‐ I just can’t wait to watch you avoid saying the word “vagina” for two hours straight.
‐ I hate that word. It’s just…can we just say “Virginia”?

Inkább little lies everywhere, am i right, guys? Lehet, hogy nem egy viccel kéne kezdenem egy ilyen komolynak szánt Hulu-sorozatnál, és minden elhallgatott igazság mögött van motiváció, de mégis… valahogy mondvacsináltnak érződik pár konfliktus a Kis tüzek mindenütt első két része alapján.

A 90-es években játszódó könyvadaptáció története két család körül bonyolódik egy kisvárosban. Egyrészt ott van egyrészt a tehetős mintaanyuka, a tökéletes férjével és a még tökéletesebb gyerekeivel. Másrészt pedig a környékre épp odaköltöző egyedülálló, szegény anyuka a lányával – utóbbi köti majd össze a családok történetét.

Igazából a helyzetből adná magát, hogy a rasszizmusról szóljon a sorozat, és nyilván az is abszolút jelen van, de azért más dolgok (pl. osztálykülönbség) is előkerülnek, például a tini gyerekek keresik a saját útjukat, némelyik lázad is, és mindenki valami másik életre vágyik? Legalábbis van, aki a másik családját kezdi irigyelni.

Az a baj, hogy az egész első nekifutásra az új Crash-nek érződik. Nem, nem a klasszikus filmre gondolok, hanem az Oscar-nyertesre. És értem, hogy sokkal árnyaltabb, meg valósabb, ahogy itt kibontják a témákat, de mégis olyan távolságtartós az egész. Nem is, inkább azt mondom, hogy kioktatós, az első két rész alapján leegyszerűsítős.

Pedig mondom, próbálkoztak a finomítással, nem a tipikus konfliktusokkal kezdenek, és mindegyik karakter kidolgozott, akadnak bőven árnyalások, és a motivációk is érthetőek. Meg amúgy is, sokkal inkább a rendszerről szól az egész, a szokásokról.

A fő téma mindenképp annak tűnik, hogy ha betartjuk a társadalom szabályait, megszokásait, akkor sem biztos, hogy jó és kiszámítható életünk lesz. Rengeteg minden pont ezekben a “régen így volt, most is így kell legyen” merevségben gyökeredzik, szül ellentéteket és félelemet.

Mondjuk az sem segít, hogy tényleg teljesen realistán, de a karakterek nem igazán tudják megbeszélni egymással, amit kéne. Avagy hiába értem meg, hogy itt, nem 15 éves lányként fotelben ülve nyilván máshogy döntenék, mint ahogy a karakter teszi, ha olyan konfliktusok jönnek belőle, amik a klisék kliséi. Nem az a baj, hogy nem mondja el az anyjának a dolgot, hanem ami következik ebből.

Igazság szerint az egész sorozatot össze lehet foglalni annyival, hogy bűzlik a “nagyot akarok mondani”-hozzáállástól. Nem az süt belőle, hogy itt ez a fontos történet, már ha a társadalom kis tüzeiről szól, amik felégethetik az egészet, hanem hogy na most majd ők megoldják, mert faszagyerekek.

Gondoltam rá, hogy a színészek és a rendezés miatt kicsit feljebb pontozom, Reese Witherspoon és Kerry Washington nyilván remek benne, de mégis inkább a középszer, az 5/10 felé hajlok.