login |

Pilot-mustra: Love Life – 1×01

2020. 06. 04. 15:50 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

This is the story of Darby Carter. Darby doesn’t remember her parents ever being married. They got divorced when she was four, and she spent her childhood being shuttled back and forth between their new houses and new families.

Ha valamivel meg lehet ragadni azonnal a figyelmemet, akkor az az Amélie-szerű mesélős narráció. Hirtelen nem is tudom, hogy melyik sorozat alkalmazott legutóbb ilyesmit (valaki?), de az biztos, hogy a Pushing Daisies-re azért kaptam fel anno a fejemet, mert rögtön azzal kezdtek, hogy a főhős hány éves (és hónapos (és napos (és perces))). A Love Life-ban ugyan nem kötik az orrunkra, hogy pontosan mikor született a főhős, de Lesley Manville-nek elhiszem, hogy mesél, és hasonló stílusban is mutatják be nekünk a szerelmet (és emberi kapcsolatokat) kereső főhőst – illetve a szerelem koncepcióját.

Az HBO Max első saját sorozata (ami egy változó főszereplős évados antológia lesz, ha folytatódik jövőre is) kellemes meglepetésre itthon is világpremierként érkezett az első 3 részével, én pedig nyilván azonnal rávetődtem. Egyrészt azért, mert minden új sorozattal ezt szoktam tenni, másrészt mert – tudjátok.

LOVE LIFE – 1×01 – 7,5/10

A sorozat koncepcióját nagyon könnyű leírni, mert tényleg csak arról van szó (CSAK??????), hogy valakinek (Furby Darby) a kapcsolatait, illetve szerelmeit, bemutatják, végigjárjuk vele a lépcsőfokokat – majdnem, mint egy másik évados, romantikus antológiában, a Cherish The Day-ben, ami egy kapcsolatból mutat be 8 napot? Itt olykor pár órát fed le egy epizód, máskor több hónapot, a különbség, hogy mindezt más és más alanyokkal teszi a főhős életében.

Darby’s adolescence was marked by myriad misguided attempts at connection

Ha csak egy rész első fele alapján ítélnék, azt mondanám, hogy a sorozat az aranyosságával akar kiemelkedni, hiszen Anna Kendrick-et ilyen szerepekre szokás castingolni, azonban szerencsére hamar kiderül, hogy a Love Life több akar lenni. Többet akar annál tenni, hogy egy kapcsolatot felületesen ábrázoljon, és annál is, hogy beérje azzal, hogy csak egy szereplője van, a főhős.

Amellett, hogy Darby két lakótársával él, akiknek ugyancsak kap(hat) kiemelést mellékszálon az élete, nyilván a pasik is kapnak rétegeket, és ahogy haladunk előre az időben, úgy hullámzik a kapcsolatok minősége, hossza és az elkötelezettség foka, mi pedig találgathatunk, hogy kivel fogunk esetleg duplázni (“spoileresek” az epizódcímek).

When Darby moved to New York for university, she imagined she’d become a cosmopolitan woman.

Hogy rögtön az értékelésre térjek, abban biztos vagyok, hogy maradni fogok, mert egyrészt a stílus, másrészt Kendrick, harmadrészt pedig Darby karaktere mind-mind erre sarkallnak, azonban kicsit fura volt nézni az első 3 részt, mert annyira másfélék voltak. Én szeretem annyira a műfajt, hogy simán elfogadtam volna, ha csetlő-botló első kapcsolat evolúcióját látom mindvégig egy romantikus komikus köntösben, azonban a folytatás hangnem-váltásán némiképp felhúztam a szemöldököm.

Ez nyilván nem minőségre vonatkozó kritika (maga a sorozat sima popcorn, nem lesz kritikuskedvenc vagy elismert, aki akarja, szétcincálhatja ezt a stílust), csak én vagyok ennyire szemeltakarós, helyenként tök kényelmetlen volt nézni kínosabb szituációkat, és ilyen akad az 1×02-ben és 1×03-ban. Amikor ezeken túl voltak, akkor persze már nem volt, az élet már csak ilyen, olykor kínos, nem?

Darby started to wonder if she’d ever reach the next level, where you’re really dating someone, where you don’t change your outfit just because you’re seeing the person, where you just wear what you’re wearing because you are who you are.

Nem mély lélektani tanulmány a Love Life, de egy bizonyos kor fölött nagyon átérezhető ez az egyéni út-, illetve boldogságkeresés, ahogy az ember átesik bizonyos megpróbáltatásokon, ahogy próbál jó képet vágni csalódásokhoz, elbagatellizálni komoly dolgokat, megdumálni barátokkal a párkapcsolatokat, és persze tanulni minden egyes esetből.

– When you talk about love, you turn into Coach Taylor. Really sweet.
– Oh. Coach and Mrs. Coach are the model couple in my eyes, so…

Ha a részeket nézem, akkor az 1×01 vitte simán a pálmát, a 33+ perces 1×02 a közepén eléggé leült, amit idővel a temetős bénázás dobott fel nekem (ott mondjuk eleve a partner karaktere sem segítette a szimpátiámat), a harmadik már megint jópofa volt, bár az koncentrált legkevésbé a főhősre. Remélem, a folytatás is kellőképpen megmixeli ezeket az egymásra találásokat és tud újat mondani. Kérdés, hogy egy sokadik évadnál mi lesz a helyzet.

9 hozzászólás Ne habozz!

zengerege - 2020. 06. 04. 18:33

Tudnátok ajánlani még ehhez hasonló (témában, hangulatban) sorozatot?

winnie - 2020. 06. 04. 18:47

biztos, hogy először a scrotal recall (lovesick) meg a the ex-list jutna eszembe, mert azoknál is nagyjából hasonló a hangulat és ott is szerelmeket vesznek végig. más kérdés, hogy hangulatra nehezebb egyezést találni. modern love? ami epizodikus antológia. hookup plan?

kisanna - 2020. 06. 04. 20:04

Nekem pont ez a meseles nem annyira jott be, gondoltam,
Eleg lesz ebbol egy resz is nekem. De aztan beszippantott, leadaraltam mind a 6 reszt, ami fent van, alig varom a kovetkezot. Kellemes a hangulata, erdekes, ertelmes, jo karakterekkel, kelloen porgos de nem tul dramai, engem megvett kilora.

Python - 2020. 06. 05. 01:11

Azért a 4-6. részekben mélyítettek a főszereplőn, míg a mellékszereplők továbbra is sablonosak. Most azért nem volt már annyira vígjáték jellegű, de továbbra is tetszik! 7,5/10 pontot nálam megérdemel. :)
És jó ez a narráció, mélyíti az események és szereplők hátterét.

zengerege - 2020. 06. 05. 11:36

köszi winnie!

Papp Sanyi - 2020. 06. 05. 19:34

Ettől a nőtől falnak megyek.. Olyan, mint egy porcelánbaba. Borzasztó!

Python - 2020. 06. 11. 17:31

Az utolsó 4 részre eléggé megkomolyodott a sorozat, de pozitív értelemben! És a lezárás is jó volt!
A 7-8. részek átmentek drámába, mélyítve az egyik mellékszereplőt, és a 9-10 is komolyabb hangvételű volt a pozitív végkicsengés ellenére is. Nem írom azt, hogy az év párkapcsolatokról szóló sorozata, de azért ahhoz képest ahogy indult, a végére egy sokkal érettebb, összetettebb évadot kaptunk, mint amire számítani lehetett az elején. Nekem tetszett, 7,5-8/10 lazán megvan szerintem az évad egésze. :)

Nikolka - 2020. 06. 18. 15:05

@zengerege

Ha már Modern Love. Régebbi angol sorozatok : Dates és True Love. Annak idején nekem mindkettő nagyon tetszett. Bár utóbbi nem túl könnyed, ha jól emlékszem.

Florabell - 2020. 08. 24. 11:05

Nagyon tetszett már az első perctől, pedig nem sok jóra számítottam. Annyira lehet azonosulni vele, hétköznapian aranyos. Akinek tetszett annak a Modern love-ot feltétlen ajánlom, az is ugyanezt a kellemes hangulatot árasztja magából.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz