login |

Zoey’s Extraordinary Playlist: még mindig szuper!

2020. 04. 12. 21:30 - Írta: winnie

14 hozzászólás | kategória: kritika,

The heart song wants what the heart song wants, my love.

Olyan ritka, hogy egy országos sorozattal szinten legyek, illetve szintre kerüljek, hogy ilyenkor mindig muszáj egyet írnom róla. Még akkor is, ha a Zoey első szezonjából már csak három rész van hátra, szóval nemsokára ismét találkozunk poszt formájában. És hogy miért vagyok szinten, azt nem kell magyaráznom, ha valaki látta az idei újonc top75-ös listámat és az NBC éneklős sorozatának helyezését.

Igen, a Zoey helyezése a pilot óta nem is nagyon változott sokat, a sorozat rosszabb nem lett, arról pedig, hogy a Tales From The Loop becsusszant elé, nem tehet. Egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyire jól képes tartani a szintet a kezdés óta, és hogy az érzelmeket megéneklős formula mennyire nem fárad el.

A szint tartásához elég sok minden kell, és le a kalappal a készítők előtt, hogy pörgetik előre a történetet, hogy alakítják a karaktereik sorsát (a mellékfigurákra is odafigyelve), hogy a romantika-központú sztori nem fullad (túlzottan) szappanhabba, hogy a poénok egyre jobbak, hogy a dráma egyre szívbe markolóbb – és hogy a dalok sem fáradnak, hiszen folyamatosan sikerül újat mutatni. Ami nyilván nem fog menni a végtelenségig, de egyelőre még nincs miért panaszkodni.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. (Itt van egyébként a sorozat dalainak listája, mind meghallgatható.)

Nyilván a Zoey (ZEP?) fő értékesítési tételének a dalok számítanak, és ahogy írtam, az nagy plusz pont nálam, hogy általában azért széles körben ismert számokat választanak (amiket a hozzám hasonló laikusok is hallottak már), de leginkább az lep meg, hogy a számok a feelgood faktor mellett érzelmileg is hatnak rám. Ami inkább csak azért emelendő ki, mert ugye ismerem a szövegüket, tudom, hogy mit fognak énekelni, mégis amikor bizonyos szövegrészekhez elérnek, akkor BUMM! Hatásbomba. Vagy mosolybomba. Tudom, mit fogok kapni, és mégis nagyon üt, amikor megkapom.

Láttunk össztáncot, duettet, lassú számot, gyorsan, rapet, legutóbb hallássérültes performanszt, és még Zoey is énekelt (csak kitaláltak valamit Jane Levy-nek, hogy ne ő legyen az egyetlen, aki nem énekel), minden főszereplő és mellékszereplő kapott valamit, és zömében nem olyan dalt, és nem olyan alkalomból, amiről lerítt volna, hogy csak azért történt, hogy ő se maradjon ki. Szinte mind a helyén volt. (A pilot Help-je után a kedvencem pont az 1×09-ből a Sound of Silence volt, amit egy olyan szereplő énekelt, akiről két résszel ezelőtt még nem is tudtunk – rögtön meg kellett néznem még egyszer.) (Oké, a Should I Stay or Should I Go-t is megemlítem, amit sosem hallgatnék, de itt rettenet jól működött.)

Nyilván a számok éneklése kapcsán a színészek többségét is lehet dicsérni (a casting során természetesen odafigyeltek arra, hogy tudjanak énekelni), ezért én inkább a koreográfiákat emelném ki, amik helyenként szuper jók – jó látni a stáblistán (a másik) Mandy Moore nevét, akit a So You Think You Can Dance korai évadjaiból jól ismerek.

A Zoey természetesen inkább romantikus és komédia, mintsem dráma, de számomra, mint a beteg apa, mind pedig a szerelmi kavarások komolysága működik, és utóbbi esetben itt tök legit-nek érzem a #TeamMax kontra #TeamSimon szembenállást, mármint el tudom képzelni, hogy ugyanannyian lennének az egyik, mint a másik verzió mellett.

Karakterek terén Jane Levy-ről majd lehet, hogy posztolok külön is, mert zseniális pofákat tud vágni. Lehet, hogy túljátssza egy kicsit a reakcióit, de nagyon szórakoztató, és nagyon zoey-s a folytonos rácsodálkozás, undorodás meg minden más érzelem, ahogy kiül rakoncátlanul az arcára. A kiegészítő gárdából természetesen Mo viszi a prímet, bár gondom senkivel sincs. Mo-nak viszont annyira szuper és frappáns szövegeket írnak, hogy itt sajnálom kicsit, hogy gyorsak a dialógok, mert nincs esélye megülepednie benne annak, amit mond.

A párbeszédek egyébként is általában nagyon frappánsak, elég jól megírt a sorozat (még ha túlírt is, az is jól áll neki), nem egy karakter van, akire a stílusa alapján rá lehet ismerni. Ja, és legjobban a kínos dialógok jönnek be, ezekre nagyon ráéreznek az írók.

Az az igazság, hogy elég sokáig zenghetnék ódákat a sorozatról, ami nálam nagyon betalált – értelemszerűen ajánlani csak annak ajánlanám, akinek bejönnek a musicales betétek. Rettenet szerethető, és a szívem szakadna meg, ha nem kapna második évadot, és sajnos a nézettség erre tendál. (Azt meg mondanom sem kell, hogy az eddigi legjobb rész az 1×08 volt, totális őrület és jutalomjáték Levy-nek.)

ui: A főcímről, mármint az intró beúsztatásának koncepciójáról el is feledkeztem. Az mennyire jó már! Egy apró ötlet csak az egész, mégis mennyire emlékezetes.

14 hozzászólás Ne habozz!

Necridus - 2020. 04. 12. 21:58

Én a februári visszatérés után mindig kb egy héttel elcsúsztatva néztem a részeket, mert nem igazán tetszett. De zenés. Meg Jane Levy. Mindig kapott egy új esélyt. Aztán valahol a 6. résznél annyira megfogott, hogy már nem a telefonnyomkodós, félszemmel nézősök közé sorolom, hanem azok közé, amiket leülök, és pislogni nem szeretnék, nehogy lemaradjak valamiról.

Baromi jól választottak számokat (még ha fájt is hallani Jonas Brothers dalt Jonas-ék nélkül), a mellékszereplők részről-részre szimpatikusabbak lesznek (Tobin főleg, akit elején utálni tudtam, azóta minden mondatát imádom).

Az apa betegségét még nem igazán tudom hova tenni. Mármint baromi jó ötlet, az első részben meg is könnyeztem, de az életre keltése, ahogy :( fejet vág folyamatosan, az nálam inkább paródiaszerű (holott nem kéne, mert elég komoly probléma). Az anyukának pedig nagy taps jár, ahogy minden mondatában érezni a fájdalmat és szenvedést a betegség miatt.

Ráadásul a színészeket is megkedveltetik, pl a Lauren Graham eddig egyáltalán nem volt szimpatikus, de itt nagyon élvezem a játékát.

És tényleg nagyon pörög. De a pozitív értelemben. Sokszor azt veszem észre, hogy mennyi minden történt, de még csak 15-20 percnél járunk. Nincsenek üres párbeszédek, folyamatosan haladunk előre és tartalmasan telik minden perc.

Most már sajnálnám, ha nem kapna új évadot, mert nagyon rákaptam, Jane Levy-ból pedig sosem elég!

ja, és #TeamMax

cherockee - 2020. 04. 12. 22:01

Év egyik meglepetése számomra, nem szeretem a musical-eket, de ebben teljesen jól működnek nekem, és a történetek is tetszenek, imádom.

Piros11 - 2020. 04. 12. 22:18

Tényleg az országos kínálat egyik gyöngyszeme a Zoey.
Eddig végig hozott egy elég erős színvonalat,amit az 1×08 még meg is emelt és szerencsére az 1×09 tartotta azt.
Jane Levyra egyszerűen tökéletesen passzol a szerep,de a többiek is rendben vannak,na jó nekem Lauren Grahamet nem sikerült megkedvelnem.

Egyébként az én top 3-as dal listám:
1.Sound of Silence
2.True Colors
3.Mad World

Nagyon remélem,hogy valami csoda folytán megmenekül,hiányozna.

danonino1984 - 2020. 04. 12. 22:34

Nagyon feelgood sorozat. :)

És egyértelműen #teamMax !!! :)

519 - 2020. 04. 12. 22:53

Imádom, minden percét. Mindig is fantáziáltam egy ehhez hasonló sorozatról, és tessék. A 9. részből a néma éneklésnél meg csak kerestem az állam, mert egyáltalán nem számítottam ilyesmire, de nagyon jól sikerült. Nagyon szorítok, hogy összejöjjön egy második évad, mert ezért a sorozatért tényleg kár lenne. :(

Lily - 2020. 04. 12. 22:55

Imádom!! Köszönet a mai (korábbi) posztotokért, így ma le is daráltam az eddigi 9 részt, és ahogy vártam, magával ragadott. Mindennel egyetértek: szenzációsan válogatott szereplőgárda (minden mellékszereplővel együtt), változatos sztori és csodálatos zenei válogatás. De sajnos igen, nem látok benne 2. évadot, amitől megszakad a szívem – de örülök, hogy egyáltalán létrejött és van még belőle 3 rész. :)
(és igen, a főcím is zseniális!!)

Dalmayr - 2020. 04. 12. 23:50

Kedvenc újoncom idén, tuti hogy sokszor újranézős lesz, de sajnos én sem látom az esélyt a második évadra. Remélem normális vége lesz. És természetesen #teamMax, Skylar Astint nagyon bírom, elfogult vagyok :)

Hallak65 - 2020. 04. 13. 01:08

Nekem annyira a dalok nem jönnek be, vagyis, ahogy éneklik őket. A Glee-ben sokkal jobbak voltak. Viszont a koreográfia varázslatos és mindig helyszínhez igazodik. Lebilincselő nézni

El-ahrairah - 2020. 04. 13. 10:33

Tegnap belelestem és egyből elkapott a hangulat. Nagyon jól van összerakva, bár én még csak az elején vagyok.
Külön hatalmas pirospont, hogy az éneklős, táncolós, szürreális “látomások” mellett nincs elbagatelizálva a valóság sem, a karakterek emberi lény módjára viselkednek, és láthatólag fordítottak erőforásokat rá, hogy a techcéges és az orvosi részek is kompetensen legyenek ábrázolva.
Számomra emiatt lett igazán nagy élmény a zene és a tánc, mert látjuk, mennyire ordítóan kilóg Zoey hétköznapjaiból de hangulatban meg mégis tökéletesen belepasszol.

Anonymus - 2020. 04. 13. 11:49

Nagyon jó Glee pótléknak néz ki. Kár, hogy még hunsub nincs hozzá, érdekelne.

dragon1986 - 2020. 04. 13. 22:36

örülök, hogy szóba hoztad a főcímet, imádom hogy az a cenzúra Zoey káromkodásaira :D Mondjuk anyuci kézmozdulatai amikor a két testvér veszekedni kezdett, nekem cringe volt :D

viorica6 - 2020. 04. 14. 09:55

Igazi hiánypótló a sori, nekem is nagyon bejön. A dalok szuperek, bár néha úgy érzem, hogy a Pitch Perfectben már hallottam az adott számot (de ez lehet csak Max miatt van és egyáltalán nem kritika, mert az All I do is win mindkettőben remek volt). Még jobb lenne, ha több tehetségesebb énekest tudtak volna összeszedni, remélem ez irányban majd fejlődnek. Pl. L. Graham énekléseitől összerándultam. A kedvenc részem a 2. volt, a kedvenc dalom pedig a Mad World. Remélem, hogy több évadon keresztül szórakozhatunk tovább.

Lina - 2020. 04. 15. 10:18

Ritka kedves hangulatú egy sorozat,szerintem hasonlóval nem is találkoztam még. Van esélye rá h megmentsék ugyanúgy,mint pl. a Brooklyn 99-t?

winnie - 2020. 04. 15. 12:51

bármi előfordulhat, bár egy egyévados esetében nem olyan jók az esélyek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz