login |

Pilot: Devs

2020. 03. 08. 20:40 - Írta: human

43 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nem akarok és nem is fogok ellőni semmit, így tényleg onnan indítanám, hogy Alex Garland ezúttal az FX-nek gyártott sorozatban foglalkozik olyasmi kérdésekkel, amit áthatotta a korábbi sci-fi műveit.

A konkrét történet egy számítógépes mérnök körül bonyolódik. A cég a pasijával közösen alkalmazza, utóbbi a mesterséges intelligencia osztályon oda jut, hogy egy nagyon primitív létforma viselkedését nem csak megtippelni tudja, de tökéletesen meg is mondja, bár csak 30 másodpercig. Ezért elő is léptetik a Devs osztályra, amiről senki nem tud semmit.

Maga a cég amúgy már több területen is piacvezetőnek tűnik, lévén ők alkották meg az első működő kvantumszámítógépet. A vezető eleinte a pénzt hajszolhatta, de a lánya elvesztése óta valami teljesen más motiválja. Az 1×02 végére amúgy elkezd kristályosodni, hogy mi, de ezt a felfedezést meghagyom. Nem tipikus utak jönnek.

Tényleg, a felvetett morális kérdésekről inkább majd a finálénál beszéljünk, nem? Az események katalizátora az előléptetett férfi halála. A főszereplő nő nem hiszi el, ami elvileg történt vele, ezért a maga módszereivel elkezd az igazság után kutatni, és nyilván nem az derül ki, hogy minden úgy történt, ahogy azt első látásra képzelni lehet.

Amúgy konkrétan ez az egyedüli, amit a Devs ellen fel tudnék hozni, mármint az agyam logikus részét egy picit ki kellett kapcsolnom itt: egy CCTV felvétel hogy lenne bármire is bizonyíték, amikor már egy átlagos otthoni számítógépen is durva dolgokat csinálnak az emberek deepfake-kel, akkor egy technológia cég vajon mi mindenre képes?

Nyilván nem az a lényeg, hogy szőrszálakat hasogassunk, mindenkinél máshol van a határ, és egyelőre a fő témának tűnő kérdéseknél nincs hiba, olyasmi ami a tudományos fantasztikumba ne férne el, és ami ne mozgatná a készítő Alex Garlandot egy ideje. Nem azt mondom, hogy a semmibe révedve gondolkoztam utána, de mindenképp átadott valami elkeseredett hangulatot az első két rész.

Na meg a felfedezés öröme is végig ott volt. A spoilerekkel teli net és előzetesek korában olyan jó komoly sci-fit látni, amiről nem tudni mindent előre. Persze sarkítok, azért a sorozatnál el lehet kerülni, mert nincs “új Game of Thrones”, új olyan ami dominálja a popkultúrát és megkerülhetetlen, szemben a filmekkel, ahol azért még előfordul ilyesmi. Itt például még a blog ellenére is simán el tudtam dönteni, hogy nem akarok sokat tudni, és milyen, de milyen jól tettem.

Az amúgy nem lepett meg, hogy tetszik, hiszen a készítő Alex Garland nagyjából a kedvenc sci-fijeimet produkálta az évek során, kezdve ott, hogy már a Sunshine-hoz köze volt írásilag, de az első rendezése az Ex Machina volt, amit az Annihilationnel folytatott. És most még nagyobb szabadságot kapott, a végén majd kiderül, hogy pontosan hogy élt vele, 2 rész alapján nagyon érdekesen.

Ide már csak Nick Offerman kell gonosznak, nem? Vagyis nyilván árnyaltabb a kép, hiszen sorozatban bőven lehet ilyet is tenni. Sőt, Zach Grenier telitalálat biztonsági főnöknek. Na és a Maniac (és az Ex Machina) után ismét érdekesen választott Sonoya Mizuno is, bár ezúttal főszerep jutott neki.

Tudom, ködös az írás főleg egy 9/10-zel a végén, de szerintem most a plusz kérdések is spoilerek lennének, nem hozzáadna, hanem elvenne az élményből az előzetes ismeretük. Nyilván a kommentekben már szabadabb a rablás.

43 hozzászólás Ne habozz!

walaki - 2020. 03. 06. 00:11

Az első két rész után én nem értem, mitől lenne ez brainfuckos vagy egyáltalán sci-fi, ugyanakkor egy nagyon korrekt kis thriller. Kicsit vontatott az egész, de még épp hogy nem túlzóan (bár lehet, hogy lesznek akik szerint túlontúl lassú). A zenék, a milliö és különösen az operatőri munka valami szenzációs, nekem nagyon bejött. A sztori eléggé az elején vánszorog így az első két rész után, meg akad benne hülyeség is bőven, de azt mindenképp kiemelném, hogy remek, ahogy olyan szereplők között keltenek konfliktust, akiket nem véd a plotarmor, így gőzöd sincs, mi fog történni. Abszolút kellemes csalódás volt, annak ellenére, hogy a leírás és az agyeldobós sci-fi cimke miatt tökre mást vártam.

Shred - 2020. 03. 06. 13:03

Nekem bejött az első két rész, bár ez a hideg über hi-tech világ annyira nem a szívem csücske. Ahhoz meg idő kell, hogy megszokjam így Ron Swansont, mindig vártam, hogy mikor süt el valami szalonnás poént:)

Geza Kovacs - 2020. 03. 07. 22:46

Elég furcsa. Ja, és olyan mintha a 2. rész végével vége is lenne a sorozatnak, frankón lezárták az egészet :-D

Amúgy a cuccot, amit az eddigiek alapján szerkesztenek, már kronovizor néven elkészítették (persze: állítólag) a ’70-es években, Olaszországban.

Sved - 2020. 03. 08. 21:09

Hát meglátjuk. Eddig elég jó.
Bár nekem a determinisztikus világ és a kvantum számítógép ellenmondásnak tűnik, de majd kiderül, hogy kívánják ezt feloldani.

noinipo - 2020. 03. 08. 21:39

ez biztosan szépen fel lesz építve, első két rész alapján érződik egy kellemes slow hangulat teremtés, feszültség fokozás

ambro - 2020. 03. 08. 23:03

Eddig tetszik. Érdekés és egy percig nem éreztem vontatottnak. És a zene! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de elég rég volt, hogy ennyire elkapjon egy sorozat hangzása. Utoljára talán a True Detective első évada volt ennyire hatással rám. A hangulathoz, a feszültség keltéséhez iszonyat mértékben hozzá tesz.

Python - 2020. 03. 09. 04:54

Tetszik ez a kvantumszámítógépes vonal, ahol úgy nézem valami időutazásos kivetülést v. mit kutathatnak!
Kicsit lassú folyású, de ennek ellenére 8-8,5/10 nálam egyenlőre.

hesus - 2020. 03. 09. 07:21

A féreg az elején az Caenorhabditis elegans aminek 302 db idegsejtje van, egyszer olvastam valahol, hogy ezért ezt az állatot akarják számítógéppel szimulálni.

Ahogy az első részben is említi a szakállas IT Isten, a világ determinisztikus, bár akkor a kvantum számítógépnek nem volna szabad léteznie szerintem. A második részben látható szóródott kép, gondolom arra utal, hogy megpróbálják visszaszámolni a világ mostani állapotából a régmúlt állapotát és azt megjeleníteni, így látnak egy keresztre feszítést két ezer évvel korábbról.

k.dave - 2020. 03. 09. 10:46

@hesus

egy keresztre feszítés helyett, A keresztre feszítést :D

Kakarotto - 2020. 03. 09. 11:54

Rohadt jó volt ez a 2 rész, rég rántott be így sorozat.

Bikuci - 2020. 03. 09. 14:16

Éppen a decemberi (vagy novemberi:)) Valóságban volt cikk a fonalféreg és a mesterséges intelligencia kutatás közti kapcsolatról. A lényege, hogy jól besültek még a legegyszerűbb idegrendszerű állat modellezésével is.

miles - 2020. 03. 09. 15:09

Nagyon tetszett az első rész, a második tartalmában csalódás volt nekem, de remekül kivitelezve tálalták.

Azért volt csalódás, mert nem indikátorként vágyom a témát.

A determinizmus nem zárja ki a kvantummechanikát: a nem analóg változás is lehet determinált.

SPOILER?:******************

Az, hogy kvantum-számítógéppel tudták (a történetben) bizonyítani a determinizmust, az még csak nem is meglepő. Nekem nincs jobb ötletem rá.
Igazából azt sem látom át, mit is jelentene a világnak a tézis bizonyítása. Kíváncsian várom a válaszokat, kevésbé érdeklődve Lily utóéletét.

Forest karaktere szerintem Ron Swanson karakter evolúciója. A látványos saláta-majszolásba kicsit beleborzongtam :)

Mersby - 2020. 03. 09. 15:22

Lily mintha be lenne szívva végig a második rész alatt. Be van lassulva picit :D
Mi az a determinisztikus?

Joco1114 - 2020. 03. 09. 16:12

Amíg ki nem derült, azt gondoltam, hogy rájöttek, hogy csak egy szimulációban élünk. :D

hesus - 2020. 03. 09. 19:01

k.dave egyik megfeszítés olyan, mint a másik.

kietlen - 2020. 03. 09. 23:22

Sztem ha kiderülne, hogy determinisztikus a világ páran öngyilkosak lennének mások, nihillisták vagy hedinisztikusak. Ha kiderülne, hogy van szabad akarat akkor is páran öngyilkosak lennének, de mások meg komolyabban vennék magukat, jobban porbálnának meg jobbak lenni. A kérdés számomra az, hogy hogy derülhet ki a determinisztikusság, hiszen ha látják a jövőt akkor egyszerűen másképp cselekednek, vagy az lesz, hogy folyamatosan, ahogy megszületik az agyában a gondolat, hogy most akkor máshogy fogok cselekedni, akkor a projekció is egyből más lesz, de akkor meg vissza gondol, hogy mégis csak az előző verziót csinálja, és akkor föláll a géptől és mégis a másik verziót csinálja, akkor mi van? :) Mert attól, hogy vissszafelé ki tudják számolni, hogy mi történt attól még nem lett bizonyítva a determinisztikusság.

karit - 2020. 03. 10. 01:30

“máshogy fogok cselekedni, akkor a projekció is egyből más lesz, de akkor meg vissza gondol, hogy mégis csak az előző verziót csinálja, és akkor föláll a géptől és mégis a másik verziót csinálja, akkor mi van?”

De hát pont ez a ‘tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod, hogy tudom….’ játék lényege. Ha a jövő tényleg kőbe van vésve, és gép ki tudja számolni azt, akkor az embered bármilyen ravasznak hinné magát, hogy kijátsza a sorsot, a projekció fogja szükségszerűen átverni őt: végig “hazudni” fog neki, míg a legeslegutolsó (félreértett vagy önbeteljesítő) döntése pont az nem lesz, ami a tömbuniverzumba fagyott jövőben szerepel.

Persze a cél mégiscsak a sors kijátszása lenne, például egy kislány megmentése a múltban, szokás szerint “bármi áron”. Amibe beletartozik akár a determinált univerzum fizikai törvényeinek megváltoztatása is. Ebből azért lehet agyeldobós scifi sotozatot csinálni. Az Istent játszó pasiról, aki “látja a síneket”.

miles - 2020. 03. 10. 05:04

A determinizmus bizonyítása önmagában nem okozna világégést.

Rengeteg Istenhívő ember van, ami – nagyon lecsupaszítva – pont determinizmusra építő életmenetet takar. Sokunk számára egyszerűsíti a létet, ha vannak szabályok, ha tudjuk, A cselekedetből következik B, C és így tovább. Szinte már akarjuk, hogy így legyen.

Persze, pont a fenti ok miatt, a determinált jövő szabályainak megértése hatalmas port kavarna.

De ugye a Higgs-bozon megtalálása sem rombolta le a hitet, az ember képes volt ráfeszíteni a létezését többféle világnézetre is. Azaz a vallásosak is boldogok maradtak, mert találtak magyarázatot, ami Istent bizonyítja nekik, a szokásos homályos módon.

walaki - 2020. 03. 10. 12:03

Na, hogy felcsigázta ez a sori a jónép érdeklődését már az első két rész után is! Ezt szeretem! Szerintem mindenképp említésre méltó!

@Sved: valóban összeegyeztethetetlenek. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció teljesen kizárja a determinisztikusságot, az csupán egy newtoni világegyetemben lenne lehetséges.

@hesus, @Bikuci: érdekesség, ugyanezt a férget tanulmányozta a Pillangóhatásban is a főhős, pont emiatt. Nemmellesleg az is egy időutazós sci-fi :-)

@Mersby: determinisztikus az a rendszer, amely ugyanarra a bemenetre mindig ugyanazt a kimenetet produkálja (nagyon pongyolán és közérthetőre leegyszerűsítve. Direkt használtam ilyen általános fogalmakat, mert nemcsak fizikára vonatkozik. Például egy logikai “és” reláció vagy egy matematikai összeadás is determinisztrikus). Namost a gondot az okozza, hogy kvantuummechanika szintjén ezt képtelenség biztosítani, vagy csupán a meglétét ellenőrizni, ugyanis a) Heisenberg óta tudjuk, hogy nem ismerhetjük a bemenetet teljesen (szubatomi részecskéknek vagy a helyzetét vagy a sebességét tudjuk csak megmérni, de mindkettőt egyszerre nem), valamint b) ez a kimenetre is éppúgy érvényes, de ha ez nem lenne elég, a kétrés kísérlet bizonyítja, hogy csupán az, hogy megnézzük, mi a kimenet, megváltoztathatja azt. Tudom, nehéz ezeket elképzelni, de ezek empirikusan is alátámasztott tények.

A kétrés kísérletnek egyébként tényleg van egy olyan magyarázata, hogy számítógépes szimulációban élünk. Az érvelés az, hogy amikor nem nézünk, akkor egy egyszerűbb, kevésbé számításigényes megoldást alkalmaz a szimuláció (hulláminterferencia), míg amikor nézünk, akkor minden egyes részecske pontos helyzetét és útvonalát kiszámolja (pontszóródás a képernyőn). A helyzetet bonyolítja, hogy eddig még senki nem talált erre cáfolatot, valamint hogy a jelenlegi számítógépes játékaink is PONTOSAN ugyanígy működnek, ugyanezt a trükköt használják (azaz csak akkor számolja ki teljes részletességében az objektumot a GPU, ha egy játékos a közelben van és pont arra néz, ergo a megfigyelés tényétől függ a részletesség)…

walaki - 2020. 03. 10. 12:15

Ha valaki jobban el szeretne merülni a témában:
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9tr%C3%A9s-k%C3%ADs%C3%A9rlet
Angolul tudóknak: https://en.wikipedia.org/wiki/Copenhagen_interpretation

Ami pedig a szimuláció részét érinti (sajnos magyar megfelelőt nem tudok, ezek szakzsargon kifejezések) “dynamic level of detail”, “field of view” és “field culling” kifejezésekre kell keresni, bár több mint valószínű, hogy a találatok számítógépes kódrészek lesznek, én szóltam :-)

walaki - 2020. 03. 12. 19:11

3. rész: alapvetően kiváló thriller még mindig, de nem tudok elmenni amellett, hogy sci-finek még mindig se híre, se hamva. Az operatőr és a hangmérnök még mindig a toppon van, kiváló az egész hangulata, a snittek és zenei aláfestés első osztályú. A történés nekem kicsit kevés volt ebben a részben, és hát eléggé balul sült el többminden (mármint az irók szemszögéből).

SPOILER
Alapvetően nincs semmi baj azzal, hogy a karakterek rájönnek, trükk a film, na de amit kihoznak, az siralmas. Tényleg nem volt senkinek sem jobb ötlete a készítőgárdából? Teszem azt a fény-árnyék hatások hiánya vagy valami kicsit is hihetőbb? Még egy Asylium szinvonalú filmben sem kopipésztelnek lángokat, nemhogy egy olyan effektben, amiért egy techóriás tejel extra zsét, hogy bűncselekményt leplezzenek… Ez így elég gagyi.

Mazsola - 2020. 03. 13. 14:31

Walaki: “az csupán egy newtoni világegyetemben lenne lehetséges.”

Szerencsére nem egy newtoni világegyetemben élünk, azaz a világ nem egymástól független objektumokból áll. A determinisztikusság, előre elrendelés elve és a kvantummechanika kapcsolata (egyesek már kvantumpszichológiáról beszélnek) ott vált érdekessé, amikor felismerték, hogy a megfigyelt nem független a megfigyelőtől, vagyis a megfigyelő hatással van a megfigyeltre („megfigyelési effektus”), és ez gyakran a megfigyelt jelenség vagy alany vizsgált jellemzőit is befolyásolja (lásd még “Schrödinger macskája” gondolatkísérletet). David Bohm elméleti fizikai kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye (ahogy ezt mi korlátoltan érzékeljük), hanem a világ egy olyan osztatlan egész, amely szüntelen mozgásban van. Bohm tehát szakít a Descartes-féle “a világ egy háromdimenziós térkép”, és a Newton-i mechanisztikus (minden elem különálló objektum) világképpel, és meglátásai a kvantummechanikában és a relativitás elméletben rámutatnak az univerzum egységére, amelynek minden része összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben. Ez az osztatlan egész nem egy statikus valami, hanem inkább afféle állandó áramlás és változás, egy láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amibe végül minden feloldódik.

Szóval akkor mindez most előre el van rendelve, vagy a megfigyelőtől függő folyton változó hologram? Egy önmagába (makróból mikróba) visszahajló ismétlődés, ahol minden részben ott van az egész? Sokáig fognak még ezen vitázni, azt hiszem.

És a sorozatban felvetett kérdésről is, miszerint létezhet-e olyan módszer (pl. kvantumszámítástechnika) amivel betekinthetünk ebbe a hologramba annak bármelyik időpillanatában? Ha eleve elrendelt a világegyetem, akkor valószínűleg igen, ez olyan mint előre, vagy visszafelé tekerni a videokazettát… ha viszont mindez nem független a megfigyelőtől, akkor könnyen lehet hogy nem engedi megmutatni magát a “kis” huncut… :)

walaki - 2020. 03. 13. 16:25

@Mazsola: tök jó, hogy ideírtad ezt a sokmindent, csak épp semmi értelme, nincs benne kohézió, és egy fikarcnyit sem segít a hozzá nem értőknek a megértésben.

Apróság: ha nem determinisztikus a világegyetem, akkor az kizárja az eleve elrendelés lehetőségét is, nincs is min vitatkozni. (A minden részben ott az egészt egyébként fraktálnak hívják, és nincs köze a kvuantuummechanikához, sem máshoz, amiről eddig szó volt, valahol nagyon eltévedtél :-) )

Amit a sorozatról írsz, pont ez a bajom: az egyégadta világon semmilyen kérdést sem vetettek fel ezidáig. Ha teszem azt a kvantuumszámítógépet lecserélnénk MI irányította tankokra, bigdata kiértékelő algoritmusra vagy nagyfelbontású műholdhálózatra (hogy csak pár felkapott példát hozzak példának), akkor sem változna semmi, de semmi a sorozatban. Az egész Devs részleg nem több egy kelléknél, a fő történésre semmi, de tényleg semmi kihatása nem volt még. Ebből kifolyólag balgaság is lenne sci-finek titulálni (kémthrillernek viszont annál jobb).

Geza Kovacs - 2020. 03. 13. 23:40

Hát ez meglehetősen sovány. Még ha rendes sorozat volna, de mini, tehát itt minden percének, pláne epizódnak erősen számítania kellene, ez meg egy elnyújtott random rendőrös/nyomozós sorozat lefutását mutatja. Egy eredeti gondolat nem volt még a főszállal kapcsolatban, a számítógépes dolog meg totál mellékes eddig.

miles - 2020. 03. 14. 20:11

@walaki: amit Mazsola írt abban bizony van kohézió és szépen bizonyítod, hogy hozzá nem értő ember számára nem segít a megértésben.

Az történt, hogy pár copy-paste segítségével hozzáértőnek állítottad be magad, de mikor kaptál egy színvonalas választ, egyből kibújt a szög a zsákból.

Írod

“ha nem determinisztikus a világegyetem, akkor az kizárja az eleve elrendelés lehetőségét is, nincs is min vitatkozni.”

Tényleg nincs min vitatkozni, mert egy fogalom két elnevezését (megközelítését) viszonyítod egymáshoz.
Mintha csak azt mondanád: ha valami nem kék, akkor ki van zárva, hogy kék.

És ami teljesen sokkoló, hogy Mazsola egy felvetést tett gondolatkísérlet burokba, ami ténylegesen a sorozatból lett kiragadva, és ez neked fel sem tűnt! Jössz itt MI-vel, műhold-hálózatokkal – hogy jön ez ide???

Belenéztél te egyáltalán a sorozatba?

Ez nem a te napod.

walaki - 2020. 03. 15. 17:24

@miles: ööö nem. Véletlenül sem copy’n’paste, és Mazsolával ellentétben az én érvelésemben van ok-okozati összefüggés. Arról nem is beszélve, hogy egy gondolatkísérlet nem bizonyít semmit, ellentétben egy fizikai kísérlettel. De kérdezz bátran! A hozzászólásodból látszik, nem érted a dolgot, szívesen megpróbálom elmagyarázni, de azt nem tudom garantálni, hogy meg is érted (ezt kérlek ne vedd rossz néven, a többség nem képes megérti, egyszerűen ez van).

Addig is, kérlek hidd el a logikusabb észjárással megáldottaknak, hogy ez a sorozat _nem_ a kvantuumszámítőgépről és nem is a determinisztrikusságról szól! Ahogy már írtam, “Az egész Devs részleg nem több egy kelléknél, a fő történésre semmi, de tényleg semmi kihatása nem volt még.” Nyugodtan dolgozhattak volna bármi más, manapság felkapott IT technológián, akkor sem változott volna a sztori!

walaki - 2020. 03. 15. 18:21

Akit a sorozat érdekel csak, az kérem ugorjon.
Aki kíváncsi a mélyebb dolgokra, az olvasson tovább.

OFF TOPIC
Megpróbálom egyszerűen, közérthetően levezetni, miért és hol sántít Mazsola posztja. Ezzel nem kívánok senkinek kellemetlenséget okozni, csupán a megértést szeretném segíteni. Nem gondolom, hogy Mazsola buta lenne, csak azt, hogy figyelmetlen volt kicsit.

Newtoni világegyetemben nem az a lényeges, hogy független objektumokból áll-e vagy sem, hanem az, hogy egy erőhatásra mindig ugyanaz a jól meghatározott ellenerő lép fel.
Azaz determinisztikus, adott bemenetre adott kimenet a válasz. Ha egy adott időpillanatban a rendszer összes paraméterét ismered, akkor tökéletes pontossággal
előre kiszámíthatod a rendszer következő időpillanatbeli állapotát.

Ezt a megfigyelés ténye és hogy mely objektumok állnak kölcsönhatásban nem befolyásolja. A newtoni rendszer előrejósolhatósága (determinisztrikussága) ott dől dugába, hogy a határozatlansági-elv értelmében SOSEM ismerheted az összes paramétert.

Az, hogy a megfigyelt objektumok függetlenek-e, ebből szempontból teljesen tökmindegy, nem változtat az alapfelálláson: ha az állapotuk előre meghatározható, akkor az akkor is meghatározható,
ha kölcsönhatásban állnak egymással, meg akkor is ha nem. Ha viszont az állapotuk előre nem határozható, akkor szintén tökmindegy, hogy kölcsönhatásban állnak-e, mert a végerdemény sem így, sem úgy
nem lesz meghatározható. Ezért nincs kohézió Mazsola érvelésében.

Descartes féle geometrát ebbe belekeverni botor dolog. Ugyanis mind a determinisztikusság, mind kvanuumállapot szempontjából teljesen mindegy,
hogy az adott állapot leírásához mennyi alteret használunk. Matematikai fogalmakkal: ha f: A -> A, akkor mindegy, hogy A = A1 x A2 x A3 vagy A = A1 x A2. Úgy talán érhetőbb, ha azt a példát hozom, hogy a
tömegvonzás pontosan ugyanazzal a képlettel írható le egy kétdimenziós sík felületen, mint egy háromdimenziós univerzumban. Csupán a helyzetet meghatározó paraméterek száma változik, maga az f függvény nem.

Amit az egységes univerzumról ír, az megint igaz, de semmilyen formában nem kapcsolódik a korábbi premisszákhoz: Mazsola csak copy’n’pastelt.

Aztán előrükkol a holografikus világegyetemmel, ami – megint csak – igaz, de nem kapcsolódik a kérdéshez. Egy determinisztikus világegyetem éppúgy lehet holografikus, mint egy nem determinisztikus. Ez ugyanis egy adott pillanatbeli állapot leírhatóságára vonatkozik, és nem két egymásutáni állapot összefüggéseire.

Majd jön a makróból mikróba dologgal meg a fraktálokkal, amik – mily meglepő – megint csak ideollózott valamik, nem kapcsolódnak sem a determinisztikussághoz, de még csak a holografikus világegyetemhez sem. A fraktálok egyébként az egyik kedvenc témám, szívesen mesélek az érdeklődőknek.

Végezetül megpróbállak rávezetni, miért lehetetlen az eleve elrendelés egy nem determinisztikus világegyetemben. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy a sorsod könyve eleve meg van írja, azaz az életutad
előre ki van jelölve. Ha egy adott pillanatban az életutad egy adott pontján vagy, akkor egyértelmű, hol leszel a következő pillanatban. Eddig remélem érthető. Na most az első számú probléma, hogy mivel
minden paramétert nem ismerhetsz, ezért nem is lehet egyértelműen meghatározni, hogy a képzeletbeli életút melyik pontján is vagy éppen. Másodszor, ha nem determinisztrikus a világ, akkor még ha tudnád is, hogy
melyik ponton vagy, abból nem következik egyértelműen, hogy melyik lesz a következő pont.
Magyarán determinisztikusság nélkül elfelejtheted az eleve elrendelést.

miles - 2020. 03. 16. 13:50

@walaki:

Én azt írtam, hogy az eleve elrendelés az a determinizmus “népi nyelve”. Egy és ugyan az.Egyenlő jelentéssel bírnak.

Szerintem, majd, ha ezt felfogtad, akkor kezdj el mindenki mást lehülyézni. És amikor megérted, hogy tényleg ezt mondtam, olvasd el, miket írtál rá válaszképpen. Megdöbbentő!

Bármit is tudnék még hozzáfűzni, felesleges lenne, mert a Vektor című paródiában már megtették:

“Monumentális gondolataim manifesztációi, melyek mondatok formájában realizálódnak, limitált mentális képességeid számára nem mind akceptábilisak. Dialógusunk kontinuitása így megszakad, nem jön létre az argumentumok szintézise.”

További szép napot kívánok neked.

walaki - 2020. 03. 16. 15:43

@miles: Kedves miles! Én senkit sem hülyéztem le, ráadásul Mazsola posztjára reagáltam, nem is a tiédre. Szerintem, majd ha ezt felfogtad, érdemes tovább beszélgetnünk, addig is szép napot!

Eltiron - 2020. 03. 18. 20:56

Hi! Rövid agymenés, mielőtt értékelnék:
1. Számomra egyértelmű, hogy a részleg nem Devs, hanem Deus, vagyis Isten – a latinban ugyebár v jellel írták az u hangot.
2. A determinizmus kontra szabad akarat eléggé visszatérő témája az SF-nek, főleg időutazós sztorikban bukkan elő. Ami ennek a történetnek a központi témája, arról leginkább Robert Siverberg írt a Sztochasztikus emberben (magyarul azt hiszem először Jövőlátó ember címen jelent meg). Egyébként a maga mókás/komolytalan módján a Doctor Who is foglalkozik párszor a kérdéssel.
3. Nem szeretek ilyen vitákba belefolyni, de kedves @walaki, tényleg, hm, hetet-havat összehordasz és az érvelésedben egyik mondatoddal ütöd a másikat – nem hozok konkrét példát, mert @miles rávilágított a nagyobb baklövéseidre. Peace ;)
És akkor maga a sorozat: Kizárólag azért kezdtem bele, mert a Deus Ex az elmúl évek talán legjobb SF-je, szóval érdekelt, hogy az alkotó mit tud kihozni egy soriból. Sajnos a túlzott művészieskedés – a végtelenségig elhúzott snittek, a mesterkélt kiber-gótikus látványvilág – elég sokat levon az élvezeti értékből, ez a 3 eddigi epizód bőven belefért volna kettőbe is. De az érdeklődésemet meghozta, szóval nézni fogom tovább, nálam mondjuk eddig olyan 6.5/10 a potenciál miatt.

noinipo - 2020. 03. 19. 11:21

vicces Devs-et nézni pont Picard után

walaki - 2020. 03. 20. 23:02

@Eltiron: én viszont arra kérlek, ha az érvelésemben tényleg valahol hiba van, kérlek világíts rá. Merthogy miles nemhogy nem tette, de ő még azt sem tudta, mire válaszoltam. (És kérlek ezt ne vedd kötöszködésnek, nem az, komolyan gondolom.)

A Devs vs. Deus érdekes meglátás! Tetszik!

Geza Kovacs - 2020. 03. 21. 18:44

Hát ez sajnos még mindig nem jó. A számítógépes szál igen furcsán zajlott most is, nem megy semerre, a maradék meg egy nyomasztó krimi. Mindezt az évad közepén.

walaki - 2020. 03. 22. 11:41

Hát bizony nem. És az a rengeteg áltudományos maszlag sem javított a helyzeten… Valaki igazán felhomályosíthatta volna a készítőt, hogy a determinizmus és a multiverzum nem ugyanaz, akkor nem került volna ekkora ordenáré baromság a sorozatba.

A nyomozós szál is tökre kifulladt, nyújtják, mint a rétestésztát. Oké, egy-két akciójelenettel megspékelték, de ez szvsz kevés.

Zoli - 2020. 03. 26. 22:52

1×5 remek rész volt sok kis aparóság állítja képet össze .A zenék hmm a hangok a vágás,játék kb minden klappolt.
Az itt kommentelő okoskodókon akik eymást narják a nagy tudásuk bizonyítása közben meg csak vinnoygok.Gyerekek :

Ez Scifi-Tudományos-FANTASZTIKUS sori…

Geza Kovacs - 2020. 03. 27. 00:10

Hát sajnos a rosszabbik verziót választották az én szempontomból: sci-fizés helyett LSD-tripre hajazó jelenetek, drámázás, zenélgetünk-zenélgetünk, közben meg nem derül ki semmi még az 5. részben sem. Mert én ugye nem vagyok kvantumfizikus, szóval az egyetemi rész meg a kísérlet jelenet nem mondott semmit tartalmilag, bevallom. Felvetették szőrmentén néhányszor ezt a szabad akarat/determináció dolgot, de mindig el is ütötték valami idióta fordulattal, pedig nyilván ezzel kapcsolatban akar valamit alkotni a sorozat.

karit - 2020. 03. 27. 19:16

1×5: a folyamatosan megtöbbszöröződő, százfelé elsétáló karakterekkel, és azok eltérő tetteivel szerintem a nem kvantumfizikusok számára is elég vizuálisan sikerült szemléltetni a sokvilág-értelmezés lényegét. A pillanatonként végtelen számban megszülető-elágazó új univerzumok, és a bennük lévő emberek a közös múltjuk ellenére csupán apró eltérést tartalmazó másolatai lennének a szülő világuknak, az azonos személyiségek mind külön individuumok, nyilván nem egyenértékűek a kiinduló világban lévő önmagukkal.

Teljesen átérezhető, miért rúgta ki Forest Lyndont: ő nem egy “máshonnan származó” másolatot akar Amayából, hanem az “eredeti” lányát akarja visszakapni, megmenteni őt a mi világunkban a baleset megelőzésével.
(A Fellegvárban – ottani SPOILER! –
John Smith megelégedett volna
a másik világból elrabolt “fiával” pótolni a sajátját.)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja ezt Forest három részben megoldani… mert muszáj lesz neki (miniszéria, meh), bármi legyen annak következménye. (Most, hogy láttuk, közvetve ő okozta a balesetet a telefonálással, elég lenne azt megelőznie? Vagy végső esetben marad a Looper megoldása?)

Lily melankolikus semmibe révedése továbbra is zavar kicsit a scifi “mellékszál” élvezetében, de bizonyára újra összefut a nyomozgatás és a determinált univerzum meghekkelése.

Vajon mit fog szólni mindehhez a ‘Teremtő’? Devs ex machina?
Vagy (nekem ez tetszene) Forest ex machina?

miles - 2020. 03. 28. 09:49

@zoli:

Egy jó tudományos-fantasztikus mű akkor élvezhető, ha van valami valóságos abban, amire építkezik.
Ezért tudott kiemelkedő lenni többek között Arthur C. Clarke, Frank Herbert és Isaac Asimov is.

Szeretném azt hinni, hogy tudjuk, hogy ez nem valóság. Nem tekintem próféciának sem a sci-fi-ben elhangzott jövőképeket, sem a technológiai fejlődési irányokat.

Egyszerűen jól esik a nyomozás, hogy próbálom megérteni, milyen alapokra gondoltak a szerzők és, hogy mit fognak kihozni belőle.

Az 5. részt szerintem két pillérre építették.

Egyfelől Lily kapott egy olyan háttér(IQ)-megerősítést, ami alapján merem feltételezni, hogy lesz még valami csavar a terveiben. Valami ami meglephet, amivel ki tudja játszani a céget és a nézőket is. Bízom ebben – nem, mert szimpatikus a karakter, hanem mert az izgalmas lenne.

A másik vonal pedig a technológia maga.
Azt gondolom, hogy az események többféle bemutatása nem a több dimenzió minimális eltéréseire utalt. Hanem a szuperpozícióra. Értem ez alatt, hogy az események megannyi módon alakulhatnának, de ezen eltérő dolgok “átlaga” az ami ténylegesen megvalósul.

Az eddigiek alapján kizárom a múlt megváltoztatásának lehetőségét illetve a szándékát is. Ebben nem szeretnék tévedni, mert csalódást keltene bennem.

karit - 2020. 03. 28. 12:19

@miles: nekem az jött le a részből, hogy Forest ‘csupán’ bizonyosságot, lelki megnyugvást akar, hogy valóban determinált a világ, mert akkor nem terheli személyes felelősség a családja halálában (ha nem telefonál, a felesége megállna a Stop táblánál), és abban bízik, hogy a fizikus Katie, mint az ő “ügyvédje” az univerzum (mint felperes) elleni lelki perében, megadhatja neki ezt a feloldozást.

Viszont Lyndon kirúgásának indoka, a szimulációban végül életre kelő(?) döglött patkány, meg egyáltalán a készítő miatt bízom benne, hogy ennél jóval nagyszabásúbb Forest terve; csalódnék, ha a finálé vége nem egy ipari méretű reveláció lenne a világunkról.

Lily biztos katalizálja majd az eseményeket, bár… neki már halottnak kéne lennie a gép jövő-extrapolációja szerint, azaz vagy az AI hibázik, vagy mégis van szabad akarat (vagy még nem telt volna le a két nap)?

miles - 2020. 03. 28. 16:15

@karit:
A patkány az szerintem az egész devs kezdete volt, tévedek? Az első “visszavetítésnek” gondolom, ahol még kevesebb paraméterrel dolgoztak, így csak azt szimulálta a rendszer, hogy fordul vissza a természetes folyamat.

emese - 2020. 03. 30. 03:41

Megnéztem a pilotot.
Hát…. a szabad akarat kérdésfeltevése még érdekes is lehetne, de.
De ez a hideg műizé világ, a lassú snittek, a zenei effektusok túltolása, nekem ez így túl műmájer, túl művészkedés. Ehhez jön a karakterek semmilyensége.
Ha a felvetett téma izgat, majd olvasok pl. Descartes-t (van-e az eldobott kőnek akarata?), de sorozatot még mindig azért nézek, hogy valahogyan szórakozzak. Ez meg nem szórakoztat. (A CCTV felvételtől meg a fejemet fogtam.)

walaki - 2020. 03. 31. 12:41

@Zoli: “Ez Scifi-Tudományos-FANTASZTIKUS sori…”
Tévedés, ez nem sci-fi, ez szimplán csak FANTASZTIKUS sori, megspékelve egy kis nyomozással.

@Geza Kovacs: “sci-fizés helyett LSD-tripre hajazó jelenetek, drámázás, zenélgetünk-zenélgetünk, közben meg nem derül ki semmi még az 5. részben sem”
Pontosan, egyetértünk! Ettől mondjuk még látványos és hangulatos, csak én se egy LSD-trippre számítottam.

@miles: “Egy jó tudományos-fantasztikus mű akkor élvezhető, ha van valami valóságos abban, amire építkezik.”
Rátapintottál a lényegre! Itt az alap is hadilábakon áll, és “építkezés” meg egyáltalán nincs. Teljesen egymás mellett fut a két szál, a quantumszámítógép és a történések, nem igazán kapcsolódnak össze.

@karit: “nekem az jött le a részből, hogy Forest ‘csupán’ bizonyosságot, lelki megnyugvást akar, hogy valóban determinált a világ, mert akkor nem terheli személyes felelősség a családja halálában”
Nekem is ez jött le! Ugyanakkor az egyszerre többhelyen lévő Katie példája meg azt mutatja, hogy nem determinisztikus a világ, így biztos, hogy nem találhat megnyugvást, ami miatt kicsit necces az egész felvetés.

@emese: “műmájer”
Azt hiszem megtaláltad a tökéletes jelzőt a sorozatra!

Desmond Wallace - 2020. 03. 31. 16:49

Megnéztem az eddigi részeket, és bejön a Devs.
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e végül valami értelme a történetnek, de eddig tetszik.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz