login |

All or Nothing: az 5. évad (All or Nothing: A Season with The Philadelphia Eagles)

2020. 03. 17. 21:55 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

It was a heck of a ride. I left it all out there — I know that much.

A The Stranger évados kritikájánál említettem, hogy ha nem lett volna az I Am Not Okay With This, akkor az lett volna az idei leggyorsabb darám, de mindez valójában csak a szkriptelt sorozatokra vonatkozik, ugyanis az All or Nothing idei szezonjával szerintem a premier napján dél körül végeztem, max kora délután. Pont, mint a 2. vagy 3. évaddal (a 4., Panthers-ös szezont, amiről sajnos nem írtam, nyaralásra tartogattam, törökországi estéken néztem végig.)

Persze az nem csoda, hogy ilyen gyors voltam, hiszen pont a kedvenc csapatom, a Philadelphia Eagles volt az alanya az egy csapat legutóbbi bajnoki szezonját bemutató Amazon Prime-os dokusorozatnak, aminek ez volt az 5. NFL-es kiadása, de korábban akadt európai focis (ez is az lehet), amerikai egyetemi focis, rögbi válogatottas, és pár hete a brazil fociválogatott is kapott egyet.

Magát a kritikát rövidre zárhatom azzal, hogy szuper volt ez a szezon is, pont, mint a korábbi négy – a többiről, a más sportágakra koncentrálókról nem tudok nyilatkozni (bár az egyetemivel lassan azért haladok), pedig valójában el kéne kezdenem nézni őket, ugyanis kíváncsi lennék az NFL-évad kapcsán is arra, hogy vajon ez a sorozat csak a sportágat jól ismerőknek ad valamit, vagy például kívülállóként én is élvezhetném a Manchester City-s szezont úgy, hogy a foci teljesen hidegen hagy?

Ezt szerintem sosem fogom megtudni, túl sok sorozat van, de a tovább mögött röviden azért beszéljünk az 5. évadról és az Eagles-ről.

A legjobb sztorikat az élet írja, nem? Ordas közhely, de az Eagles 2019-es szezonja tényleg tipikus hullámvasút volt. Pont ahogy a Super Bowl-győzelem utáni 2018-as, ez is az utolsó pillanatban, pár zsinórban megnyert meccset követően torkollott rájátszásba, csak épp most külső segítség sem kellett. Más kérdés, hogy a playoff-ból rögtön ki is zúgott a csapat, ugyancsak egy hollywood-inak ható csavar következtében, azok után, hogy a 40+ éves, nyugdíjból visszahozott csereirányító kapta meg a csapatot.

De ne rohanjunk ennyire előre. Még akkor sem, ha sok újdonságot nem lehet mondani az évadról, hiszen ahogy eddig, most is végigvették a szezon meccseit (természetesen úgy, hogy mindenkinek érdekesek maradjanak), és kaptunk némi magánéletet is.

Ezúttal a draft és az edzőtábor nem nagyon kapott figyelmet, sőt, ha belegondolok, a meccseken kívül nagyon, nagyon kevés minden került fókuszba. Például az edző, Doug Pederson a kollégáinál jóval kevesebb figyelmet kapott (magánéleti szálat nem is, mint Bruce Arians), a tavalyinál a tulaj is kevesebbet volt jelent (Jeffrey Lurie talán csak a Detroit utáni beszéddel kapott komolyabb jelenlétet – ott egyébként ötletesen tálalták azt), és a GM, Howie Roseman is egyetlen betétre volt – sajnálom, hogy ennyire lekorlátozták magukat, főleg a korábbi szezonokban látottak tükrében.

Cserébe kaptunk iszonyatosan sok Brandon Graham-et – mellette nem sokan jutottak szóhoz (talán a Maddox/Goedert-duó volt legtöbbet). Ha ennyire tudatosan kerülik a játékosok a kamerákat, akkor sajnos csorbul a nézői élmény, de BG szerencsére nagyon sok mindenben kárpótolt minket. Eddig is tudtam, hogy mennyire jó arc, és tényleg le a kalappal előtte, hogy ilyen hozzáférést engedett az életéhez. (Az is eléggé szkriptelt sorozatos csavar volt, hogy az utolsó meccsen megsérült, amit a felesége is élőben nézett – és akkor előjött belőle a kamerák elől való menekülés.)

Igaz, hogy csak a legvégén került rá a fókusz (bár előtte is kapott szegmenst), de a játékosok közül még Josh McCown volt az, aki sokat hozzátett az élményhez. Nem volt semmi, hogy 40-en túl játszhatott első rájátszás meccsén, az pedig mindent elmondott róla és a hozzáállásáról, ahogy a végén összeroskadt a vereséget követően – a meccsen egyébként egy elég komoly sérülést szenvedett, és így is volt esély a végén az egyenlítésre.

Graham mellett egyébként még a rajongói kommentár kapott kiemelt szerepet a szezonban, az, ahogy az utca embere beszél a csapatról, illetve ahogy a rádióműsorok foglalkoznak az Eagles-szel. Közvetítések, interjúk, elemzések, kibeszélések, alázások, apokaliptikus víziók, mindennel szolgáltak a műsorvezetők, olykor túlzásba is vitték szerintem őket, de úgy tűnik, inkább velük pörgették a sztorit, mintsem Jon Hamm narrálásával.

Persze utólag minden szezonra azt mondom, hogy így volt kerek, az élmény nyilván ismét 10/10-es, megbicsaklás nélkül szaladt le a szezon, mert szuper volt mindent még egyszer átélni, a keserédes befejezés ellenére is. Mondjuk, ha belegondolok, hogy manapság némely csapat a YouTube-ra is igen színvonalas színfalak mögé betekintést adó videósorozatot készít, akkor azért meg kell állapítanom, hogy tartalmát tekintve annyival többet nem ad az Amazon sorozata, de az biztos, hogy azok a szériák nem mutogatnak olyan szép, városos vágóképeket, mint az All or Nothing.

Vajon az All or Nothing mikor fog beletenyerelni egy olyan csapatba, amely eljut a Super Bowl-ig? Anno a Cardinals-ból bármi lehetett volna, a Rams egy fokkal korábban került sorra, a Cowboys-ból is ki lehetett nézni egy jobb szereplést, tavaly pedig a Panthers-szezon mégiscsak 6-2-vel kezdődött, de kidőlt Cam Newton. Most, az évadot megelőzően az Eagles tűnt az egyik legnagyobb esélyesnek, de az NFL kiszámíthatatlansága ismét villantott. Kíváncsi vagyok, hogy jövőre melyik gárda kerül nagyító alá. Mondjuk a Las Vegas Raiders?

1 hozzászólás Ne habozz!

gumimaci - 2020. 03. 18. 10:15

Na a Raiders tényleg érdekes lenne, náluk úgyis most a rivaldafény elsődleges szempont.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz