login |

Pilot-mustra: The Dead Lands – 1×01

2020. 03. 13. 15:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika, pilot-mustra,

– Who are you and why are you here?
– Go fuck yourself!

Ajajj, megint találtam egy műfajt, amit kinevezek kriptonitommá. Anno a Britannia pilotja közben éreztem hasonlót: látom, hogy mi történik, és egy pillanatig sem köt le,annyira, hogy a faékegyszerűség ellenére már pár perc után gőzöm sincs, hogy mi történik a képernyőn, hogy mire vonatkoznak a párbeszédek, stb. Ez van, amikor a totális érdektelenség miatt az ember elveszti a fonalat, és nem is bajlódik azzal, hogy felvegye.

Értelemszerűen most nem is a kritika miatt (a véleményem most tényleg sokadlagos) írok erről a misztikus, kvázi prehistórikus (“ősemberes”), véres, élőhalottas új-zélandi horror-fantasyről, hanem azért, hogy az előzeteses poszton kívül is jelezzem a létezését, mert meg vagyok róla győződve, hogy bőven lennének junkie-k, akik értékelnék ezt a sorozatot. Ahogy a hozzá igencsak hasonló Britannia is szerzett rajongókat.

THE DEAD LANDS – 1×01 – ?/10

A The Dead Lands nem nagyon bajlódik konkrét expozícióval, inkább rögtön bemutat egy nagyon régi korban élő maori harcost (bizonyos Waka Nuku Rau-t), akivel előbb leölet pár talán jobb sorsra érdemes vörösingest, majd őt is leölik, vagy legalábbis jól kupán vágják. Köszönjük a részvételt?

Természetesen a sorozat ezen a ponton nem ér véget, hiszen valami misztikusnak tűnő helyen tér magához, ahol egy misztikusnak tűnő illető közli vele, hogy miután ősei megtagadják tőle a túlvilági életet, vissza kell térni az élők közé, hogy ott megváltásra leljen, mert különben két világ közé szorulva élőhalottként kell nyáladzania.

Az okokat, azaz a temérdek bűnének mibenlétét nem nagyon kötik az orrunkra (idővel kiderül a főhősről sok minden), hiszen az in medias res kezdés miatt a karakterizáció csak most kezdődik el – és ezt azért emelem ki, mert a sok hörgés, morgás, ordítozás és egyszótagos szavak vakkantgatásának ellenére a The Dead Lands megpróbál karaktert építeni – illetve karaktereket, hiszen a harcos az élők világába visszatérve összefut egy nővel, akinek sorsát ugyancsak később ismerhetjük meg.

Ez az alapsztori, a cél a megváltás, de persze a klasszikus, “állítsuk meg a Gonoszt”-tengelyen is lépdelünk előre, miközben az egyik oldalról zombiszerű élőholtharcosokat zúdítanak ránk, a másik oldalról pedig… HUMORT. Nem nagyon tudom hova tenni az egészet, hogy mi mennyire szándékos, de ez is a The Dead Lands különlegességére erősít rá. Az egészet pedig nagyon erős maori identitással önti nyakon.

A The Dead Lands nyilván olcsó sorozat az amerikaiakhoz képest, azonban a szűkös lehetőségeket igyekeznek azért kitágítani, és itt többek között a filmezési stílusra gondolok, valamint a pazar tájakra – utóbbiakban Új-Zéland sosem szenvedett hiányt, itt is tobzódhatunk a látványban.

Annak ellenére, hogy mint azt fent írtam, én egy pillanatig nem tudtam elmerülni a sorozatban (épp ezért nem is értékelném), úgy éreztem, hogy megérdemel egy posztot, mert van annyira különleges. És hiszem, hogy sok bepróbáló nem fogja gagyinak elkönyvelni, mert sokkal, de sokkal többet tesz le az asztalra, mint némelyik valóban zsé-kategóriás, olcsó amerikai vagy nemzetközi koprodukció, amit csak azért készítenek, mert tudják, hogy eladható a portéka.

A The Dead Lands előnye az, hogy olyanok csinálták, akik számára nagyon fontos a téma, és ez látszik is rajta. Még akkor is, ha kultúrák közötti eltérés miatt nem mindenki fogja értékelni azt, amit lát, és csak valami random vérengzés fog lejönni neki belőle.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz