login |

Zoey’s Extraordinary Playlist: vége az 1. évadnak

2020. 05. 21. 20:00 - Írta: winnie

19 hozzászólás | kategória: 2019/20 finálék, kritika,

Hey! Toto. The dog, not the band.

Mindig necces a szezonzáró előtt pár résszel kritikát írnom egy sorozatról, mert akkor a szezon kapcsán valószínűleg szinte mindent elmondok, és nem marad a finálés írásra muníció. Most is ez történt, az NBC nagyon, nagyon feelgood újonc dramedyjéről nem csak pilotírásban, hanem évadközi posztban is értekeztem, így mindenki tudja, hogy miért az országos évad legjobbja a Zoey. Ezért most inkább az általánosságok helyett a finálés konkrétumokra térek rá.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Mint írtam, a Zoey volt a legjobb újonc. Azt is leírom, hogy a finálé valami piszok erős epizód volt, teljesen egyértelmű volt minden utánaolvasás nélkül, hogy nagyon személyes a rész a készítő számára, nem semmi, hogy ennyire kitárulkozott (bár biztosan terápiás hatása is volt). A rész alapból is nagyon hatásos volt, de a végén a dalolással pláne az. És az lehetett volna számomra is, de nem lett az…

Kezdem először azzal, hogy a megénekelt 1×09 után milyen jó volt belecsöppenni az 1×10-be, aminek a legelején lévő Zoey és Mo közötti beszélgetés annak a legjobb példája volt, hogy miért is szeretem ennyire ezt a sorozatot: többek között a remekül megírt, remekül és remek tempóban előadott, szellemes és szórakoztató párbeszédek miatt. És még sok más miatt is, de az ilyen dialógokat nagyon tudom élvezni.

Maga is rész abszolút feelgood volt, és annyira talán még nem is éreztem, hogy eltaláltak volna dalt a sztorihoz, mint a The Boy is Mine esetében. Persze, elfogultság, mert a dal nagy kedvencem, még CD-n is megvan a single (amikor még lehetett ilyet venni), és amikor beúsztatták a Max-ért szóló csatába, attól teljesen oda meg vissza voltam.

A feelgood epizód után jött számomra a feketeleves a temetős résszel. Nem tudom, az 1×11 valamiért nagyon lomha volt. Nyilván a lehúzós téma sem segített, meg az sem, hogy Bernadette Peters nekem nagyon, de nagyon nem. Erős volt a váltás, de ez még nem kellett volna, hogy gondot okozzon, és mégis – összességében nagyon nem rántott be az epizód.

A finálé javarészt azért tetszett, letaglózott, mindenkit szerettem volna megvigasztalni, egyedül azt sajnáltam piszkosul, hogy az American Pie nem fogott meg (pedig ismertem, de lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert nem jön be annyira). És ez hatalmas csalódás – nyilván nem a sorozatban, hanem magamban. Pedig milyen elementáris hatása lehetett volna, ha a csúcspontnak szánt dal is üt… Ahogy volt is sokak számára, gondolom.

Ami a részben történt, azt viszont érdekes volt követni, szóval sztori szinten nincs miért panaszkodnom, és tele volt olyan apróságokkal, az utolsó három rész, amit megmaradt bennem. Paul Feig és Mandy Moore is feltűnt bennük, akadt pár újabb remek koreográfia, nem egy elég hosszú snittes a szokás szerint ide-odakígyózó kamerával, Zoey tükörképes Bad Moon Rising-ja se volt semmi, de a prímet talán Zoey és Max együttléte vitte a folyton dalra fakadó sráccal.

Bravúros. Ez a jelző jut eszembe mind a szezonról, mind pedig a fináléról, nagyon egyben volt az egész, és úgy lett vége, hogy várom a folytatást – nyilván azért, mert jó nézni a sorozatot, de komolyan érdekel Zoey sorsa is, meg a többi személyes szál. A nagy kérdés, hogy Mitch halálával mi lesz a családi sztorikkal, illetve, hogy az apa vissza fog-e térni majd. Valamint az is, hogy meg akarják-e piszkálni a mitológiát, hisz a végén bedobott MR-gép akár erre is utalhatott.

Akárhogy is, lehet rettegve várni az NBC döntését a sorozatról.

ui: Elég vicces volt, hogy a pilotban a Help egyik járókelő vokálosa a szezon végén Max egyik új kollégája volt, a vörös göndör hajú csaj.

19 hozzászólás Ne habozz!

fajro - 2020. 05. 15. 12:16

Ez egy furcsa sorozat volt, nem szerettem nagyon, de mégis hétről néztem (pedig könnyen kaszálok, ha arról van szó) – szóval valami mégis megtartott.
Persze eleve szeretek mindent, ami zenés, de ennél azt éreztem, hogy zene nélkül jobban tetszene (a Soundtrack-kel is így voltam).

És ezt most muszáj kiadnom magamból:
Utáltam a koreográfiákat.
Elképesztően zavaróak voltak, és nem tudok rájönni, hogy miért, a modern táncot szeretem, a színházat szeretem, a musicaleket szeretem, mindent szeretek, ami az összetevője, de ezek a koreográfiák és mozgások annyira lehúzták az dalokat, hogy már azért tekertem inkább át őket. Nevetségesnek hatottak. (Persze mindezt csak számomra!)

A színészeket bírtam, bár Lauren Graham igencsak gyenge volt, hangban is, játékban is…
Viszont Alex Newellt, amennyire nem szerettem a Glee-ben, itt annyira megkedveltem.
És ahogy Winnie is írja, a mellékszereplőket nagy többségben a broadway-ről válogatták, szóval hangra nem lehet panasz.

Ha lesz új évad, biztos visszatérek, hogy megnézhessek heti egyszer egy sorozatot, amit nem szeretek. :D

Lina - 2020. 05. 21. 21:40

A “The Boy is Mine” is benne volt?! Még a hétvégén ledarálom a maradék részt,az tuti!

519 - 2020. 05. 21. 21:40

Számomra is az év eddigi legjobb újonca, és nagyon remélem, hogy kap második évadot, mert nagy veszteség lenne. Élveztem minden percét, kivéve talán az 1×10-et, az nekem valahogy nagyon kilógott a sorból. Tökre érthető volt Zoey viselkedése, de valahogy szerintem túlzásba vitték, ahogy mindenkivel összebalhézott. Illetve a végére a két srác közötti őrlődés már kicsit sok volt, de ezektől eltekintve minden szuper volt. A mellékszereplők mind szerethetők voltak (Alex Newell lubickol a szerepben), a dalok is tetszettek, a néma éneklés után az államat keresgéltem, mert sose hittem volna, hogy ilyet látok egy sorozatban (pedig a Master of None-ban már volt hasonló), a párbeszédekre se lehetett panasz, és az évadot lezáró American Pie nálam feltette az i-re a pontot, de az egész évadzáró nagyon megható volt, úgy ahogy volt. Tényleg nagyon nagy kár lenne ezért a sorozatért.

david - 2020. 05. 21. 21:42

a második felére nekem már sok volt a családi dráma, nem érdekelt abszolút, nem ezért néztem.
az utolsó jelenet viszont nagyon jó volt.

co2 - 2020. 05. 21. 21:51

Csak nekem volt az az érzésem egy ilyen feelgood sorozattal kapcsolatban, hogy talán túl depressziósra sikerült a befejezés?

danonino1984 - 2020. 05. 21. 22:37

És a szezonzáró jelenet a hét jelenete volt, az biztos…

Lily - 2020. 05. 22. 00:12

Nem is tudom szavakba önteni, mennyire imádtam ezt a sorozatot, nagyon messze a kedvencem volt idén, talán kicsit később részletekben is írok egy-két gondolatot…

Csak az u.i. fun fact-hez akartam hozzászólni: mindezek mellett ő egyébként az egyik assistant choreographer, Jillian Meyers. :)
https://twitter.com/jilly_meyers

cherockee - 2020. 05. 22. 00:54

@co2:

nem csak neked tűnt úgy, hogy egy aranyos pattogós történetben valahogy nem jó érzés úgy zárni, hogy na akkor mindenki énekel egy búsat, és vége.

értem, kettősség, meg ott volt a történet eleje óta, de hát ez mint egy kombájn úgy ütött el. lassan, de alaposan.

El-ahrairah - 2020. 05. 22. 08:01

Az utolsó jelenet nekem nagyon ütős volt, összességében viszont nagy csalódás volt az utolsó három rész.

A munkahelyi szál szerintem kifejezetten gyengére sikerült, túl sok mindenki zakkant meg hirtelen, túl életszerűtlen volt az egész ahhoz, hogy komolyan vegyem de nem elég humoros hozzá, hogy szórakoztasson.
A főnöknőt gőzerővel próbálták szimpatikussá tenni, de igazából semmit nem tett azért, hogy az legyen, csak minden az ölébe hullott.

Mo volt a másik gyenge pont a sorozatban, a saját amúgy kifejezetten jó epizódján kívül sosem tudtak vele rendesen mit kezdeni. Ő lenne a mentorfigura, aki zeneileg, szociálisan és érzelmileg kompetens és segítgeti az awkward Zoét ezeken a területeken, ehhez képest a végére olyan egybites konfliktusokat kapott, hogy rossz volt nézni.

winnie - 2020. 05. 22. 08:17

El-ahrairah: nálam nem volt pillanat, amikor a főnök nem volt szimpatikus:) nyilván ez fakadhat a színészből, de csak azért, mert úgy viselkedik ahogy, még nem vált a szimpatikus ellentétévé. egy ilyen karakter is lehet szimpi. még, ha komolyabban nem is lett karakterizálva, de azért látszottak a prioritásai

Edrick - 2020. 05. 22. 10:00

A munkahelyi része nálam sem jött be, főleg nem az elején, de tetszett minden más annyira, hogy maradjak. Szuper volt, jó eséllyel ott lesz nálam az év végi listán.

@co2: “Csak nekem volt az az érzésem egy ilyen feelgood sorozattal kapcsolatban, hogy talán túl depressziósra sikerült a befejezés?”

Én féltem, hogy hogyan oldják meg: ha apu hirtelen meggyógyul, azzal szerintem picit hiteltelenné tették volna a sorozat racionalitását, ha pedig meghal, akkor az mennyire megy szembe a feelgoodsággal? Nekem itt ez függ a folytatástól is: ha most elkaszálják, és így marad, akkor sokáig ez a szájíz fog megmaradni, nem pedig a sok másik, nyilvánvalóan boldogabb pillanat. Ha lesz folytatás (és remélem, hogy lesz), akkor ezt még lehet görgetni. Mármint a feelgood és az életigenlés nálam nem zárja ki a szomorúbb pillanatok meglétét (lásd még: Mozart in the Jungle). Ez a veszteség biztosan rá fogja nyomni a bélyegét a családra, de én kíváncsian várom, hogyan lesz meg ennek a “párja”, hogy hogyan marad feelgood a sorozat.

Amikor az utolsó előtti részben Leif elkezdett énekelni, és Lauren Graham azt mondta, hogy “There’s nothing worse than a human being singing directly into another human being’s eyes”, akkor ugye nem csak nekem jutott eszembe, mikor a Gilmore Girls hetedik évadában Lorelai karaokézott Luke-nak? :)

jessm - 2020. 05. 22. 10:06

Én szeretem a zenés sorozatokat/ filmeket, és legtöbb szinészt ismertem és szeretem. Szóval az évad mindenképp megkapta volna a lehetőséget.
Viszont abszolut beváltotta a hozzáfűzött reményeket a pl Soundtrack-kal ellentétben. Annyira szerethető volt az egész, rengeteg aranyos , vicces , megható jelenettel. Az egyik legkedvesebb pillanat volt a Say my name előadása.

Tudom sokaknak nem tetszett Lauren Graham ének hangja, és valóban a többiek sokkal jobbak voltak, de szerintem nem volt zavaró , és a szerep illik hozzá. Szóval így túl léptem a hiányoságon.

Én a záró dalt ismertem a finálé, de ha megkérdeztek volna előtt , hogy illene-e ehhez a jelenethez, nem tudtam volna elképzelni hozzá, de részben viszont imádtam minden pillanatát.

Tii - 2020. 05. 22. 18:47

Csatlakozom, hogy az év legjobb újonca. Eleve minden felkelti a figyelmemet, ami zenés, plusz a színészek többségét ismertem és szerettem már előtte is, így rögtön várós lett, és bár vannak gyengeségei, nekem bejött. Tény, hogy az évad végére inkább melankolikus lett, mint humoros, de továbbra is nagyon jó jeleneteket szállított, mint Anyu beszélgetése az özveggyel, illetve a szezonzáró jelenet. Bár eleinte – főként a javuló kommunikáció miatt – nem hittem volna, hogy a haldokló apa szálát egy évad alatt lezárnák, a hangulat változásából már lehetett sejteni a befejezést. De nem értek egyet, hogy túl depressziósra sikerült volna, a temetést sem láttuk, és a záró dal (abszolút hét jelenete) számomra meglepően energikus volt, a dalszöveg miatt (“The day the music died”) pedig kifejezetten sorozatzárónak is jó szerintem, ha kaszát kap, bár remélem, nem. Történet tekintetében nekem a szerelmi háromszög a gyenge pont.

Jó volt ismert zenéket hallani (meg persze azért újakat is), néhány teljesen új oldalról megközelítve (I Wanna Dance with Somebody), de ezzel kapcsolatban többször azt éreztem, hogy bár a dal tökéletesen passzol a történethez és a karakter érzéseihez, viszont nem illik az előadója hangjához, főként Mary Steenburgen és Lauren Graham esetében. Pedig Lauren Grahamről a Gilmore Girls karaokés szerenádja óta tudjuk, hogy tud énekelni (@Edrick +1 )
E tekintetben az American Pie szerintem kifejezetten jól sikerült, mindenki olyan részt kapott, ami a leginkább illett hozzá, pedig nem egyszerű ennyi szóló esetében.

Ami a koreográfiát illeti, @fajro-val értek egyet, nekem sem jött be, inkább fura volt, néhány kivételtől eltekintve, amik viszont szuperek lettek (Happier, Fight Song, Wrecking Ball, The Boy Is Mine, American Pie).
És egyetértek Alex Newellel kapcsolatban is, a Glee-ben kifejezetten nem bírtam, itt sokkal jobb a karaktere és a játéka is.

cegtli - 2020. 05. 22. 20:04

Imadnivalo kis sorozat. Remelem, hogy engedik neki a folytatast. Meg annyi mindent ki kellene hajtogatni. Jon a baba, gyasz, szerelem, lorelai fonok lesz stb.

winnie - 2020. 05. 22. 21:48

Lauren Garaham kapcsán, ahogy írtuk pár hete, eléggé keresztbe tehet a vírus, mert így később fogja forgatni a fő sorozatát a Mighty Ducks-ot, így ha berendelik a 2. évadot, akkor lehet, hogy nem tudják megoldani, hogy visszatérjen teljes kapacitásban.

dragon1986 - 2020. 05. 23. 02:28

@co2: “Csak nekem volt az az érzésem egy ilyen feelgood sorozattal kapcsolatban, hogy talán túl depressziósra sikerült a befejezés?”

majd csinálnak külön a gyenge lelkűeknek egy alternatív részt amiben egy gyógyíthatatlan betegségből csak úgy felépül az apuka

Eltiron - 2020. 05. 29. 10:15

Rájöttem a sorozat titkára: nem szabad teljesen józanul nézni :)
A pilotot tök szárazon láttam, és amolyan “mehh” volt a véleményem, a második részt viszont egy nehéz nap éjszakája utáni hajnalon, és imádtam :)

Eltiron - 2020. 05. 29. 11:30

Nem lesz 10/10 sorozat, mert túl sok benne az idegesítő karakter és a túltolt “awkward” humor, de vannak olyan arany pillanatai, amik miatt megéri nézni.
A főszereplő lányt már kiszúrtam a sajnálatosan borzalmassá váló Suburgatory-ban, itt is hasonló karaktert hoz (“legyél kicsit Emma Stone, de mégse teljesen”), mégis működik. Ráadásul hoz olyan egysorosokat, amik minden héten benne lehetnének a “hét szövege” topikban.
Örülök, hogy @winnie erősen tolta ezt a sorozatot, magamtól nem álltam volna neki.

louie - 2020. 06. 15. 21:59

az egész évadot nagyon szerettem (mondjuk a felét tegnap daráltam le), és sajnálom, hogy neked a zene miatt nem működött. nekem az american pie egy kapcsolathoz (és szakításhoz) kötődik, így aztán jött az az elementáris hatás :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz