login |

Middleditch & Schwartz: az 1. évad

2020. 06. 03. 16:03 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: kritika,

A Netflix pár hetes premierje nem igazi sorozat-sorozat, az sem biztos, hogy terveznek neki 2. évadot (sok új szériával ellentétben a hazai napi top 10-ba se tört be a szolgáltatónál), de mégiscsak sorozatos formátumban prezentálták nekünk, így írnunk kell róla. Főleg, hogy nagyon szórakoztató lett. (A hivatalos magyar címe: Middleditch és Schwartz – Teljesen improvizált stand-up különkiadás.)

Az a helyzet, hogy kerülöm a színpadi improvizációs komédiákat. Gőzöm sincs, miért, de szerintem hasonló okok miatt nem jártam szívesen például óvodába gyerekműsorokra, mert mindig amiatt rettegtem, hogy az egyik kisgyerek elfelejti a versének szövegét, én pedig kényelmetlenül érezném magam – ennek mi a neve? Önzőség? Túlzott empátia? Az impró műsoroknál ugyanez a helyzet. A színésznek gyorsan kell kapcsolnia, én pedig rettegek, hogy mi van, ha nem sikerül, vagy kínos lesz számára a végeredmény, vagy csak szimplán nem vicces.

Tudom, hülyeség az egész, főleg, hogy mind a Beugrót, mind a Whose Line Is It Anyway?-t, mind pedig a megannyi brit sorozatot tudtam élvezni, amikor nagy ritkán néztem őket. A Middleditch és Schwartz is impró-show. Thomas Middleditch és Ben Schwartz közös turnéfellépéseiből háromnak a felvételét pakolták egy pakkba (négyet rögzítettek két nap alatt), amiken a két komikus színpadon élőben a semmiből, pár nézői tipp alapján létrehoz egy 1 órás történetet jó pár karakterrel.

Az az igazság, hogy felesleges volt minden félelmem. A kényelmetlenségre irányuló mindenképp, mert a duó abszolút önkritikus, és nem izzadnak azon, ha bénáznak, elszúrnak vagy elfelejtenek valamit, inkább poénnal ütik el a dolgot, sőt, még ki is figurázzák magukat, lebontják a Negyedik Falat. De szerencsére a minőséggel sem volt gond, mindegyik előadás elég élvezetes volt, köszönhetően a formátumnak.

Arról van szó, hogy amikor elkezdődik az előadás, Middleditch-ék a közönségnek szegeznek pár kérdést, majd az egyik jelentkező nézővel eldiskurálnak az általa bedobott témáról, kikérdezik, szereznek tőle pár kapaszkodót infónak, és azokra felépítenek egy sokszereplős sztorit: az első részben egy parkolós esküvő van a középpontban zenei fesztiválos baráti körrel, a második pedig egy jogi egyetemi közegben játszódik egy órán.

Az egészet úgy kell elképzelni, hogy amikor úgy érzik a színészek, hogy elég infót kaptak, az egyikük rákezd egy jelenetre random, a másik ezt reagálja le, és eközben alakul ki a szituáció, illetve a karaktereik, ahogy egymásra építkeznek. És az egész nem csak kétkarakteres darab, hiszen folyamatosan hoznak be újabb és újabb szereplőket, hogy aztán ide-oda ugráljanak közöttük, váltogassák őket – egyértelműen az egyik legmulatságosabb az, amikor az egyik a korábban a másik által megteremtett karaktert veszi át.

És mindez úgy történik, hogy a gesztusaik, stílusaik, beszédük alapján simán be tudjuk azonosítani a figurákat (nekem itthon talán a Kövek a zsebben volt az első ilyen, két színész által előadott sokszereplős előadás, majd 20 éve – az persze nem imprós, csak szerepváltós), hogy épp kit alakít Middleditch és Schwartz, de persze ehhez az is kell, hogy a két komikus abszolút egy hullámhosszon legyen, hogy szuperül építkezzenek egymásra – nem tudom, hogy ez mennyiben képességek kérdése, és mennyiben gyakorlásé, illetve imprós praktikáké, de helyenként imponáló volt, ahogy bizonyos szorult helyzetekből sikerült kimászniuk valami frappáns megoldással.

A legjobb persze az volt, amikor egymást döbbentettek le egy-egy húzásukkal, s bár a prímet nálam az első rész vitte, a legjobb ilyen pillanat az 1×02-ben volt. Logikus lenne, hogy azért a kezdés jött be legjobban, mert az volt az első, és mint ilyen totálisan lerombolta a szkepticizmusomat, de szeretném azt hinni, hogy inkább azért, mert itt voltak a legjobb karakterek, itt működtek leginkább a visszatérő poénok, és itt formálták meg legjobban a sztorit. Utána a harmadik rész, majd végül a második következett, aminek ugyan voltak kiemelkedő pillanatai (a szekrénynyitástól imádtam), de valahogy úgy éreztem, hogy a korlátozott térben nem igazán tudnak kiteljesedni.

A Middleditch & Schwartz tehát egy remek longform, narratív improvizációs sorozat, olyan, amivel sokaknak még biztos, hogy nem is volt dolguk. Már csak ezért is érdemes bepróbálni. Az, hogy tényleg szórakoztató és vicces lett, valamint, hogy tele van zseniális megoldásokkal, remek chemistry-vel, már csak hab a tortán. Simán ott lennék egy második évadnál, kérdés, hogy lesznek-e egyhamar újabb fellépéseik.

6 hozzászólás Ne habozz!

k.dave - 2020. 06. 03. 17:12

A kimagasló metacritic pontszám miatt adtam neki egy esélyt, és jött, látott, győzött. Mindent leírtál igazából, amit gondolok. Ha a Beugrót, vagy a Mindenből egy vant szerettétek, kötelező bepróbálni. Nagyon jó lenne még több epizód!

ThomassLord - 2020. 06. 03. 17:49

A második bekezdésben találgatott érzés a szekunder szégyen :)

Kösz az ajánlót, mert szembejött már a banner, de én se kezdtem bele. Mondjuk pont a fenti érzés miatt kerülöm az ilyesmiket, de ha jól csinálják, akkor ilyen nincs. Silicon Valley rajongóként legalább egy esélyt kap :)

liberatore - 2020. 06. 03. 18:14

Látatlanba megmondom, hogy szeretni fogom, ha tényleg Beugró feelinget hozza. Mindenképpen elkezdem még a héten.

Anno a Beugró minden részét láttam és nagyon sajnáltam mikor a huzavona ment körülötte. Szerintem hivatalosan még most sincs kaszálva. Kár érte.

Road Lee - 2020. 06. 04. 06:27

Köszi az ajánlót!

Hasonlóképpen szkeptikus vagyok az imprókkal, ezért kerülgettem a Netflixen – de a rivjúd hatására belevágok.
:sör:

nervous - 2020. 06. 04. 17:22

Middleditch olyan szinten ellenszenves, hogy miatta alig bírtam végignézni a Silicon Valley-t (hála a jó istennek Gilfoyle-ért), szóval hard pass. Schwartz miatt sajnálom csak, ő jó fejnek tűnik.

badadada - 2020. 07. 13. 14:06

Nagyon ügyesek, kreatívok ugyanakkor összeszedettek. Meglepően jó Middleditch, -sokkal több bénázást vártam tőle-, de Schwartz messze tehetségesebb imprós. Middleditch természetes esetlensége egy idő után unalmas(ahogy a Silicon Valleyben is), ezért is tűnt nagy ugrásnak a new yorki rutin profizmusa, le a kalappal. Mindenestre Schwartz (színészi)gyorsasága-reagálása döbbenetes.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz