login |

Emergence: vége az 1. évadnak

2020. 05. 13. 20:03 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: 2019/20 finálék, kritika,

Már egy ideje véget ért az ABC csatorna egyik nagy, high concept dobásának szánt újoncsorozata, az Emergence, úgyhogy épp itt az ideje, hogy megnyilvánuljak ennek kapcsán is. A fura, természetfölötti képességekkel bíró kislányos sorozat kezdése szimpatikus volt, de már a közepesnél gyengébb 1×02 után tudtam, hogy ezt el kell engednem, amit már csak a készítők miatt is sajnáltam.

Az az igazság, hogy szerintem ez a sorozat már a kezdetek kezdetén elcsúszott, amikor úgy döntöttek, hogy nem fedik fel azt, hogy ki is a főhős, azaz Piper, aki vigyáz az Alison Tollman által alakított seriff. Mert így csak egy újabb, mystery boxos sorozatnak tűnt, ami már itthon sem generált nagy hype-ot, ellenben ha elárulták volna, hogy a kislány egy robot, vagyis mesterséges intelligencia, akkor lehet, hogy többen érdeklődni kezdtek volna iránta. Vagy nem. De ezt az infót szerintem el kellett volna lőni a marketingben, vagy a pilotban.

Pár rész után persze kiderült az igazság, addig pedig inkább csak a rejtély és a képesség ábrázolása kapcsán bedobott effektek tehették érdekessé a sorozatot, ami egyébként sok minden volt, de pont érdekes nem. Jó volt nézni, szimpatikusak voltak a karakterek, még a rejtélyes “gonoszoknak” is odacsaptak, és akadtak benne bajuszpödörgetőnek tűnő simlis figurák, mint például Terry O’Quinn, de az igazi kampó hiányzott.

Szóval, aki maradt, az idővel kapott is csámcsognivalót, feltűntek ellenségek, jöttek támogatók, alakultak szövetségek, és persze csavaroknak sem voltunk híján, amik révén random és kevésbé random oldalváltások is történtek, meg érdekszövetségek alakultak. Jelen volt tehát a csikicsuki, mindezt persze fura kütyükkel és szokás szerint kódneves szervezetekkel megtámogatva. Viszont a végére elfogyott a szufla. És bedobták az egyik nemezisemet.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Nanobotok.

Hát, szuper.

Megvallom, engem meglepett a sorozat kifutása. De ez nem pozitívum. Ez nem ilyennek indult, és őszintén meglepne, ha a készítők, amikor kitalálták az egészet, ezt az irányt lőtték volna be maguknak. Így ugyanis egy érdeklődést felkeltő leírásból olyasmibe fordult át a sorozat, amit akkor szoktak bevetni, amikor nincs ötlet, vagy épp ellenkezőleg, mindent lehetségesnek akarnak tartani az írók, nem akarnak maguk elé korlátokat állítani.

Emlékszünk (már aki) a Revolution-re, ahogy abból is nanobotos sorozat lett, és itt is az egész magával vonta a szabálynélküliséget, a sérthetetlen, majd egy teljesen random dolog miatt mégis kinyírható, de valójában a következő random ötletig kinyírhatatlan főgonoszt, és a sok harcot, amiben a résztvevők vagy a halmazállapotukat váltogatják, vagy pedig megfeszülve bámulják egymást, miközben amortizálják maguk körül az embereket és a tárgyakat.

Igen, ez biztos, hogy egyeseknek (sokaknak?) érdekes meg hitech, de engem a túl sok szabadsági fok már a kezdetek kezdetén sem nyűgözött le. Szeretem, ha van valami homokozó, amin belül lehet játszani és csak olykor kell kinyúlni belőle egy kieset lapátért. Az Emergence most annyira kilépett a homokozójából, hogy kábé minden körülötte zajlik, benne semmi.

Persze van remény, hiszen láthattuk, hogy zárult az évadfinálé, de nincs kétség afelől, hogy majd jöhet ugyanez pepitába (ld. cliffhanger), és azt is meg lehet jósolni, hogy majd a nagy ellenlábasok össze fognak állni, hogy egy közös ellenséggel felvegyék a harcot, mint ahogy hasonlóra már az első évadban is sor került, mert klisé, bár az írók szerint inkább intruguing, ahogy a két oldal vállt vetve harcol egymás mellett.

Ezerszer leírtam, most ezeregyedjére is: szimpatikus sorozat az Emergence (ez az Alison Tolman-faktor, szerintem), de lassú, és sosem lett igazán érdekes, és nézőként sem volt annyira átérezhető, hogy a gépgyerek pontosan miért is ér meg ennyit a főhősnek, főleg azok után, amiket megtudott róla.  A vége a szuperképességekkel kicsit gyógyszerelgurulós lett, sajnos.

Az a helyzet, hogy ennek a sorozatnak Jo és Piper a lelke, és lehet, hogy sokkal jobban járt volna az Emergence, ha rájuk koncentrálhatott volna. Mármint csak rájuk, a család nélkül. Ahogy írtam fent, szimpatikusak voltak a családtagok is (Clancy Brown, viccelsz? bármikor!), de nem sok port kavartak, csak akkor, ha erőltetetten rájuk írtak valamit, egyébként elvoltak a mellékszálaikkal.

Elég sok sztorit sikerült lezárni az első évadban, és ahogy írtam, a végére pedig egy minimál cliffhanger jutott, ami…, nem tudom, nekem a fél fogamra sem lenne elég, mert még ha fel is teszem a “Na, most mi lesz?”-kérdést, akkor is az a válasz, hogy bármi lehet, mindez nem sok mindent befolyásol, simán ráhúzhatnak bármit, le is nullázhatják, mondhatják, hogy nem jelent semmit, mint ahogy maximális jelentőséggel is felruházhatják azt, amit láttunk. Ez így FAIL.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz