A Netflix első saját gyártású afrikai sorozata. (A Shadow ugye vásárolt anyag volt.) Jól hangzik. Ráadásul egy újabb régió sorozatkészítési kultúráját ismerhetjük meg, mármint azt, hogy mire képesek a kreatívok, ha Netflix-es (vagy legalábbis “Netflix-es”) költségvetésből dolgozhatnak.

Bármennyire is jól hangzott a kémes, átívelős felállása a Queen Sono-nak, maga a sorozat nem nagyon érdekelt a koncepció alapján. Amikor azonban egy kritika címében megemlítették az Alias-t, akkor muszáj volt előrevennem. (Amit a hazai Netflix-esek közül nem sokan tettek meg, a pénteki sorozatpremierek közül a három Netflix-sajátgyártás helyett csak a vásárolt, spanyol Toy Boy lett top10-es. Már csak ezért sem értettem, miért pont ez a sorozat kapott szinkront. De persze nem panaszkodom.)

QUEEN SONO – 1×01 – 5,5/10

A címszereplőnk egy dél-afrikai kém, akit rögtön egy random(nak tűnő) bevetés közben ismerhetünk meg, ami közben meg kell szereznie valamit. Ez némi összezördülést is eredményez a feletteseivel, ami persze mellékvágányra kerül, amikor egy komolyabb összeesküvés nyomaira bukkan, ami a földrész biztonságát is veszélyztetheti.

A fentiek mellett még egy, katonák által elfoglalt kongói gyémántbányás szálat lebegtetnek be, valamint azt, hogy a főhős (legendás szabadságharcos) anyjának (feltételezett) gyilkosa épp szabadul a börtönből, de gyanús, hogy vagy nem ő az igazi tettes, vagy pedig nem egyedül követte el tettét.

A Queen Sono annyiban hozza a klasszikus formulát, hogy a főhős anyjának az ügye átívelésnek van betolva, ráadásul a magánéleti szálat is kidomborítják benne (szinte senki sem tudja a valódi foglalkozását, khm), hogy mélységet kapjon a karakter, bár a többiekkel közel sem törődnek annyira. Ami nem is baj, mert érdekes Queen Sono múltja, amit flashback-ek révén el is kezdtek bemutatni.

A végeredmény? Tűrhető, de ennél többet nem tudok elmondani. Sem a sztori nem érdekes annyira, hogy azonnal a következő epizód nézésére kattintsak, sem pedig a megvalósítás nem nyűgözött le túlságosan. Nem is annyira az esetlenség volt a gond, hanem egyszerűen csak attól, hogy női főszereplős kémes egy sorozat, még nem lesz belőle Alias. És a Queen Sono sem Alias.

Cserébe női főszereplős és kémes, ráadásul a renitens/badass fajtából, márpedig ennek a műfajnak már a blog indulásakor sem nagyon tudtam ellenállni (megelőztem a kort, amikor 2008-ban letettem a voksomat a műfaj mellett, lehet, hogy érdemes mai szemmel elolvasni az akkori kommenteket). Vagyis helyesbítek, a Quantico-ból ismert Pearl Thusi karakterét badass-nek állítják be, azonban a pilot alapján mindez inkább tűnt nekem puszta póznak, és ez nem tudom, hogy a színész vagy a készítők hibája.

Már csak ezért is szeretnék még egy második esélyt adni a sorozatnak, aminek a magyar címe a korábbi hírekkel ellentétben nem Sono királynő (ugyanis a karaktere keresztneve a Queen), de maradni csak akkor fog, ha sikerül legalább két fokkal feljebb tekerni az összes potmétert (akció intenzitása, főhős személyisége, átívelés érdekessége), mert hiába kuriózum az afrikai környezet, ha a díszletek, jelmezek, hangulati dolgok 1-2 részen át jelentenek csak nóvumot.