login |

McMillions – írta Scat

2020. 03. 29. 15:50 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

Bevallom, nemrég kaptam rá az olyan fajta dokusorozatokra, amiket nem is tudom, milyen megnevezéssel illethetnék, de más, mint a klasszikus NatGeós vagy Spektrumos változatok. Fogalmazhatnék úgy is, hogy „sorozatosabbak”.

Mivel ezeknél nem ismerjük a történetet és annak végkifejletét sem – ideális esetben -, ezért lehet folyamatosan építkezni, mindig annyi infót csepegtetni, amitől egyre érdekesebb lesz, hogy végül úgy érjen véget az adott rész, hogy látni akarjuk a következőt.

Akit érdekelnek a szövevényes dokusorozatok, amikben olykor nehéz elhinni, hogy ez vagy az, hogyan is történhetett meg, hogy néha mennyire abszurd is az egész, annak ajánlom, hogy nézze meg a McMilliókat, mert megéri!

Mivel HBO-s alkotásról van szó, ezért a Netflixesekkel ellentétben sajnos nem volt darálható most már, hogy kijött az összes rész, értelemszerűen az –, és bizony a heti tempót nem igazán éreztem jó húzásnak.

Elsősorban azért, mert rengeteg a szereplő, minden résszel nő a számuk, és nem könnyű mindenkit megjegyezni. Igaz, hogy általában, minden egyes felbukkanáskor – egy részen belül akár többször is – kiírják az illető nevét, munkakörét vagy azt, hogy kinek a kicsodája, de a nagy szünetek miatt ez csak félig megoldás.

Amit még az HBO „hibájának” mondanék, az a tartalom leírása. Ha valaki a premierkor kezdte el, akkor azt olvashatta HBO GO-n, amit itt a SorozatJunkie-n is megtalálhattok – szándékosan nem linkelem, rontana az élményen.

Ezzel az volt a legnagyobb baj, hogy spoileres volt. Egyrészt leírta, hogy ki volt a „lángelme” az egész mögött, másrészt azt is, hogy hol dolgozott és honnan szerezte meg a nyerő sorsjegyeket. Ez egy oltári nagy baromság volt, főleg, hogy emlékeim szerint konkrétan talán csak a harmadik részben derül ki, hogy ki is találhatta ki az egészet, a sorozat felénél.

Szerencsére az HBO GO-n most már nem található meg ez a leírás, ami van, az pedig sokkal sejtelmesebb és nem is árul el semmi többet annál, ami elég a figyelem felkeltéséhez.

Alapvetően a McDonald’s egy 80-as évek végén indított sorsjegyes játékáról szól a történet, ami kapcsán történt egy csalás, ami révén a főnyereményeket nem valódi játékosok vihették haza – maga a történet egyébként annyira nem elképesztő, mint a Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra, ugyanakkor így is baromi érdekes, hogy egyáltalán ez megtörténhetett.

A tovább mögött spoileres leszek, de nem olyan nagyon.

A történet azért izgalmas, mert igazából az egész a véletlenek játékának köszönhető. Ez nem egy „Ocean’s Eleven”-féle nagy megtervezésű rablás volt. Fenéket! Pont olyan emberhez kerültek véletlenül a megfelelő eszközök a csaláshoz, aki végül élt is ezekkel.

Továbbá az egész pikantériája még az, hogyha nem lett volna egy informátora az FBI-nak, aki súgott, hogy csalnak a játékban, és ezt a fülest, amit egy kicsike ragasztós cetlire írtak, nem látja meg az egyik ügynök asztalán egy túlbuzgó újonc, aki el akarta hinni, hogy az igaz, akkor sosem derült volna ki az egész.

Pedig a részek során rengeteg árulkodó jelet láthatunk, elég csak a nyertesek kapcsolatára gondolni, ami már épp elég gyanúra adhatott volna okot… de mégsem. Senki nem vett észre semmit. Elképesztő. A „legjobb” lehetőségeket az élet teremti.

Az, hogy az informátor is igazából kicsinyes bosszúból súgott, aminek ráadásul semmi köze a játékhoz, szintén jól szemlélteti, mennyire abszurd is volt ez az egész.

A részek felépítése és hossza egyébként rendben volt. Voltak szereplők, akiket túlzásba vittek, vagy túl nagy jelentőséget kaptak, de nem volt nagy probléma. Viszont a sok „kis” nyertes miattakik kevés pénzt kaptak -, számomra túlnyújtott volt a sorozat. Annyira, hogy szerintem egy résszel simán lehetett volna rövidebb. Az ötödik az utolsó percein kívül elég semmilyen volt. De a cliffje ütött.

Összességében nekem tetszett a McMillions, érdekes volt, hogy miképpen is működött a játék, és hogy mennyire nem volt felette kontrollja a McDonalds-nak. Ami azt illeti, a sorozat szerint ez máig fut az USA-ban. Mondjuk mindent megtettek a hírnevük helyreállításáért a fiaskó után, amin talán „könnyített” az is, hogy a tárgyalások alatt történt 9/11, ami mellett ez az ügy elsikkadt a nyilvánosságban, de főleg a közbeszédben.

Külön pont egyébként a főcímért, minden egyes alkalommal végignéztem, nagyon hangulatos lett.

7 hozzászólás Ne habozz!

punyapapa - 2020. 02. 06. 20:50

Tegnap megnéztem, nekem bejött. Nem is baj, hogy 6 részben mutatják be, mert tényleg nem semmi sztori. Ezt már az első részben lehet látni.

pytta - 2020. 02. 06. 23:16

Wow, ez legalább annyira izgalmas volt, mint a Robert Durst-ös The Jinx! Pedig előtte semmit nem tudtam erről a sztoriról, leírás alapján nem is tűnt annyira érdekesnek, de az első rész nagyon berántott. Azonnal nézném tovább.

kisanna - 2020. 02. 07. 06:12

Engem kicsit irritaltak az elegge modoros FBI interjuk, de a sztori tenyleg erdekes, par reszt meger.

pytta - 2020. 02. 11. 23:33

Második rész is baromi jó volt, azonnal nézném a folytatást!

Gabi - 2020. 03. 29. 16:19

Én még csak belekezdtem az első részbe, de eddig tetszik. Mindenképp végig fogom nézni. 👌

pytta - 2020. 03. 29. 22:20

Összességében kicsit túlnyújtott volt szerintem, egy-két résszel kevesebb is lehet, hogy elég lett volna belőle.
Egyébként én úgy emlékszem, hogy azt már az első rész végén is “lelövik”, hogy ki volt az az Uncle Jerry, és kb hogy szerezte a matricákat (amit aztán az utolsó részig “húztak”, pedig elég nonszensz volt…).
Kicsit hatásvadász is volt, de egyébként zabáltam minden részét, én örülök, hogy hetiben ment, tudtam “várni” :)

chamichaze - 2020. 04. 13. 14:45

még két rész vissza van, de azt kapom amit vártam, sőt.
hihetetlen alakok szepelnek benne. A felbukkanó feleségek úgy általában, de főleg a Gennaro testvérek feleségei, nem tudom, melyikük a súlyosabb, a ripacs FBI ügynök, aki teli pofával röhög, de nem szeretnék gyanúsítottként kettesben maradni vele (még olyan alkalmazottként sem, aki véletlenül ráöntötte a kávét). És AJ Glomb…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz