login |

Pilot-mustra: The Gloaming – 1×01

2020. 04. 01. 15:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika, pilot-mustra,

Az átívelős krimi műfaja nem csak az én kedvenceim közé tartozik, hanem úgy ahogy van, a tévécsatornák kedvencei közé. Annyira nem művészet a készítése, olykor elég csak egy hosszabb könyvet kölcsönözni alapnak, máskor pedig egy random krimiepizód sztoriját szétnyújtani 6-8-10 részre, és azt a 45 percet adják el nekünk úgy, hogy a maradék időt mindenféle mellékessel töltik ki – olykor, más esetekkel.

Persze lehet úgyis művelni a műfajt, hogy az magas szinten működjön. A legegyszerűbb akkor, ha eleve tévére álmodják meg a sztorit, úgy, hogy legyen normális, évados íve, illetve legyenek epizodikus ívei is, hiszen az sosem árt, ha az ember el tudja különíteni valami rémisztően hosszú filmtől azt, amit néz. Legmesteribben és leggyakrabban talán a britek művelik az átívelős krimi műfaját (persze a skandinávok sem kezdők), de most, vagyis az év elején, az ausztrálok is előrukkoltak eggyel.

THE GLOAMING – 1×01 – 5/10

A pilot egy 1999-es jelenettel kezdődik, amiben azt látjuk, hogy két tini felderít egy rejtélyes épületet és az egyikük hirtelen eltűnik. Ugrunk 20 évet az időben és egy gyilkossági ügyet tárnak elénk, egy ismeretlen nő holttestére bukkannak, ami kapcsán a ügyre kijelölt nyomozónő mellé beosztanak egy férfit, akivel közös múltja van, bár már jó ideje nem beszéltek egymással. Mint kiderül ugyanis, az ügy kapcsolatban van az 1999-es eltűnéssel, amiben utóbbi elég komoly szerepet játszott.

Tehát amellett, hogy kapunk egy jelenkori rejtélyt, még a múltbéli szál is igen erős lesz, és nem csak az igazság kiderítése kapcsán, hanem úgy is, hogy a két nyomozónak szembe kell néznie saját múltjával, illetve múltjának árnyékaival, melyek talán még ma is kísértik őket. Ez a folyamatosan borongós, baljós kapcsolat adja meg a dinamikáját a sorozatnak, amit talán karakterközpontú noirként lehetne jellemezni.

Azonban hiába hangzik mindez jól, ha valójában nagyon közepes szériára utalnak az első részek által sugárzott jelek. Az már a kezdésből látszik, hogy nem annyira az a kérdés lesz az izgalmas, hogy “ki a gyilkos?”, sokkal inkább a múltbeli események, a főhősök által elszenvedett traumák rejtélye fogja jelenteni a központi kérdést. Azonban hiába erős a kiegészítő szál, ha a fő történetvonal érdektelenül csordogál.

Persze illene bizakodnom, hiszen az ausztrálok a Top of The Lake-kel vagy a The Kettering Incident-tel bizonyítottak már (utóbbi esetében a készítő is egyezik), de a két sorozat kapcsán leginkább csak a csodaszép látványt tudom közös nevezőként felhozni.

Összességében, ha valaki miatt maradnék, az a főhőst alakító Emma Booth. Az ő karaktere legalább érdekesnek néz ki, legalábbis a két egymással rejtélyeskedve konspiráló mellékszereplőnél biztosan. Persze nem túl eredeti a mindenféle gondok által nyomasztott nyomozó figurája

Elég fontos tényező, hogy Tasmániában járunk, ami számunkra inkább csak kulturális érdekességet jelent, de az ausztráloknak sokkal többet, mint ahogy az őslakosoknak is, az ellentét a szárazföldiekkel valamennyire érződik is, de éppen ezen vonulat, a tasmán sajátosságok kiemelése miatt azt éreztem, hogy a The Gloaming sokkal inkább szól az ausztrál közönségnek, mintsem mondjuk nekem.

És erre még a pilot misztikussága is ráerősített. Gőzöm sincs, hogy mire megy ki a játék, de nem nagyon biztatóak az időről időre feltűnő jelenések (a villogások és az árnyékos alakok), amit a természetfölötti létét valószínűsítik, nem biztos, hogy ilyen nyomozósra lennék most kíváncsi.

Simán elsülhet jól is a The Gloaming, hiszen, mint írtam, jó az alapja, de a kezdés piszkosul nem motivált arra, hogy folytassam. És szerintem akkor sem fogom, ha a végére érek valamikor azon idei átívelős krimiújoncoknak, melyeknél az 1×01 után azonnal látni akarom a második részt. És ilyenből azért volt vagy féltucat már 2020-ban is.

2 hozzászólás Ne habozz!

Reeka - 2020. 04. 01. 17:16

Első részt majd megnézem, aztán meglátjuk… mégiscsak átívelős krimi. :)
Ausztráloknál még ott volt a Secrets & Lies, és abban is szerepelt az utolsó képen levő pasi. (Martin Henderson)

gromit - 2020. 04. 01. 19:52

ez vajon mennyiben különbözik a Kettering Incidenttől?
abban is volt régi rejtély, új rejtély, még nagyobb rejtély, és persze tasmániai táj :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz