login |

Pilot: Devs

2020. 03. 08. 20:40 - Írta: human

117 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nem akarok és nem is fogok ellőni semmit, így tényleg onnan indítanám, hogy Alex Garland ezúttal az FX-nek gyártott sorozatban foglalkozik olyasmi kérdésekkel, amit áthatotta a korábbi sci-fi műveit.

A konkrét történet egy számítógépes mérnök körül bonyolódik. A cég a pasijával közösen alkalmazza, utóbbi a mesterséges intelligencia osztályon oda jut, hogy egy nagyon primitív létforma viselkedését nem csak megtippelni tudja, de tökéletesen meg is mondja, bár csak 30 másodpercig. Ezért elő is léptetik a Devs osztályra, amiről senki nem tud semmit.

Maga a cég amúgy már több területen is piacvezetőnek tűnik, lévén ők alkották meg az első működő kvantumszámítógépet. A vezető eleinte a pénzt hajszolhatta, de a lánya elvesztése óta valami teljesen más motiválja. Az 1×02 végére amúgy elkezd kristályosodni, hogy mi, de ezt a felfedezést meghagyom. Nem tipikus utak jönnek.

Tényleg, a felvetett morális kérdésekről inkább majd a finálénál beszéljünk, nem? Az események katalizátora az előléptetett férfi halála. A főszereplő nő nem hiszi el, ami elvileg történt vele, ezért a maga módszereivel elkezd az igazság után kutatni, és nyilván nem az derül ki, hogy minden úgy történt, ahogy azt első látásra képzelni lehet.

Amúgy konkrétan ez az egyedüli, amit a Devs ellen fel tudnék hozni, mármint az agyam logikus részét egy picit ki kellett kapcsolnom itt: egy CCTV felvétel hogy lenne bármire is bizonyíték, amikor már egy átlagos otthoni számítógépen is durva dolgokat csinálnak az emberek deepfake-kel, akkor egy technológia cég vajon mi mindenre képes?

Nyilván nem az a lényeg, hogy szőrszálakat hasogassunk, mindenkinél máshol van a határ, és egyelőre a fő témának tűnő kérdéseknél nincs hiba, olyasmi ami a tudományos fantasztikumba ne férne el, és ami ne mozgatná a készítő Alex Garlandot egy ideje. Nem azt mondom, hogy a semmibe révedve gondolkoztam utána, de mindenképp átadott valami elkeseredett hangulatot az első két rész.

Na meg a felfedezés öröme is végig ott volt. A spoilerekkel teli net és előzetesek korában olyan jó komoly sci-fit látni, amiről nem tudni mindent előre. Persze sarkítok, azért a sorozatnál el lehet kerülni, mert nincs “új Game of Thrones”, új olyan ami dominálja a popkultúrát és megkerülhetetlen, szemben a filmekkel, ahol azért még előfordul ilyesmi. Itt például még a blog ellenére is simán el tudtam dönteni, hogy nem akarok sokat tudni, és milyen, de milyen jól tettem.

Az amúgy nem lepett meg, hogy tetszik, hiszen a készítő Alex Garland nagyjából a kedvenc sci-fijeimet produkálta az évek során, kezdve ott, hogy már a Sunshine-hoz köze volt írásilag, de az első rendezése az Ex Machina volt, amit az Annihilationnel folytatott. És most még nagyobb szabadságot kapott, a végén majd kiderül, hogy pontosan hogy élt vele, 2 rész alapján nagyon érdekesen.

Ide már csak Nick Offerman kell gonosznak, nem? Vagyis nyilván árnyaltabb a kép, hiszen sorozatban bőven lehet ilyet is tenni. Sőt, Zach Grenier telitalálat biztonsági főnöknek. Na és a Maniac (és az Ex Machina) után ismét érdekesen választott Sonoya Mizuno is, bár ezúttal főszerep jutott neki.

Tudom, ködös az írás főleg egy 9/10-zel a végén, de szerintem most a plusz kérdések is spoilerek lennének, nem hozzáadna, hanem elvenne az élményből az előzetes ismeretük. Nyilván a kommentekben már szabadabb a rablás.

117 hozzászólás Ne habozz!

walaki - 2020. 03. 06. 00:11

Az első két rész után én nem értem, mitől lenne ez brainfuckos vagy egyáltalán sci-fi, ugyanakkor egy nagyon korrekt kis thriller. Kicsit vontatott az egész, de még épp hogy nem túlzóan (bár lehet, hogy lesznek akik szerint túlontúl lassú). A zenék, a milliö és különösen az operatőri munka valami szenzációs, nekem nagyon bejött. A sztori eléggé az elején vánszorog így az első két rész után, meg akad benne hülyeség is bőven, de azt mindenképp kiemelném, hogy remek, ahogy olyan szereplők között keltenek konfliktust, akiket nem véd a plotarmor, így gőzöd sincs, mi fog történni. Abszolút kellemes csalódás volt, annak ellenére, hogy a leírás és az agyeldobós sci-fi cimke miatt tökre mást vártam.

Shred - 2020. 03. 06. 13:03

Nekem bejött az első két rész, bár ez a hideg über hi-tech világ annyira nem a szívem csücske. Ahhoz meg idő kell, hogy megszokjam így Ron Swansont, mindig vártam, hogy mikor süt el valami szalonnás poént:)

Geza Kovacs - 2020. 03. 07. 22:46

Elég furcsa. Ja, és olyan mintha a 2. rész végével vége is lenne a sorozatnak, frankón lezárták az egészet :-D

Amúgy a cuccot, amit az eddigiek alapján szerkesztenek, már kronovizor néven elkészítették (persze: állítólag) a ’70-es években, Olaszországban.

Sved - 2020. 03. 08. 21:09

Hát meglátjuk. Eddig elég jó.
Bár nekem a determinisztikus világ és a kvantum számítógép ellenmondásnak tűnik, de majd kiderül, hogy kívánják ezt feloldani.

noinipo - 2020. 03. 08. 21:39

ez biztosan szépen fel lesz építve, első két rész alapján érződik egy kellemes slow hangulat teremtés, feszültség fokozás

ambro - 2020. 03. 08. 23:03

Eddig tetszik. Érdekés és egy percig nem éreztem vontatottnak. És a zene! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de elég rég volt, hogy ennyire elkapjon egy sorozat hangzása. Utoljára talán a True Detective első évada volt ennyire hatással rám. A hangulathoz, a feszültség keltéséhez iszonyat mértékben hozzá tesz.

Python - 2020. 03. 09. 04:54

Tetszik ez a kvantumszámítógépes vonal, ahol úgy nézem valami időutazásos kivetülést v. mit kutathatnak!
Kicsit lassú folyású, de ennek ellenére 8-8,5/10 nálam egyenlőre.

hesus - 2020. 03. 09. 07:21

A féreg az elején az Caenorhabditis elegans aminek 302 db idegsejtje van, egyszer olvastam valahol, hogy ezért ezt az állatot akarják számítógéppel szimulálni.

Ahogy az első részben is említi a szakállas IT Isten, a világ determinisztikus, bár akkor a kvantum számítógépnek nem volna szabad léteznie szerintem. A második részben látható szóródott kép, gondolom arra utal, hogy megpróbálják visszaszámolni a világ mostani állapotából a régmúlt állapotát és azt megjeleníteni, így látnak egy keresztre feszítést két ezer évvel korábbról.

k.dave - 2020. 03. 09. 10:46

@hesus

egy keresztre feszítés helyett, A keresztre feszítést :D

Kakarotto - 2020. 03. 09. 11:54

Rohadt jó volt ez a 2 rész, rég rántott be így sorozat.

Bikuci - 2020. 03. 09. 14:16

Éppen a decemberi (vagy novemberi:)) Valóságban volt cikk a fonalféreg és a mesterséges intelligencia kutatás közti kapcsolatról. A lényege, hogy jól besültek még a legegyszerűbb idegrendszerű állat modellezésével is.

miles - 2020. 03. 09. 15:09

Nagyon tetszett az első rész, a második tartalmában csalódás volt nekem, de remekül kivitelezve tálalták.

Azért volt csalódás, mert nem indikátorként vágyom a témát.

A determinizmus nem zárja ki a kvantummechanikát: a nem analóg változás is lehet determinált.

SPOILER?:******************

Az, hogy kvantum-számítógéppel tudták (a történetben) bizonyítani a determinizmust, az még csak nem is meglepő. Nekem nincs jobb ötletem rá.
Igazából azt sem látom át, mit is jelentene a világnak a tézis bizonyítása. Kíváncsian várom a válaszokat, kevésbé érdeklődve Lily utóéletét.

Forest karaktere szerintem Ron Swanson karakter evolúciója. A látványos saláta-majszolásba kicsit beleborzongtam :)

Mersby - 2020. 03. 09. 15:22

Lily mintha be lenne szívva végig a második rész alatt. Be van lassulva picit :D
Mi az a determinisztikus?

Joco1114 - 2020. 03. 09. 16:12

Amíg ki nem derült, azt gondoltam, hogy rájöttek, hogy csak egy szimulációban élünk. :D

hesus - 2020. 03. 09. 19:01

k.dave egyik megfeszítés olyan, mint a másik.

kietlen - 2020. 03. 09. 23:22

Sztem ha kiderülne, hogy determinisztikus a világ páran öngyilkosak lennének mások, nihillisták vagy hedinisztikusak. Ha kiderülne, hogy van szabad akarat akkor is páran öngyilkosak lennének, de mások meg komolyabban vennék magukat, jobban porbálnának meg jobbak lenni. A kérdés számomra az, hogy hogy derülhet ki a determinisztikusság, hiszen ha látják a jövőt akkor egyszerűen másképp cselekednek, vagy az lesz, hogy folyamatosan, ahogy megszületik az agyában a gondolat, hogy most akkor máshogy fogok cselekedni, akkor a projekció is egyből más lesz, de akkor meg vissza gondol, hogy mégis csak az előző verziót csinálja, és akkor föláll a géptől és mégis a másik verziót csinálja, akkor mi van? :) Mert attól, hogy vissszafelé ki tudják számolni, hogy mi történt attól még nem lett bizonyítva a determinisztikusság.

karit - 2020. 03. 10. 01:30

“máshogy fogok cselekedni, akkor a projekció is egyből más lesz, de akkor meg vissza gondol, hogy mégis csak az előző verziót csinálja, és akkor föláll a géptől és mégis a másik verziót csinálja, akkor mi van?”

De hát pont ez a ‘tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod, hogy tudom….’ játék lényege. Ha a jövő tényleg kőbe van vésve, és gép ki tudja számolni azt, akkor az embered bármilyen ravasznak hinné magát, hogy kijátsza a sorsot, a projekció fogja szükségszerűen átverni őt: végig “hazudni” fog neki, míg a legeslegutolsó (félreértett vagy önbeteljesítő) döntése pont az nem lesz, ami a tömbuniverzumba fagyott jövőben szerepel.

Persze a cél mégiscsak a sors kijátszása lenne, például egy kislány megmentése a múltban, szokás szerint “bármi áron”. Amibe beletartozik akár a determinált univerzum fizikai törvényeinek megváltoztatása is. Ebből azért lehet agyeldobós scifi sotozatot csinálni. Az Istent játszó pasiról, aki “látja a síneket”.

miles - 2020. 03. 10. 05:04

A determinizmus bizonyítása önmagában nem okozna világégést.

Rengeteg Istenhívő ember van, ami – nagyon lecsupaszítva – pont determinizmusra építő életmenetet takar. Sokunk számára egyszerűsíti a létet, ha vannak szabályok, ha tudjuk, A cselekedetből következik B, C és így tovább. Szinte már akarjuk, hogy így legyen.

Persze, pont a fenti ok miatt, a determinált jövő szabályainak megértése hatalmas port kavarna.

De ugye a Higgs-bozon megtalálása sem rombolta le a hitet, az ember képes volt ráfeszíteni a létezését többféle világnézetre is. Azaz a vallásosak is boldogok maradtak, mert találtak magyarázatot, ami Istent bizonyítja nekik, a szokásos homályos módon.

walaki - 2020. 03. 10. 12:03

Na, hogy felcsigázta ez a sori a jónép érdeklődését már az első két rész után is! Ezt szeretem! Szerintem mindenképp említésre méltó!

@Sved: valóban összeegyeztethetetlenek. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció teljesen kizárja a determinisztikusságot, az csupán egy newtoni világegyetemben lenne lehetséges.

@hesus, @Bikuci: érdekesség, ugyanezt a férget tanulmányozta a Pillangóhatásban is a főhős, pont emiatt. Nemmellesleg az is egy időutazós sci-fi :-)

@Mersby: determinisztikus az a rendszer, amely ugyanarra a bemenetre mindig ugyanazt a kimenetet produkálja (nagyon pongyolán és közérthetőre leegyszerűsítve. Direkt használtam ilyen általános fogalmakat, mert nemcsak fizikára vonatkozik. Például egy logikai “és” reláció vagy egy matematikai összeadás is determinisztrikus). Namost a gondot az okozza, hogy kvantuummechanika szintjén ezt képtelenség biztosítani, vagy csupán a meglétét ellenőrizni, ugyanis a) Heisenberg óta tudjuk, hogy nem ismerhetjük a bemenetet teljesen (szubatomi részecskéknek vagy a helyzetét vagy a sebességét tudjuk csak megmérni, de mindkettőt egyszerre nem), valamint b) ez a kimenetre is éppúgy érvényes, de ha ez nem lenne elég, a kétrés kísérlet bizonyítja, hogy csupán az, hogy megnézzük, mi a kimenet, megváltoztathatja azt. Tudom, nehéz ezeket elképzelni, de ezek empirikusan is alátámasztott tények.

A kétrés kísérletnek egyébként tényleg van egy olyan magyarázata, hogy számítógépes szimulációban élünk. Az érvelés az, hogy amikor nem nézünk, akkor egy egyszerűbb, kevésbé számításigényes megoldást alkalmaz a szimuláció (hulláminterferencia), míg amikor nézünk, akkor minden egyes részecske pontos helyzetét és útvonalát kiszámolja (pontszóródás a képernyőn). A helyzetet bonyolítja, hogy eddig még senki nem talált erre cáfolatot, valamint hogy a jelenlegi számítógépes játékaink is PONTOSAN ugyanígy működnek, ugyanezt a trükköt használják (azaz csak akkor számolja ki teljes részletességében az objektumot a GPU, ha egy játékos a közelben van és pont arra néz, ergo a megfigyelés tényétől függ a részletesség)…

walaki - 2020. 03. 10. 12:15

Ha valaki jobban el szeretne merülni a témában:
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9tr%C3%A9s-k%C3%ADs%C3%A9rlet
Angolul tudóknak: https://en.wikipedia.org/wiki/Copenhagen_interpretation

Ami pedig a szimuláció részét érinti (sajnos magyar megfelelőt nem tudok, ezek szakzsargon kifejezések) “dynamic level of detail”, “field of view” és “field culling” kifejezésekre kell keresni, bár több mint valószínű, hogy a találatok számítógépes kódrészek lesznek, én szóltam :-)

walaki - 2020. 03. 12. 19:11

3. rész: alapvetően kiváló thriller még mindig, de nem tudok elmenni amellett, hogy sci-finek még mindig se híre, se hamva. Az operatőr és a hangmérnök még mindig a toppon van, kiváló az egész hangulata, a snittek és zenei aláfestés első osztályú. A történés nekem kicsit kevés volt ebben a részben, és hát eléggé balul sült el többminden (mármint az irók szemszögéből).

SPOILER
Alapvetően nincs semmi baj azzal, hogy a karakterek rájönnek, trükk a film, na de amit kihoznak, az siralmas. Tényleg nem volt senkinek sem jobb ötlete a készítőgárdából? Teszem azt a fény-árnyék hatások hiánya vagy valami kicsit is hihetőbb? Még egy Asylium szinvonalú filmben sem kopipésztelnek lángokat, nemhogy egy olyan effektben, amiért egy techóriás tejel extra zsét, hogy bűncselekményt leplezzenek… Ez így elég gagyi.

Mazsola - 2020. 03. 13. 14:31

Walaki: “az csupán egy newtoni világegyetemben lenne lehetséges.”

Szerencsére nem egy newtoni világegyetemben élünk, azaz a világ nem egymástól független objektumokból áll. A determinisztikusság, előre elrendelés elve és a kvantummechanika kapcsolata (egyesek már kvantumpszichológiáról beszélnek) ott vált érdekessé, amikor felismerték, hogy a megfigyelt nem független a megfigyelőtől, vagyis a megfigyelő hatással van a megfigyeltre („megfigyelési effektus”), és ez gyakran a megfigyelt jelenség vagy alany vizsgált jellemzőit is befolyásolja (lásd még “Schrödinger macskája” gondolatkísérletet). David Bohm elméleti fizikai kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye (ahogy ezt mi korlátoltan érzékeljük), hanem a világ egy olyan osztatlan egész, amely szüntelen mozgásban van. Bohm tehát szakít a Descartes-féle “a világ egy háromdimenziós térkép”, és a Newton-i mechanisztikus (minden elem különálló objektum) világképpel, és meglátásai a kvantummechanikában és a relativitás elméletben rámutatnak az univerzum egységére, amelynek minden része összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben. Ez az osztatlan egész nem egy statikus valami, hanem inkább afféle állandó áramlás és változás, egy láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amibe végül minden feloldódik.

Szóval akkor mindez most előre el van rendelve, vagy a megfigyelőtől függő folyton változó hologram? Egy önmagába (makróból mikróba) visszahajló ismétlődés, ahol minden részben ott van az egész? Sokáig fognak még ezen vitázni, azt hiszem.

És a sorozatban felvetett kérdésről is, miszerint létezhet-e olyan módszer (pl. kvantumszámítástechnika) amivel betekinthetünk ebbe a hologramba annak bármelyik időpillanatában? Ha eleve elrendelt a világegyetem, akkor valószínűleg igen, ez olyan mint előre, vagy visszafelé tekerni a videokazettát… ha viszont mindez nem független a megfigyelőtől, akkor könnyen lehet hogy nem engedi megmutatni magát a “kis” huncut… :)

walaki - 2020. 03. 13. 16:25

@Mazsola: tök jó, hogy ideírtad ezt a sokmindent, csak épp semmi értelme, nincs benne kohézió, és egy fikarcnyit sem segít a hozzá nem értőknek a megértésben.

Apróság: ha nem determinisztikus a világegyetem, akkor az kizárja az eleve elrendelés lehetőségét is, nincs is min vitatkozni. (A minden részben ott az egészt egyébként fraktálnak hívják, és nincs köze a kvuantuummechanikához, sem máshoz, amiről eddig szó volt, valahol nagyon eltévedtél :-) )

Amit a sorozatról írsz, pont ez a bajom: az egyégadta világon semmilyen kérdést sem vetettek fel ezidáig. Ha teszem azt a kvantuumszámítógépet lecserélnénk MI irányította tankokra, bigdata kiértékelő algoritmusra vagy nagyfelbontású műholdhálózatra (hogy csak pár felkapott példát hozzak példának), akkor sem változna semmi, de semmi a sorozatban. Az egész Devs részleg nem több egy kelléknél, a fő történésre semmi, de tényleg semmi kihatása nem volt még. Ebből kifolyólag balgaság is lenne sci-finek titulálni (kémthrillernek viszont annál jobb).

Geza Kovacs - 2020. 03. 13. 23:40

Hát ez meglehetősen sovány. Még ha rendes sorozat volna, de mini, tehát itt minden percének, pláne epizódnak erősen számítania kellene, ez meg egy elnyújtott random rendőrös/nyomozós sorozat lefutását mutatja. Egy eredeti gondolat nem volt még a főszállal kapcsolatban, a számítógépes dolog meg totál mellékes eddig.

miles - 2020. 03. 14. 20:11

@walaki: amit Mazsola írt abban bizony van kohézió és szépen bizonyítod, hogy hozzá nem értő ember számára nem segít a megértésben.

Az történt, hogy pár copy-paste segítségével hozzáértőnek állítottad be magad, de mikor kaptál egy színvonalas választ, egyből kibújt a szög a zsákból.

Írod

“ha nem determinisztikus a világegyetem, akkor az kizárja az eleve elrendelés lehetőségét is, nincs is min vitatkozni.”

Tényleg nincs min vitatkozni, mert egy fogalom két elnevezését (megközelítését) viszonyítod egymáshoz.
Mintha csak azt mondanád: ha valami nem kék, akkor ki van zárva, hogy kék.

És ami teljesen sokkoló, hogy Mazsola egy felvetést tett gondolatkísérlet burokba, ami ténylegesen a sorozatból lett kiragadva, és ez neked fel sem tűnt! Jössz itt MI-vel, műhold-hálózatokkal – hogy jön ez ide???

Belenéztél te egyáltalán a sorozatba?

Ez nem a te napod.

walaki - 2020. 03. 15. 17:24

@miles: ööö nem. Véletlenül sem copy’n’paste, és Mazsolával ellentétben az én érvelésemben van ok-okozati összefüggés. Arról nem is beszélve, hogy egy gondolatkísérlet nem bizonyít semmit, ellentétben egy fizikai kísérlettel. De kérdezz bátran! A hozzászólásodból látszik, nem érted a dolgot, szívesen megpróbálom elmagyarázni, de azt nem tudom garantálni, hogy meg is érted (ezt kérlek ne vedd rossz néven, a többség nem képes megérti, egyszerűen ez van).

Addig is, kérlek hidd el a logikusabb észjárással megáldottaknak, hogy ez a sorozat _nem_ a kvantuumszámítőgépről és nem is a determinisztrikusságról szól! Ahogy már írtam, “Az egész Devs részleg nem több egy kelléknél, a fő történésre semmi, de tényleg semmi kihatása nem volt még.” Nyugodtan dolgozhattak volna bármi más, manapság felkapott IT technológián, akkor sem változott volna a sztori!

walaki - 2020. 03. 15. 18:21

Akit a sorozat érdekel csak, az kérem ugorjon.
Aki kíváncsi a mélyebb dolgokra, az olvasson tovább.

OFF TOPIC
Megpróbálom egyszerűen, közérthetően levezetni, miért és hol sántít Mazsola posztja. Ezzel nem kívánok senkinek kellemetlenséget okozni, csupán a megértést szeretném segíteni. Nem gondolom, hogy Mazsola buta lenne, csak azt, hogy figyelmetlen volt kicsit.

Newtoni világegyetemben nem az a lényeges, hogy független objektumokból áll-e vagy sem, hanem az, hogy egy erőhatásra mindig ugyanaz a jól meghatározott ellenerő lép fel.
Azaz determinisztikus, adott bemenetre adott kimenet a válasz. Ha egy adott időpillanatban a rendszer összes paraméterét ismered, akkor tökéletes pontossággal
előre kiszámíthatod a rendszer következő időpillanatbeli állapotát.

Ezt a megfigyelés ténye és hogy mely objektumok állnak kölcsönhatásban nem befolyásolja. A newtoni rendszer előrejósolhatósága (determinisztrikussága) ott dől dugába, hogy a határozatlansági-elv értelmében SOSEM ismerheted az összes paramétert.

Az, hogy a megfigyelt objektumok függetlenek-e, ebből szempontból teljesen tökmindegy, nem változtat az alapfelálláson: ha az állapotuk előre meghatározható, akkor az akkor is meghatározható,
ha kölcsönhatásban állnak egymással, meg akkor is ha nem. Ha viszont az állapotuk előre nem határozható, akkor szintén tökmindegy, hogy kölcsönhatásban állnak-e, mert a végerdemény sem így, sem úgy
nem lesz meghatározható. Ezért nincs kohézió Mazsola érvelésében.

Descartes féle geometrát ebbe belekeverni botor dolog. Ugyanis mind a determinisztikusság, mind kvanuumállapot szempontjából teljesen mindegy,
hogy az adott állapot leírásához mennyi alteret használunk. Matematikai fogalmakkal: ha f: A -> A, akkor mindegy, hogy A = A1 x A2 x A3 vagy A = A1 x A2. Úgy talán érhetőbb, ha azt a példát hozom, hogy a
tömegvonzás pontosan ugyanazzal a képlettel írható le egy kétdimenziós sík felületen, mint egy háromdimenziós univerzumban. Csupán a helyzetet meghatározó paraméterek száma változik, maga az f függvény nem.

Amit az egységes univerzumról ír, az megint igaz, de semmilyen formában nem kapcsolódik a korábbi premisszákhoz: Mazsola csak copy’n’pastelt.

Aztán előrükkol a holografikus világegyetemmel, ami – megint csak – igaz, de nem kapcsolódik a kérdéshez. Egy determinisztikus világegyetem éppúgy lehet holografikus, mint egy nem determinisztikus. Ez ugyanis egy adott pillanatbeli állapot leírhatóságára vonatkozik, és nem két egymásutáni állapot összefüggéseire.

Majd jön a makróból mikróba dologgal meg a fraktálokkal, amik – mily meglepő – megint csak ideollózott valamik, nem kapcsolódnak sem a determinisztikussághoz, de még csak a holografikus világegyetemhez sem. A fraktálok egyébként az egyik kedvenc témám, szívesen mesélek az érdeklődőknek.

Végezetül megpróbállak rávezetni, miért lehetetlen az eleve elrendelés egy nem determinisztikus világegyetemben. Az eleve elrendelés azt jelenti, hogy a sorsod könyve eleve meg van írja, azaz az életutad
előre ki van jelölve. Ha egy adott pillanatban az életutad egy adott pontján vagy, akkor egyértelmű, hol leszel a következő pillanatban. Eddig remélem érthető. Na most az első számú probléma, hogy mivel
minden paramétert nem ismerhetsz, ezért nem is lehet egyértelműen meghatározni, hogy a képzeletbeli életút melyik pontján is vagy éppen. Másodszor, ha nem determinisztrikus a világ, akkor még ha tudnád is, hogy
melyik ponton vagy, abból nem következik egyértelműen, hogy melyik lesz a következő pont.
Magyarán determinisztikusság nélkül elfelejtheted az eleve elrendelést.

miles - 2020. 03. 16. 13:50

@walaki:

Én azt írtam, hogy az eleve elrendelés az a determinizmus “népi nyelve”. Egy és ugyan az.Egyenlő jelentéssel bírnak.

Szerintem, majd, ha ezt felfogtad, akkor kezdj el mindenki mást lehülyézni. És amikor megérted, hogy tényleg ezt mondtam, olvasd el, miket írtál rá válaszképpen. Megdöbbentő!

Bármit is tudnék még hozzáfűzni, felesleges lenne, mert a Vektor című paródiában már megtették:

“Monumentális gondolataim manifesztációi, melyek mondatok formájában realizálódnak, limitált mentális képességeid számára nem mind akceptábilisak. Dialógusunk kontinuitása így megszakad, nem jön létre az argumentumok szintézise.”

További szép napot kívánok neked.

walaki - 2020. 03. 16. 15:43

@miles: Kedves miles! Én senkit sem hülyéztem le, ráadásul Mazsola posztjára reagáltam, nem is a tiédre. Szerintem, majd ha ezt felfogtad, érdemes tovább beszélgetnünk, addig is szép napot!

Eltiron - 2020. 03. 18. 20:56

Hi! Rövid agymenés, mielőtt értékelnék:
1. Számomra egyértelmű, hogy a részleg nem Devs, hanem Deus, vagyis Isten – a latinban ugyebár v jellel írták az u hangot.
2. A determinizmus kontra szabad akarat eléggé visszatérő témája az SF-nek, főleg időutazós sztorikban bukkan elő. Ami ennek a történetnek a központi témája, arról leginkább Robert Siverberg írt a Sztochasztikus emberben (magyarul azt hiszem először Jövőlátó ember címen jelent meg). Egyébként a maga mókás/komolytalan módján a Doctor Who is foglalkozik párszor a kérdéssel.
3. Nem szeretek ilyen vitákba belefolyni, de kedves @walaki, tényleg, hm, hetet-havat összehordasz és az érvelésedben egyik mondatoddal ütöd a másikat – nem hozok konkrét példát, mert @miles rávilágított a nagyobb baklövéseidre. Peace ;)
És akkor maga a sorozat: Kizárólag azért kezdtem bele, mert a Deus Ex az elmúl évek talán legjobb SF-je, szóval érdekelt, hogy az alkotó mit tud kihozni egy soriból. Sajnos a túlzott művészieskedés – a végtelenségig elhúzott snittek, a mesterkélt kiber-gótikus látványvilág – elég sokat levon az élvezeti értékből, ez a 3 eddigi epizód bőven belefért volna kettőbe is. De az érdeklődésemet meghozta, szóval nézni fogom tovább, nálam mondjuk eddig olyan 6.5/10 a potenciál miatt.

noinipo - 2020. 03. 19. 11:21

vicces Devs-et nézni pont Picard után

walaki - 2020. 03. 20. 23:02

@Eltiron: én viszont arra kérlek, ha az érvelésemben tényleg valahol hiba van, kérlek világíts rá. Merthogy miles nemhogy nem tette, de ő még azt sem tudta, mire válaszoltam. (És kérlek ezt ne vedd kötöszködésnek, nem az, komolyan gondolom.)

A Devs vs. Deus érdekes meglátás! Tetszik!

Geza Kovacs - 2020. 03. 21. 18:44

Hát ez sajnos még mindig nem jó. A számítógépes szál igen furcsán zajlott most is, nem megy semerre, a maradék meg egy nyomasztó krimi. Mindezt az évad közepén.

walaki - 2020. 03. 22. 11:41

Hát bizony nem. És az a rengeteg áltudományos maszlag sem javított a helyzeten… Valaki igazán felhomályosíthatta volna a készítőt, hogy a determinizmus és a multiverzum nem ugyanaz, akkor nem került volna ekkora ordenáré baromság a sorozatba.

A nyomozós szál is tökre kifulladt, nyújtják, mint a rétestésztát. Oké, egy-két akciójelenettel megspékelték, de ez szvsz kevés.

Zoli - 2020. 03. 26. 22:52

1×5 remek rész volt sok kis aparóság állítja képet össze .A zenék hmm a hangok a vágás,játék kb minden klappolt.
Az itt kommentelő okoskodókon akik eymást narják a nagy tudásuk bizonyítása közben meg csak vinnoygok.Gyerekek :

Ez Scifi-Tudományos-FANTASZTIKUS sori…

Geza Kovacs - 2020. 03. 27. 00:10

Hát sajnos a rosszabbik verziót választották az én szempontomból: sci-fizés helyett LSD-tripre hajazó jelenetek, drámázás, zenélgetünk-zenélgetünk, közben meg nem derül ki semmi még az 5. részben sem. Mert én ugye nem vagyok kvantumfizikus, szóval az egyetemi rész meg a kísérlet jelenet nem mondott semmit tartalmilag, bevallom. Felvetették szőrmentén néhányszor ezt a szabad akarat/determináció dolgot, de mindig el is ütötték valami idióta fordulattal, pedig nyilván ezzel kapcsolatban akar valamit alkotni a sorozat.

karit - 2020. 03. 27. 19:16

1×5: a folyamatosan megtöbbszöröződő, százfelé elsétáló karakterekkel, és azok eltérő tetteivel szerintem a nem kvantumfizikusok számára is elég vizuálisan sikerült szemléltetni a sokvilág-értelmezés lényegét. A pillanatonként végtelen számban megszülető-elágazó új univerzumok, és a bennük lévő emberek a közös múltjuk ellenére csupán apró eltérést tartalmazó másolatai lennének a szülő világuknak, az azonos személyiségek mind külön individuumok, nyilván nem egyenértékűek a kiinduló világban lévő önmagukkal.

Teljesen átérezhető, miért rúgta ki Forest Lyndont: ő nem egy “máshonnan származó” másolatot akar Amayából, hanem az “eredeti” lányát akarja visszakapni, megmenteni őt a mi világunkban a baleset megelőzésével.
(A Fellegvárban – ottani SPOILER! –
John Smith megelégedett volna
a másik világból elrabolt “fiával” pótolni a sajátját.)

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogja ezt Forest három részben megoldani… mert muszáj lesz neki (miniszéria, meh), bármi legyen annak következménye. (Most, hogy láttuk, közvetve ő okozta a balesetet a telefonálással, elég lenne azt megelőznie? Vagy végső esetben marad a Looper megoldása?)

Lily melankolikus semmibe révedése továbbra is zavar kicsit a scifi “mellékszál” élvezetében, de bizonyára újra összefut a nyomozgatás és a determinált univerzum meghekkelése.

Vajon mit fog szólni mindehhez a ‘Teremtő’? Devs ex machina?
Vagy (nekem ez tetszene) Forest ex machina?

miles - 2020. 03. 28. 09:49

@zoli:

Egy jó tudományos-fantasztikus mű akkor élvezhető, ha van valami valóságos abban, amire építkezik.
Ezért tudott kiemelkedő lenni többek között Arthur C. Clarke, Frank Herbert és Isaac Asimov is.

Szeretném azt hinni, hogy tudjuk, hogy ez nem valóság. Nem tekintem próféciának sem a sci-fi-ben elhangzott jövőképeket, sem a technológiai fejlődési irányokat.

Egyszerűen jól esik a nyomozás, hogy próbálom megérteni, milyen alapokra gondoltak a szerzők és, hogy mit fognak kihozni belőle.

Az 5. részt szerintem két pillérre építették.

Egyfelől Lily kapott egy olyan háttér(IQ)-megerősítést, ami alapján merem feltételezni, hogy lesz még valami csavar a terveiben. Valami ami meglephet, amivel ki tudja játszani a céget és a nézőket is. Bízom ebben – nem, mert szimpatikus a karakter, hanem mert az izgalmas lenne.

A másik vonal pedig a technológia maga.
Azt gondolom, hogy az események többféle bemutatása nem a több dimenzió minimális eltéréseire utalt. Hanem a szuperpozícióra. Értem ez alatt, hogy az események megannyi módon alakulhatnának, de ezen eltérő dolgok “átlaga” az ami ténylegesen megvalósul.

Az eddigiek alapján kizárom a múlt megváltoztatásának lehetőségét illetve a szándékát is. Ebben nem szeretnék tévedni, mert csalódást keltene bennem.

karit - 2020. 03. 28. 12:19

@miles: nekem az jött le a részből, hogy Forest ‘csupán’ bizonyosságot, lelki megnyugvást akar, hogy valóban determinált a világ, mert akkor nem terheli személyes felelősség a családja halálában (ha nem telefonál, a felesége megállna a Stop táblánál), és abban bízik, hogy a fizikus Katie, mint az ő “ügyvédje” az univerzum (mint felperes) elleni lelki perében, megadhatja neki ezt a feloldozást.

Viszont Lyndon kirúgásának indoka, a szimulációban végül életre kelő(?) döglött patkány, meg egyáltalán a készítő miatt bízom benne, hogy ennél jóval nagyszabásúbb Forest terve; csalódnék, ha a finálé vége nem egy ipari méretű reveláció lenne a világunkról.

Lily biztos katalizálja majd az eseményeket, bár… neki már halottnak kéne lennie a gép jövő-extrapolációja szerint, azaz vagy az AI hibázik, vagy mégis van szabad akarat (vagy még nem telt volna le a két nap)?

miles - 2020. 03. 28. 16:15

@karit:
A patkány az szerintem az egész devs kezdete volt, tévedek? Az első “visszavetítésnek” gondolom, ahol még kevesebb paraméterrel dolgoztak, így csak azt szimulálta a rendszer, hogy fordul vissza a természetes folyamat.

emese - 2020. 03. 30. 03:41

Megnéztem a pilotot.
Hát…. a szabad akarat kérdésfeltevése még érdekes is lehetne, de.
De ez a hideg műizé világ, a lassú snittek, a zenei effektusok túltolása, nekem ez így túl műmájer, túl művészkedés. Ehhez jön a karakterek semmilyensége.
Ha a felvetett téma izgat, majd olvasok pl. Descartes-t (van-e az eldobott kőnek akarata?), de sorozatot még mindig azért nézek, hogy valahogyan szórakozzak. Ez meg nem szórakoztat. (A CCTV felvételtől meg a fejemet fogtam.)

walaki - 2020. 03. 31. 12:41

@Zoli: “Ez Scifi-Tudományos-FANTASZTIKUS sori…”
Tévedés, ez nem sci-fi, ez szimplán csak FANTASZTIKUS sori, megspékelve egy kis nyomozással.

@Geza Kovacs: “sci-fizés helyett LSD-tripre hajazó jelenetek, drámázás, zenélgetünk-zenélgetünk, közben meg nem derül ki semmi még az 5. részben sem”
Pontosan, egyetértünk! Ettől mondjuk még látványos és hangulatos, csak én se egy LSD-trippre számítottam.

@miles: “Egy jó tudományos-fantasztikus mű akkor élvezhető, ha van valami valóságos abban, amire építkezik.”
Rátapintottál a lényegre! Itt az alap is hadilábakon áll, és “építkezés” meg egyáltalán nincs. Teljesen egymás mellett fut a két szál, a quantumszámítógép és a történések, nem igazán kapcsolódnak össze.

@karit: “nekem az jött le a részből, hogy Forest ‘csupán’ bizonyosságot, lelki megnyugvást akar, hogy valóban determinált a világ, mert akkor nem terheli személyes felelősség a családja halálában”
Nekem is ez jött le! Ugyanakkor az egyszerre többhelyen lévő Katie példája meg azt mutatja, hogy nem determinisztikus a világ, így biztos, hogy nem találhat megnyugvást, ami miatt kicsit necces az egész felvetés.

@emese: “műmájer”
Azt hiszem megtaláltad a tökéletes jelzőt a sorozatra!

Desmond Wallace - 2020. 03. 31. 16:49

Megnéztem az eddigi részeket, és bejön a Devs.
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e végül valami értelme a történetnek, de eddig tetszik.

miles - 2020. 03. 31. 22:36

@walaki:

Eddig 4 alkalommal tetted világossá, hogy teljesen hülyének nézel. Már az első alkalommal is megértettem, nem kell sulykolnod.
Örülök is, hogy a Devs: a 3. rész után posthoz nem találtál vissza, mert kapnék a pofámra! (upszi)

Kicsit feljebb kifejtetted, hogy a “@miles”-el kezdődő hsz-ed nem nekem volt címezve. Úgyhogy most is kicsit félve reagálok. Cakk-und-pakk minden ide vonatkozó hozzászólásodra. Nem csak a nekem címzett/de mégsem nekem címzettekre:

Csalódtál a műfajban, a képi- hangbéli megvalósításban, a színészi játékokban, a történetben. Műmájérnek tartod a sorozatot.

Téged ezek a tényezők vonzanak egy sorozathoz, vagy ha nem, akkor ennyi negatívum mellett mi a fenéért nézed?

walaki - 2020. 04. 01. 19:23

@miles: Kedves miles! Te valamit nagyon benézel. Pont hogy egyetértettem veled legutóbb. Nem tudom, melyik posztra gondolsz, merthogy az “OFF TOPIC” sztringet tartalmazó, részletesen kifejtő posztomat nem kezdtem a neveddel.

És nem csalódtam a műfajban, nem tudom, ezt honnan vetted. Ez nem sci-fi, szóval nem is csalódhattam :-) Ha megkérhetlek, ne akard bemesélni magadnak, hogy én mit gondolok, mert nem vagy gondolatolvasó. Köszönöm.

A válasz az utolsó kérdésedre: akkor nézem, amikor nincs jobb. Meg szépen van fotózva, és nyomozós sorinak elmegy. De ezt is mondtam már.

winnie - 2020. 04. 01. 19:48

walaki: jobb azt mondani, hogy akarod nézni, mert jobb mindig van, csak keresni kell:)

miles - 2020. 04. 01. 21:58

walaki:

“A tudományos fantasztikum lényege, hogy felvet egy fikciót, majd azt tudományos alapossággal kivesézi, hogy milyen hatása lenne az egyénre vagy a társadalomra.”

Megtennéd, hogy mondasz példákat, melyek azok a sorozatok, filmek, amik megfelelnek az általad támasztott kritériumoknak, amiket te is sci-finek tartasz?

Felsorolnék pár oldalt azzal, hogy milyen műfaji besorolással illették a Devs sorozatot:

IMDB: Drama, Mystery, Sci-Fi
Roten Tomatoes: Science Fiction & Fantasy
HBO: Science Fiction & Fantasy
Port: sci-fi sorozat, drámasorozat
Hulu: Drama, Science Fiction, Thriller
Mafab: Dráma | Thriller | Sci-fi

Megértem, hogy van saját véleményed, de nem találtam senkit, aki egyetértene veled.

ps: Megtiszteltetés volt Kisfaludy Györgyöt idéző okfejtésedet olvasni az “OFF TOPIC stringet” tartalmazó hozzászólásodban.

walaki - 2020. 04. 02. 15:16

@winnie: szokás szerint megint igazad van :-) Azon sorozatok közül, amik per pillanat elérhetők számomra és még nem láttam, nincs éppen jobb :-) De egyébként látványos és hangulatos a sorozat, szóval nem állítanám, hogy nem érdemes nézni, csak annyit, hogy félrement a besorolása, és még véletlenül se ez alapján akarjuk megérteni a világot :-)

@miles: nem az én definícióm. Csupán elvégeztem két szemeszternyi sci-fit egyetemen társtud kreditért, onnan tudom. Ezen kívül személyesen ismerek nem egy kortárs magyar sci-fi irót és szerkesztőt, és elég sokat dumáltam velük egy-egy sör mellett.

A készítő Hulu rosszul állította be, a többi oldal meg csak átvette, nincs ebben semmi misztikum. A Csillagok Háborúja is sci-fiként szerepel az imdb-n, pedig arról még a készítője is váltig állítja, hogy nem az.

De természetesen szívesen eleget teszek a kérésednek, ezektől az íróktól bármelyik művet említhetném: Lem, Asimov, Clarke, Dick, Herbert, Borges, Crichton, Ceryh, Doctorow, Sznyegov, Sztrugackij testvérek, Wells, Verne, Orwell…

Filmek és sorozatok: La Voyage dans la Lune (a legeslegelső sci-fi film, 1902-ből), de tipikusabb példák: 2001 Űrodüsszeia, Androméda törzs, Nyolcadik utas a Halál, Replikák, Hold, Prospect, 1984, Harmadik típusú találkozások, Ready Player One, Poltergeist, Világok harca, Kamera által homályosan, Emlékmás, Szárnyas Fejvadász, Az időgép, Dark City, Westworld, Dark, Black Mirror, Love Death and Robots, Philip K. Dick Electric Dreams, Stranger Things stb. stb. stb. stb. stb.

Ezekben mind az a közös, hogy felvetnek egy elképzelhető, de nem létező dolgot, majd a történet arról szól, hogy ez miben hatna ki a főszereplőkre vagy a társadalomra.
A felvetés mindig fiktív dologról szól (léteznek űrlények, időutazás, emberszerű robotok, klónozott emberek, másik dimenzió, apokalipszis, stb. stb. stb.) a történetmesélés pedig nagyon sokféle lehet (horror, vígjáték, kaland, detektívsztori, noir, szerelmi történet, stb. stb. stb.) Nem is a mesélés módja az érdekes, hanem az, hogy a bemutatott történések mindig a felvetés következményeiről szólnak, az emberek arra adott reakcióiról (Ripley kálváriája nem jöhetett volna létre a xenomorph nélkül, és Sarah is pincérnő maradt volna, ha nem jön a T800).

Namost a Devs-ben ez teljesen hiányzik. Mint már említettem volt, ha történetesen bármi máson dolgoznának a Devs részlegen, akkor is pontosan ugyanez történt volna egy kódot lopni próbáló orosz kémmel, és a szerető barátnő is minden bizonnyal ugyanígy reagált volna a barátja halálának álhírére. A biztonsági főnök ugyanígy megfenyegetne bárkit, ha bármi más lenne az üzleti titok, amit védeni igyekszik. A főszereplők reakcióiban semmi, de semmi nincs, ami kifejezetten a quantuumszámtógéphez köthető lenne. Ha teszem azt kicserélnénk egy Frankeinstein-féle kislányfelélesztő gépre, akkor is pontosan ugyanígy történt volna minden, ugyanezt lépték volna a szereplők, semmi sem változna.

miles teg - 2020. 04. 02. 18:03

@walaki

Próbálok rávilágítani, hogy mi a gondom a válaszod bizonyos részeivel.

Azt írod, a Hulu tévesen lőtte be a műfajt, az imdb és társai pedig átvették. Egy mondattal később azt írod, hogy a SW készítője nem sci-finek szánta, de az imdb-re mégis az a tipus került.
Tehát az imdb egyik alkalommal átvette, másik alkalommal pedig újradefiniálta a filmes altipust?

Bevallom, nem ismerem a példának hozott valamennyi írót (azaz a lista felét), de a filmeket igen.
Ide beszúrom: a “Miles” nick az nálam Miles Tegből eredt (Teg bashar). Herbert Dűnéje számomra mint a biblia.

Nem akarok wall of textet, ezért csak az általad felhozott esetekre reagálnék:
Ripley és Sarah jellembeli, fizikai változása rengeteg esemény miatt alakulhatott volna ugyanígy. Életveszélyes helyzetre a túlélő ember így reagál. Sem a xenomorfok, sem az űrtechnológia, időutazás, androidok nem szükségesek ilyen történetek elmeséléséhez. Lásd pédául: Lányom nélkül soha, Kickboxer (igen, ide mererk írni egy Van Damme filmet is :P ), Jeanne d’Arc története is hasonló séma, sorolhatnám. Csak a körítés más.
A Solaris sem feltétlen kell, hogy távoli világ mellett játszódjon, mert a megismerhetetlen megismerésének lehetetlenségét több módon is lehet bemutatni.
Az állatfarm és a ’84 meg szerintem áll nagyon messze a sci-fi fogalmától.

És a poén az, hogy ezt te is leírtad, de a véleményed leszűkítetted a tárgyi sorozatra.

Hogy a Devsnél besorolásánál maradjunk, a levezetésedben az a hiba, hogy a történet teljes ismerete nélkül alkottál véleményt.

Ha a 2001-et megállítod az 5. percben, akkor azt sem fogod scifinek látni.
Ha a Düne első két részét olvastad, fogalmad nem lehet, merre bontakozik ki a fennmaradó 4 rész (arról nem is beszélve, hogy a fűszer helyett sok más indikátor alakíthatná ugyanezt a történetet) és így tovább.
Szerintem az van, hogy egy nagyon külső nézőpontból közelítenek a cselekményre. Bár tény, ezt a felélesztős dolgot is valószínűleg félreértettem.

Azt hiszem, kicsit túltolom már ezt a dolgot. Nem tudom miért zavar, hogy úgy érzem, mindenben megtalálod a magadnak megfelelő elképzeléshez a téged igazoló magyarázatot. Végül is, szíved joga.

A nagy bezártságban kezdek “kicsit” kommentár-függővé válni, de dolgozom ezen :)

walaki - 2020. 04. 02. 21:46

@miles: nem, a Star Wars egy konkrét példa arra, hogy a műfaj sokszor hibásan van feltüntetve a különböző portálokon. A sci-fit ráadásul egyébként is előszeretettel ráhuzzák mindenre, amit nem értenek.

Ellenben kérdezd meg bármelyik bölcsész profot, az utópia és az antiutópia izzig-vérig sci-fi, Mórus regénye, az 1984, vagy a Logan futása minden tekintetben tudományos fantasztikum.

Oké, még egyszer utoljára megpróbálom szépen, érthetően elmagyarázni, mert látom, még mindig nem esett le.

Nem Ripley és Sarah jellemfejlődésétől lesz sci-fi (jellemfejlődés a Rómeó és Júliában is van), hanem attól, hogy a fikcióra (xenomorph felbukkanása / T800 érkezése) adott reakcióikról szól a történet. Azaz a jellemfejlődést a fikció okozza.

Hogy értsd, a Dűneben az a sci-fi, hogy a fikció rész (a fűszer teszi lehetővé az űrutazást, de csak egy bolygón van, ami komplex intrikákat szül) kihatással van a főszereplőre, és a regény fő szála arról szól, milyen reakciókat vált ez ki Paulból és az őt körülvevő emberekből. Melange ritkasága nélkül nem lenne intrika, intrika nélkül nem lenne Bene Geserit, Bene Geserit nélkül nem lenne Paul, de az arrakisi tapasztalatok nélkül Paulból sem lenne Krisach Haderach, és így nem lenne Dűne könyv (vagy hát tök másról szólna).
Elég egyetlen dolgot, az alap fikciót, a fűszert kivenni és a történet összedől, mint a kártyavár, mert erre van felhúzva az egész. Ha a Devsből kihúzod a quantuumszámítógépet, és bármi mást raksz a helyére, a történet megmarad.

miles - 2020. 04. 02. 22:43

Ha a 6. rész után is így gondolod, akkor vannak bajok.

A lényegi rész felett elsiklottál:

Hogy a Devsnél besorolásánál maradjunk, a levezetésedben az a hiba, hogy a történet teljes ismerete nélkül alkottál véleményt.

Ma egy fórumon elhangzott, hogy az Elte és a Harvard értéktelen iskolák.
Tőled megtudtam, hogy a Star Wars az nem sci-fi.

Megértettem: szerinted az sci-fi, ami szerinted sci-fi. Kész-passz!
Hiszen 2 szemesztert is elvégeztél, meg író barátod is van.
/teg out

walaki - 2020. 04. 02. 23:19

Hát jó. Igazán nem mondhatja senki, hogy nem probáltam meg többször is, érthetően, kellően alátámasztva, példákkal megspékelve elmagyarázni, mi a lényege a sci-finek. És nem, ez a 6. rész után sem az, de kérlek ne kérdezd meg, hogy miért nem. Nem mindenki képes megérteni, ez sajnos már csak így van.

Utolsó tippként esetleg talán nézd meg “A tudományos fantasztikum története James Cameronnal” (https://www.imdb.com/title/tt8344332) című doku- és interjú sorozatot, hátha Cameronnak, Ridley Scottnak, Lucasnak, del Toronak és Spielbergnek elhiszed, amit nekem nem. Ha nekik se hiszed el, akkor bizony vannak bajok.

karit - 2020. 04. 03. 01:44

Szerintem nem gazdaságos azon pingpongozni, hogy mi scifi és mi nem az. Kinek mi. A wiki szerint (oké, tudom…) ez egy igen tág besorolás rengeteg altípussal, ahol pl. a Star Wars is klasszikus példája az űropera altìpusnak.

Nekem első blikkre minden scifi, ami a tudomány ma délutáni álláspontja alapján necces, de ez se szentírás.
Vajon a Nemo kapitány scifi volt Verne idejében? Na és ma? Időtlen a besorolás vagy nem?

Az Outlander (remélem, ez nem spoiler) a wiki alapján az
időutazásos scifi altípusba tartozik, pedig eszembe nem jutna scifiként tekinteni e minimális scifi kulisszát tartalmazó romantikus történelemleckére.

A Devs viszont _számomra_ kőkemény scifi, a felvetett kérdései alapján is, és a (még :) ) nem létező technika Forestre és csapatára gyakorolt hatása miatt is.

A 6. részben végre összeértek a szálak, és bár a ‘csehovi golyóstoll’ végül egyik lány nyakába sem állt bele amint vártam, de explicit elhangzott (a fele), hogy mire megy ki a játék. Van tippem, mi fog történni, de most már megtartom (és szurkolok, hogy a saját projektemet ne üsse agyon a Devs vége).

A legscifisebb momentum egyébként az volt, ahogy Forest és Lily exe frízbiztek az éjjeli utca közepén, miközben a Forest mögött parkoló Kenton képzeletben a műszerfalat verte ököllel. Nice.

walaki - 2020. 04. 03. 17:27

Oké, megkérdezem, nehogy éhen halljanak a trollok.

Mégis mi volt sci-fis abban, hogy frizbiztek, a biztonsági főnök meg kukkolt?

karit - 2020. 04. 03. 17:54

Jaj istenem, walaki, értsd már az iróniát, még ha nem is volt agyon kacsintós szmájlizva a mondat. Végül is, pont téged igazol, amennyiben ez volt a “legscifisebb” momentum, nem?
:IRÓNIA:

walaki - 2020. 04. 04. 06:03

“értsd már az iróniát, még ha nem is volt agyon kacsintós szmájlizva a mondat.”

Jó tanács, inkább kerüld az iróniát a neten, pláne szmájlik nélkül. Lehet értettem, lehet nem. Az írott szöveg – metakommunikáció (hanglejtés, gesztusok stb.) hiányában – egész egyszerűen nem képes közvetíteni a társított érzelmeket, a szarkazmus emoji-t meg még nem találták fel. Ne érts félre, nem kioktatni akarlak, csupán jó tanácsnak szántam.

Legtornasz - 2020. 04. 04. 19:49

@walaki:

“A tudományos fantasztikum lényege, hogy felvet egy fikciót, majd azt tudományos alapossággal kivesézi, hogy milyen hatása lenne az egyénre vagy a társadalomra.”

Szerintem nem pontos a definíció. A sci-fi a fantasytől alapvetően abban különbözik, hogy a megteremtett világ mássága valamilyen módon a tudományhoz kötődik, abban gyökeredzik. Legyen az egy űrkolonizációs történet (pl az Expanse, melynél még a hard scifi szabályait is sikerült úgy-ahogy betartani), vagy egy teljesen más példa: Ted Chiang Kilélegzés c. novellája, mely egy elképzelt világ egy lakójának önmegismeréséről szól, ahol a lények életét sűrített levegős palackok tartják fent.
Előbbinél a tudományos kötődés az űrkutatás, utóbbinál a világ alapjai és a vizsgálódás módja.
A “tudományos alaposságú” kifejtés pedig sajnos a legtöbb esetben hiányzik, és bár az előbbi 2 példára igaz lehet, a legtöbb sci-fit ne becsüljük ennyire túl…

**** SPOILER ****

De visszatérve a Devs-re, hadd fejtsem ki az általad megadott definíció szerint:

A Devs felveti, mi történne akkor, hogy ha a kvantumszámítás lehetővé tenne meghatározatlanul gyorsan, meghatározatlanul nagy számításokat, mire használná az ember, hogyan élne vissza vele, mi következne ebből, hogyan reagálna, milyen következtetéseket vonna le ebből a világ megismerhetőségére és az egyéni szabadságra vonatkozóan.

A Devs féltve őrzött titok, és e titok ellopásának következménye a gyilkosság, ami elindítja a történetet.

A sorozat ügyesen, de túl elnyújtottan homályosított, hogy utána nagyon szépen összerakja e05-ben, majd a kevésbé figyelmeseknek is szájába rágja e06-ban.

Ha a kvantumszámítás és az egyéni szabadság kérdésének összekapcsolása nem kielégítő sci-fi téma, nem tudom, mi lenne az.

Azon lehet vitatkozni, hogy a sorozat jó vagy nem jó, de az bizonyossággal állítható, hogy ez egy sci-fi.

miles - 2020. 04. 06. 00:17

@Legtornasz

Nekem bizony nagyon jó!
A hatodik részben a a dupla párbeszéd (kinn, benn) nagyon bejött.
A két “devsesnél” szinte semmi, a másik kettőn (Jamie-n persze erősebben) meg minden érzelem leolvasható arcról, mimikáról.
A szöveg nagyon rendben volt és engem meglepett Lily várható szerepe az események alakulásában.

walaki - 2020. 04. 06. 13:04

“Szerintem nem pontos a definíció. A sci-fi a fantasytől alapvetően abban különbözik, hogy a megteremtett világ mássága valamilyen módon a tudományhoz kötődik”

Igen, először én is így gondoltam, ami sorra nem került a sci-fi szemináriumon Burges Körkörös romok című antológiája. Abban a felvetés egy különös sorsjáték, egy végtelen könyvtár, minden részletre emlékező fiú, meg ilyesmik, nem igazán besorolható egyik sem, és mégis sci-fi.

“A Devs felveti, mi történne akkor, hogy ha a kvantumszámítás lehetővé tenne meghatározatlanul gyorsan, meghatározatlanul nagy számításokat, mire használná az ember, hogyan élne vissza vele, mi következne ebből, hogyan reagálna, milyen következtetéseket vonna le ebből a világ megismerhetőségére és az egyéni szabadságra vonatkozóan.”

Na épp ez a gond, a Devs nem erről szól! Az emberek nem arra reagálnak, hogy mit tud a számítógép. Pontosan ugyan ez lenne a reakció bármilyen más üzleti titok esetén.

walaki - 2020. 04. 06. 13:11

Mármint nem egészen besorolható egyik sem tudományos felvetésnek.

Vagy másik példa, Metal Hurlant Chronicles, abban is a legtöbb felvetés nem tudományos még csak véletlenül sem. Azonban mégis az emberek reakcióról szól, valósághűen (azaz a reakciók nem elrugaszkodottak, szociológiailag és pszhihológiailag tudományosan megalapozottak).

miles teg - 2020. 04. 06. 15:37

Hazudtam, azaz nem bírom megállni.

Az van walaki, hogy ajánlásodra megnéztem A tudományos fantasztikum története James Cameronnal 1. részét.
Rögtön az elején ott a Star Wars is, mint sci-fi.
A sorozatban meg sci-fi filmekről beszélnek, rendezők, filmesek, színészek.

Nem meghatározzák a műfajt, hanem kiragadnak filmes ötleteket, nehezen megvalósítható problémákat.
Ezekről mesélnek, széles közönségnek érthető módon és szinten.
Nem rossz a sorozat, de semmi köze a fentiekhez, mi több, az egész szembe megy a megrögzött állításoddal.
Nagyon mellé lőttél az ajánlásával. Nekem tetszik, végig is fogom nézni, de semmilyen állításodra nincs benne bizonyíték.

Burges Körkörös romokja meg fantasy antológia, társadalomtudományos alapokra feszítve.

Nem tudom, vagy nem figyeltél kellőképp a két szemeszteren, vagy mi volt a probléma.

Egy állítás helyességének bizonyítási kényszere mindig azon nyugszik, aki kijelenti azt. Az, hogy bizonyos jelenlévő személyek – vagy akár bárki más – nem tudnak megdönthetetlen ellenbizonyítékot vagy más módon cáfolatot szolgáltatni egy állításra, nem bizonyítja azt, hogy az adott állítás helytálló vagy tényszerűnek tekinthető. Valójában ez utóbbi csak akkor van így, ha te magad, a kijelentő viszont tudsz bizonyítékot szolgáltatni állításod megalapozottságára és helyességére, például azt alátámasztó tényadatok és/vagy a konklúziódhoz elvezető logikai érvláncolat révén.

Egy objektív eldönthető, ellenőrizhető állítás igazságát vagy hamisságát semmilyen mértékben sem befolyásolja az, hogy hányan értenek egyet vele vagy hányan vitatják azt. Egy állítás tökéletesen igaz lehet akkor is, ha az emberek többségének – nem feltétlenül megalapozott – véleménye szerint az nem igaz; és ugyanígy lehet valójában teljesen hamis is az állítás, akkor is ha a legtöbb ember véleménye szerint igaz, illetve annak kellene lennie.

Egy elismert tekintély véleménye önmagában nem bizonyíték egy állítás helyessége vagy helytelensége mellett, nem utolsó sorban azért, mert az elismert személy vagy szervezet is tévedhet: alakíthat ki álláspontot téves vagy hiányos adatok alapján illetve helytelen következtetések mentén.

És ismét visszatérve a Devs-re, idézlek:

“Az emberek nem arra reagálnak, hogy mit tud a számítógép. Pontosan ugyan ez lenne a reakció bármilyen más üzleti titok esetén.”

Ez hatalmas csúsztatás.

A történet egy része valójában a reakció bemutatása üzleti kémkedésre. Egy része, amin már túlhalad a történet. Nem ennek a problémának a kibogozása irányába halad a történet.

És a “mit tud a számítógép” annyiban érdekes, hogy egy elmélet bizonyításához szükséges a megléte.
Mintha az Alien filmben az űreszközök meghajtásának kifejtése nélkül értelmezhetetlen lenne a történet, mert ugye mi a fene módon jutottak el az űrben oda, ahol zajlanak az események.

Állításodat önkényesen, a cél érdekében összeválogatott vagy más módon túlságosan leszűkített mintahalmazzal próbáltad meg igazolni, amikből azonban a számodra nem kedvező vagy a következtetésednek potenciálisan ellentmondó elemeket, eseteket eleve kizártad, vagy legalábbis nem vetted figyelembe.

És ne aggódj, nem kioktatni akarlak…na jó, én nem fogok hazudni.
De.

ps: bocs a wall of textért, és köszönet az érvelési hibák oldalnak gondolataim precíz megfogalmazásáért.

karit - 2020. 04. 06. 16:55

Szerintem ez most már csupán ‘deakkoris’ játék a szavakkal. Nincs középút? :)

Miért szentségtörés lescifizni valamit, amire ráhúzható, hogy az, ha már egyszer a scifi egy tág, sok alműfajt magába foglaló gyűjtő a ___KÖZTUDATBAN___
– még ha az egyetemi tankönyvek per definitionem sokkal szigorúbban határozzák is meg?

Ráadásul a legtöbb filmet és sorozatot egyszerre több műfajba szokták besorolni, jó okkal. A Devs is, miként annó az Ex Machina (vajon az se scifi?), az IMDB-n (tudom, haha) “Drama, Mystery, Sci-Fi” címkéket kapott. Úgy gondolom, nem azért lett Sci-Fi _IS_, hogy kiszúrjanak a szaktekintélyekkel, hanem, mert ha csupán “nyomozós”-nak jelölnék meg, a mainstream közönségből sokkal többen éreznék magukat megtévesztve, mint így.

“pontosan ugyan ez lenne a reakció bármilyen más üzleti titok esetén.”

Lehet, de a Devs mégsem bármilyen más üzleti titokról szól, hanem (eddig!) egy kvantumszámítógép alapú AI által megjósolt jövőről, a determinált valóság vs. sokvilág értelmezésről folyó filozofikus vitáról, és a műszaki tudással (vissza)élő gittegyletről, na meg az előrevetített baljós előjelekről, amik talán az egész univerzumra kihatnak. Azért ez eléggé túlmutat azon a reakción, ami egy ellopott éves jelentés miatt történne.

Egyébként az Egy új reményben is pontosan ugyanez lenne a reakció, ha kisbolygókat csúzlival bolygókra lövő kosztümös űrtésztaszörny lenne a főellenség, és hiába szeretne mást az írója, ha a legtöbb helyen scifi /űroperának kategorizálják (pedig nem is énekelnek benne).

(:PEACE:)

Geza Kovacs - 2020. 04. 10. 01:41

Ez egy max. 4 részben elmondható minisorozat, de ha tisztességesek volnának egy (bő) két órás filmben csinálták volna meg. A története nagyon érdekes, de az rohadtul bosszant, hogy eddig a 7 részből kb. 1 részbe összepakolhatom, ami érdekelt, pedig ez az időmegfigyelés tudományos köntösben tényleg tetszik. De az öncélű művészies drámázás e mellett kifejezetten idegesít. Remélem, az utolsó rész hoz valami olyat, amitől az egész maradandó emlék marad, mert eddig ez nagyon sovány az alapkoncepcióhoz képest.

Ja, ha valakit érdekelne, és nem nyomozta ki még: a vers Philip Larkin Aubade című költeménye. Magyarul is fent van a neten, nagyon jó kis vers.

miles - 2020. 04. 10. 12:20

@Geza Kovacs

Köszi a vers-betétet, eddig ezt nem kerestem. De jó volt olvasni. Ez valahogy a feliratokból kimaradt minden nyelven, amihez hozzáfértem.

tiborur1984 - 2020. 04. 10. 23:21

6. rész után.
Van egy teóriám, ugye alapjában véve ez egy scifi-kém-krimi-thriller. Szerintem Lilly kínai kém, a kínaiaknak is van valami hasonló gépe mint a Devs, mi van ha valahogy meghekkelték a Devs-t, és ők irányítják, hogy mit láthat Forest meg a csaja a jövőből? Azon a ponton nem látnak túl, ahol majd Lilly felfedi magát, Lilly egyébként is sokszor furán viselkedett mintha előre tudná, hogy mi lesz. Fura hirtelen szakítás a múltban a barátjával, utolsó jutalomszex. Az ismerkedés Sergejjel is gyanús így utólag…na nemtudom lehet csak a paranoiám, de Kenton is megmondta, hogy ez Kína évszázada…Szerintetek?

karit - 2020. 04. 11. 00:40

“Kenton is megmondta, hogy ez Kína évszázada”

Szerintem igaza van.

walaki - 2020. 04. 11. 03:03

Megvan, végre rájöttem, mi zavar ebben a rendezőben. Az eddigi munkásságát átgondolva rájöttem, egyetlen önálló gondolata sincs. Ez az ember nem alkot, csupán haknizik.

Főhősünk eljut valahova, ahová csak kevesen. Itt beleszeret egy öntudatra ébredt robotlányba, aki átveri hősünket, saját alkotói ellen fordul, majd otthonát felégetve elvegyül a mit sem sejtő emberek között. Nem, a lányt nem Doloresnek hívják, ez az Ex Machina sztorija.

Az Annihilation annyira egyértelmű nyúlás, hogy azt kár is taglalni, nyugodt szívvel hívhatnánk akár Stalker remake-nek.

És akkor itt van ez a Devs. Jól láthatóan nem tud mit kezdeni a formátummal, mert nincs saját ötlete, képtelen megtölteni közel 8 órát. Össze-vissza lopkodott elemeket hajigál egymásra, úgy mint: lángoló öngyilkos, ökobarát IT cég, orosz kémek, önjelölt magánnyomozó, hacker haver, Shakespeare idézetek, pszihopata gyilkos, quantuumszámítógép stb. A darabkák között azonban teljes mértékben hiányzik a kohézió, és hiába önti az egészet nyakon egy nagy adag áltumodányos maszlaggal – mondván a paraszt nézőnek úgyse tűnik majd fel -, az sem képes összetartani és kitölteni a hiátust.

Szóval az az igazság, hogy rendezőnk nem azért csinál filmeket meg sorozatot, mert valamit el szeretne mesélni nekünk nézőknek, hanem csupán azért, hogy legyen kifogása elkérni a pénzünk. Ez ezen a sorozaton nagyon kiütközik szvsz.

winnie - 2020. 04. 11. 09:52

walaki: szerintem olvass el pár korai interjút vele, és rájössz, hogy mennyire mellényúlsz, nagyon sok mindent megtudhatsz a gondolkodásáról. plusz ő nem rendező, hanem író, aki nemrég rendezni is kezdett, hogy nagyobb kontrollja legyen a szkriptjei fölött.

(ez a nincs önálló gondolat nyilván szándékos túlzás, de ettől még lecsapom, hogy az önálló gondolat nem azt jelenti, hogy mondjuk egy film alaphelyzete hasonlít valamihez, hanem pont abban, hogy miben más a szituáció kijátszása. az önálló gondolat sosem makroszinten értendő, nem ott kell keresni, hanem mondjuk egy film random jelenetének egy snittjében, vagy egy random dialógban. ergó egy film tömve van/lehet ilyesmivel mikroszinten. plusz ott a mondanivaló. hatalmas hibát követ el, aki a gondolatokat, az író énjét technikai információkban keresi (ld. tartalomleírás)).

aki bizonyosságot akar ennek kapcsán, annak elég elővennie valamelyik aktuális kedvencét, amire nyilván ugyanezt a “kritikát” rá lehet húzni, és rájön, hogy a megítélés nem ilyesmin múlik, hanem sokkal kisebb részleteken. random példa, ugye jelenleg a killing eve az egyik legjobb sorozat, ami annak ellenére tömény zsenialitás, hogy az alaphelyzetben semmi újszerű nincs, konkrétan egy semmi extra könyv adaptációja, és mégis!

winnie - 2020. 04. 11. 09:53

egyébként nyilván amellett, hogy a korai interjúk tényleg hihetetlen tanulságosak, a devs kapcsán is érdekes lehet elolvasni azt, hogy mit mond róla a kêszítő, mert lehet, hogy bizonyos dolgokat helyrerak azok közül, amit sokan gondolni vélnek a sorozatról.

winnie - 2020. 04. 11. 10:16

mármint mindezt csak az önálló gondolatok kapcsán írtam. úgy értem, ha gondok vannak, akkor nem ezen a téren kell szerintem keresgélni, ês főleg nem a friss darabok kapcsán egy 20 éves munkásságnál, hiszen annak korai darabjai is pont az ellenkezőjéről tanúskodnak, de pl. a dredd, amit ugye nemhivatalosan dettó ő rendezett, az egyik legjobb példa arra, hogy mennyire nem az önálló gondolatokkal függ össze az összhatàs.

karit - 2020. 04. 11. 11:55

“Az eddigi munkásságát átgondolva rájöttem, egyetlen önálló gondolata sincs.”
“Főhősünk eljut valahova, ahová csak kevesen. Itt beleszeret egy öntudatra ébredt robotlányba, aki átveri hősünket, saját alkotói ellen fordul, majd otthonát felégetve elvegyül a mit sem sejtő emberek között. Nem, a lányt nem Doloresnek hívják, ez az Ex Machina sztorija.”

Ex Machina: 2014
“Dolores”: 2016
So?

(Persze a Devs gépével gyerekjáték lehetett lenyúlni Nolanék sztoriját.
Viccelek, Garland nyilván látta/olvasta Crichtont. Ahogy Nolan is. Ettől még írhattak egy-egy saját nézőpontú robotos sztorit, nem?)

“hiába önti az egészet nyakon egy nagy adag áltumodányos maszlaggal – mondván a paraszt nézőnek úgyse tűnik majd fel”

Szerintem fordítva történhetett: volt egy remek kvantumfilozófiai ötlete, ami rajta kívül kábé még három kockát érdekelt volna, ezért belerakta egy “scifi-kém-krimi-thriller”-be, hátha 23 másik nézőt is át tud verni. Úgy tűnik, bejött a terve, 4563-an legalábbis 7,9-re pontozták az egyik népszerű trash oldalon.

De oké, ha a Devsben felvetett áltudományos helyzet is csupán elcsépelt, innen-onnan nyúlt maszlag, légyszi ajánlj pár hasonló témájú eredetit megnézésre, mert engem viszont nagyon érdekel a téma.

miles - 2020. 04. 11. 13:05

walaki:
“Megvan, végre rájöttem, mi zavar ebben a rendezőben.”

miles: Semmi, csak megsértődtél.
Nyilván semmi, hiszen minden munkáját lekövetted.
Még a folyamatban levő vetítéseket is nézed.

walaki:
“”miles, te csak ne beszélj erről, te magad is produkáltál itt több oltári baromságot. Vegyük például amit egy hozzászólásodban a Stephen King filmadaptációkról mondtál, amíg winnie le nem oltott miatta, addig nem korrigáltad azt a hülyeséget”

miles: teljesen igazad van, walaki. Lássuk, esetedben ugyanez hogy fog folytatódni.

walaki – 2020. 04. ??. ??:??

Maszat - 2020. 04. 11. 20:45

http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13748

Ez egy cikk a Filmvilágban két évvel ezelőttről. Esetleg segíthet megérteni az író-rendező dolgait.

kietle - 2020. 04. 12. 13:09

Nekem az elején ezek a 45 perces részek nagyon zavartak, legyen fél óra vagy egy, de ne 45. De lassan elfogadtam, mint a lassú cselekményt is, szerencsére nem mindegyik sorozat ilyen. De nem baj, ha van egy két ilyen is. És sokat ad azért a játékhoz, például az előző részben is szépen fel volt építve az idilli állapot, hogy aztán váratlanul érjen a következő. Az eredeti Carrie film jut erről eszembe, amikor miután piszkálták a lányt a tesi órán végre tusolhat egyet, idillikus állapotban, aztán megint hirtelen folyik a vér.

kietle - 2020. 04. 12. 13:12

És itt jól látszik, hogy ha egybe jött volna ki az évad, kevesebb szó esne róla.

walaki - 2020. 04. 12. 23:59

@winnie: nem győztél meg, nekem továbbra is az a véleményem, nem azért ír/rendez, mert el akarna valamit mesélni. Ha a készítőnek magyaráznia kell, mit akart mondani, az már régesrég rossz szvsz. (az jelenti ugyanis, hogy nem tud a filmjeivel mesélni, ami pedig a lényeg lenne). A hakni utóíz még mindig érződik nálam, mind a korai, mind a mostani alkotásain. Az, hogy egyben iró és rendező, nem javít ezen, sőt, inkább csak ront, mivel még csak másra sem tudja fogni a hiányosságokat.

@karit: csak azért írtam Dolorest, mert az a sorozat most fut ezzel egy időben. A Westworld maga sokkal, de sokkal régebbi (1970 valamennyi). Egyébként érdemes párhuzamba állítani a két sorozatot, mert elég hasonló dolgokon pörögnek: szabad akarat, mindent átlátó és előre megmondó gép stb. Érdemes elgondolkodni azon, a WW mennyire jobban tálalja ugyanezeket, mennyivel érdekesebb és következetesebb ilyen szempontból, mint a Devs.

@miles: már meg ne sértődj kérlek, de szerintem gyógyszert kéne szedned.

@kietle: valószínűleg ígazad van. Így részekben minden egyes epizód egy újabb kis csalódás. Egyben darálva valószínűleg már kaszáltam volna, és nem reménykednék hétről-hétre, hogy na talán most majd hátha.

miles - 2020. 04. 13. 19:34

@ ¬walaki

Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

Belátom igazad, véleményem rothadt pipacs.
A rendező egy pancser, kókler, egy ripacs.
A történetet már sokszor elmesélték
nála hozzáértőbb mesterek.
Vad hévvel, mitől a tölgyfa megremeg!
Emez emberroncs tudását már sokan joggal ekézték.

Ez az lény nem művész, pénzt akar keresni.
Utána naphosszat keserű lőrét vedelni!
Megragad egy közkedvelt, lanyha témát
és közérthetően tálalja a gyenge sémát.

Nem is sci-fi, témátlan, henye sorozat.
Mindenben igazad van, melled büszkén dagad!
Meg sem nézem a befejező részt,
kár volt ráfecsérelni ennyi időt s pénzt!
Örültem, hogy nyelveddel
nagyon ritkán fékezel.
Nincs ember kinek ne lenne öröm,
hogy szimplán létezel.

Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

(tényleg bocs Cyrano, hogy belekontárkodtam).

Divide - 2020. 04. 16. 10:57

Ez a sorozat egy szappanbuborék: a csillogó felszín alatt a nagy büdös semmit találod. Aki látta a Mátrixot, a San Juniperot (Black Mirror)és a Twin Peaks-t, haha, az semmi újat nem fog kapni tőle.
Másfél órásra vágva még esetleg lehetett volna belőle egy közepesen feledhető film, de ebben a formában legfeljebb befüvezve lehet “értelme” megnézni (állítólag).
Písz.

Kesztölci - 2020. 04. 16. 11:41

én azzal egyetértek, hogy valaki nem fog meglátni benne semmit, de az sem hazudik, aki látja, hogy mennyi minden van benne. ehhez tényleg elég csak elolvasni pár pro véleményt, vagy meghallgatni valakinek a gondolatait. de még egyszer, azzal egyetértek, hogy bőven lesznek, akik nem találják meg benne a tartalmat. ez tényleg nem annyira könnyen dekódolható.

Divide - 2020. 04. 16. 16:26

Nem biztos ám, hogy valaki azért talál üresnek valamit, mert túl hülye, hogy felfogja ezeket a “határtalan mélységeket”, az is lehet, hogy sokkal többet tud a témáról annál, hogy vásári szemfényvesztéssel el lehessen adni neki értékesként a gagyit.
De egy újszülöttnek minden vicc új. ;)

winnie - 2020. 04. 16. 18:39

Én még nem kezdtem el, szóval nyilatkozni nem tudok, de ott már rég probléma van, amikor valaki fölényesen mindentudónak hiszi magát. Annak, ha valaki valamit nem lát meg, éppen az a lényege, hogy nem tudja, hogy mitnem lát meg (arról nem is beszélve, hogy ha valami nem új, akkor is lehet zseniális), szóval nem tudja azt mondani legyintve, hogy neki ez nem új.

Sőt, ugye pontosan az ilyen kommentekből jön le az, hogy ki hogy áll ahhoz, ami mondjuk nem jön be neki. Kíváncsisággal és érdeklődéssel, hogy mások mit látnak benne, vagy épp ellenkezőleg, offenzíven, azaz, ha valaki felveti, hogy nem biztos, hogy mindentudó, akkor úgy válaszol, hogy elkezdi a portékát ócsárolni ld. idézőjelezés vagy vásárizás.

Az meg, hogy azt hiszed, hogy értelmi szinten múlik valaminek a felfogása, az nagyon furcsa, hiszen renngeteg minden lehet az akadálya ennek, nem hiszem, hogy ilyesmitől meg kéne ijedni, attól senki sem kevesebb, ha valami nem jön át neki valamiből, és attól sem, ha valaki nagyra képes értékelni olyasmit, amit X vagy Y lenéz. A megoldás úgyis mindig abban van, hogy ki nézi az adott terméket, és a jelek szerint mindketten nézitek:)

winnie - 2020. 04. 16. 18:41

(Viszont most, hogy rákerestem, azért elég gazdag az “irodalma” a sorozatnak, magyarul és angolul is, profik és újszülöttek tollából, így aki gyarapodni akar, és komolyan érdekli őt a “másik oldal”, az tud tenni annak érdekében, hogy lássa, hogy más mit lát. Mert egyáltalán nem biztos, hogy azt, amit ő nem értékel.)

winnie - 2020. 04. 16. 18:49

(Párhuzamot húzva, egy Deus ex vagy Annihilation kapcsán is vannak lufizós meglátások, mint ahogy nagyívű, tömjénező értékelések olyanoktól, akiknek lehet adni a véleményére. Ez nem az a műfaj, ahol van Egy Igazság. Tudom, hogy ez triviális, de pont a blogon is lehetett ilyesmit olvasni vagy itt, vagy másik posztnál.)

Kezdek egyre kíváncsibb lenni, remélem a bejövős oldalon leszek, bár van egy olyan érzésem, hogy még idő lesz, amíg elkezdem, pedig tényleg nagyon érdekelt már premier előtt is.

walaki - 2020. 04. 16. 21:21

Egyre több embertől hallom (és magam is hajlok efelé), hogy egy másfél órás filmben sokkal több értelme lett volna ennek a sztorinak.

Nincs alapvetően semmi baj azzal, ha nem tetszik valami mindenkinek, hiszen nem vagyunk egyformák (“Mi mind egyénisegek vagyunk!” :-) ). Ennél a sorozatnál azonban osztom Divide véleményét, nekem is vásári szemfényvesztés érzésem van tőle, és nem szubjektív, hanem objektív okokból kifolyólag.

Kiváncsian várom winnie mit szól majd hozzá, ha megnézte. Bár ritkán jön be nekünk ugyanaz, mindig érdekesen és a gondolatait kellően alátámasztva ír a sorozatokról, ezért akár egyezik, akár nem, nagyon tisztelem a véleményét!

miles - 2020. 04. 16. 22:14

@Divide: egy szappanbuborék nem attól szép annak, aki kedveli nézni, hogy mi van benne.
A buborékban bizony ugyanúgy van valami, mint mindenhol máshol, de most, hogy befejeztem a sorozatot inkább maradnék még a következő állapotban.
Mindenféle tudatmódosító szer nélkül :P

Az tetszett ebben a 8 hétben, hogy kicsit kiragadott a valóságból. Pár órára nem az volt a lényeg, hogy 2+2=4.
Teljesen mindegy mit gondolok a lezárásról, mondhatom, hogy maga az út volt a lényeg, nem a cél. És most jól érzem magam.

A szavak legtöbbször teljesen haszontalanok, ha érzelmi ügyekről van szó.

-Frank Herbert

szabot85 - 2020. 04. 16. 22:31

Az első 7 részt egybe nyomtam le és repesve vártam a végét. Nem mentem a mennybe, de valahogy be kellett fejezni. Az számomra tiszta, volt hogy nem egy populáris sori lesz, már az első két rész után is. A problémák amiket körbe kérdez egyrészt közhelyesnek tűnnek, másrészt épp ezért örök témák. Ami ma az AI és a technológia körül zajlik arról szinte minden elhangzik benne, ettől bazi korszerű.A politika, a generációk különbözőségei, a fizika és filozófia kérdéseinek ilyen elegye eleve zseniális és bazi sok rétegű. Hogy Garbarek és az Officium a keret muzsika az hab a tortán. Szerintem nem válaszokat akar adni hanem kérdéseket tesz fel, úgy hogy minden kérdést illetve probléma kört próbál valamennyire bemutatni, körbe járni a forrásukat. Ehhez biztosan nem lett volna elég másfél óra. A hétvégén lehet, hogy újra nézem az egészet, mert rengeteg inspiráló gondolatmenet van benne amin érdemes többször végig, menni, jobban felfedezni. Kenton pedig egyszerűen a csúcs.😀

szabot85 - 2020. 04. 16. 22:46

És végre a szerzőnek sikerült teljessé tenni a mondatot;
Deus Ex machina…😄

Geza Kovacs - 2020. 04. 17. 00:26

Hát emberek, ez gyenge volt. Az utolsó rész ugyanaz kicsiben, ami az egész sorozat: felível, a közepére érdekes, aztán a nagy törésnél nem nagyon tudják lereagálni, és elrontják a dramaturgiát (számomra teljesen), majd jön a Mátrix-koppincs, semmi újat nem hordozó végső rész. Megtűzdelve rengeteg feleslegesen hosszú vágatlan marhaság jelenettel mindenféle tájképről. Nagy csalódás volt.

walaki - 2020. 04. 17. 01:20

Azokat kérdezném, akik szerint ez nem egy logikátlan katyvasz, mert kíváncsi vagyok, hogy magyarázzák a következőket:

SPOILER
– ha létezik a szabad akarat, és megváltoztathatjuk a sorsot (a sorozat utolsó része szerint igen), akkor hogy lehetne már predesztináció és determinizmus, amire az egész plot épült?
– hogy lehet, hogy senki, de senki még csak meg sem kísérelte tesztelni a szabad akaratot a fejlesztők közül?
– ha a gép előrelátó képességét a szabad akarat döntötte dugába, akkor hogy lehetséges, hogy a döntés pillanata után még volt “film”? Hogyhogy nem a pisztoly eldobása szakította félbe? Miért csak perccel később ért véget az “előrejezés”?
– hogy lehet élvezni azt, hogy abban reménykedsz, nem következik be egy emberi hiba általi, rendszerújraindítást igénylő kékhalál, vagy egy jó kis áramszünet? Vagy hogy szimplán leszavazza a legprofitgyilkosabb projektet a vezetés?
– hogy lehetne már paradicsomi idill az, ha tudod, hogy a való világból semmi sem jut el hozzád, és hogy bármit is csinálsz, akárhogy is erőlködsz, annak az igazi, való világra semmilyen kihatása nem lesz? Ez nekem sokkal inkább sziszifuszi pokolnak hangzik…

szabot85 - 2020. 04. 17. 13:29

kedves walaki !
.. a lényeg pont az, hogy a mai napig eldöntetlen a kérdés, illetve a kérdések .. ez egy filmsorozat amit szórakoztatásra készítettek, és közben olyan gondolatokat, problémákat próbál felvillantani amik mélyen foglalkoztatják a szerzőt. És esetleg a nézőket is. Elég sok sorozat foglalkozik a mesterséges intelligencia és a technológia potenciális erejével, csak néhány : Person of interest, Westworld (Jonathan Nolanés J.J. Abrhams gyermekei), Mr. Robot, Humans, Altered Carbons, és a többi. Mindegyik más más oldalról, a maga logikája szerint közelít rá a számára fontos, vagy kiemelendő probléma halmazokra .. A Devs is ezt teszi, így. Logikai kérdések felvetése és megválaszolási lehetőségük pont a determinizmus igaza felé dönti el a dolgokat. “Véletlen az ami nem tömöríthető” vagyis ami nem redukálható egyszerűbb struktúrára, ilyenre nem sok példát találni, az ember például redukálható a DNS-ére. A Devs annyiban más a fentebb említett sorikhoz képest, hogy bevezeti a Quantum gép és Quantum AI lehetőségét, szemben a bináris, Von Neumann architecturájú gépekkel. A kvantummechanika felé tapogatozás fontos, a soriban említett különböző modell értelmezések igazsága még mind eldöntetlenek a koppenhágaitól, Penrose-on át, a Katie által preferáltig. Hogy logikátlan katyvasz-e a Devs ? Valószínűleg az, mint minden művészeti alkotás. Nem magyarázat, csak kérdésfelvetés, probléma felmutatás és a többi. Hogy szórakoztató-e ? E talán fontosabb kérdés. Szerintem igen, de innentől meg jön az ízlések és pofonok kérdés. A magam részéről még csak annyit, hogy nagyjából múlt nyár óta kezdtem belevetni magam az AI, Machine Learning, Deep Learning cuccok feltérképezése, megértése, esetleges megtanulása, használata felé. Ezt a változást két film hozta, ami csendben ugyan de a jelen MI technológiájának erejét mutatta be: az egyik a Brexit (The Uncivil War) volt, a másik The Great Hack doku. Ennyit tudnak tenni a filmek, sorik .. kicsi pluszt adnak az élethez :) A Devs is csak ezt teszi ..

walaki - 2020. 04. 17. 15:15

@szabot85: ha eldöntetlen kérdés alatt azt érted, hogy determinisztikus-e a világ, akkor a helyzet az, hogy a Heisenberg-féle határozatlansági reláció értelmében nagyon is eldöntött, hogy nem az. Ez több, mint spekuláció, empirikusan, kísérletek által igazolt tény.

Ha ezek a témák valóban mélyen érdekelték volna a szerzőt, akkor legalább az alapfogalmakkal tisztában lenne. De sajnos nincs. Keveri a dolgokat, és még csak annyi fáradtságot sem vett, hogy utánna járjon, mennyi quantuumbit szükséges egy szimulációhoz. Ez nekem nem “mélyen érdekli” kategória. Én valóban csak felületesen foglalkoztam a témával, de mégis pár nap olvasással sokkal mélyebb ismeretekre tettem szert, mint a készítő. Azért ez elég gáz.

Míg az általad említett művekben valóban megvan a logika, az ok-okozati összefüggés a helyén van, addig sajnos ebben a sorozatban ennek nyomát sem látni. Például, miért mondja az öreg fószer, hogy eleve elrendelt a haláluk, közvetlenül azután, hogy Lily bebizonyította, létezik szabad akarat és megváltoztatható az előrejelzés? Ennek így nincs értelme.

Azzal nem tudok egyet érteni, hogy minden művészeti alkotás logikai katyvasz lenne. Példának okáért a 2001 Űrodüsszeiában nincs semmi katyvasz, és a Nolan féle Westworldben is csak apróbb bakik vannak, a fő szál rendben van. Vagy említhetném az Expanse-t is, ahol logikailag szintén minden rendben van. Szóval lehetséges jól elkészíteni egy művet, akár film, akár sorozatról legyen szó.

Én már gyerek korom óta nagy sci-fi fan vagyok, de MI-vel igazán kb. 20 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni az egyetemen (főként neurális hálót oktattak akkoriban, meg minmaxker-t). Ebben a sorozatban egyébként még csak említés szintjén sincs MI (a magyarázat szerint a quantuumszámítást használják a modellezésére).

wice - 2020. 04. 17. 17:06

Szerintem is kiábrándító volt a vége, bár már menet közben is sokszor fogtam a fejem, olyan hajmeresztően értelmetlen döntéseket hoztak a szereplők sokszor, és olyan sokszor tett ugyanaz a szereplő (főleg a főcsávó meg a főcsaj) egymással logikailag szöges ellentétben álló kijelentéseket, gyakran ugyanazon a jeleneten belül.

Pedig lehetett volna ebből valami érdekes is, ha Alex Garland kicsit rendet rak a fejében, mielőtt összeüti a forgatókönyvet. Pl. döntsd már el, hogy akkor determinizmus van vagy sokvilág, és ha a sokvilág mellett döntesz, akkor ne viselkedjen minden szereplő mégis úgy, mintha determinizmus lenne. Meg mondjuk arra is lehetett volna figyelni, hogy attól, hogy a jövő nem determinisztikus, a múlt még lehet az (gondolok itt a Jézusos dologra).

A legfájdalmasabb az a jelenet volt, amikor beállítják a gépet, hogy nézzen a jövőbe 5 másodpercre előre, és mindenki szolgaian ismételgeti, amit a kijelzőn lát és hall, erős második meg az, amikor az utolsó részben elcsodálkoznak, hogy a csaj képes volt mást tenni, mint amit a gép mutatott neki, hogy tenni fog. Hát könyörgöm, a világ legszolgaibb lelkű embere is reflexből kipróbálná, hogy mi lesz, ha mást csinál, mint amit a gép jósol.

Amit érdekesebb lett volna látni, ha már a determinizmus és a szabad akarat ellentmondása a téma, hogy mondjuk csinálnak egy gépet, amivel a jövőbe lehet látni, de nem tudják irányítani, hogy milyen időpontba látnak, mert a gép látszólag véletlenszerűen választ, és ezekből az elcsípett jelenetekből összeraknak egy logikusnak tűnő narratívát, amiből egy olyan jövőkép bontakozik ki, amit mindenáron el akarnak kerülni. Aztán a végére kiderül, hogy rosszul rakták össze a sorrendet, és pont azért következnek be az előre látott dolgok, mert mindent megtettek, hogy ne következzenek be. Persze egy ilyet elég nehéz lenne megírni, talán Greg Egan az egyetlen sci-fi-író, akit ilyesmivel megbíznék.

szabot85 - 2020. 04. 17. 17:09

kedves walaki !
Úgy gondolom kicsit máshogy láttunk dolgokat, de azt hiszem ez nem baj.

A Heisenbergi határozatlansági reláció szerintem nem a világ undeterminisztikus voltát bizonyítja, csupán annyit, hogy statisztikus eszközökkel tudunk csak bizonyos eseményekhez közelíteni, tehát nem pontokat, hanem halmazokat vagyunk képesek leírni, meghatározni.

Maga a kvantumszámítás, kvantumszámítógép, mint technológia azért még elég gyerek cipőben jár, asszem. Egy szórakoztató sorozatban megértetni a nagyérdeművel, hogy ez min alapszik és miben más mint a jó öreg 0 és 1 biteken alapuló rendszerek, nem tudom, mennyire kivitelezhető ?? még egy ismeretterjesztő filmben sem könnyű.

Nem tudom, hogy tényleg bizonyítva lett-e hogy van szabad akarat .. bár a dramaturgia erről próbál győzködni, de hát miért kellene hinni neki ? :)

Ha már 2001 Űrodusszeia .. mikor 12 évesen 1979-ben a Corvin Moziban először láttam, hidd el, számomra teljes katyvasz volt :) .. később tudtam meg, hogy maga a film C.Clarke Az őrszem című novellájából készült és csak a film után írta meg a regényt. Persze ddigra már sok minden összeállt. És HAL 9000 számára, aki ugye AI, nem volt egyszerű a logikai csapda megoldása amibe került ..

Nyilván egy ok és okozat szintű felvetés amolyan Laplace démoni teremtmény létrejöttét szüli, mint itt a soriban is. Az elméleti fizika nem ragaszkodik az ok okozathoz, inkább csak az időre és az entrópiára mutogat, de nincs meggyőződve …

A sorozat alapvetően az AI kérdés körül forog. Szergei által prezentált bemutató egy vagy több nagyjából létező alkalmazásból merít. Maguk a prediktív rendszerek a ma húzóágazatai a számítás technikában. Végig erről szól a történet főszála. Valószínűleg nem sok Machine Learning alkalmazás készült még Qbites gépre, de előbb utóbb eljön annak is az ideje. Márcsak Lyndon és Katie is külön, külön szakértői rendszereket használ a Devsből érkező adatok dekódólásához (hang,kép), szóval azt a részét nem egészen értem, hogy : ” Ebben a sorozatban egyébként még csak említés szintjén sincs MI”.

Az egész probléma felvetés szerintem pont az, hogy ha lesz olyan AI, ami Devs szintű képességekkel rendelkezik azzal mégis mire megyünk ?! A Nolan-Abrahams páros kérdés felvetései is hasonlóak, mind a Person of interestben, mind a Westworldben, de nyilván nincs adekvált válasz, ezért is írtam többször, hogy a kérdések a fontosak, mert nem egy soriből jön majd a válasz, valószínűleg.

A Westwordben csak a hostok tudnak belépni a szimulációs paradicsomban, a Devsben ez sikerül a halott embereknek is, bár az tényleg nem derül ki hogy miért is …

Bocsi, nem akartam kötözködni. Azt hiszem tényleg csak ízlések és pofonok kérdéséről van szó. Meg hát ahány szem, mind mást lát.

walaki - 2020. 04. 17. 18:50

@szabot85: kérlek szépen válaszolj a fentebbi kérdéseimre. Tényleg kíváncsi vagyok, milyen választ tudsz adni rájuk.

A Heisenberg féle határozatlansági relációnak semmi köze a statisztikához. Azt mondja ki, hogy egy szubatomi részecskének vagy a sebességét, vagy a helyzetét ismerhetjük, de mindkettőt egyszerre soha. (Nagyon leegyszerűsítve egy ilyen quantuumszámítógép szimuláció sosem létezhet, megnyugodhatsz.)

Azt teljesen mindegy, hogy gyerekcipőben jár-e a technológia, az információtudomány elég egzakt és ezekre a gépekre is érvényes. Persze, nem vár el senki tudományos alaposságot egy ilyen sorozattól, de azért legalább az alapfogalmakkal nem ártana tisztában lennie a készítőnek, ha már egyszer ezt választotta témának, nem gondolod?

Az Űrodüsszeia kapcsán kevered a dolgokat, a regény volt előbb.

Az elméleti fizika meg sziklaszilárdan támaszkodik az ok-okozati összefüggésre, mint ahogy a logika is. Nincs kivétel.

Az MI kapcsán meg tényleg nincs benne, amikor Szergej először megy a Devsbe, konkrétan elhangzik, hogy quantuumszimulációról van szó, nem preditív algoritmusokról (Szergejé az volt, de a Devsé nem).

A szubjektív véleménnyel nincs semmi bajom, az mindenkinek szíve-joga. Ami engem zavar, az a sok objektíven logikátlan baromság a sorozatban. Ezekből nekem az jön le, hogy a készítő a) buta a témához b) lusta volt kellően utánna olvasni. Akármelyik is, az eredmény az, hogy hiányzik a koherens mondanivaló, hakni csak (nem több vásári szemfényvesztésnél) az egész.

miles - 2020. 04. 17. 18:55

@szabot85:

Ne menj bele, teljesen felesleges. ¬walaki csak troll-grincs szerelemgyerekét játssza, megint.
Ja, én sem vagyok éppen angyali teremtmény :)

@¬walaki: Az a szomorú az egészben, hogy nem, hogy a kvantummechanikát; logikát, hanem azt sem sikerül megértened, hogy vannak a sorozatokban alapvetések. Te ezeket az alapvetéseket kérdőjelezed meg!

Egyféle gondolatmenettel próbálod megérteni a sorozatot, amit az elején kitaláltál, ami alapján predesztináltad a cselekményt – és hopp, az nem felel meg a számításaidnak.

Nem lehet, másik nézőpontból kellene vizsgálni az eseményeket? Nem gyanús, hogy mindenki szembejön az autópályán?

Tudod, már korábban biztos voltam benne, hogy a tudásod nagyon felszínes, google találatokat copyzol ide.
Tudod mi tette teljesen biztossá? Az, hogy egy ideje “senkinek” szólítalak és ez még csak fel sem tűnt neked, lol?
A negáció (tagadás) jele: ¬ (olvasd: nem).
Köszöntem, sokszor sikerült felidegesítened, többé nem fog előfordulni.

Mr.“Én valóban csak felületesen foglalkoztam a témával, de mégis pár nap olvasással sokkal mélyebb ismeretekre tettem szert, mint a készítő.”

szabot85 - 2020. 04. 17. 20:24

kedves miles!
asszem igazad van .. nem megyek bele tovább :)

csak ennyi :

“Az Űrodüsszeia kapcsán kevered a dolgokat, a regény volt előbb.” ??????

Ennyit azért minden magát sci-fi rajongónak tartó jó embernek illendő lenne tudni:

2001: A Space Odyssey is a 1968 science fiction novel by British writer Arthur C. Clarke. It was developed concurrently with Stanley Kubrick’s film version and published after the release of the film. Clarke and Kubrick worked on the book together, but eventually only Clarke ended up as the official author. The story is based in part on various short stories by Clarke, including “The Sentinel” (written in 1948 for a BBC competition, but first published in 1951 under the title “Sentinel of Eternity”). By 1992, the novel had sold three million copies worldwide.[1] An elaboration of Clarke and Kubrick’s collaborative work on this project was made in The Lost Worlds of 2001.

https://en.wikipedia.org/wiki/2001:_A_Space_Odyssey_(novel)

jaa és még ennyit:
“Az MI kapcsán meg tényleg nincs benne, amikor Szergej először megy a Devsbe, konkrétan elhangzik, hogy quantuumszimulációról van szó, nem preditív algoritmusokról (Szergejé az volt, de a Devsé nem).”

szerinted mi egy szimuláció? naponta futtatok 8-10 órában mély tanulásos algoritmusokat és szimulációkat (szinte mind alapvető része a predikció, mert anélkül mégis minek ? ), azért talán jobban értek a szakmámhoz, mint walaki .. míg ide írogattam, -tok, addig is egy csendes logisztikus regressziós progi futkorászik a gépemen .. :)

nyilván más az egész jelkészlete a sorinak, ha érted is az utalásokat. de hát .. mint írtad volt ..
biztos vagy ebben ??? :
“Én valóban csak felületesen foglalkoztam a témával, de mégis pár nap olvasással sokkal mélyebb ismeretekre tettem szert, mint a készítő. Azért ez elég gáz.”

úgy tűnik biztos vagy ebben.

köszi.

karit - 2020. 04. 17. 22:50

Számomra több szempontból is csalódás / blöff / ötlettelenség / gyávaság volt a finálé – ahogy tetszik –, és ez sajnos a sorozat eddigi erényeit is megtépázta. Kiderült, hogy… ja, nem is derült ki semmi. (Oké, nyilván az elvárásaim voltak túl nagyok a remek filozófiai felvetések után.)

A Devs gépe – bármilyen sután és izzadságszagúan próbálta Forest (Garland) megmagyarázni, hogy az miért a valóság – csupán szimuláció, ami mint kiderült, nem is tévedhetetlen. Forest azt mondta, úgy érzi, az adott pillanatban mindig pontosan azt akarja mondani, amit a kivetítőn ezerszer látott… ezért hát meg sem próbált mást mondani vagy csöndben maradni, neadjisten “karba tenni a kezét”, mert ugyan minek… És ez számára elég bizonyíték volt a tömbuniverzumra. (?!)

Aztán jött Lily: szopás, a Valóság mégis olyan, amilyennek 4 résszel korábban Lyndon megmondta. Vagy ha nem is olyan, a lényeg, hogy a sínek nem léteznek, ahogy a kanál sem. Sergei a fonálféreggel messzebb jutott, mint a Devs: az legalább valódi volt. Vajon ezért a tudásért érdemes volt meghalniuk? Fura, hogy valójában nem is Lily hirtelen ötlete húzta le a Gép előtt a rolót, hanem Stewart, a végig untermanként működő szakállas versmondólány. Mert valami oknál fogva ismerte a világ legértelmetlenebb szervizkódját.

Most már csak az a kérdés, a Gép miért nem ezt a verziót mutatta meg? Ja, megvan, mert Lily különleges volt (értsd: nem rögeszmésen megszállott, mint Forest), ezért jutalmul a halála után Katie őt is “feltöltötte” oda, ahová Jake Gyllenhaalt a Forráskód végén: egy “dobozba”.

Mármint ugye, a másolatukat… Elég gáz, hogy ehhez meg kellett halnia a szereplők felének. Ha Katie ilyet tud, előbb is feltölthette volna Forestet a ‘rencerbe’, és az élő főnökével boldogan nézték volna, ahogy a másolat-Forest vígan ugrándozik a fűben másolat-Amayával; oh, wait, hiszen már nézte saját magát a lányával futkározni “odabent”: egyik szimuláció nézte a másikat, hiszen szerinte mindkettő az:
“Magyarázd meg a különbséget!” – Oké, mennyi ideje van rá, Mester?

Hát ennyi volt a ‘Deus’.

Érdekes lenne elmélkedni, hogy van-e szabad akarat, ha egyszer az emberi tudat vélt szabadsági foka valójában (ön)átverés, mert a különböző ingerek nem azonos feldolgozási ideje miatt az agy trükkösen elhiteti velünk, hogy mi döntöttünk, miközben bizonyos ingerválaszok már “rég” eldőltek és meg is történtek, mire méltóztatunk úgy gondolni, hogy “MOST akkor ÉN eldöntöttem, hogy ezt vagy azt teszem” (ez alapján folyamatosan a múltban élünk pár tizedmásodperccel);

vagy, hogy működhetne-e előrefelé a Devs gépe, azaz, Heisenberg és Bell után mire lenne elég egy a rejtett paraméter létezésétől független, makroszkopikus szintű tömbuniverzum, azaz, mivel az egyedi mérések határozatlansága statisztikusan kiegyenlítődik, “belesimul” a makroszkopikus világba, ez bizonyos értelemben lokális determinizmust jelent-e;

vagy, hogy ha az abszolút egyidejűség hiánya miatt a múltját látom egy távoli objektumnak, és annak jövőjére egy ideig semmi ráhatásom nem lehet (vice versa), annak van-e köze a determinizmushoz;

vagy, hogy ha akarják (hehe), a specrelből a fizikusok milyen ügyesen elő tudják dumálni a szabad akaratnak helyet nem hagyó tömbuniverzumot – ezek mind nagyon izgalmas témák, de most kicsit elment ettől a kedvem.

A legbosszantóbb, hogy Garland elsumákolta a maga által felvetett kérdések megválaszolását, és arra válaszolt, amit senki nem is kérdezett. Nem derült ki, megkapta-e élete vége előtt a felmentést Forest a beperelt univerzummal szemben, hogy valójában mi a fenét akart elérni, tenni az “eredeti” lánya visszaszerzésére? Végig a gépe által előrejelzett halált akarta volna csupán elérni?

Így a várt reveláció helyett mindössze annyi lett a sorozat tanulsága, hogy a boldogtalan Forest ‘boldogan élt, amíg meg nem halt’ helyett ‘boldogan élt, miután meghalt’. Hát, lelke rajta… Amíg ki nem húzza valaki a dugót.

Geza Kovacs - 2020. 04. 18. 14:51

Az volt már, hogy Offerman miért nem csináltatta meg magát már életében virtuális valójában, és nézegette az életüket saját maga, vagy miért nem beszélgetett a lányával/feleségével, ha a kommunikáció is lehetséges, és legfőképpen miért volt jó, hogy a meghalt Offerman meg a lány utólag szoftveresen életre kelt? Ez a halottakon nem segített, totál pótcselekvés volt. Persze ha akár csak 20 percet erre áldoznak a Kenton-féle baromság, vagy a sehova ki nem vezetett kémtörténet helyett, akkor ennek lehetett volna értelme, de így nem.

Legtornasz - 2020. 04. 18. 18:17

Másokhoz hasonlóan én is csalódtam a végén.
Engem nem zavart a lassú építkezés, bár a thriller vonalat én is inkább tehernek éreztem, de elfogadtam, hogy kell a történet bonyolításához. És a Devsnek voltak szép pillanatai. Tud erőteljes atmoszférát teremteni, nagyon szépen van fényképezve és a zene is kiváló. Garlandnak érdekes gondolatai, felvetései vannak, továbbra is tud komponálni, de a végére félrecsúszott a kompozíció.

–innen spoileres–

Értelmezésem szerint Lily váratlan akciója a liftben a rendezői szándék szerint a fő katarzist szolgáltatta volna, hiszen a Forest erőltette determinisztikus univerzum és szabad akarat hiánya tétel cáfolata. Nem így sült el, és innentől a sorozat szempontjából rossz felé fordultak a dolgok.
Voltaképpen a multiverzum igazságát már elspoilerezték korábban. Egyrészt Lyndon szimulációja volt a nyerő, valamint Lyndon halálával, igaz, ott még nyitva hagyták a kérdést, mert bár Lyndon kicsit különbözőféleképpen halt meg, a kimenetel ugyanaz volt, egyik Lyndon sem sétált vissza a Devsbe.

Garland tétele az volt: ha sikerül egy olyan kvantumszámítógépet építenünk, amely képes a teljes jelenlegi univerzum szimulációjára, ez egyben futtatja is a szimulációt, és ezzel világot teremt, mely magába foglalja az ottani mindeneket. És ha ez megvalósul, akkor ez a valami DEUS, azaz Isten. Hogy még növeljük a blaszfémia faktort, egészen pontosan ez Isten klónja, az értelmezésében, aki, mivel végül is azonos az elsővel, a kvantumszámításba költözött Isten, hogy görgessük tovább ezt a baromságot.
Innentől nevetséges az egész. Azt érzékeltették, itt minden kicsúszik az ember kezéből, nincs hatása az eseményekre, a Devs végképp fölé nőtt, ki sem lehet kapcsolni.
Egy ilyen szimuláció, legyen bármilyen pontos, mindig és csakis facsimile, és a másolat nem azonos az eredetivel, nem beszélve a faktuális virtualitásáról. Ez utóbbit lehetne vitatni, hiszen a tényszerűség világunkban is leírható álomként, de most ne kerüljünk erre.
Ha a Devs kiterjeszkedésével fölénk nőtt, hogy avatkozott be Katie, hogy Forest a modellbe kerüljön a kívánt módon? Vagy így dobta a gép?
Milyen értelemben katartikus Lily egyetlen szabad cselekedete? Nem tört meg semmit, kicsit máshogy halt meg. Ami épp elég lett volna, de ebben a halálban nem volt nagyság.

–spoiler vége–

A hindu tanok a és buddhizmus szerint az emberi szabad akarat látszólagos. Az emberi lényt alkotó szamszkárák, rejtett, lappangó hajlandóságok kényszerítő ereje által cselekszünk, mely a születésünkkel áthozott karma-csomag része; bár azt hisszük mi döntünk. De ki az az én? A Buddha szerint az én összetett, több részből álló és változó, emiatt nem tekinthető egy egységnek, állandónak és tartósnak. A boldogtalanság abból fakad, hogy az énhez ragaszkodunk, állandónak, tartósnak és a miénknek akarjuk látni azt, ami folyamatosan változó és nem a miénk.
A buddhista meditációban többek között az ember válaszgép mechanizmusai figyelhetők meg és világíthatók át nagy pontossággal. Az átvilágítás tudás, és ez teszi lehetővé a kényszerpályáról való letérést. És valóban, a mindennapi ember voltaképpen 99%-ban előre megjósolható módon cselekszik, és autonómiája közel nulla.
De hiszen én döntök! Ha a szamszkáráidat tekinted magadnak, melyek kényszeres módon hajtanak előre, valóban.
Itt az egyetlen autonóm cselekedet a szamszkárákkal szembe fordulás, és az áramlattal szemben úszás. Ennek a célja az Egyesülés (yoga) vagy a Felébredés (bodhi).

Azt gondoltam, érdekesebb fejtegetések lesznek erről a témáról a Devsben, de összességében csalódtam. És mégis, ki tud jobb sorozatot, ami egyáltalán hajlandó hasonló filozófiai témákkal foglalkozni?
Ennyi jutott nekünk :)

***

A végére még ennyi:
1. Anthony Burgess brit szerző, pl a Gépnarancsot írta. Walaki nem rá, hanem Jorges Luis Borgesre gondolt, ő a “Körkörös Romok” szerzője.
A Körkörös Romok nem sci-fi, hanem mágikus realizmus.

2. Az Annihilation nem Stalker lopás. Ez a film, a magyarul Expedíció címen kiadott elég szar sci-fi könyv filmes adaptációja, és tök jó. A könyvet félretettem, a filmet szerettem.
Nem is értem a Stalker felvetést. Azon túlmenően, hogy mind a kettőben van egy földönkívüli behatásra létrehozott zóna, totál másról szól a kettő, semmi köze egymáshoz a kettő mondanivalójának.

3. Walaki felvetette, hogy mekkora baromság már egy ilyen kvantummodell, figyelmen kívül hagyja a Heisenberg elvet. Most attól függetlenül, hogy ez egy makroszkopikus modellt mennyire befolyásolna egyáltalán, figyelj, ez egy sci-fi. Ezekben pl. van fénysebesség feletti utazás, fénykard, időutazás, meg mindenféle lehetetlen dolgok. Mert a sci-fi ilyen, azzal játszik, ami egyelőre legfeljebb csak lehet, de nem van.

walaki - 2020. 04. 18. 21:41

@Legtornasz: szépen összefoglaltad. Csak pár dologot értettél félre, amit szeretnék pontosítani.

1. Egy végtelen könyvtár miért ne lehetne sci-fi?

2. Ez szubjektív vélemény, de szerintem mindkettő arról szól, hogy az emberek nem képesek felfogni, amit az idegen civilizáció a zónában (akarva/akaratlanul) létrehozott, mert még nem tartunk fejlettségben ott, mint ők.

3. Nem hagytam figyelmen kívül, sőt. A sorozattal meg soha sem az volt a bajom, hogy lehetetlen az alapvetése, ez egy sci-fibe beleférne, hanem hogy a karakterek cselekményére nincs kihatása. Még a legutolsó részben is csak minimálisan hatott ki, és ott is alaposan félresiklott.

Malachi - 2020. 04. 19. 09:46

A végéig szerettem a sorozatot, jókat vitáztunk rajta itthon, miközben néztük. Tetszett a hangulata, a szokatlan látásmódja, a zenék, a képek. A végére még a főszereplőt is megkedveltem. Az alapötlet is érdekes, a világ a világban, a teremtő a teremtőben, az előre elrendelés a szabad akarat ellen, ez mind nagyon bátor téma. Kár, hogy a végére elfogyott a bátorság.

Szóval adott is, meg nem is. A végkimenetel nem változik, csak azt dönthetjük el, hogyan jutunk el oda. Ezt talán el is tudnám fogadni, de túl nagy maradt a homályos terület a végére, túl nagyvonalúan lépett át a sztori fontos kérdéseket, látszott, hogy nem is akar (talán nem mer, tudás híján nem képes) foglalkozni Garland a levezetésbe csúszott ellentmondásokkal.

Azért jól esett összességében, több ilyen alkotói sorozat is jöhetne.

szabot85 - 2020. 04. 19. 12:39

pár pontosítás (meg egyebek), ha szabad:

hamár Borges: … A “Körkörös romok” című novellában egy darab könyvtár sincs. A Körkörös romok című Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent novellás kötetben a Bábeli könyvtár című novella az amiről szó van.

A Science-Fiction mint műfaj … nem hiszem, hogy bármely irodalom történeti kategóriába beleférne. Szóval a “mi sci-fi, mi nem?” elég elvetélt és bugyuta és mondvacsinált probléma felvetés ..

Van aki a Bibliát, a Védákat, vagy a Gilgames-eposzt is sci-fi-nek tartja, vagy Gulliver utazásai-t, esetleg az Alice Csodaországban-t .. Van aki Verne-től és H.G.Wells-től veszi a kezdőpontokat, szóval nincs egzakt meghatározás, bármit is súgaljon maga a kategória elnevezése …

A Devs nagy ráközelítéssel egy igen jó sci-fi. :)
Szerethető eléggé, például pont a “logikátlanságai” miatt, mert Fiction !! és emelett elég vidám Science is. Maga a történet vezetés és a végkifejlett oda-vissza utalgat magára, rekurziók a köbön, fura kis Möbius-szalag :) Nem véletlen, hogy Sierpiński-szőnyeg a Devs borítása … Az alakzat területe nulla, kerülete végtelen nagy, ahogy a leírása mondja. Vagyis van némi különbség a semmi és az üresség között. Szerintem érdemes rászáni az időt és egyben újra végignézni, honnan-hova jut. Hurok ? Egyenes ? etc ?

Továbbra sem hiszem, hogy Heisenberg itt különösebben osztana, szorozna. Bár kvantumokról van szó, de mint Legtornasz szépen odatette : makroszkópikus modellről van szó. Jelenleg még nincs híd a kvantumfizikai és a makroszkópikus fizikai világ (ebben élünk) törvényei között. Mivel Heisenberg határozatlansági relációja csak a kvantumfizikai események leírására vonatkozik, innentől teljesen determinisztikus az érzékelt világunk newtoni leírása, ehhez jött Einstein, aki ezt világképet teljesítette ki tér-idő univerzummá.

Végül sokvilág. Nagyon tetszetős. De én, mint a Devs megalkotója is, maradi vagyok. Egyvilághivő.

Nyilván, ha minden lehetőség létezik, könnyű bármilyen egy lehetőséget teljességként szimulálni. A mindenből az egy kiragadása, vagy bármennyi kiragadása nem oszt, nem szoroz. Ez az amit egész kellemes háttér üzenetként hordoz a sori. Ha minden lehetőséges világ van, akkor lehet benne determinisztikus is, meg szabad akaratos is, meg ki tudja hányféle egyéb törvényű ..

De mi itt vagyunk, ebben …. Devs-re, Deus-ra, szabadságra, sorsra, satöbbire várva, akár ex-machina, akár idegen-civilizációk eljövetelétől ..

Remélem a szerző következő műve is legalább ilyen szórakoztató lesz :)

walaki - 2020. 04. 19. 13:48

@Malachi: pont így. Szép és hangulatos, de “túl nagy maradt a homályos terület a végére, túl nagyvonalúan lépett át a sztori fontos kérdéseket, látszott, hogy nem is akar (talán nem mer, tudás híján nem képes) foglalkozni Garland a levezetésbe csúszott ellentmondásokkal.” Nagyon jól összefoglaltad!

@szabot85: látom nem akartok válaszolni a kérdéseimre, csak a terelés megy. Hát jó. Részemről ennyi, én megpróbáltam segíteni. Szerencsére sokan vannak, akik maguktól is látják, miért nem jó ez a sorozat.

Én abban bízom, hogy a következő sorozat nem ilyen parasztvakítás lesz, hanem sokkal inkább olyan, mint a Westworld, a Visszatérők vagy az Expanse, csakhogy néhányat említsek.

miles - 2020. 04. 19. 18:41

@legtornasz: a hit-rendszerekkel összesen annyi a bajom, hogy tudománnyal ellentétben, az elért eredmények egy pont után önigazolásba rekednek és a hívők kikényszerített determinizmusába csapnak át. Önfenntartó rendszerek, melyek fizikai helyett mentális dominanciával operálnak. Nem is lenne ezzel semmi bajom, ha nem lenne ennyire széleskörűen elterjedt, ekkora hatalommal bíró és totális gátja a változásnak ami talán fejlődést is jelentene.

@szabot85: a sok-világ, mint hit az nekem csak mese.
A több fizikai dimenzió létezésének kérdését pedig – az én korlátozott ismereteim szerint elvetették. Pontosítva más irányból keresik a hiányzó tömeget és magyarázzák a gravitáció mértékét.
Ezt arra építem, hogy a galaktikus keringési-modellek tömeghiányt jeleztek, amire az egyik lehetséges magyarázat a több dimenzió léte. És ez elvileg magyarázná az alapvető fizikai kölcsönhatások közötti nagyságrendi különbségeket. Azaz, hogy miért ennyivel gyengébb a gravitáció az erős, a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatás között. Elvileg más dimenziókban is hathat, azaz a hatóerejének összessége már nem maradna el a többi kölcsönhatásétól.

Aztán előkerült a sötét anyaggal kiegészített sötét energia teória, ami – számomra is – logikusabb kutatási irányt jelent a sok dimenzió keresésénél.
De azért a dimenziók sem maradtak kutatók nélkül, természetesen.

@malachi: abban teljesen egyetértek, hogy kellene még ilyen sorozat. És abban is teljesen egyetértek, hogy bizonyos kérdésekre tudás hiányában nem tudtak válaszolni. De ennek azért örülök is, mert a tudás a témában nem csak náluk hiányzott, hanem a témakör még elég homályos. Legalább nem jósoltak, így nem tudnak tévedni :)
Én a hangulat miatt egyáltalán nem voltam csalódott a végén. És irigyellek, hogy otthon tudtatok erről beszélgetni, ez a rész nekem sajnos kimaradt.

@¬walaki: gügyigügyi-gügyi-gügyigügyi. Azért nem kapsz válaszokat, mert nem kérdezel, hanem állítasz. Teheted, hiszen “Én valóban csak felületesen foglalkoztam a témával, de mégis pár nap olvasással sokkal mélyebb ismeretekre tettem szert, mint a készítő.”. Gügyigügyi! Ügyes vagy!

walaki - 2020. 04. 20. 11:12

@miles: disztigváljál, rajtad kívül mindenki értelmesen és intelligensen társalog. A gyengébbek kedvéért idemásolom néhány egyszerűbb kérdésemet:

– ha létezik a szabad akarat, és megváltoztathatjuk a sorsot (a sorozat utolsó része szerint igen), akkor hogy lehetne már predesztináció és determinizmus, amire az egész plot épült?

– hogy lehet, hogy senki, de senki még csak meg sem kísérelte tesztelni a szabad akaratot a fejlesztők közül?

– ha a gép előrelátó képességét a szabad akarat döntötte dugába, akkor hogy lehetséges, hogy a döntés pillanata után még volt “film”? Hogyhogy nem a pisztoly eldobása szakította félbe? Miért csak perccel később ért véget az “előrejezés”?

– Egy végtelen könyvtár miért ne lehetne sci-fi?

Kérlek próbálj meg értelmesen, személyeskedést mellőzve válaszolni. Nem kell mindenki orrára kötni, hogy alpári vagy, hidd el, senki sem kíváncsiak rá. Köszönöm.

A multiverzum kapcsán nem kitaláció, hanem ha megoldjuk a húrelmélet egyenleteit, akkor az kivezet a 3 dimenziós térből (csak 11 dimenzió esetén létezik megoldás). A relativitáselmélet egyenletei is kivezetnek, azok megoldásához 4 dimenzió szükséges (ezért mondják, hogy téridő). Ez ugyanolyan, mint amit iskolában tanultatok, nem minden másodfokú egyenlet értelmezhető a természetes számok halmazán, néhány megoldásához be kell vezetni a komplex számokat, hogy legyen megoldásuk.

karit - 2020. 04. 20. 14:41

@walaki: “A gyengébbek kedvéért idemásolom néhány egyszerűbb kérdésemet:”

Fentebb többen válaszoltunk rájuk, olvasd el. Ezek (még egyszer) csupán az én együgyű értelmezéseim:

“– ha létezik a szabad akarat, és megváltoztathatjuk a sorsot (a sorozat utolsó része szerint igen), akkor hogy lehetne már predesztináció és determinizmus, amire az egész plot épült?”

Szerintem a plot végig a két nézet vitájára épült, arra, hogy egyedül Forest szerint volt/van/lesz determinizmus, míg Lyndon (és a csöndes többség) szerint sokvilág van, sőt, Katie szerint is, aki épp Everettet kérte számon annó az előadótól. A vége meg az lett, hogy Forest ha későn is, ott a liftben rádöbbent, hogy tévedett, el kellett fogadja a sokvilágot, és “végrendeletileg” csináltatott is magának Katie-vel egy sok+1-ediket, amiben kedvére hancúrozhat A MÁSOLATA (sic!) ‘egy’ Amayával.

“– hogy lehet, hogy senki, de senki még csak meg sem kísérelte tesztelni a szabad akaratot a fejlesztők közül?”

A nyilvánvaló dramaturgiai okon túl (mert miről szólt volna a Devs, ha az elején eldől a kérdés?), a fejlesztőknek nem volt szabad a jövőt nézegetniük, és mivel úgy tűnt, ők zömében a sokvilágban hittek, nem is lett volna értelme _valamilyen_ jövőt megnézniük és mást tenniük, ahogy annak sem, hogy a tévedéséről győzködjék Forestet, főleg, miután pont a kérdésedre válaszként, dramaturgiai kirúgás lett az egyéni gondolat következménye.
És végül is pont azért lett bemutatva a +1 mp-es projekció creepy hatása a csapatra, hogy lássuk, egy efféle történetben milyen ingoványos terület a jövőt ismerve nem “karba tenni a kezet”: a sztori azonnal meghalna.

“– ha a gép előrelátó képességét a szabad akarat döntötte dugába, akkor hogy lehetséges, hogy a döntés pillanata után még volt “film”? Hogyhogy nem a pisztoly eldobása szakította félbe? Miért csak perccel később ért véget az “előrejezés”?”

Nem Lily szabad akarata döntötte dugába a gépet. Sem a szakállas versmondólányé. A gép mutatott Forestnek 1 db variációt a végtelen sok közül, de a vakhite miatt a projektor “kapcsolója” sokvilág helyett tömbuniverzumra volt állítva, ezért ugyanazt a variációt ismételgette a gép. A pisztoly eldobásakor Forest alighanem rádöbbent, hogy a tömbuniverzumot benézte, és sosem kaphatja meg az _egyetlen_ Amayáját, csak ‘bármelyiket’. Azért futott kicsit tovább a film, mert mondjuk, a gép egyik kínai stekkere kontakthibás lett, amikor a lift lezuhant. Vagy Stuart (akire abban a verzióban senki nem fókuszált) ismert egy másik szervizkódot is, a vészleállítót. :S

“Ez ugyanolyan, mint amit iskolában tanultatok”

Azért itt ez a T.Sz. 2.Sz. kicsit lekezelőnek hangzik, nem? Gondolom, csak elütés… ;)

El kell fogadni, hogy csupán egy szórakoztató sorozat akart lenni a Devs, nem a Communications Physics-ben megjelent tudományos értekezés. Hogy blöff lett-e (szerintem igen, fentebb kifejtettem, miért), az más kérdés: de ezzel együtt sem várható el, hogy egy író által elképzelt Mindentudó Gépre és egy fiktív kvantumkozmológiai elképzelésre adott magyarázat megfeleljen a Nobel-díj Bizottságnak.

Általában pont ezért, _a közönség szórakozása érdekében!_ a legtöbb író próbál minél homályosabb magyarázatot adni a hasonlóan mindfuck szerkezetekre (persze akkor meg az lenne a baj…), mint ahogy a Looperben Bruce Willis karaktere egy legyintéssel elintézte a paradoxon-áradat megmagyarázását, vagy mint Sam Esmailnál Whiterose faék leírása az ittenihez hasonló Gépéről; vagy mint a Világ Legjobb Sorozatában ;) elhangzik:

– Egy nagy rést fogunk csinálni ide… Sokkal nagyobbat, mint ami most van. Aztán ezt a kereket összekötöm azzal a rendszerrel, amit építünk. A rendszerrel, ami megkerüli a fényt és a vizet. Aztán elforgatom a kereket. És amikor megteszem… végre elhagyom ezt a helyet.

Ilyen tehát egy támadhatatlan szabadalmi leírás: nesze semmi, fogd meg jól. Garland – pechére – próbált ennél “tudományosabb” lenni. Jutalmul most kap hideget-meleget. Lehet, jobban járt volna, ha a mini ellenére “elkaszálják” a 7. rész után, és örökre ott maradna a levegőben a rejtély… :)

miles - 2020. 04. 20. 15:46

Te már bizonyítottad, hogy a kötekedésen kívül semmi más szándékod nincs itt. Élesben belemész minden gondolatba, ami nem tőled származik, vagy nem egyezik a tieddel. Nem vitatkozol, deklarálsz. Hadd ne másoljam be az érvelési hibáidat újfent.

Javaslom nézz utána a disztingvál szó jelentésének. Vagy, ha tudod mit jelent, akkor gyakorold az értelmező olvasást.

Ha tudnád és/vagy akarnád értelmezni a fenti kb. 10-20 hozzászólást, akkor minden kérdésedre megtalálnád a választ.
Leszámítva a végtelen könyvtárat, mert arra egy korábbi hozzászólásomból kellene megértened a választ. Vagy annyira dekoncentrált vagy, hogy nekem is mindent ide kellene másoljak egy helyre?

Jelezném te a “lekezelő” szót kerested. Gügyigügyi.

ps: a matematikai és fizikai vonatkozású hozzászólás elemeidet élből skippelem, mert nem érdekel mit szűrtél le 10 perc Google keresésből. A többi simán csak nem érdekes.
Hogy értsd mekkorát tévedtél: a 11 dimenziót nem a húrelmélet, hanem az M-elmélet feltételezi. A bozonikus- és a szuperhúr-elmélet 26 illetve 10 dimenzióval értelmezhető.

ps2: nem furcsa számodra, hogy az érvelésed mellett senki nem tudott vagy akart kiállni? Amiben te egyetértésben vagy másokkal az mindig így kezdődött, és mindig te magad írtad:

“@xy: igen, egyetértek veled, szerintem is sz*r volt”

ps3: nem tudod véletlenül, hogy az évadzáró-postban kire is utalhatott a “Vicces, hogy már nem is tudom melyik sorozatnál jött valaki azzal, hogy “nincs egyedi ötlet”, amikor csak az utóbbi hónapokban itt a Devs és a Tales From The Loop.” gondolat?
(Én tudom, te voltál, ha jól emlékszem, pont a TFTL cikkhez sikerült odavésd.)

Azt hiszem, a továbbiakban maradok a neked szánt válaszaimban a gügyi-gügyinél.

karit - 2020. 04. 20. 17:14

@walaki: írtam én is valamit, csak a cenzormanó megette. :(

szabot85 - 2020. 04. 20. 23:04

Kedves miles!
Köszönöm, hogy leírtál pár dolgot amiket nem tettem, és amikkel már kicsit kozmológiai mezsgyére terelődött volna a társalgás. Nem akartam belemenni a sötét anyag, feketelyuk, Hawking- sugárzás problematikájába, mert azért mégis csak egy laza, de elgondolkodtató soriról cserélünk itt eszmét :)

Annyi jutott még eszembe, hogy hamár Borges előkerült, és a Körkörös romok .. a novella szinte teljes analógia a Devsre. A teremtés mint szimuláció, vagy megfordítva a szimuláció mint teremtés. A novella főhőse is ezt teszi, álomból akar valóságot létrehozni és több módszerrel is próbálkozik. Persze Borgest eléggé elvarázsolta Nietzsche és a görögök ciklus elmélete, úgyhogy nála is, mint a soriban is, mindig visszaérkezünk a dolgok elejére. Lem szavaival: Ismétlés, ismétlés, ismétlés … vagy Tyler Durden: copy copy of copy …

Ezért próbáltam utalni fentebb a Möbius-szalagra ..

A hétvégén megnéztem újra Garland utóbbi két mozifilmjét, hogy lássam honnan-hova tart és továbbra is csak remélem nem tér le erről az útról ..

Egy érdekesség még amit az Annihilátor újra nézve vettem észre : Fort Amaya ???

Mi a fene lehet ez az amaya a szerző számára ?? Sajnos csak egy twittet találtam eddig, amiben más is ezt kérdezi!! :)

Na további otthon maradást mindenkinek, hogy sok sorit lehessen nézni, újra nézni !! :)

szabot85 - 2020. 04. 20. 23:18

kicsit visszaolvasgattam mi zajlott itt a sorozat indulása óta … azt hiszem a gügyi-gügyi teljesen rendben van.

De ugye Albert Einstein is (aki mellesleg a kvatum szó kitalálója is, tehát nélküle ez a sori meg se születhetett volna ..) megmondta volt :
Két dologról tudja, hogy végtelen: az univerzum és az emberi butaság .. de az elsőben nem biztos.

walaki - 2020. 04. 21. 17:26

@karit: köszönöm szépen a válaszokat! Igazából nem tőled vártam őket, de ettől függetlenül is köszönöm az értelmes hozzászólást és a kulturált stílust!

“Nem Lily szabad akarata döntötte dugába a gépet.”

Nekem úgy rémlik, hogy konkrétan elhangzott, hogy Lily tette miatt nem tudott a gép tovább látni. Mintha már a 7. részben is említették volna a konyhás jelenetben, de a 8.-ban egészen biztos többször is utaltak rá.

Kedves trollok! Hiába próbáljátok másra kenni, attól még ti maradtok azok! Azért vicces látni, hogy mennyire elkeseredetten próbálkoztok vele, ahelyett, hogy egyszerűen csak válaszolnátok a kérdésekre! :-) :-) :-) Köszönöm az ingyencirkuszt! Sajna a popcorn elfogyott, úgyhogy good bye! :-)

karit - 2020. 04. 21. 19:23

“konkrétan elhangzott, hogy Lily tette miatt nem tudott a gép tovább látni. Mintha már a 7. részben is említették volna a konyhás jelenetben”

(De hát ilyen a filmcsinálás. :) Sok mindent mondanak-mutatnak, amivel az adott helyen kicsit direkt “félrevezetik” a nézőt, hogy később jobban meglepődjön, és az írók később ránk kacsinthassanak: pedig lám, megmutattuk, nem figyeltél (pl. a Hatodik érzék végig ilyen).
Itt már a közepénél beszélt róla Forest és Katie, hogy a “filmből” tudják, Lily két nap múlva meg fog halni. Csak épp azt felejtették ki, hogy náluk, és hogy Foresttel együtt… Ezért sem kell mindent szó szerint venni, ami elhangzik, és később számon kérni. Lásd még a “Red Herring” címszót…)

Katie azt mondta Lilynek, különlegesnek tartják, mert az ő váratlan megjelenésével kötötték össze a gép leállását. Aztán másnap gy.k. a főnöke szépen a szájába is rágta lépésenként, mit fog tenni, a lány pedig köszönte szépen és, jól megszegte az “előírást”… Ide vezetett a determinizmusba vetett vakhit.

Mint kiderült, Foresték duplán tévedtek:
– Lily annyiban volt csak különleges, hogy használta a józan paraszti eszét.
– nem figyeltek eléggé a végig csak bútordarabként kezelt Stuartra, aki végül A Világ Legértelmetlenebb Szervizkódjával (illetve a lezuhanó lift okozta kárral) tényleg hazavágta a rendszert. Legalábbis nekem így állt össze.

miles - 2020. 04. 21. 21:00

szegénykém:

Karit jól mondta, de kifejtem, hogy te is értsd.
A Katie és Forest hatalmasat tévedett, mint ahogy arra az utolsó rész rámutatott. Ennek a tévedésnek a része volt, hogy Lily tévesen előrejelzett tettét hitték a bármit is kiváltó oknak.
Te meg logikai bakinak tartod ezt?

És most térjünk rá az utóbbi hozzászólásodra. Mert az alakítás megér pár szót.

Elvileg mindent kellene majd értened, de nem fogod. Azért nem fogod, mert a te világod összes negatív eseményéért ugye más a felelős.

1, “Hiába próbáljátok másra kenni, attól még ti maradtok azok!” = “aki mondja másra, az mondja magára”
2, gyarapodó, eltúlzott “szmájli” használat

Te most eljutottál az óvodás-kisiskolás dialektusig. (A nyelvészetben a dialektus terminus egy adott nyelv azon változatát nevezi meg, amely csak a nyelvterület egy részén használatos).

Tájékoztatlak az internetes troll kifejezés jelentéséről:
A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget és/vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.

A trollok módszerei:
Alapvetően kétféle trollt különböztetünk meg: a provokatív troll egy feltűnő, érzelmek felkorbácsolására alkalmas üzenettel (amit azonban komoly állításnak vagy kérdésnek álcáz) próbálja felhívni magára a figyelmet.

A reaktív troll ezzel szemben nem provokál, hanem keres magának egy megfelelő célpontot, és őt támadja szavai, érvei kiforgatásával vagy személyeskedéssel.

Én ezeket a módszereket fedeztem fel a hozzászólásaidban.

Ha engem/minket tartasz trollnak, akkor te vagy itt most az online közösség?

Nem gondolod, hogy jobb lenne a gügyi-gügyinél maradni, mielőtt még valami agyi érkatasztrófa történik veled?

ps: gügyigügyi!
(csak azért nem azt kapod, hogy “fuss, Forest, fuss!”, mert Gump egy jólelkű teremtménynek van megírva. Te meg, nos, nem.)

ps2: úgy kezdem érezni magam, mintha Mike Tyson egy csecsemővel kellene mérkőzzön. Nem valami felemelő érzés ez.

…és kösz a halakat.

walaki - 2020. 04. 21. 22:10

@karit: igen, nekem is ez jött le. Csakhogy ha Foresték tévedtek a determinizmussal és Lilyvel kapcsolatban, akkor az egész sorozat alapfelvetése borul és értelmét veszti. De egyébként azt is kérdezhetnénk, mit is akart mondani a költő ezzel az egésszel? Azt értem, hogy belekapott sokféle témába, no de mi célból? Mi lenne a mondanivaló / tanulság / meghökkentő fordulat, azaz az alkotói üzenet? Ez nekem még mindig hibádzik. Merthogy az orosz ügynökök ellenére nem kémsztori, a nyomozás ellenére nem detektívsztori, nem is erkölcsi tanmese, nem társadalomkritika, és a rengeteg félremagyarázott, áltudományos cucc meg logikai bukfenc miatt sci-finek is necces. Szóval adott a kérdés, mi is akart ez lenni…?

karit - 2020. 04. 22. 17:03

w1: “– ha létezik a szabad akarat, és megváltoztathatjuk a sorsot (a sorozat utolsó része szerint igen), akkor hogy lehetne már predesztináció és determinizmus, amire az egész plot épült?”

k1: “Szerintem a plot végig a két nézet vitájára épült, arra, hogy egyedül Forest szerint volt/van/lesz determinizmus, míg Lyndon (és a csöndes többség) szerint sokvilág van, sőt, Katie szerint is”

w2: “Nekem úgy rémlik, hogy konkrétan elhangzott, hogy Lily tette miatt nem tudott a gép tovább látni.”

k2: “De hát ilyen a filmcsinálás. (…) Ezért sem kell mindent szó szerint venni, ami elhangzik, és később számon kérni. Lásd még a “Red Herring” címszót” & “Lily annyiban volt csak különleges, hogy használta a józan paraszti eszét.”

w3: “Csakhogy ha Foresték tévedtek a determinizmussal és Lilyvel kapcsolatban, akkor az egész sorozat alapfelvetése borul és értelmét veszti.”

GoTo w1

Khm… a processz vége egy rekurzív “Deakkoris”? Most komolyan, érdemes ezzel növelni az entrópiát? :)

“Mi lenne a mondanivaló / tanulság / meghökkentő fordulat, azaz az alkotói üzenet? Ez nekem még mindig hibádzik.”

Na igen, a fordulat. Én is sokszor csak pislogok, amikor egy piros négyzetet és két zöld vonalat ábrázoló műalkotás kozmikus alkotói üzenetéről tíz percig áradozik a galéria vezetője a látványtól bepisilő estélyiruhások gyűrűjében. Ilyenkor tovább lépek a következő képhez, amiben pár háromszög is van. Ha az se talál be, esélyes, hogy rossz ajtón jöttem be, és keresek egy másik galériát.
De ettől még igyekszem nem telerajzolni a vendégkönyv lapjait álló falloszokkal. Még ha a késztetés ott is van néha.

Inkább megfontolnám Szergej (ez egy másik Szergej) filozófiáját a sznob performance kiállításon:
– Te Szergej, mi lenne, ha beleszarnék a zongorába?
– Ezeknek?! Úgyse értenék.

irgum76 - 2020. 05. 15. 11:39

kár volt végig szenvednem
szarság

Enzo - 2020. 05. 17. 22:43

1×01 (pótlás múlt hét péntekről)

Nagyon furcsa volt a kezdés, és igazából az első részben csak annyi történt, amennyit a leírásból és a trailerekből tudtunk, hogy történni fog. Nemtom a Devs-épületben a középső (szuperszámítógépes) szoba megvalósítása vajon mennyire f@szság technikailag, de menőn néz ki, annyi biztos. Meg igazából a hangulata abszolút megvan a sorozatnak, Offerman karaktere és a biztonsági főnök is elég creepy, és az esti erdő a glórialámpákkal is – pláne, ha gyilkosság helyszíne.

Darabkák:
– Érdekes volt a fonálféreg-szimuláció a rész elején.
– Lol, érdekes nerd-ábrázolás, hogy a csajok ilyen Fibonacci-challenge-et játszanak egymással :D
– Katie marha ismerős volt valahonnan – megkerestem, és a Scott Pilgrim-ben ő volt a dobos kiscsaj, valszeg onnan.
– Ekkora techcégnél asszem megvannak a lehetőségek hozzá, hogy előállítsák Sergei-ről a meghamisított felvételeket (vagy valami még durvább konspiráció van a háttérben)…
– Tudom, ez az egyik vesszőparipám, de miért nem mondják senkinek a nevét? Ha nem olvastam volna a HBO GO-s leírást, nem tudnám, hogy Offerman karakterének a neve Forest, meg sztem Kenton neeve se hangzott el.

1×02 (pótlás most péntekről)

Érdekes ez a kontakt-nyomozós Anton-os szál, meg Offerman (mármint Forest) hátteréről, családjáról is megtudtunk valamit (az sejthető volt eddig is, hogy a szobron is ábrázolt kislány az ő lánya), de úgy egyébként elég lassan csordogál a dolog.

Darabkák:
– Ahhoz képest, hogy Jamie hogy elzavarta legutóbb Lily-t, most meglepően jól sült el a “szökjünk be a sráchoz a tűzlépcsőn” terv.
– Ez a csöves (aki Lily-ék háza előtt lakik) érdekes figura, tuti még lesz valami fontos szerepe :D
– Kenton hogy ölte meg Antont a végén? Nagyon furán nézett ki a jelenet, konkrétan ahogy feküdtek ott harcolva, én ránézésre azt mondtam volna, hogy Anton áll nyerésre… de talán arra tudok gondolni, hogy a biztifőnök benyomta a fejét a kerék alá, amíg el nem tört a nyaka.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz