login |

The Last Dance – írta Diapolo

2020. 05. 12. 15:50 - Írta: vendegblogger

20 hozzászólás | kategória: doku, kritika,

Ha van valami, ami jobban érdekel, és nagyobb hatást gyakorol rám, mint a sorozatok, az a sport. Éppen ezért nagyon örültem, mikor bejelentették az ESPN szériáját, hát még akkor, amikor kiderült, hogy a Netflix szerezte meg a globális jogokat. Mondanom sem kell, hogy nagy reményeket fűztem hozzá. A műfaj, a sport világa miatt ez egyértelműen rétegsorozatnak tűnt, senki nem gondolhatta, hogy ekkorát fog robbanni, még akkor sem, ha sejthettük, hogy azok számára is sok újdonságot, érdekességet tartogathat, akit esetleg ez a közeg hidegen hagy.

A magyar címben (Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig) minden benne van, a profi kosárlabdázás egyik nagyságáról szól a The Last Dance.

Az egész történet kapcsán az az egy félelmem volt, hogy túlságosan is Michael Jordan-központú lesz, egyfajta szoborállítás a vitathatatlan klasszisa előtt. Egy emlékeztető az utókornak. De egyelőre, de eddig nem nyert igazolást a félelmem.

A Chicago Bulls 90-es években bemutatott bravúrsorozata az NBA máig egyik legjobb csapatává tette a korábban csak szenvedő bikákat. A csapat felemelkedése Michael Jordan draftolásához fűződik, amely ezzel párhuzamosan veszi fel a történetvezetést.

Megismerhetjük a fiatal Jordant, aki a North Carolina University-ről egészen az egyetemes kosárlabdázás trónjáig jutott. Bár második chicagói kalandja nagyjából egybe esik a születésem idejével, mégis nagyon sok felvételt láttam, és bár nálam Kobe Bryant lesz valószínűleg mindig is a legnagyobb, a legjobb játékosnak mindig Jordant mondanám. Elég paradox.

Tipikus dokumentumfilmes beütése van a The Last Dance-nek, de ez csak a felszínre igaz, a történet azt hiszem, próbál majd szépen végig vezetni minden nézőt azon az úton, hogy miért nem lehetséges az amerikai major ligákban évtizedes dominanciát kialakítani, és hogy ez mennyire jó így, hogy mennyire könnyű a mennyből eljutni a pokolba, hogy az üzleti érdekek milyen mértékben írják felül a professzionalizmust.

A csapatsportok lényege, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Michael Jordan egymaga, egy remek csapat nélkül jó játékos lett volna, de nem kiemelkedő, vagy egyedülálló.

Az edző, Phil Jackson máig az egyik legnagyobb edzőlegenda, illetve alulértékelt csapattársa, Scottie Pippen mellett sem lehet elmenni szó nélkül, mert fantasztikus játékos volt. Éppen ezért is örültem, amikor a második részben lekerült a fókusz Jordanről – az elsőben is inkább kiemelt szereplőnek mondanám, mintsem főszereplőnek – és Pippen kálváriájára került a hangsúly.

Nyilván, minden játékost nem kell végigkísérni, de azt hiszem, a sikerhez elengedhetetlen, hogy ne Jordan körül forogjon a történet, hiszen a Chicago Bulls remeklésében sok fontos szereplő volt. Eddig abszolút jó darabnak tartom: 9/10.

20 hozzászólás Ne habozz!

Itsuki - 2020. 05. 12. 16:41

jó-jó csak keveset szól arról a szezonról amivel beharangozták ezt a sorozatot. Ugye hogy jó pár 100 óra felvétel van a szezonról. De ez nem jelent gondot,szórakoztató és minden magyar NBA és nem NBA rajongónak tud újat mutatni. Viszont,Jordan körül forog a történet.

Mate4182 - 2020. 05. 12. 16:47

8 resz utan merem allitani hogy tokeletes qz arany a Jordan jelenetek es minden mas kozott.
Megismerjuk Scottie Pippent, Dennis Rodmant, van Kobe epizod, kulon epizod a baseball idoszakrol es megis folyamatosan ugy ugralnak az idoben hogy feszes a tempo es izgalmas az elsotol az utolso percig

Tukon ulve varom a hetfo reggelt hogy megnezzem az utolso 2 reszt

10bol 10es

ThomassLord - 2020. 05. 12. 19:20

Szeretem a kosarat és pont az aranykorukban kisgyerekként imádtam a Bullst úgy is, hogy alig láttam meccsüket az akkori limitált lehetőségek miatt. De azért rajongónak nem mondanám magam, sőt. Ettől függetlenül egyes meccseket, részleteket láttam már vagy visszanéztem YouTube-on és úgy nagyjából képben vagyok a Bulls cimeivel, történésekkel a Jordan korszakból.

Szóval ha valamit ilyen előismeret ellenére is a kanapé szélén izgulva körmöt rágva, libabőrözve nézek, az a csúcsminőség. Úgyhogy ez 10/10 nem is kérdés. Ja, és idejét sem tudom mikor vártam ennyire valaminek az új részét.

Remélem igazak a pletykák, hogy már tervezik a Kobe évadot, mert róla sokkal kevesebb előismerettel rendelkezem, és ilyen minőségben azonnal nézném.

jsk - 2020. 05. 12. 20:24

Pazar sorozat. Még a feleségemet is odaragasztja a TV elé. Szerintem jó a balansz Jordan és a többi szál között. Valóban kicsit mást vártam a beharangozó után, de szerintem így jobb lett, hogy nem csak egy szezonról szól a sorozat.

kid joe - 2020. 05. 12. 20:33

Megintcsak bebizonyosodik, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Nálam egyértelműen az év “újonca”, ha egy ilyen dokumentumfilmsorozat egyáltalán egy kalap alá vehető a többi sorival.
Hihetetlenül jól összerakott, látszik, hogy amerikai, a szó legjobb értelmében. Tökéletesen ugrálnak az időben, követhetőek a párhuzamok. Izgalmas, megható, elgondolkodtató.
Annak is ajánlom, aki még csak azt se tudja, mi az a kosárlabda. Én is csak onnan ismerem őket, hogy alsós koromban őket cserélgettük kártyán.
10/10!

C_DEF - 2020. 05. 12. 21:14

pont 98ban volt az első NBA meccs, amit láttam gyerekként
Pacers vs Knicks, Reggie Miller és Allan Houston volt a két nagy ász,
így még pont láttam élő felvételről Bulls meccseket de csak évekkel később lettem rendszeres néző mikor elkezdtem kosarazni, akkor Jordan már a Wizzardsba játszott

“bár nálam Kobe Bryant lesz valószínűleg mindig is a legnagyobb, a legjobb játékosnak mindig Jordant mondanám”
ezzel én is így vagyok, vitathatatlan Jordan érdeme, hogy ő legjobb játékos, de Kobe az örök kedvenc, ahogy Kobe maga említette, mindent Jordantől tanult, ezért lehetetlen kb megítélni ki a jobb, hiszen nagyon hasonló volt a játékstílusuk

Kobe fejlődését akkor lehetett igazán látni, mikor évekkel később újra összekerültek pl az all star gálán, míg 98ban Jordan volt a toppon és kb leiskolázta Kobet, addig 2002/2003 gálákon Kobe már simán lejátszotta Jordant

annak kimondottan örülök, hogy mindenkire fektettek hangsúlyt, főleg , hogy a másik nagy kedvencem mindig is a Féreg volt :D (Rodman) először a haja aztán a játékstílusa miatt

Gevin - 2020. 05. 12. 23:18

Nemtom mikor adtam utoljára 10/10-et, de eddig nekem ez az.

Ahogy egy kritika írta, ez nem sorozat, hanem egy cultural event.

7edik rész vége gyomros volt.

Én is tűkön ülve várok minden hétfőt, és sajnos jövő héten véget is ér. Szerintem utána egyben is ledarálom majd.

Fizdale - 2020. 05. 12. 23:50

“Michael Jordan egymaga, egy remek csapat nélkül jó játékos lett volna, de nem kiemelkedő, vagy egyedülálló.”
Ekkora baromságot rég olvastam, Jordan olyan tehetséges volt, h ha egy rémgyenge csapatban jatszott volna akkor is ugyanúgy kiemelkedő játékosnak számított volna. Akkor is látta volna mindenki h ez a csavo minden idok egyik legjobbja, akkor sem egy jo játékos lett volna a sok közül. Egy gyengebb csapatban nem ert volna el ilyen sikereket nyilvan de mindenki látta volna h akkora tehetség mint addig senki. Nem a csapattársai tették naggyá hanem ő a többieket(és persze magát is). Kobe pl. bevallottan másolta Jordant. Mondom ezt úgy h nem vagyok egy elvakult Jordan fan sőt nalam Lebron a kiraly mégha tudom is h Jordan jobb volt nem is kicsivel.

Energiavampir - 2020. 05. 13. 09:12

Fura ez a ki a legnagyobb dolog a sportban..ugyanis nem feltétlen a teljesítmény dominál… hanem a legenda, a köré szőtt történet, hogy mit adott a sportnak az egyén maga. Embereknek a sport hallatán ki jut eszébe? Mert ki vitatja Kobe tehetségét és nagyságát, vagy LeBronét? de Magic Johnson se akárki volt. De bárhol azt említed kosárlabda..Jordant mondja mindenki..ahogy a tenisz, Nadal nagyságát eredményeit és tehetségét senki nem kérdőjelezi meg, vagy Djokoét..de Federer a tenisz maga..Jordan is ilyen. Ezek a sportolók valami olyasmivel tettek többet a sportágukban, amit nehéz megfogalmazni, de mégis ettől lettek ők a legnagyobbak, a legendák.
A sorozat elképesztően jól mutatja be a hátteret, amiket kevesen ismernek kívülállóként, és ez a legizgalmasabb benne, a kulisszák mögé látni. Jó látni benne remek más sportolókat, de Jordan a levegő ura.
Ki más? :)

Diapolo - 2020. 05. 13. 11:02

@Fizdale
Szerintem Russell Westbrook az elmúlt években az egyik legjobb játékos volt, de említhetném akár Hardent is. Mégis, egyszerűen nem állt össze a kép esetükben, pedig jó szezonokat hoztak. Leonard is össze-vissza keringőzött mire végre bajnok tudott lenni és kiteljesedni. De mellé is kellett egy Siakam vagy Lowry, egyedül nem ment volna neki. Hogy próbáljak párhuzamot vonni, a Lakers a kedvenc csapatom, de tuti nem sikerült volna idáig jutni idén, ha Anthony Davis nincs a csapatban, hiába húzza sokszor LeBron a csapatot. Továbbra is fenntartom, hogy Jordan nem lenne ekkora legenda, ha nincsenek olyan csapattársai, amilyenek voltak, illetve ha nem tarolják le a ligát éveken keresztül. Igazából az a többéves dominancia tette halhatatlanná, amit a csapatával bemutatott, nem a saját zsenialitása. Az se keveset ért volna, de bajnoki címek nélkül azért kicsit halványabban emlékszünk az emberekre, hiszen abban teljesedik ki valakinek az éves munkája, hogy mennyire tudja sikerre vinni a csapatát.

Energiavampir - 2020. 05. 13. 14:18

Diapolo: Teljesen igazad van, ott van Messi és Maradona esete a fociból, ugye,
Melyik a nagyobb? Maradona világbajnoki címhez juttatta Argentinát..és ezzel el is dőlt a kérdés, ha csak az eredményt nézzük..ha nincs az a VB cím, max egy balhés nagyon tehetséges játékosként emlékeznének rá, de így legenda lett. Abból a csapatból ki emlékszik másra? Szinte senki, pedig kellett Diego mögé az a csapat, ahogy Jordan mögé is Pippen és az örült Rodman.
De tény hogy ők se lettek volna sehol Jordan nélkül..akkor és ott összeállt minden nekik..

Kitz - 2020. 05. 13. 14:41

Engem ez a sorozat visszarepít a gyerekkoromba, amikor a szomszéd srácokkal gyűjtöttük a kosaras kártyákat, hogy Jordan mekkora menő volt, de ott volt az európai Tony Kukoc. A legmenőbb akkor voltál, ha Tony Kukoc kártyája volt meg.
Mindenkinek volt valamilyen kosárcsapatos sapkája.

Úgy rajongtunk a kosárért, hogy szerintem talán egy-két NBA meccset láttunk összesen.

Mate4182 - 2020. 05. 13. 15:11

szerintem is kellokeppen kihangsulyoztak hogy hiaba hozott mas szintet a jatekba Jordan, kellett a csapat hogy mindezeket el is erjek.
Mar nem emlekszem melyik epizodban elevenitik ezt meg tokeletesen Paxsonnal, ahogy bevagtak a meccset ahol Jordan rajott hogy nem mindig neki kell dobnia es a tobbiek is okkal vannak a Bullsban
Aztan egy bevagas a jelenbe es Jordan is kimondja a nyilvanvalot: egyedul nem lehet mindent megnyerni

romanista - 2020. 05. 13. 19:40

Ez egy kötelező sorozat, aki szereti a kosárlabdát vagy bármilyen sportot.
Bár én mindig is Lakers (és LA) fan voltam/vagyok, Magic Johnson és Kobe mint nagy kedvenc, de el kell ismerni, a Jordan féle Bulls elképesztő volt.
A Kobe-Shaq fémjelezte Lakers 3peat bajnokcsapat volt hasonló.
Bár nyilván kellettek megfelelő csapattársak hozzá, de Jordan nélkül soha nem nyert volna bajnokságokat a Bulls.
A sorozat remekül mutatja be a 90-es éveket hangulatát, (micsoda zenék, de azok a bő, lógó öltönyök jaj:-))hej milyen gondtalan volt még minden akkor.
Jordan vitán felül Kobe mellett a valaha volt legnagyobb játékos.
Azt az elkötelezettséget, győzni akarást és maximalizmust, ami Jordant jellemezte, tanítani kéne a sok mai túlfizetett, primadonna, de közben az asztalra még semmit nem letévő fiatal sportolónak.
Régebben először teljesíteni kellett..
Pippen ma simán megkapna évi 30-40 millió dollárt, pazar játékos volt.
Rodman meg hihetetlen figura és persze elképesztő védőjátékos.

Pibanto - 2020. 05. 14. 12:37

Kiemelkedő darab a The Last Dance, ugyanakkor számos hibája van, amit a készítők orvosolhattak volna, ha alaposabban utánajárnak a dolgok. Ott van a Scottie Pippen szerződése körüli vita, amit aztán a sajtó is felfújt a sorozat részei után, miközben bőven kifizették az azt követő években Scottie-t. Ahogyan azt sem említi meg a sorozat, hogy All-Star játékosok hasonló összegeket kaptak, mint Pippen, gondolok itt Karl Malone-ra vagy Charles Barkley-ra.

Szubjektív vélemény, de ez a megállapítás megmosolyogtató volt: „Michael Jordan egymaga, egy remek csapat nélkül jó játékos lett volna, de nem kiemelkedő, vagy egyedülálló.”
Jordan egy zseni volt, aki egymaga is kiemelkedő lett volna, mivel már bajnoki címek nélkül is azt mondták a versenytársai, uralta a ligát. Második szezonjában 63 pontot dobott a rájátszásban, ami még a mai napig is rekord egy olyan Boston Celtics-nek, ahol 5 (korábbi) AS-játékos volt, ráadásul abban az évben megnyerték a bajnokságot Bird-ék. Ha nem nyert volna bajnoki címet, esetleg maximum egyet, rá akkor is úgy emlékeztek volna, mint egyedülálló játékos.

Egy olyan korban tudott dominálni, ahol a játék jóval fizikálisabb volt, több volt a kontakt a játékosok között, a kőkemény faultok. Itt nem holmi bohóckodás volt a step-back büntetőre váró hárompontosokkal, mint most, hanem kemény játék. Jordant szabályszerűen leütötték a betöréseinél – nem csak a Detroit „Bad Boys” Pistons játékosai -, nem fújtak mindenre személyiket. Érdemes kiemelni, hogy egy centerközpontú ligába érkezett Jordan, ahol még Kareem Abdul-Jabbar MVP-címet nyert, utána Patrick Ewing, Hakeem Olajuwon és David Robinson dominált (és még bőven lehetne sorolni a magasembereket), ő SG létére dominálta, uralta a ligát.

Mosolygok azon a megállapításokon, miszerint Kobe-t vagy Lebront hozzá hasonlítják, olykor egyenlőségjelet tesznek. Nem értem ezt, hiszen az elmúlt év(tized)ekben a liga elment egy soft irányba, ahol már 250-260 pont körüli mérkőzések vannak, kis túlzással mindenre személyi hibát fújnak, Harden pedig olyan számokat produkál büntetők révén, amire régebben nem lett volna esélye. Ezek a játékosokra igaz Diapolo megállítása, hogy egy másik korszakban egyáltalán nem lettek volna kiemelkedőek, annál is inkább, mert lehetne rájuk példát hozni a 80-as és 90-es évekből.

Kawhi Leonard egyáltalán nem keringőzött összevissza, ezt nem tudom honnan vette a cikk írója. Leonard mindössze 22 évesen döntő MVP tudott lenni (minden idők 4. legfiatalabbjaként), egy olyan Miami Heat ellen, ahol prime Lebron James uralkodott (és limitálta őt Leonard), mellette Dwayne Wade, Ray Allen és Chris Bosh is. Ő már úgy ment Kanadába, hogy bajnok volt, liga egyik legjobbjaként, még akkor is, ha ezt sokan nem ismerik el. A sérülése (illetve a viselkedése) volt az, amely megosztotta az embereket.

Az idei Lakers kapcsán azt gondolom, nem elsősorban Anthony Davis érkezése hozta el szintlépést, hanem az, hogy végre minőségi edzővel dolgozhat Lebron James. Frank Vogel régebben is az elit közelében volt – emlékezhetünk rá, hogy egykori csapata, a Paul George fémjelezte Indiana mennyire megszorongatta Lebronékat a keleti konferenciában -, most kapott egy rutinos keretet, ahol ráadásul Lebron James kiemelkedő formában volt, azzal játszott, akikkel szeretne, ami nála mindennél fontosabb.

Amit nagyon sokan, köztük Diapolo is elfelejt: Michael Jordan nem azért lett legenda, mert All-Star játékosokkal összeállt, hanem az ő hathatós segítségével fejlődtek ezek a játékosok AS-szintűvé. Ez óriási különbség. Mindenki felhozza, hogy de Scottie Pippen ott volt neki, de Horace Grant stb.
Azért azt nem árt tudni, hogy ezeket a játékosokat draftolta a Chicago Bulls. Látható volt a sorozatban is, hogy Pippen bekerült a ligába, mennyire nem volt még kiforrott játékos, Jordan segített ebben neki. Horace Grant 1987-ben került a ligába, Bullsban húzott le rögtön 7 évet, nyert három bajnoki címet, majd lett All-Star. B. J. Armstrong dettó, ő 89-ben került a ligába (szintén a Bullshoz), jöttek a bajnoki címet, majd jött az All-Star szereplés. Mindössze Dennis Rodman volt All-Star, mielőtt Jordanékhez érkezett.

Ezek a játékosok rengeteget köszönhetnek Jordannek, míg Kobe Bryant bekerült egy prime Shaq mellé – aki minden idők legdominánsabb palánk alatti játékosa volt – , és olyan társakkal, mint Robert Horry (2x bajnok volt addigra), A.C. Green (2x bajnok volt addigra), Ron Harper (3x bajnok volt addigra) és ott volt egy karrierje végén lévő Glen Rice, aki addigra 3x All-Star volt zsinórban (’97-es All-Star MVP), óriási playoff tapasztalattal, illetve 20 pont feletti átlaggal. Ehhez pedig vegyük hozzá Phil Jacksont és Tex Wintert, akik addigra hat bajnoki címmel rendelkeztek, óriási rutinnal, gyakorlatilag kisujjból megoldottak a feladatot. Miről is beszélünk? Így nyerte első három bajnoki címét Kobe.

Mindezek ellenére, én tisztelem Kobe-t, rendkívüli játékos volt, akinek óriási munkamorálja, de nem szabad őt Jordanhez hasonlítani, messze volt tőle, pláne annak fényében, hogy őt másolta, saját bevallása szerint is. A jobbtól pedig nem szégyen tanulni. Kobe Bryant ezt felmérte, ezért juthatott fel a csúcsra, hogy manapság ott említik őt a valaha volt top 10 játékos között (teljes joggal).

Lebron James? Akit éveken át cikiztek, hogy mennyire nem akar neki összejönni a hőn áhított gyűrű, majd összeállt az All-Star haverokkal? Lebron James valószínűleg sohasem nyert volna egyetlen egy bajnoki címet sem, ha nem megy Dwayne Wade mellé Miamiba, ahová még hozták Chris Bosht is. Pat Riley All-Time legnagyobb koponya, Showtime Lakers edzője (tudta, hogy kell csapatot építeni), utána felépítette Dwayne Wade karrierjét (mellé került Shaq kezdési segítségnek), mindezek után pedig rendbe tette Lebronét is. James ugyanis a Miami előtt egy jó játékos volt, fantasztikus számokat hozott, de clutch helyzetekben rendre megremegett. Aztán Wade segítségével összeállt a játéka.

Amire ki akarok lyukadni: Michael Jordan nagysága abban rejlik, hogy ő kihozta a többiekből a legjobbat, felépítette magát rögtön domináns játékossá, míg Kobe Bryant vagy Lebron James esetében ez nem így van. Őket felépítették, helyretették őket. Ezért is nálam az All-Time top5-ben nincsen 2000 utáni domináns játékos.

Érdekesség, hogy szintén a liga egyik legdominánsabb játékosa közé tartozott Wilt Chamberlain, mégis mindössze két bajnoki címet nyert, de máig úgy emlékeznek rá, mint az egyik legnagyobb legendára. Ezt jelenti ugyanis a legendás státusz, hogy a pályán valami olyat tettél le önerőből, amire más nem volt képes, domináltad a ligát. Pontosan ezért is lett kiemelkedő játékos (sőt, olykor a legendás jelzőt is használnám) Allen Iverson, Dominique Wilkins, Patrick Ewing, Reggie Miller, Steve Nash, Elgin Baylor, Charles Barkley, John Stockton és Karl Malone. Sok esetben ezeket a játékosokat jóval előrébb rangsorolják, mint egy döntő MVP-t. Joe Dumars és Chauncey Billups? Ők bizony MVP-k, mégsem úgy tekintünk rájuk, mint szupersztárok, legendák. Ennyit erről.

adam - 2020. 05. 14. 17:32

@Pibanto regényíró vagy?

Én anno az összes elérhető részt ledaráltam és csak ömlengeni lehet róla.
Amikor Phil Jackson és Scottie Pippen beszél azt egyszerűen nem lehet abbahagyni. Csüngtem minden szavukon, jó volt hallgatni.
És tényleg hihetetlen jó sztorik vannak az NBA-s menetelésben.

Mate4182 - 2020. 05. 18. 09:54

na, ezert megerte koran kelni :)

10/10

bvr - 2020. 05. 19. 17:37

Szuper sorozat volt! Egyáltalán nem hibátlan, de nagyon jó élmény, mindig vártam az új epizódokat!

katyvaszlipp - 2020. 05. 19. 18:56

@Pibanto,

köszi hogy ezt leírtad, így nem kell nekem, sokkal zavarosabban ám de ugyanezt a véleményt leírnom.

nekem az a reakcióm arra, amikor valaki Jamest hasonlítja Jordanhez, mint amikor Jordan kikérte magának, hogy Drexlert hozzá hasonlítják…nevetséges.

A sorozat remek volt, fanyalgókat a neten nem is értem, mit vártak. Tudva levő volt, hogy Jordan lesz a fókuszban, anno őt mentek filmezni még ha nem is kimondva, de nyilván ő volt akkor is a fókuszpont. Szerintem ehhez képest elég sokat mutattak az olyan játékosokból, akik kisegítették, és hozzásegítették a bajnoki címekhez, mint Pippen, Rodman, Grant, Armstrong, Buechler, Wennington, Kerr (!!!), stb.

És nagy tanítások mennek Jordan részéről, az életről, hozzáállásról, tiszteletről.

Thomas - 2020. 06. 01. 22:35

Az anyag tényleg remek volt, azzal kapcsolatban semmibe sem tudnék belekötni. Újraéltem a középiskolás éveimet, amikor tényleg anélkül voltunk NBA-rajongók (ki Bulls, ki Jazz, ki Lakers…), hogy NBA-meccseket adott volna a TV:) Persze az Olimpia és a Dream Teamek megtették a hatásukat, szóval onnan ismertük a sztárokat azért:)

Egyetlen fájó pont, hogy az időben össze-vissza ugrálás nem tudom, mit adott hozzá az egészhez, én azért elég jól emlékszem ezekre az évekre, mégis sokszor megzavarodtam, hogy most hol is tartunk, ki ellen játszottak már, meg melyik meccs volt ehhez képest csak a jövő, stb. Mintha egy sorozat részeit random sorrendben nézném.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz