Pedig korábban arról volt szó, hogy az első 5 rész kerül fel pénteken az AppleTv+-ra (természetesen magyar felirattal)…

Mindegy, az epizodikus antológiákat úgysem szeretem darálni, és az Amazing Stories (Elképesztő történetek) bizony ebbe a kategóriába tartozik. Akárcsak a Twilight Zone, ez a sorozat is fantasztikus történeteket mesél el (40-50 percben), azonban a stílus, bár természetfölötti, közel sem annyira sötét tónusú. A sorozat dettó egy régi szériára építkezik, amit 1985-ben mutattak be (2 évadot kapott anno) és az egyik készítője Steven Spielberg volt.

AMAZING STORIES – 1×01 – 5,5/10

Igen, már megint ott tartunk, hogy egy pilotepizód alapján epizodikus antológiát értékelünk. Nyilván amit írok, az semmit nem jelent a folytatás kapcsán, ráadásul egy 50 perces rész esetében a történetről is nehéz anélkül írni, hogy ne legyen spoileres. Szóval érjétek be most annyival, hogy egy időutazós sztorit kapunk Dylan O’Brien, Victoria Pedretti és Sasha Alexander főszereplésével.

A megvalósítás teljesen rendben volt, tetszetősre sikeredett a látvány, megteremtették a nem jelenkori miliőt, és viszonylag korrekt lett a kiemelt szereplők karakterizálása is, nehéz volt nem szorítani nekik, főleg, hogy a történet is elég érzelmesre sikeredett. Az időutazós mechanika pedig, hmm, végülis…, bár a körítés kapcsán kénytelen vagyok hinni a készítőknek.

A sorozat kapcsán általánosságban mindenképp érdemes megjegyezni, hogy eredetileg Bryan Fuller lett volna a készítője, azonban az általa tervezett hangnem kissé sötét volt a platform számára, így megváltak tőle (Hart Hanson is követte őt), és végül a Lost-ban nevelkedett és a Once Upon a Time-ot, valamint a Dead of Summer-t készítő Adam Horowitz és Eddy Kitsis kezébe került a kormányrúd, bár azt nem tudom, hogy írtak-e epizódot, vagy csak irányították az írószobát és a forgatást.

Ez, hogy családbarátabb a stílus egyszerre pozitívum és negatívum, hiszen egyrészt otthon a gyerekekkel is meg lehet ismertetni a műfajt, másrészt viszont talán örökre lőttek annak a lehetőségnek, hogy lássuk, milyen lett volna a Black Mirror, ha az Bryan Fuller agyából pattan ki. Mert az Amazing Stories nem Black Mirror.

Ennek megfelelően az első rész, a The Cellar egészen ártalmatlan sztorit hoz el, kicsit talán túlságosan is egyszerű mesét mesél el komolyabb fordulatok nélkül (csavar persze van benne, de azokra a profi időutazósok számítani fognak). Épp ezért nagyon könnyen csúszik a pilot, kellemes néznivaló, de… sajnos annál nem több.

Persze, mivel időutazós, végig lekötött, sőt, eleinte még be is szippantott, amikor az új világot felfedezi a főhős, és különféle interakciók érik, és rádöbben arra, hogy mennyire más élet is létezik, mint az, amit a modern világban hajszol, és hogy talán sokkal jobban passzolna a másféle közegbe, azonban a nyitóepizód a felénél, vagy inkább a kétharmadánál hirtelen elszabadul és nagyon randommá, kapkodóssá válik. Értem én, hogy nem akarták filmhosszúságúra nyújtani, illetve hogy ha nincs dráma vagy egyéb történés, akkor jobb pörgetni az eseményeket, de így a végkifejlet felé való tartás (vagyis a történet beindulása) számomra nagyon összecsapottnak tűnt.

Összességében persze nem csalódtam akkorát, egynek bőven elment a kezdés, de az az igazság, hogy ez a sztori minden volt, csak nem elképesztő, legalábbis olyan szempontból, hogy bőven láthattunk hasonlókat. Persze a pilot önmagában, vákuumban (vagy mondjuk gyerekfejjel nézve) valóban egy csodálatos történetet mesél el és lehet, hogy ez is volt a cél. De azért igazán lehetne magasabbra lőni.

Majd a folytatásban?