaz a karakter (ez így természetes nekik, mi is pontosan így beszéltünk otthon, amikor gyerek voltam), azonban nézőként már nehezebb volt az egészhez alkalmazkodnom. Nyilván ha valami nem angol nyelvű (vagy erős a dialektus), akkor feliratos segítséget kérek, itt viszont az angolnál nem kellett feliratot néznem, azonban bármikor jöhetett valami spanyol duma, amikor muszáj volt. Ha karakterfüggő lett volna a dolog, akkor nem lett volna gond, hiszen tudom, mire számíthatok, itt viszont annyira random volt, hogy kissé kizökkentett, ahogy jojóztam. Lehet, hogy végig feliratra kellett volna koncentrálnom?)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz