login |

Dispatches from Elsewhere: vége az 1. évadnak

2020. 05. 13. 15:50 - Írta: Shannen

7 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

It’s like Fight Club on acid written by someone who likes life.

Az AMC idei első újoncának (ami nemrég felkerült itthon az Amazon Prime-ra!) a pilotját winnie majdnem 10/10-re hozta ki, ám végül mindent összevetve inkább egy visszafogottabb pontszámmal értékelte a látottakat. Egy rész után én sem tudtam eldönteni, hogy zseniális, amit látok vagy csak egy nagy katyvasz, ami hamar ki fog pukkanni.

Aztán ez a kérdés még jó ideig nem dőlt el, ellenben nagyon gyorsan elvarázsolt és érzelmileg berántott, amit láttam. Ahogy a szereplők, én is azt éreztem, hogy valami különleges dolognak vagyok a részese, és a 10 részes évad második felére már egyértelmű lett, hogy az idei egyik legjobb újoncot találtam meg Jason Segel sorozatában. A szuper meta finálé pedig olyat hozott, amit nem nagyon láttunk még tévében.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Először is lássuk az alapsztorit. Főhősünk Peter éli szürke hétköznapjait, amiből alig várja, hogy valami kiszakítsa és teljessé tegye az életét. Egyszer csak meglát egy furcsa hirdetést egy oszlopon és nemsokára egy rejtélyes interaktív nyomkeresős játékban (?) találja magát sokadmagával, miközben megismeri a Jejune Institute-ot és a vele szemben álló Elsewhere Society-t. Peter kap maga mellé három teljesen különböző csapattársat, akik szintén arra várnak, hogy valami kizökkentse őket abból az élethelyzetből, amiben éppen vannak.

Miközben a kis csapat a nyomokat kutatja, legyen az egy ismeretlen telefonhívás, egy táncoló Jeti vagy egy vízipisztoly összecsapás, egyre többször merül fel a kérdés, hogy meddig tart a játék és hol kezdődik a valóság. Van, aki csak elmerülne az élményben és élvezné, ami történik körülötte, az izgalmat, a kiszámíthatatlanságot, az újonnan megismert embereket, van, aki ennél többet lát bele, egy küldést, aminek tétje van és van, aki egy összeesküvés-elméletnek fogja fel, amit le kell leplezni.

Nem kell tudni a sorozat élvezetéhez, de érdemes itt megjegyezni, hogy az alapötlet megtörtént eseményeken alapszik. Tényleg volt egy nagyon hasonló interaktív művészeti projekt San Francisco-ban 2008 és 2011 között, amiben közel 10 ezer ember vett részt kisebb-nagyobb mértékben.

Mi, nézők Peter-rel és a többiekkel együtt rakosgatjuk ki a puzzle darabokat, semmivel nem tudunk többet, mint ők, így tényleg olyan, mintha mi is a játék részesei lennénk.

Ahogy kibontakozik a történet, úgy varázsolja el egyre jobban az embert, amit lát. Közben pedig a megbízhatatlan narrátorunk részről-részre azt kéri, hogy képzeljük bele magunkat az egyes szereplők helyzetébe és ismerjünk magunkra.

A sorozat tobzódik a kreatívnál kreatívabb megoldásokban, mint történetvezetésileg mind vizuálisan. Bár eleinte a Legion juthatott több embernek eszébe, annál azért ez visszafogottabb. A csoda itt abban rejlik, hogy úgy lesz varázslatos, amit látunk, hogy valójában nagyon is valós, mindennapi dolgokról beszél, amikhez azonnal kapcsolódni tud az ember. A kaland, a művészetek és a felfedezés izgalma univerzális.

Mindehhez remek hátteret adott Philadelphia, ami egyike a legizgalmasabb amerikai városoknak, már ami a művészeti és építészeti szempontokat illeti. A tovább mögött apróbb spoilerekkel folytatom. 

A pilotkritikában winnie utalt rá, hogy az utazás fontosabb, mint a kimerült megérkezés. Nem kell megijedni, a Disaptches from Elsewhere szolgál válaszokkal, ráadásul sokkal hamarabb, mint amire az átlag néző számít. De itt nem ez a lényeg. Hanem az az út, amit a főhősök, és velük együtt a nézők a nagy leleplezés előtt és után megtesznek. Igen, baromi szórakoztató volt nézni a játékot, de azt még érdekesebb volt látni, hogyan hat mindez a szereplőkre, ahogy egyre jobban merik megismerni önmagukat.

És azáltal, hogy szembenéznek a saját énjükkel, rájönnek, és rájövünk mi is, nézők, hogy mi mindannyian nagyon is sokban hasonlítunk egymásra. Egy kicsi Peter, Simone, Fredwynn és Janice ott van mindannyiunkban. És innentől kezd el igazán metába fordulni a történet.

A játék a 7. részben zárul le, míg a karakterektől a 9. részben búcsúzunk, hogy aztán a fináléban Jason Segel bemutassa, hogy tényleg komolyan gondolta azt, hogy a Dispatches From Elsewhere-t egy hatalmas közösségi élménnyé formálja. Reflektálva a saját élményéire, ahogy kapcsolatba került az eredeti játékkal, azt látjuk, ahogyan Jason Segel-ben, tehát nem az általa korában megformált Peter-ben, megszületik a Dispatches from Elsewhere sorozat ötlete és ebben támogatják a sorozat karakterei.

There is no you, and there is no me, there is only we.

Végezetül pedig a negyedik falat teljesen lerombolva, Segel megszólítja a nézőt, megköszöni, hogy megnéztük a sorozatát és emlékeztet rá, hogy ez egy közös élmény volt velünk, nézőkkel, amit közösen hoztak létre a stábbal, akiket most be is mutat. De ez még nem minden, a rész egy nézői montázzsal zár, ami emlékeztet arra minket, hogy hogy valójában mi mind ugyanannak a játéknak, magának az életnek, vagyunk a részesei, együtt, közösen. 

Egyelőre nincs hír a sorozat folytatásáról, de ha lesz is, az egy teljesen más történet lesz, mert alapvetően évados antológiában gondolkodott Segel. Ez így nagyon kerek volt, de bármikor megnéznék egy hasonló hangulatú 10 részes évadot, sőt, azt sem kizárt, hogy nekiállok mindjárt újranézni ezt az évadot is.

7 hozzászólás Ne habozz!

irgum76 - 2020. 04. 29. 10:45

1×10

baszus ez megint nagyot ütött
a feléig azt sem értettem mi történik de aztán nagyon betalált

Löfli - 2020. 04. 30. 18:35

Elképesztően király sorozat volt, nálam az év újonca. Ez a finálé meg egyszerűen tökéletesre sikerült. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ilyen sorozatot, ami egyszerre volt ennyire meta, kedves, izgalmas és vicces is, szerintem soha :D remélem winnie ír majd róla :)

winnie - 2020. 05. 13. 16:03

baromi egyedi volt. a vége felé volt, hogy elvesztett, én a játék aspektust túlságosan is élveztem, de még így is tele volt az utolsó részekben is remek pillanatokkal, és az, hogy ennyire személyesre lett hangszerelve, és ahogy tette ezt segel, le a kalappal.

k.dave - 2020. 05. 13. 20:11

Ennyire még nem lepett meg sorozat, hogy képes volt mindenre választ adni a végén. Teljesen egyedi élmény.

falconer81 - 2020. 05. 14. 05:45

Írtátok már napi hírekben is nemrég, hogy felkerült magyarul is az amazonra, de én azóta sem találok ott feliratot hozzá…

winnie - 2020. 05. 14. 07:34

Nem. Azt írtuk, hogy felkerült a magyar Amazon-ra. De nem kapott magyar feliratot.

irgum76 - 2020. 05. 14. 10:46

nagyon jó írás benne van minden amiért szerettem ezt a kellemes kis kalandot
többet nem tudok hozzá tenni
The end :)

én még reménykedek azért feliratban és akkor tuti én is újranézem

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz