login |

Pilot: Belgravia – írta speranza

2020. 03. 19. 19:30 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Az ITV egy új, 19. században játszódó kosztümös sorozattal jelentkezett a héten, amit a készítő személyének köszönhetően sokan várhattak már.

Julian Fellowes korábbi művei közül messze a Downton Abbey a legismertebb, de az ő munkája volt az Oscar-díjas Gosford Park, vagy a 2004-es Vanity Fair forgatókönyve is. Utóbbit főleg azért emeltem ki, mert a Belgravia sok szempontból a Hiúság vásárának világát idézi.

A pilot egy flashbackkel indít: nem sokkal a Waterloo-i csata előtt, azaz 1815. június 15-én este a Brüsszelben tartózkodó brit arisztokraták közösségét egy bál tartja lázban, amelyet Richmond hercegné (Diana Kent) rendez Wellington hercegének (Nicholas Rowe) tiszteletére.

Erre meghívást kap a feltörekvőben lévő Trenchard-család is. A családfő, az újgazdag James Trenchard (Philip Glenister) a herceg fő beszállítója, az ő vállalkozása látja el élelemmel a hadsereget. A lánya, Sophia (Emily Reid) különösen várja már az eseményt, hogy újra találkozhasson szerelmével, Edmund Bellasis vikomttal (Jeremy Neumark Jones).

Egyedül az édesanya, Anne (Tamsin Greig) helyteleníti a család részvételét az estélyen, mert úgy érzi, hogy hármójuknak nincs helye a hercegek, hercegnők között, és félti a lánya jó hírét is a rossz nyelvektől. A bál azonban a csatamezőről érkező hírek miatt korán félbeszakad, és ezt követően a résztvevők élete is hatalmas fordulatot vesz.

A történet fonalát huszonhat évvel később veszik fel újra, amikor is Trenchard-ék London előkelő Belgravia negyedébe költöznek. Anne invitálást kap egy teadélutánra, ahol összefut Bellasis vikomt édesanyjával, Brockenhurst grófnővel (Harriet Walter). Kettejük beszélgetése pedig régi sebeket tép fel és „nem várt” fordulatot hoz. Az epizód végén megtudjuk, hogy mi történt azon a végzetes napon, negyed évszázaddal korábban.

A sztori bőven rejt lehetőségeket, de nekem mégis vannak fenntartásaim a sorozattal kapcsolatban.  Először is nagyon visszafogott, távolságtartó a hangulata. A külsőségek (díszletek, kosztümök) rendben vannak, de még a legmélyebb érzelmek se tudtak igazán hatni rám, annyira nem bírtam átérezni őket.

Nem feltétlenül a színészek hibája, mert nem is volt sok alkalmuk rá, hogy kötődést alakítsanak ki a nézővel. Erre csak Tamsin Greig és Harriet Walter tettek komolyabb kísérletet, nekik sikerült is elnyerniük az együttérzésemet.

A másik, ami feltűnt, hogy hiányzik a flow – élmény. Egy kicsit darabos az egész – amin a keretes szerkezet sem segít – mintha több, elszigetelt mini epizódot, vagy életképeket láttam volna egymás után, amelyek többségében két ember beszélget egymással, tartózkodó udvariassággal.

Kosztümös drámáktól nem idegen a hűvösen sznob társalgás, amikor két különböző osztálybeli ember elegyedik beszélgetésbe egymással, de itt ez sem működött olyan jól. (Lehet, hogy csak azért, mert láttam ezt már ennél jobban is művelni. A Vanity Fair ugyanebben a korszakban játszódott, ugyanezeket a társadalmi problémákat ábrázolta, de sokkal szellemesebb, élettel telibb volt ennél.)

Aztán ugyanez a kimért eszmecsere folytatódott a személyzet tagjai körében, akik csak a rész utolsó negyedében jutottak némi játékidőhöz, és akkor is csak csoportban. Egyikük sem kapott mélyebb egyéniséget – idejük se lett volna rá – egyelőre legalábbis. Mindez ebben a formában nem volt túl érdekes.

Sok idő megy el ilyen fecsegésekre, miközben a szereplőkről minimális új információt tudunk meg és ettől ridegnek, távolinak tűnt a cselekmény. Az első benyomások persze csalókák is lehetnek, a cliffhanger a végén mindenesetre izgalmasabb folytatást ígér.

Korai lenne ítéletet hirdetni az egész sorozat felett egyetlen epizód után, de azt már most ki merem jelenteni, hogy nem a Belgravia fogja betölteni a Downton Abbey után maradt űrt. Mindenképpen végignézem, mert bármi lehet még belőle – a színészeken biztosan nem fog múlni, őket a brit színjátszás színe-javából válogatták – de jelenleg nem tudok többet adni rá 6,9/10-nél. Akad olyan köztetek, aki esetleg másképp látta?

4 hozzászólás Ne habozz!

Wyrr - 2020. 03. 20. 00:24

Tetszett, és egyelőre lelkesedem érte.
Azóta vártam, hogy úgy két éve elolvastam a regényt, amit azzal tettem le az utolsó oldal után: Julian Fellows vajon mikor jelentkezik majd a sorozatváltozattal?
És most itt van. Végre.
Viszont túl jól emlékszem még a sztorira és a szereplőkre ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, valójában mennyire volt jó ez a nyitórész. Túlságosan magával ragadott az, hogy láthatom megelevenedni, amit elképzeltem (bár Julian Fellowes biztosíték volt rá, hogy így lesz).
Annak idején Anne Trenchard és Lady Brockenhurst voltak a kedvenceim a szereplők közül, nagyon úgy tűnik, hogy itt se lesz másként.

Miután a hozzászólás első felét leírtam, kíváncsiságból fellapoztam a regényt. Érdekes, hogy az első rész szinte jelenetről jelentre követi a könyvet – ez okozhatja a darabosságot. Mert a könyvben nem baj, hogy Fellowes épp csak elkezdte felépíteni az egyes szálakat, hiszen a hetvenedik oldal után rögtön ott a többi, ha folytatni akarja az ember, működik a dramaturgia; itt viszont jön a stáblista, és így, hogy minden épp csak elkezdődött, tényleg kevés és széteső lehet, ami egy részbe belefért.

speranza - 2020. 03. 20. 06:33

Igazad van. Miután elküldtem az írásomat a pilotról, elolvastam kb. 50 oldalt a könyvből, és bár szinte szóról szóra ugyanezt olvastam benne, mégis másképp hatott a történet, mint filmen. Láttam, hogy sokan kedvelték a moly-on, ezért feltételezem, hogy lesz ez még ennél jobb is, de “szűz” szemmel nézve nem volt meggyőző. :)

Los Alamusz - 2020. 03. 20. 13:03

Az a baj, hogy már a sorozat alapjául szolgáló könyv is egy rakás klisé volt csak.
Fellowes tényleg belekötött a saját nagyszerűségének állított emlékműbe, és semmi újat nem tud hozni (sőt*). Illetve egyet de: eladni ezt az egészet
*a fene se tudja most már, hogy a Downton jobb volt-e ennél az elején (a végén már biztos nem), csak akkor még nekünk volt egyfajta újdonság.
Én komolyan megfogadtam a Belgravia elolvasása után, hogy Fellowestól többet semmit…. de persze most bajban vagyok a The English game-mel kapcsolatban, mert a tartalma alapján érdekelne, csak hát ott a MESTER…

Emma - 2020. 03. 26. 19:15

Egyetértek, egy rakás klisé a sorozat. Olvastam a könyvet, adtam neki esélyt, a sorozat hátha jobb lesz. A második rész után feladom… Sajnálom rá az időt! A The English game-t nézzétek inkább!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz