login |

Tales From The Loop: az 1. évad

2020. 04. 03. 21:30 - Írta: winnie

83 hozzászólás | kategória: kritika,

Everyone in town is connected to the Loop in one way or another.

Hát, ez mai premier volt és elfogyott hamar… És nem csak azért, mert az Amazon Prime Video már hajnal 3-kor elérhetővé teszi az újdonságait, hanem azért is, mert piszkosul bejött (a pilot simán 9/10). Ha nem lett volna egy apró megbicsaklás, akkor az idei újonc toplistám élére ugrott volna, így be kell érnie a 2. hellyel.

Eredetileg kettőt terveztünk írni a sorozatról, human írt volna a kezdésről, én pedig a teljes szezonról, ha bejön, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen stílusú lesz a svéd Simon Stålenhag retro futurisztikus scifi festményei (igen, festményei!) alapján készült széria, és ezért muszáj rögtön teljes évadossal nyitnunk, mert csak a pilot nem annyira segít, de közben félve teszem ezt, mert nagyon bánnám, ha több poszt nem születne róla a következő évadig.

Igazság szerint úgy az igazi, ha mindenki magától fedezi fel a sorozatot, de mivel informálni akarunk, ezért leírom, hogy alapvetően a Tales From The Loop egy átívelő szálas, közös világos epizodikus antológia, afféle melankolikus, optimistább Black Mirror? Vagy olyasmi, ami az Amazing Stories akart lenni?

You could always find light in the dark.

Ami nagyon fura volt, hogy míg az epizodikus antológiákat (ez sem az technikailag, csak szőrmentén) nem szeretem annyira darálni, itt mást el sem tudtam volna képzelni. A világ annyira megfogott, hogy egyrészt nem akartam kiszállni belőle, másrészt éreztem, hogy ha napról napra vissza kéne ugranom, akkor időbe telne megint ráhangolódnom, így viszont végig benne voltam, és hatottak rám az érzelmi fröccsök. Mert ez egy ilyen sorozat, elég érzelmes.

As a result of our unique research, you will see here sights that, well, you’d say were impossible. And yet, there they are.

Rögtön az elején közlik velünk, hogy egy amerikai kisvárosban járunk talán a múltban (régies az esztétika, de ki tudja), mely felszíne alatt egy kísérleti fizikai intézet húzódik, ahol az univerzum rejtélyeit kutatják és tárják fel, ami valójában annyit jelent, hogy itt bármi bármikor megtörténhet.

A pilotban egy kislány történetével indítunk, amiről többet nem is nagyon írhatok, mert spoiler lenne, maradjunk annyiban, hogy a sorozat nagyvonalakban egy családról szól, akiknek a sorsát megismerhetjük. És persze ott van maga az intézet és a város a maga szerkezeteivel, kütyüjeivel és gépeivel – javarészt ezek azok, amiket a festmények biztosítottak, ezek ihlették a készítőt Nathaniel Halpern-t, aki bevállalta, hogy maga írja meg mind a 8 epizódot..

Sometimes things are special, beacuse they don’t last.

Mint írtam, nem hátrány, ha az ember tudja, mire számítson (hátha valaki nem akar ilyesmire befizetni), hogy mondjuk az első epizód története véget ér a pilot végén, hogy az 1×02-ben új sztori kezdődjön, aminek a főhőse az 1×01 egyik mellékszereplője. Utána pedig az 1×03-ban egy másik mellékszereplőt visznek tovább, és így ismerjük meg a fő karaktereket, akiket a Hurok, azaz a Loop fog össze, ez a nagyon hangulatos világ – még, ha csak egy városkáról is van szó. És ez nagyon hatásos, mert így ha később feltűnik megint a mellékszereplő, máris más szemmel fogunk rá nézni, hiszen sokkal többet tudunk róla, mint korábban. Sőt!

A sok technikai infó után (pedig eskü, rögtön áradozással akartam kezdeni) pedig jöjjön az, hogy miért is tetszett annyira a Tales From The Loop. Nem fogom bő lére: szuper volt a hangulata. Nagyon jól nézett ki a sorozat, remek a stílusa, remek a retrós körítés, a gépek nagyon egyedi ízt adnak az egésznek (de sok képet lőttem!), bár persze az az igazság, hogy engem már a zene megfogott rögtön az elején, mert annyira Philip Glass-os volt (a The Hours minden idők egyik legjobb soundtrackje, és ez ahhoz hasonlít) – azért, mert Glass a zeneszerző.

Nálam mindig nyerő, ha gyerekek a főszereplők, és itt végig ők vannak a kiemelt szereplők között, kisgyerekek és tinédzserek egyaránt – nyugi, vannak felnőttek is. És az is megfogott, ahogy a szereplők a furcsaságokat, a jelenségeket, történéseket szinte teljesen magától értetődően kezelik, vagy legalábbis nem kérdőjelezik meg őket, miközben azért meglepődnek, szóval így kikerülünk egy csomó formalitást és rácsodálkozást, ami egyébként szintán jól áll a sorozatnak.

Hogy nem lett az idei legjobb új sorozatok a Tales From The Loop, arról talán a 6-7. rész tehet, amiket inkább csak korrektnek találtam – pedig az egyik párhuzamos világos! Nem is annyira a sztorikkal volt a gond, hanem valahogy a hangnem változott meg (az egyikben pedig gyerekszereplő sem volt). Az 1×07-ben nem annyira az érzelmesség dominált, és másik részben is másképp volt jelen, és mintha a zene is erre rímelve átment billentyűsből és lágy vonósból keményebb vonósba.

Tényleg nagyon ritka, hogy valamit gyorsan ledarálok, de itt tényleg nagyon segítette a hangulatban maradást, mert így olyan egyszerű dolgokat tudtam lereagálni, mint az 1×05 elején a tojás, ami biztos, hogy más hatást váltott volna ki, ha csak úgy nap végén lehuppanok a rész elé. Ezekben az egyszerű apróságokban nagyon jó volt a Tales From The Loop. Alapvetően egyszerű sztorikat mesélt el fantasztikus köntösbe burkolva, miközben próbál az érzelmekre hatni.

Gőzöm sincs, hogy a keményvonalas scifi-rajongókat mennyire nyeri meg a stílus, de számomra hatalmas élmény volt a sorozat, egyértelműen az egyik nagy kedvencem az idén. A végén aggódtam, hogy a 6-7. részes megbicsaklás után a finálén is húzni fogom a számat, de a zárás mindenért kárpótolt, igazi érzelmi hullámvasút volt, szipp.

Change is part of the nature.

A szezon le van zárva, de a Hurokból még rengeteg történetet el lehet mesélni, szóval részemről jöhet a folytatás.

83 hozzászólás Ne habozz!

irgum76 - 2020. 04. 03. 22:25

na tök jó, hogy lett poszt
akkor ide másolom amit az előzeteshez írtam

én azt hittem teljesen különálló epizódok lesznek de két részt megnézve valamilyen szinten összefutnak a szálak
eddig tetszik bár látványban kissé csalódott vagyok a képek alapján több sci-fis beállításra számítottam
(nem a csillagok háborúját hiányolom)

de ha már az egész évadról lehet beszélni akkor

1×02 SPOILER

nekem nem jött be ez a testcserélős móka kicsit ilyen “anyám bőrében” disney matiné jutott eszembe viszont a vége az nagyon jó csavar volt és így átértékelte az egész epizódot

winnie - 2020. 04. 03. 22:29

igen, ezért is írtam, hogy alapvetően egyszerűek a történetek – a disney-től a hangnem, a nem poénkodósra vevés különbözteti meg.

irgum76 - 2020. 04. 03. 22:37

igen persze némi túlzás volt
hangulatos volt csak én ezt az alapszituációt nem szeretem

David Blake - 2020. 04. 04. 08:16

Na akkor a festmények mellett úgy látom az asztali rpg-ből is átvették legalább azt, hogy gyerekek a központi karakterek, és központi szerepe van a Loop fölötti adott kisvárosnak.
Talán a hétvégén lecsekkolom.

mSO - 2020. 04. 04. 10:46

Az Agavénál meg megjelent a napokban a képekhez írt történeteket összegyűjtő könyv is (Mesék a Hurokból)

winnie - 2020. 04. 04. 11:03

igen, a konyvekrol majd irni fogunk, bar ahogy olvastam az egyik sztorit (echo spehere), azokat nem vettek at.

noinipo - 2020. 04. 04. 12:37

pilot kedves, aranyos, de nálam 9/10től azért messze van

Malachi - 2020. 04. 04. 12:58

Nahát nekem ez az év híre, azonnal nézzük!

Gitathurok - 2020. 04. 04. 14:34

Hát sajnos ez gyenge. Egy elég semmijen történet jól elhúzva és elég rosszul rendezve. A nagy csavar is unalomig használt már. Megnézek még pár részt, de nagyon túlzóan pozitív amit írtak itt róla.

winnie - 2020. 04. 04. 14:49

:) pedig nincs benne semmi túlzás, sőt, inkább visszafogott, de a félreértés ott van, hogy én nem azt írtam, hogy neked fog ennyire tetszeni, hanem, hogy nekem tetszett ennyire. (nyilván ezért fognak sokat jelenteni az olvasóknak is a közömbös és negatív vélemények, remélhetőleg majd lesznek bővebben kifejtettek.)

attól, hogy én zseniálisnak tartom vagy elvarázsol, még bőven lesznek, akikről teljesen hatástalanul lecsapódik, amit látnak, ez teljesen természetes. én igyekeztem körbeírni, hogy mire kell számítani, nem véletlenül jelzem, hogy azoknak jöhet be, akik szeretik az egyszerű, emberi történeteket, amiknek az érzelmi komponensük magas fokú. a kritikák esetében sosem abból érdemes ítélni, hogy ki mennyi pontot ad, hanem abból, hogy mi kerül kiemelésre, hogy mi befolyásolta az ítéletet. akinek bejön az efféle retró futurisztikus körítés, vagy a melankolikus Glass-zene, azaz a megteremtett hangulat, az pár perc után elvarázsolva fogja nézni a képsorokat. aki immúnis az ilyesmire, vagy valami nagy durranás keres (netán észvesztő csavarokat), az jó eséllyel csalódni fog. abból kell mondjuk kiindulni, hogy ki miképp áll hozzá ahhoz, amikor loretta a jégcsap csöpögése alá áll, vagy hogy mi a véleménye a snittről, a stégen lefekszik fülelni – és, hogy mit gondol, amikor látja azt a jelenetet.

a lényeg, hogy próbálom mindig az írásba kiemelni azt, hogy kinek érdemes bepróbálni, és jelezni azt, hogy kinek érdemes kihagynia, mert nem valószínű, hogy a stílusa lesz – szerintem ez nagyon fontos egy kritikánál, hiszen az ember célja nem az, hogy minél többen bepróbálják, hanem az, hogy a bepróbálók minél elégedettebbek legyenek.



mark romanek rendezését mondjuk nem is nagyon akartam említeni, mert nem szeretek annyira belemenni, hogy ki a jó színész vagy író vagy rendező, hiszen eléggé laikusként tudom csak véleményezni, de it azt is nagyszerűnek éreztem, azt emeltem volna ki, ha hosszabbra akartam volna nyújtani, hiszen akadt a pilotban néhány szuper kompozíciója, és a folytatásra nagyon jól megteremtette azt a stílust, amit végigvittek. (ha színészek, akkor természetesen Rebecca Hall-ról énekeltem volna ódákat, de neki nem a pilotban vannak a legjobb jelenetei.)

walaki - 2020. 04. 04. 16:44

Nagy kedvencem a sci-fi antológia, úgyhogy én is nekiugrottam.

Nekem ugyan összeségében nem jött be, de vitathatatlanul átlagon felüli minőség. A zene tényleg jó, bár lehetne kicsit változatosabb. Viszont illik a sorozathoz, nagyon hangulatos az egész, a színészek kiválóak, a látványvilág az meg valami szenzációs. Nagyon jó látni, ahogy megelevednek a festmények, nemcsak a plánt, hanem a miliőjüket is sikerült megfogni. Telitalálat a futurisztikus-retro kontraszt megvalósítása.

Ami gondom volt a sorozattal, az csupán annyi, hogy kicsit vontatottaknak éreztem, de talán azért, mert ezeket a történeteket én már milliószor láttam. Számomra lerágott csont volt minden epizód. Mondjuk egy fiatalabb nézőnek, aki nem jártas még annyira a sci-fiben, nagyon bátran merem ajánlani, mert tényleg kiváló a megvalósítás, és remekül dolgozták fel a klasszikus sztorikat. És jó a merítés is, van itt minden: titkos labor, időutazó találkozása önmagával, testcsere, megáll az idő, na és persze robotok stb. Az meg, hogy karakterkapcsolások révén egyszerre antológia is meg nem is, remek ötlet volt szvsz.

Summa summarum öreg sci-fi rókáknak max. egyszernézős, fiatal leendő fanoknak kötelező darab szerintem!

Rilla - 2020. 04. 04. 18:23

Jól hangzott (a 9/10 is), belekezdtem, de ez nagyon mellém ment. Első részt sem bírtam végig….lassú, vontatott, álmosító szereplők/story. Lehet olvasva jobb (ott jobban bírom a “lassúságot”) Részemről ennyi volt. Pedig most ráértem volna egy napot erre szánni.

fv - 2020. 04. 04. 20:48

Szeretnék csatlakozni a fanyalgókhoz.
Csak a pilotot láttam még (még egy részt lehet, megpróbálok), de nekem nem hangulattal meg a lassúsággal van bajom – de még a lerágott csonttal sem -, hanem az a bajom, hogy logikátlan. Hozzá teszem, hogy lehet, hogy később kilyukadunk valahová, de az első résznek szerintem összeszedettebbnek kéne lennie, hogy megtartsa a nézőket.
Spoileresen szeretném leírni, hogy mi a bajom, hátha valaki elmondja, hogy ez mért nem baj:
SPOILER!!!
Szóval, anyuka csinál valamit, amitől a kislány másnap a jövőbe repül. Nem is azonnal, csak miután kijött a suliból. Elmegy az anyuka munkahelyére, ami semmit sem változott az utóbbi 20-30 évben – ugyanolyan autók, ruhák, mobiltelefonok (ugyanúgy nincsenek) mindenhol. Aztán hazamenne, de nincs meg a házuk. Találkozik egy gyerekkel, aki el is mondja, hogy nem is emlékszik, hogy itt lett volna ház valaha is. Oké. Aztán találkozik önmagával, visszarakja az ellopott követ, és visszamegy a saját korába. És ott továbbra sincs meg a ház!
Szóval, nekem az legkiakasztóbb, hogy a ház tényleg eltűnt, DE még pluszban a jövőbe is került a csaj. Én úgy gondolom, hogy ez ilyen történetmesélési zavar.
De az is oltári nagy hülyeség, hogy semmi se változott az utóbbi minimum 20 évben. Azért gondoljunk már bele, hogy a húsz évvel ezelőtti önmagunk sétálgatna a mai utcákon, az hogy kiakadna már mindenen!

cherockee - 2020. 04. 04. 21:03

@winnie:

Korrekt vagy nagyon, mert nekem úgy nem jött be, hogy alig bírtam végignézni, és nagyon jól leírtad, hogy ez neked fantasztikus, ami teljesen szubjektív is.

Látszik, hogy megcsinálták a világát, a díszletek nagyon helyesek, hangulatosak, a színészek szerintem jók, nekem az első rész nagy csavarja sokkal hamarabb leesett, mint kellett volna, de ez is ráérzés alapú, van akinek tuti később, erősebben jelenik meg az a bizonyos.

Épp nem bírom rávenni magam a második részre, pedig meg kéne próbálni, de valószínűleg én tényleg a keményvonalas scifis vagyok, nekem a jelenség, a robotok, a díszlet érdekesebb volt, mint a drámai részek. Pedig jók, csak nekem nem ez kell.

De azt valaki leírhatná, hogy az első képen levő kék robot melyik részben van, mert azt meg akarom nézni.

winnie - 2020. 04. 04. 21:21

ő a pilotban is benne van. nem őt dobálja cole?

cherockee: a csavar kapcsán tudod, mi a durva? az amazonnak van egy olyan funkciója, hogy a kurzor mozgatásával ki lehet iratni, hogy kik vannak a jelenetben (színész és karakternév). és azért erre odafigyelnek, hogy ne legyen spoileres. itt viszont (mert kell nekem mozgatnom…:( rögtön úgy nevezik a gyereket, hogy

SPOILER

fiatal loretta, ami már ráutaló, és nyilván a másik karaktert is nevén nevezik. sőt, az anyás jelenetnél young russ-t is írtak, jonathan pryce karakterére utalva.

SPOILER VÉGE

és azért szerintem ez nagyon beszédes a véleményem kapcsán, hogy annak ellenére, hogy számomra a csavar nem létezett, sőt, sejthettem, mi lesz a lényege a sztorinak, így bejött. igazából ezért sem említek fent csavarokat, mert nem nagyon azokra mennek ki a sztorik annak ellenére, hogy az 1×02 vége elég gyomros. de nem azért, mert volt csavar, hanem azért, ami történt, és amilyen következményei lettek.

cherockee - 2020. 04. 04. 21:23

@winnie:

De, de nincs későbbi részben több szerepe?

winnie - 2020. 04. 04. 21:31

de, persze van, mondhatni ő az egyik fő átívelő szál. nem valami húde nagy dologról van szó, még mielőtt valaki csak ezért nézné, de számomra ő volt a legemlékezetesebb karakter:)

a kép a fináléból van egyebként.

cherockee - 2020. 04. 04. 21:33

fene, reméltem, hogy lesz külön epizódja…most nézhetem végig az egészet :)

winnie - 2020. 04. 04. 21:52

á, az nem jó, akkor meg fogsz utálni:) de majd meglátod.

egyébként a sorozat kapcsán mindenképp nagyon érdekes, amit fent írtam, annak a megfejtése, hogy kinek jöhet be, én fennállásom óta, ezt próbálom megfejteni, hogy minél többet segítsenek a kritikák, és itt ezért nem is annyira a scifis aspektusra koncentráltam, hanem az érzelmi oldal kiemelésére (a zene!!).

btw, elgondolkodtam azon, amit walaki írt feljebb, hogy aki hardcore scifis vs aki nem, és ebben lehet igazság olyan tekintetben, hogy nem nagyon nézek scifit, de azért nem vágtam rá, hogy ez a megoldás, mert valójában nem arról van szó, hogy scifi-laikus vagyok, nem kerülöm a műfajt, csak éppen az nehezebben talál rám, más típusúakat nézek (ha nézek), mint amik vannak – ld. a marvel-szuperhősöket sem nézem, de a szuperhősös műfaj jöhet azért, főleg, ha olyan sorozatokban van, mint az i am not okay with this vagy a raising dion – utóbbit itthon eléggé szétkapta a nép, de engem nagyon megfogott, ott is az érzelmi komponens és a földön járóság. (más kérdés, hogy a Titans és a Black Lightning nekem is bejött a szuperhősök között, meg a Swamp Thing is).

(mint ahogy az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy azért jött be ennyire, mert engem lenyűgöznek ezek a retró futurisztikus festmények, már úgy is, ha nem tudom, hogy mi a funkciójuk a dolgoknak. de nem hiszem, hogy ez fogott volna meg kizárólagosan, mert tudom, hogy másoknak is tetszik ez a stílus, és közben mégsem fog bejönni nekik a sorozat.)

+

OFF: ezzel egyébként a mostani magyar premier a Mellékhatás esetében is elég nagy gondban vagyok, mert nekem tökre bejött, hogy gőzöm sincs, hogy merre akar menni a sorozat, így képes meglepetést okozni, de más meg azt fogja mondani, hogy gőze sincs, hogy merre akar menni a sorozat, így nincs értelme nézni, mert nem tudja, hogy érdemes-e.

Thomas - 2020. 04. 04. 22:21

Ez most felkeltette az érdeklődésemet, lehet, hogy be is próbálom. De nem is ezért írok, hanem mert jót mosolyogtam a “The Hours minden idők egyik legjobb soundtrackje” mondaton:) Én is mennyire szerettem, nagyon sokat hallgattam CD-n, szóval lehet, hogy épp a zene miatt fog majd meg ez a sorozat is.

Zombie - 2020. 04. 04. 22:55

Nagyon eltalálták a sorozatot, igazi sci-fi, ami az emberekről szól és a technika és tudomány csak mankó a történetmeséléshez. 1×04 a kedvencem lett idén. Ken Liu novellásgyűjteményéhez hasonlítanak a sztorik hangulatban.

kutyafüle - 2020. 04. 04. 22:58

Leginkább a Sztrugackij tesók-féle eredeti Piknik az árokparton remixe ez, 80-as retrofuturizmussal nyakon öntve, Chris Foss és Syd Mead vizualitásával. Nem volt rossz, egyszer nézős.

Malachi - 2020. 04. 05. 00:41

Attól féltem, hogy uncsi lesz, de nem az. Egyszerűen csak mélázós. Közben nagyon szép, korrekt, 4 rész után belekötni se tudnék. Esetleg annyit, hogy lehetne benne több robot! Minél nagyobb! Az jutott eszembe amíg ezt írtam, hogy ez a lassúság pont jellemző a skandináv filmekre, sorozatokra, talán szándékos ez a svéd gyökerek miatt. Meg egyébként is, nézzétek meg a fickó képeit a neten. Pont ilyen a hangulatuk, mint a sorozaté. Nagyon érdekel, hogyan áll majd össze a sok kis darabka a végére. Úgy gondolom, összeáll majd valahogyan. Mindegy, röviden: csemege ez a sorozat, tényleg remek. Na és a zene…

AuroraBorealis - 2020. 04. 05. 11:20

A zene egy az egyben a Leftovers-t juttatta eszünkbe párommal, szóval ez 10/10, bár eddig csak az első részt láttuk. :-)

DarkByte - 2020. 04. 05. 14:42

Engem eléggé beszippantott.
Tényleg nincs a sztorikban semmi olyan, amit ne láttunk volna már más sci-fi-kben milliószor elmesélve, úgy majdnem minden részben tudtam legkésőbb a felénél mi is történt. Nagy csavarok és akciózás sincs benne, ez egy lassú komótos dráma végig. Viszont a képi világ és a karakterek miatt maradtam a végéig. Illetve a karakterek sorsa érzelmileg nagyon működött és maga alá vont.

Én még a 6.-7. részt se tudom annyira ostorozni, érdekes módon az 5.-et untam a legjobban, nagyon kevés történik benne, a főszálhoz is csak minimálisat tesz hozzá.
Egyértelműen a 2. rész és a finálé a kedvencem.

Igazság szerint ha nem lesz folytatása is egy különálló egységet alkot amit elmesélt. Idén biztos emlékezetes marad.

zoliszekely - 2020. 04. 06. 16:48

Két rész után bejött nekem. Lehet, hogy egy kicsit vontatott, de drámai és érdekes történetek. Ugyanakkor mindkettőnek szomorú hangulata van és elgondolkodtató az egész az biztos.

snipp - 2020. 04. 09. 01:27

Az elso resz hangulata es ugy amugy az egesz felepitese nagyon de nagyon megfogott. Olyannyira, hogy elkezdtem orrba-szajba ajanlani baratoknak. Par napra ra megneztem masodik majd harmadik reszt es ..hat nem is tudom. A hangulat elveszett, mintha mas rendezte volna. Azt hittem minden resz a loop kore fog epulni, de nem..

winnie - 2020. 04. 09. 05:05

snipp: minden részt más rendez, ez igaz, de minden rész a loop köré épül, legalábbis a loop techek köré, nem pedig maga a létesítmény köré. oda pont a negyedik részben fogunk kicsit visszatérni, de mivel csak a szülők dolgoznak ott (meg nagyapu – oké, meg a biztonsági őr:), ezért nem az a hangsúlyos.

mark - 2020. 04. 09. 21:11

Ma végeztem vele, összességében inkább pozitív lett az összkép. Nekem igazából az első három rész nem igazán tetszett, mert habár ezt a sajátos hangulatot már azok is árasztották magukból, de a történetek nagyon faékek voltak, a lehető legtipikusabb tudományos-fantasztikus témákat kapták elő (jövőbeli én, testcsere, időmegállítás). Az viszont tetszett, hogy ezeket később szépen építették tovább. A 4. résztől elmentek kicsit más, érzelmesebb irányba, ami jól párosult az alapvetően szomorkás, kissé depresszív hangulatához a sorozatnak. A 6. rész aztán egészen szörnyű volt, rég untam ennyire sorozatrészt, viszont ezután következett a kedvenc részem, mert jól vegyítette a kalandot, kicsi horrort, és az érzelmességet. A kvázi évadzáró számomra kicsit semmilyen lett, értem, hogy a “blink of an eye”-ra építették, de mégis kissé antiklimatusra sikerült számomra. Még kiemelném azt is, hogy milyen “szép” sorozat, gyönyörű képek és beállítások voltak benne végig.

bvr - 2020. 04. 10. 02:11

Most fejeztem be, az utolsó 5 részt szünet nélkül nézve mert nem tudtam abbahagyni. Hatalmas élmény – viszont abszolut megértem akik azt írták hogy nekik nagyon nem jött be. És egyébként nekem sem lesz a kedvencem, viszont egyike lesz a legemlékezetesebbeknek.
Előzetesen nem volt róla semmi háttérinfóm, csak hogy pár helyen nagyon dícsérték. Megnéztem a pilotot – és bár gyönyörű volt, de utána nem folytattam. Aztán egy nap múlva még egy rész. Majd még egy. Aztán most az összes.
Az már az elején világos volt hogy nem csak hogy gyönyörűen fényképezett hanem egy szinte szürreálisnak megálmodott világ (ugye most már tudom hogy nem véletlenül) , plusz ehhez a zene és ahogy a vizuális türténetmesélés zajlik, elképesztően atmoszférikus. Viszont azt tudni érdemes (és igazából már a pilot közben világossá kell hogy váljon, és utána sem szabad mást várni) hogy ez abban az értelemben nem sci-fi hogy “scienece” sőt igazából nem a (klasszikus értelemben vett) történetek a fontosak. Hanem az érzelmek. És az végig meg fog maradni hogy nagyon melankolikus, sőt inkább legtöbbször szomorú. Persze azért ettől sokszor felemelő is.
Valamint számomra ez nem antológia. Persze lehet mondani hogy lazán függenek csak össze a történetek – csak hát ahogy írtam itt eleve nem a történet részen van a hangsúly. Az aktuális rész érzelmi töltetéhez viszont (szerintem legalábbis) fontos amit a korábban megtudhattunk már a karakterekről és a világról.

bvr - 2020. 04. 10. 02:24

Valamint még támpontként csak annyit hogy egyrészt szerintem Black Mirrort a legkevésbé sem várjon senki. Ott azért szinte mindig a technológia és annak következményei a fontosak, ez pedig érzelmi kérdésekről szól. Fentebb írta valaki a Piknik az árokparton-t, szerintem is az abszolut jó, nekem is ez ugrott be (meg persze a belőle készült Stalker) Tehát ugyan vannak benne “fantasztikus” kütyük, viszont nem tudjuk mi működteti őket és igazából ez nem is fontos. Ami fontos hogy milyen hatásokat váltanak ki (lehetne ez csoda vagy varázslat is, teljesen mindegy)
Nekem amikor elkezdtem nézni amúgy a Love Deaths and Robots jutott eszembe (ráadásul a pilot történetéhez és a loophoz egy picit hasonló van abban is) és közben végig azon gondolkoztam hogy (legalábbis az a 4-5 rész ami abból tetszett azt mennyivel jobban élveztem) és azért mert azokban a történéseken sokkal nagyobb hangsúly volt és rövidebbek voltak a részek sokkal. Viszont néhány rész után már úgy láttam hogy ez félrevitt, itt teljesen mást kell várni (és ahogy már írtam, nem is antológiaként tekinteni rá) Azt egyébként viszont most is gondolom hogy azért a részek túl hosszúak, nyilván teljesen tudatos hangulati döntés, de én nekem akkor is azok voltak. És ez sokaknak kaszálási szempont lesz, amúgy teljesen érthetően. Hát sajnos ezek együtt járnak.

fv - 2020. 04. 10. 12:14

Két rész után elég lett. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Piknik az árokparton hasonlóság senkit se vezessen félre: csak annyiban hasonlít, hogy vannak érdekes és veszélyes dolgok egy területen. De amíg a Piknikben felelős módon az egészet elkerítik, és őrzik, ebben a sorozatban simán sétálgatnak közöttük a gyerekek (pedig a második részben már legalább 20 éve adott a helyzet). Az is fontos különbség, hogy a könyv jó, a sorozat meg nem.
Szerintem, még mindig a Lost Room a legjobb Piknik az árokparton “feldolgozás”. Persze abból hiányzik a “nagy orosz mélység”, amit viszont a Loop egy nagy adag amerikai cukormázzal nyakon öntve megad a kedves nézőnek. :-)

bvr - 2020. 04. 10. 12:56

hű, @fv “lost room” hasonlata kb a lehető legjobban rávilágít arra hogy mit _nem_ szabad várni ettől a sorozattól (mert akkor belekódoltan nagy csalódás meg minősítgetés lesz belőle) Az egy rejtély és probléma problémaközpontú akciósorozat volt (valamint a mostani szempontból nem mellékesen (nyilván az akkoriban ilyesmire fordítható átlag vagy az alatti sorozatos büdzsé miatt is) vizuálisan (meg amúgy minden téren) kb zs-kategórásan megvalósított, csak ez amúgy nem feltétlen baj, hiszen ott amúgy sem ez volt a lényeg, akit érdekelt a sztori az ettől simán el tudott vonatkoztani.

Ez a sorozat viszont, és ez kulcsfontosságú, annak szinte az ellenkezője. Itt a hangulat, az érzelmek, a szürreális világ, a gyönyörű képek, a zene, a színészek, a lassú tempó, és a mindezzel ábrázolt érzelmek átélése a lényeg. Természetesen ennek tudatában sem kell és fog tetszeni mindenkinek (sőt), de ez nagyon-nagyon nem a jó vagy nem jó kérdése.

bvr - 2020. 04. 10. 13:10

Este óta tovább gondolkoztam (nehezen ereszt el ez a sorozat) és biztosan nem véletlen hogy a 4. résztől néztem végig a többit egyhuzamban. Abban egyébként épp csak egy apró nüanszként tűnik fel egy “kütyü”, valamint végképp semmiféle rejtélyen vagy történeten vagy csavaron van a hangsúly (de az én állításom persze az hogy a többi epizódban sem, ezért teljesen mindegy hogy kitalálhatóak-e a “csavarok” vagy a néző épp konkrétan kitalálja-e őket)
És bár erre a részre is igaz hogy elvileg önmagában is megnézhető hiszen az élet egyik legalapvetőbb történésével foglalkozik, de nekem nagyon sokat tett hozzá hogy három rész után, ebben a világban, és ezzel a családdal történt. Engem nagyon megérintett, teljesen át tudtam érezni, míg természetesen teljesen megértem ha másokból ez az unalmon kívül semmit nem fog kiváltani (illetve azt is teljesen megértem, mert máskor simán lehettem volna én is olyan hangulatban, hogy bármilyen szépen megvalósított legyen is, köszönöm de ezt én most nem szeretném nézni. Ettől is függhet a dolog)

winnie - 2020. 04. 10. 23:06

igen, ahogy írtam, nekem az 1. és. 7. rész meglepetésé simán ellőtte a karakter neve, amit kiírnaz amazon prime, de a világon semmit nem jelentett számomra élmény szempontjából.

és igen, az hogy a család volt a középpontban, az nagyon nagy plusz, a nagyapa beosztása, illetve a nagytestvér kiléte mind komoly befolyásoló tenyezok voltak.

(fv kommentjehez annyi, hogy az (oszinte) erzelmek nem egyenloek a cukormazzal, ebbol a sorozatbol pedig az amerikai identitas sem tudom, hogy mennyire jon le, kicsit meg is lepett, hogy ennyire konkretan betajoltak a helyszint. ami kritikanal en is kiemeltem az ilyet, az a council of dads volt, az remek pelda, mas kerdes, hogy ott nagyon jol eso a hasznalata, es jol is all a sorozatnak a giccsesseg, hiszen alapvetoen az eltulzottsag is pozitiv legtobbszor ebben a tek8ntetben.)

Annatar - 2020. 04. 11. 00:04

Én nem tudtam darálva nézni, bármennyire is magával ragadó a hangulata, egy idő után túl sok volt a lassan hömpölygésből és a zongorából, be kellett iktatnom más tempójú sorozatokat is :P De azért kisebb adagokban nagyon jó volt. Viszont

SP0ILER

.
.
.
.
.
Jól értelmeztem, hogy az utolsó részben Cole a biológiai unokahúgát vette feleségül? Mert ez így nagyon bizarr volt…

fv - 2020. 04. 11. 23:08

@bvr: “hű, @fv “lost room” hasonlata kb a lehető legjobban rávilágít arra hogy mit _nem_ szabad várni ettől a sorozattól” – Teljesen igazad van, és pontosan ezért gondoltam, hogy le kell írnom, mert kétszer is felmerült a Piknik az árokparton, és mivel az egy nagyon koherens scifi regény, mindenképpen érdemes felhívni az olvasók figyelmét, hogy ez viszont nem koherens scifi sorozat. Ha egy lassan hömpölygő családi drámát akarsz nézni, ahol nem számít egy-két logikai bakugrás, mert “nem az a lényeg”, akkor a Loop neked való, ha viszont egy igazi scifi-re vágysz, aminél a tudományosság és a fantasztikum kart karba öltve jár, akkor csalódni fogsz benne. Csak ezt akartam mondani.

SPOILER
Két részt láttam egyébként, de bőven találkoztam logikai hibákkal: 20 évvel a múltban minden ugyanolyan, mint most (ruhák, járművek, az utcák, az étterem, a kuka, stb.), a Loop által generált különleges tárgyak szerteszét hevernek az erdőben – senki sem igyekszik megvédeni tőlük a gyerekeket; a szülők nem veszik észre, hogy a gyerek jelleme teljesen megváltozott, pedig megtalálták a másik srác testét a testcserélő gépben, amit eső után köpönyeg módszerrel szétfűrészelnek, ahelyett, hogy a segítségével megoldanák a problémát (és mindezt nem holmi kezdő bénázó kutatók csinálják, hanem olyan emberek, akik már minimum 20 éve ismerik a loop-ot).
Namost persze a többi rész, lehet, hogy valahogy értelmesebbé teszi ezeket a dolgokat. Engem viszont annyira zavartak, hogy sajnos a többi résznek már nincs esélye kimagyarázni őket.

@winnie: A cukormáz a folyamatosan mélabusongó zene meg a giccses képek leginkább (pl. széttöredezik a ház, és felrepül; felveszi a tücsköt a srác a földről, lassított felvételben széttör egy száraz ágat); de a premier plánban mutatott “őszinte” anyuka is az, aki megfogadja, hogy ő aztán sose hagyja el a gyerekeit (aztán a következő részben fel se tűnik neki, hogy az nem is az ő gyereke…). (Csak az első két részt láttam, bocsánat.)

k-10 - 2020. 04. 12. 13:12

OFF:
Sose fogom megszokni ezt a ‘piknik az árokparton’-t, szerintem klasszisokkal jobb volt a korábbi, “eredeti” magyar cím, a “Piknik a senkiföldjén”…

kietle - 2020. 04. 12. 13:24

Én az eslő 2 részt nem tudtam végignézni, de a 3-at igen, most lehet válogatni fogok.

fv - 2020. 04. 12. 18:19

OFF:
@k-10: Én nem tudok oroszul, de a google fordító szerint az eredeti cím: “Piknik az út szélén”. Szerintem azért változtatták a senkiföldjénről az árokpartonra, mert az arra utal, hogy az idegnek, széthagyták a szemetüket, mintha csak piknikezni álltak volna meg az árokparton. Sose akartak kapcsolatba lépni velünk. És az emberiség mint a hangyák csak belegabalyodik ebbe a szemétbe.
A “senkiföldje” a zónára vonatkozó utalás lenne.

k-10 - 2020. 04. 12. 18:54

OFF:
Hát éppen ez az; ha idegen helyen állnék meg ‘piknikezni’, a legkevésbé egy árokparton tenném, inkább valami – legalább aktuálisan – elhagyottnak/üresnek tűnő helyen.

winnie - 2020. 04. 13. 04:58

“A cukormáz a folyamatosan mélabusongó zene meg a giccses képek leginkább (pl. széttöredezik a ház, és felrepül; felveszi a tücsköt a srác a földről, lassított felvételben széttör egy száraz ágat);”

szerintem a melankólia szót keresed. az az egész sorozatot valóban áthatja. ezt tipikusan a billentyűs, mélyfúvós, mélyvonós zenék kísérik, szemben ugye a magasabb vonósokkal – nem mintha itt nem lenne (ld. a lenti videón 30 perc után), de hiszem, hogy itt másról van szó. (és ezt nem azért mondom, mert bármi bajom lenne a cukormázzal, az amélie az egyik kedvenc filmem, de itt mást éreztem.)

itt egy egyórás zenei válogatás képekkel kísérve: https://www.youtube.com/watch?v=CQCWuu2a8Ug

sanyi - 2020. 04. 13. 10:34

Gyakran nézegettem a grafikus képeit és nekem egy melankolikusságot csak nyomokban tartalmazó inkább sötét és depresszív hatás érződött azokon. Még akkor is ha verőfényes, poros sivatagot mutat. Sokszor ott van a monumentalitás is, hatalmas, titokzatos, talán “isteni” gépek, vagy csupán ennek háttérben megnyilvánuló érzete, amit nem találok a sorozatban. Aztán kicsi Stephen King horrorjából, vagy a lovecrafti kozmikusság nyomasztó hangullata sci fi köntösben. A sorozat maga nekem ezek hiányában inkább csak olyan kellemesen mélabús és szép beállításokkal operáló történetfüzér, klasszikus sci-fi sémák képek mögé írásával. Persze ha már érzelemközpontúságról beszélünk, ami a sorozatnak is fontos eleme, akkor elég szubjektív én mit látok a képek mögé, vagy mit keltenek bennem. Nem tudhatom, de valószínűleg a művészúrnak is tetszett a mozgóképi kivitelezés.

winnie - 2020. 04. 13. 10:45

Eléggé együttműködött a készítővel, az egyik színfalak mögötti anyagban szó is van róla, hogy valami új dolgot is tervezett az első részek valamelyikéhez.

Deck Janiels - 2020. 04. 13. 16:27

Most néztem meg a teljes évadot. Bizonyos szempontból pont az a véleményem mint annó az Eufóriával kapcsolatban: szépen fotózott, hangulatos, divatos nagy semmi… a történet mindkét sorozat esetében érdektelen és dögunalmas. Kár.

Persze, ez csak az én véleményem, de ettől a sorozattól azért többet vártam :/

danonino1984 - 2020. 04. 13. 20:14

Hú, most fejeztem be a 8. részt, igazi érzelmi hullámvasút volt, többször elsírtam magam.

Kempelen Farkas - 2020. 04. 13. 21:02

Hú, ez szerintem tök érdekes. Nem az, hogy jó vagy rossz valaki szerint, hanem az, hogy valakinél semmi, más pedig érzelmi hullámvasutat él meg és elsírja magát többször is. Ez azt jelenti, hogy a sorozat működik, csak személyfüggő a dolog, nem?

Diapolo - 2020. 04. 13. 22:14

Toronymagasan a legjobb idei sorozat. A hangulat fantasztikus volt, a tortenet is remek, a 6-os resz logott ki kicsit lefele nalam, de amugy siman 9/10. Nem gondoltam volna, hogy az Amazon ilyet le tud rakni az asztalra. Az evvegi 5-os listamom siman helye lesz, maradando elmeny volt!

winnie - 2020. 04. 14. 12:29

Még hozzárakok a hitetlenkedők számára egy szeletet annak kapcsán, hogy ez a sorozat milyen hatással volt képes lenni rám.

a 2. rész után észrevettem ezt a plakátot: https://static.sorozatjunkie.hu/wp-content/uploads/2021/11/poster-Tales-From-The-Loop-Season-1-01.jpg

és onnantól kezdve rég vártam annyira epizódot, mint azt, amit a kép ábrázol, pedig csak annyit látni rajta, hogy kopaszodó fickó és egy kislány van rajta, de baromira jó érzés volt látni, hogy az addig totál mellékszereplő apa és a hallássérült gyerek kap egy saját sztorit, ráadásul olyat, amiben a lánynak a hátán van az az izé.

winnie - 2020. 04. 14. 13:25

egyébként, aki amazon prime-on nézi, az mnden részhez megnézheti a werkfilmet vagy háttérvideót, ami még 3-4 perc jó anyag a készítőktől, illetve ugye vannak képek, szkeccsek meg efféle bónuszok is.

heidfeld - 2020. 04. 14. 17:52

Ez nem egy olyan sorozat, amit egyben lehet megnézni. Van min gondolkodni, bőven.
Átjöttek az üzenetek, de annyit feltétlen meg lehet állapítani, hogy pár rész hossza lehetett volna rövidebb.
Igen, bár én adtam rá, 20-30% esélyt, a hallássérült lány történetének. Itt is volt a legnagyobb hiányosság.
Spoiler
Nem láttam, hogy veszi fel a kapcsolatot a húgával, másik testben? Vagy nem figyeltem eléggé?

Spoiler vége.
Egyébként szépen össze lett kötve az egész, és tényleg megható volt sokszor, bár nem éreztem, hogy sírni kellene.
Leginkább az 1×03 fogott meg. Párkapcsolat sosem egyszerű. Néha le sem esik, hogy hol hibázunk, de utólag okosabbak vagyunk, és nem így csinálnánk. Több ilyen is beugrott, mintha tegnap lett volna.Pedig eltelt sok-sok év.
Ha valami megtörik, nagyon sokszor lehetetlen a folytatás.
Egy telibe 7.5/10 járhat rá.
Láttam már idén jobbat, de sok szempontot figyelembe véve mondom ezt.
És remélem, kapunk második évadot!

winnie - 2020. 04. 14. 18:54

“Ez nem egy olyan sorozat, amit egyben lehet megnézni”

ha kinyilatkoztatni akarunk, akkor ld. a poszt: ez egy olyan sorozat, amit egyben kell megnézni, én másképp nem is tudtam volna. Cserébe még ma is folyton ez jár a fejembe, ennek a zenéjét hallgatom, ehhez kommentelek.

_nyilván_ ahány ember, annyi szokás, de ha valami ennyire épít a hangulatra, az nálam nem megy, hogy homokozás után a képernyő elé ülök, majd, ha vége a résznek, megyek porszívózni. ha viszont az 1×02 miatt hangulatban vagyok és érzelmi csúcsponton, akkor az 1×03 úgy hat, mint az istennyila.

Annatar - 2020. 04. 14. 21:16

heidfeld:

Danny tud jelelni, Jakob nem. Nem volt nehéz elmagyaráznia a húgának a helyzetet.

n4nom4n - 2020. 04. 14. 23:08

Eddig idei top széria, számomra!
:)

heidfeld - 2020. 04. 15. 08:47

@Annatar: Ez egyértelmű, csak nem láttuk az elejét.
@ Winnie: Azt ne felejtsük el, hogy nincs mindig idő megnézni egyben, 7-8 órát.
Egyébként sem vagyok a dara híve, de ez sok gondolkodni valót adott, amit meg kell emészteni.

winnie - 2020. 04. 15. 09:59

Nyilván akinek nincs ideje egy évadot ledarálni, az nem fogja ledarálni a sorozatot sem akkor, ha darálós, sem akkor, ha nem darálós. Ez nem definiálja a darálhatóságot.

Gondolkodni valót pedig bármikor fel lehet dolgozni, nem kell a részek között. Viszont a hangulat már más kérdés. Mondom, nem véletlen, hogy én szinte sosem nézek meg egy sorozatból 2 résznél többet, de akadnak nagyon kevés olyan, amit így “kell”.

Diapolo - 2020. 04. 15. 12:29

Az, hogy mekkora hatással volt rám a sorozat, az is mutatja, hogy mindennap visszajárok elolvasni az új hozzászólásokat, hogy másnak is annyira tetszett-e mint nekem :)
@Winnie: Érdekes, hogy mennyire azonosulni tudok a sorozatos ízléseddel :)

Annatar - 2020. 04. 16. 11:00

heidfeld:

De, láttuk, még a testcserés részben.

Rapguruz88 - 2020. 04. 16. 11:03

Diapolo, én is abszolút azonosulok winnie izlesevel, amire azt mondja hogy jó, kB azonnal megy is fel a listámra! :)

Biohazard - 2020. 04. 16. 11:44

1 rész után…ha “love death and robots” stílusban készül, mindenki jobban jár. 10-15 perces, feszes tempójú cucc..tökéletes. Így? Középszer 6.5/10(jóinndulattal). Kár érte.

winnie - 2020. 04. 16. 12:00

Biohazard: meglehet, de szerintem annak nem sok értelme lett. ez célcsoport kérdése. ld. az a sorozat plot (és dizájn) vezérelt, itt, bár a dizájn sokat jelent, láthatóan teljesen más volt a cél. nem (csak) az, hogy a történeteket elmeséljék – ha olyan, akkor csak egy lenne a sok közül, és nem hiszem, hogy egy készítőnek ambíció lenne olyasmi, amit más is csinált. vannak nézők, akiknek elfér a sokadik variáció egy témára, de ez nem hiszem, hogy egy ambíciókkal rendelkező írót motiválna. ő inkább belevág olyasmibe, ami lehet, hogy egy (nagyobb) réteget nem elégít ki, de egy szűkebb csoportot elvarázsol.

CaptainJaffar - 2020. 04. 16. 16:12

Nem egyszerű összefoglalni a gondolataimat a sorozatról. Az eredeti könyv szerzőjének rajongója lévén, örömmel vegyes félelem alakult ki bennem a sorozat megvalósulásának hírére. Örültem, hisz az alapanyag méltán híres, de ugyanakkor féltem is, mert nem akartam, hogy egy középszerű sorozat készüljön belőle. A trailer sem volt túl meggyőző számomra, az aggódást kicsit feljebb csavartam, ám amikor láttam Winnie írását, és mások elismerő kritikáit megkönnyebbültem, és vártam, hogy belekezdjek.
Az első rész nem igazán fogott meg, és az azt követő kettő is mérsékelt reakciót váltott ki belőlem, elsősorban a történetük miatt. Sokszor éreztem úgy, hogy túlontúl kiszámítható és lassú is, de a zene és a képi világ kompenzált. A többi rész viszont egyre jobban magával sodort. Tetszett, hogy a történetek összeérnek, hatással vannak egymásra, és egyre többet tudunk meg a karakterekről. Valójában ez sokkal inkább dráma mint sci-fi.
Végeredményben tetszett a sorozat. Szerintem a látvány és a production design nagyon rendben volt, sikerült festői hangulatot termeteni. A zene is minden méltatást megér, nagyon szép, különösen a fő témája. A történetek bár soványkák, de kellően érzelmesek, és a sorozat befejezése is igen szép lett. Úgy gondolom, hogy egy egyedi mű lett a Tales, és kíváncsian várom, lesz-e folytatása.

Wolflaz - 2020. 04. 17. 10:05

winnie: én olvastam a Stalenhag-féle könyveket, ott a “történetek” ilyen kicsit naplóbejegyzés-szerű visszaemlékezések inkább, a sorozatban pedig úgy vettem észre, hogy csak a sztorik egyes elemeit vették át, és kiegészítették, vagy átalakították őket, gondolom a kerekebb történet miatt.
Mellesleg nem csak a Tales from the Loop, hanem a folytatása, a Things from the Flood könyvből is adaptáltak képeket, és jellemzően nem copy-paste az egész, hanem minden scene, robot stb. egy picit át lett gyúrva, de azért úgy, hogy ha láttad az eredeti festményeket, egyből beugorjon az adott kompozíció.
Én általában a könyvvel a kezemben néztem, és adott résznél mindig megállítottam a lejátszást, aztán rákerestem az adott oldalakon. :)

winnie - 2020. 04. 17. 11:45

Wolflaz: igen, tudom, írtam is korábban, hogy ezek saját sztorik, ld. például az 1×04-ben, a fémgömbösben teljesen mást mesél el, mint ami a könyvben van mellékelve a képhez. a részekhez kapcsolódó werkvideókban sok érdekesség hangzik el abból, hogy melyik sztorinak mi volt a kiindulása, és, ahogy írtam, volt egy, aminél Stalenhag maga tervezte meg a kütyüt a sorozat számára, hogy azzal dolgozzanak.

Stanlee - 2020. 04. 17. 14:08

A werkvideokat milyen cimszo alatt adja a prime? En nem talaltam oket a sorozatnal, mas sorozatoknal mindig a sorozatepizodok utan (tehat mondjuk ez 8 reszes, akkor a 9. video) a kapcsolodo werkvideok. Biztos csak nekem nem szurja ki a szemem.

winnie - 2020. 04. 17. 14:51

Az XRay-ben van benne minden részben, ahol a korábbiak is elérhetőek, így az 1×08-nál már az összeset végig lehet nézni.

itt a bal felső sarok

és itt léptethetők

Stanlee - 2020. 04. 17. 15:48

@Winnie: koszonom, igy mar megvan.

A sorozat amugy szerintem jo, 1-3 reszek nagyon jok voltak, a 4-ek nem annyira jott be. Most vagyok a felenel, de mar megerte megnezni.

ennel is egyebkent az Amazon-os ertekelesek hasonloak mint az ide irok eseten – megosztoak. Szerintem 6,5-8/10.

En az eredeti rajzokbol kiindulva tobb sci-fi-t vartam, de pozitivan csalodtam, hogy itt nem a CGI a fontos.

Snipers - 2020. 04. 18. 03:24

“AuroraBorealis – 2020. 04. 05. 11:20
A zene egy az egyben a Leftovers-t juttatta eszünkbe”

+1 Zenénél nálam előjött a Déjá vu…

winnie - 2020. 04. 18. 06:24

“A zene egy az egyben a Leftovers-t juttatta eszünkbe” +1 Zenénél nálam előjött a Déjá vu…””

hehe, most ideírnám ugyanazt a kommentet, mint amit a The Leftovers pilothoz írtam: https://www.sorozatjunkie.hu/2014/06/30/pilot-the-leftovers/#comment-1502509

“én nem asszociáltam belőle a broadchurch-re, inkább a the hours zenéjére.” (gondoltam rákeresek, még mielőtt azt válaszolom, hogy szerintem a leftovers nem egy az egyben, csak hasonló, hiszen az efféle minimalista stílus rokon bennük. ahogy fent is írtam, a Tales zenéje kapcsán a Philip Glass-féle The Hours OST-vel konkrét egyezéseket is felfedezni véltem. )

de egyébként igen, teljesen igaz a meglátás, max richter (akit természetesen nagyon szeretek) kapcsán nem véletlen a hasonlóság philip glass-szal. ahogy olvasom a wikin: társalapítója volt egy kortárs klasszikus zenét játszó együttesnek, a Piano Circusnek, amelynek tíz évig volt tagja, Arvo Pärt, Brian Eno, Philip Glass, Julia Wolfe és Steve Reich műveit dolgozták fel.”

plusz elég nagy hatással volt rá már az elején, többek között a tejes emberük Philip Glass-lemezeket vitt nekik a tejjel együtt. ez meg egy richter-interjúból van: “So I got Music With Changing Parts and Music in Contrary Motion — all these incredible pieces. And I was listening to them as a kid. So that sort of planted a seed, I guess, really way back.”

A - 2020. 04. 19. 08:14

Akartam. Komolyan akartam, hogy megfogjon ez a sorozat, de már az elején nem jöttünk ki egymással. A hangulat, a képi világ, a zene az jó volt, csillagos ötös, a szereplők már nem annyira. Ami viszont nagyon nem jött be, az a történetvezetés. Lassú, kiszámítható. Az tűnt föl, hogy egyre többet tekerek bele, néha vissza, hátha elmulasztottam valami érdekeset, de nem, csak szép képeket, hangulati elemeket.
Érdekes, hogy mennyire eltérőek a vélemények, és alapból engem nem szokott zavarni, ha egy történet lassan bontakozik ki, nem akciósorit vártam, mégsem kötött le, csak időnként. Nem tudom miért.

winnie - 2020. 04. 19. 08:38

pont most szedtem ki 5-5 totál ellenkező, szélsőséges véleményt, hogy majd Facebookon is megfuttassam őket, mert szerintem érdekes látni, hogy mennyire különféleképp csapódik le az emberekben.

Blobov - 2020. 04. 21. 08:57

Ez valami csoda volt. S ugyan sokan vmi scifit vártak tőle, de ez nem az volt, helyette pont az, ami a festmények – fogadd el a furcsát, a megmagyarázhatatlant, legyen az egy robot, de legyen az (s igazán erről szólt) a halál, az idő, a szerelem.

Diab0lic - 2020. 04. 22. 01:22

De rég láttam már ilyen szomorúan nyomasztó, vagyis inkább nyomasztóan szomorú sorozatot. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nagyon tetszett. Kicsit ugyan vontatott volt, de közben meg hagyott elég időt gondolkodni a történeten, átérezni a karaktereket, beleélni magam a helyükbe. Mondjuk az életkedvem nem jött meg ettől.
A látványvilág teljesen jól meg volt csinálva, és a zene is illett a történethez.
Nálam 8/10 simán.

Thomas - 2020. 04. 23. 20:19

Hát ez hamar kiderült, hogy nem az én sorozatom. A zene tényleg jó, tényleg a The Hours-t juttatja az eszembe, a képek szépek, de valahogy altató hatással volt rám, hogy két gyerek mászkál a hóban és a világon semmi, de semmi nem történik. Szóval fél óra után feladtam, szerintem jól látszik, hogy felesleges ezt erőltetnem.

.LnB - 2020. 04. 30. 08:03

Érdekes sorozat volt. A zene, a világ, a látvány nagyon bizalomgerjesztő.
Lemegy az első rész, és jön a “WoW” érzés. Aztán szépen lassan halad a sorozat. Vannak érdekesebb, érzelmesebb részek. És én meg várom, hogy “úristen, mi lesz itt a végén?!”, “mi lehet a nagy titok?”. Majd egyszer csak vége. És ülök bambán, azt kérdezve magamtól, hogy ENNYI?!?!

Valami atom highconcept cuccnak mutatja magát, aztán eléggé szíven üt, amikor kiderül, hogy ez csak egy nyolc részes karakterdráma, nyolc különböző emberről, sci-fi köntösben.
És hiába nagyon jó annak, ha én teljesen mást vártam. És ez a legnagyobb baj, hogy én mást vártam. Nálam ez csapta agyon az egészet. :(

Minden erényét el tudom ismerni. Sőt a címe is korrekt mert “mesék a…”, és ezek tényleg kis egyrészes történetek.

winnie - 2020. 04. 30. 08:10

LnB: igen, ezért is próbáltam ezt jelezni a kritikában, hogy mire érdemes számítani, egyszerű, érzelmes történetekre, minden komolyabb WTF és csavarok nélkül.

.LnB - 2020. 04. 30. 10:44

winnie:
Nem olvastam el csak utólag. :) “spoilerfóbiás” vagyok.

OFF: Viszont a Mythic Quest-et is neked köszönhetem, amikor említetted a listádat, akkor jutott újra eszembe. Az E3-as bemutatót láttam még régen, de ki is ment a fejemből. Jó pár évnyi WoW-ozás után sírok rajta. :D

Shannen - 2020. 05. 02. 16:42

Na csak a végére értem a szezonnak.
Nagyon érdekes, amit winnie ír, mert én ezt egyáltalán nem tudtam volna darálni. Így se tudtam egy nap egy résznél többet megnézni belőle. Minden rész legalább 2 órásnak érződött (ez nem negatívum) és nem volt türelmem több epizódra.

Még mielőtt kijött volna az évad, megvettem Stalenhag egyik könyvét, mert annyire érdekelt, hogy mi az, hogy sci-fi festmények alapján csinálnak sorozatot. A könyv tetszett, így kíváncsian vártam a sorozatot is. Winnie kritikája után pedig fel voltam készülbe, hogy teljesen magával ragad majd engem is az, amit látok.

Sajnos nem így történt. Nem tudok érte úgy rajongani, ahogy itt tették fentebb páran, de összességében szép volt, tetszett, ami láttam, örülök, hogy nem hagytam ki, voltak benne nagyon emlékezetes és szép részek. Ez a melankólikus hangulat, ami az egésezt belengte nagyon hangulatosra sikerült, ritkán látni ilyen típusú sorozatot. Utoljára talán a The Lefotvers volt ilyen. Jó volt a sok friss arc is.

Tetszet, ahogy körbe értek a szálak, ahogy haladtunk elrőe a történetben. A finálét én is majdnem megkönnyeztem.

Mindenképp a jól sikerült újoncok közé sorolnám, de nálam nincs ott a top legjobbak között.

karit - 2020. 05. 03. 03:04

Én is most jutottam csak a végére, egyszerűen muszáj volt hetire széthúzva ülepíteni az egyes részeket (ha darálnom kellett volna, most valószínűleg nem írok, mert valamikor a vége felé felvágtam volna az ereimet).

Jár neki egy erős 9/10, de nem hiányzik a folytatása, nagyon kerek volt így ez a nyolc rész.

(OFF: érdekes különben (vagy nem az), hogy míg egyes sorozatok finálés posztja alatt már-már verbális ökölharc alakul ki a technikai részletek “felháborító elsumákolása” miatt, itt fel sem merül hasonló hiányosság, annyira más – annyira emberi – a megközelítés.)

Lecchio1909 - 2020. 05. 14. 20:58

Engem meglepett a sorozat. Zsenialis volt.

Tsabus - 2020. 05. 17. 22:29

Sziasztok,
nem szoktam kommentelni, inkább csak végig olvasom őket, mert általában megtalálom a saját véleményem valamelyik kommnetnél akkor meg minek írni ugyanazt :)
A rajongók táborát erősítem, imádtam képben-hangban az egészet de értem azt is aki el nem tudja képzelni mi ebben a jó :) Kicsit a Szárnyas fejvadászra emlékeztet, azt is sokan nem értik miért lett kultfilm és elég nehéz elmagyarázni.

Wanheda - 2020. 06. 02. 18:31

Szerintem ez végtelenül unalmas sorozat volt, így végig sem tudtam nézni, semmit, de semmit nem fedeztem fel benne, amely le tudott volna kötni. Sem értelmét, sem érzelmi szálat.

delMaar - 2020. 06. 05. 02:29

na most ment le az első. hű, de morcos voltam az első 30perc után, mivel elkövettem egy hibát, rögtön előtte elolvastam a kritikát, és nagyon izgalmasat vártam. nagyon mainstreamet. ráadásul közben olyat csináltam, amit pedig végképp sosem, az epizód nézése közben olvastam a kommenteket. és egyre inkább úgy gondoltam, h nos igen, ez nem nekem szól, és egyre inkább kidobott időnek tűnt az egész.

majd valahol a második felében volt egy váltás, majd egy nagyon komoly érzelmi töltetű befejezés.

szóval winnie, ebbe Te rángattál bele, de megérte. baromira megérte. köszi, tényleg.

minden mást leírtatok.

szóval, ha valaki a kommenteket olvasgatva latolgat, meg túlagyal, annak írom, hogy hagyja abba, kezdje el nézni, és ne hagyja abba, amíg be nem csúkodik az ajtó.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz