login |

Pilot-mustra: White Lines – 1×01

2020. 06. 05. 15:50 - Írta: winnie

13 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

If you live like a god when you’re 20, how can you be happy after that? You’ve had it all. Love, girls, the perfect life. After that… how can you not be sad?

Álex Pina, a La Casa de Papel (és még sok más, ismert spanyol sorozat) készítője valamit nagyon tud. És ezt májusi Netflix-premierjével is bizonyítja. A White Lines-nak ugyanis nem feltétlenül érdekes a története (az alap elég tipikus), a pilotja sem nagyon ajzott fel (az is elég tipikus lett), azonban a tálalás és az ötletek, a helyszínek és a karakterek kifejezetten feldobják és szórakoztatóvá teszik az összképet.

A sorozat első része, bár korrekt módon leteszi az alapokat, egy cseppet sem fogott, de elérte, hogy azért érdekeljen valamennyire a folytatás. Az 1×02 viszont úgy kezdett, hogy azt mondtam, nekem még egy ideig itt lesz a helyem, és a rész befejezése után már indítottam is a harmadikat.

WHITE LINES – 1×01 – 6/10
WHITE LINES – 1×02 – 7/10

A White Lines főhőse egy angol nő, akit arról értesítenek, hogy rég eltűntnek hitt testvére holttestét találták meg Ibizán – a srác még tinédzser korukban lépett haverjaival a ködös és szürke Manchester-ből a napfényes spanyol szigetre, hogy DJ-ként dolgozzon.

A(z egyébként) családos nő, Zoe úgy dönt, hogy megpróbálja kideríteni az igazságot Axel-lel kapcsolatban, aki azt hazudta neki, hogy Indiába lépett le, és vizsgálódása közben kicsit felborzolja a sziget lakóinak kedélyét, és bekerül egy olyan világba, ahol az éjszakai klubok és a technózene, valamint a kábítószerek és szexpartik, orgiák teszik feledhetetlenné a turisták napjait.

A nyomozás kapcsán elsőként azok a haverok kerülnek elő, akikkel Axel anno elutazott, és akik azóta is Ibizán élnek, és az ő segítségükkel ismerjük meg Axel történetét, többek között 1996-os és későbbi flashback-kek segítségével. És nagyjából ezek járultak hozzá az 1×02 elején ahhoz, hogy maradtam, hiszen a manchester-i retró jelenetek, valamint a 90-es évekbeli parti (mégiscsak akkor voltam fiatal) piszkosul feldobta a sorozat hangulatát, ami egyébként is elég jó, hiszen a bűnügyi tematika ellenére a White Lines humorban is elég erős (kokókutya!!), zenében pedig pláne az.

– You okay?
– I’m fuckin’ great. I’m a 44-year-old DJ, I live in Ibiza. Most of the time, I wear flip-flops. I’m the man.

Főleg kinti véleményekben többször szembejött velem az, hogy sokaknál a karaktereken csúszott el a sorozat, hogy azok unszimpatikusak, nem túl kedvelhetők. Nos, bár idő kellett hozzájuk számomra is, de ezzel nem értek egyet. Hiszen mégiscsak itt van nekünk Boxer és persze a románok (oké, tudom, ők a humort szállítják), de már az elején bőven szimpatikus lehet Marcus a maga szerencsétlenkedésével, persze lehet, hogy csak én vagyok elfogult Daniel Mays kapcsán.

Nyilván náluk sokkal fontosabb az, hogy a főhősre miképp tekintünk, és nem tudom, hogy Zoe karakterének a megírása vagy Laura Haddock stílusa a gond, de tény, hogy ő megoszthatja a nézőket. Zoe-nak ugyanis inkább csak a helyzete miatt lehet szurkolni, emiatt szimpatizálunk vele, hiszen ő nem nagyon tesz érte. Pedig nem lehet mondani, hogy passzív lenne vagy hagyná, hogy csak sodródjon, de (eleinte) túlságosan is arra tartják, hogy a történet motorja legyen, és ezért folyamatosan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, amivel állandó kalamajkákat idéz elő.

Vele kapcsolatban talán nem véletlen, hogy a testvéri szál működik a legjobban, azaz a flashback-ekben a fiatal Zoe és Axel kapcsolata. Axel megint egy kérdőjeles karakter lehet abban a tekintetben, hogy mennyire érdekel minket a sorsa, de ő egyrészt már az előbbi kapcsolata miatt is pozitívan csapódott le bennem, másrészt pedig tényleg egy fiatal srácról van szó, aki csak élvezni akarja az életet széles mosollyal az arcán, és ezért nehéz lenne elítélnem őt.

(Egyébként, ha már testvéri kapcsolat, akkor nekem túl erősnek és érdekesnek tűnik ez a viszony, hogy ne csábítsa az írókat arra, hogy ne akarják a jelenben is megvizsgálni, vagyis adja magát egy elcsépelt “Axel él”-cliffhanger a szezon végén, amivel tök jól lenulláznák az egész nyomozós komponenst és a korábbi érzelmi töltet egy részét (ami, mivel hatott, így nem bánnánk), valamint cserébe újat hoznának be.)

De visszatérve Zoe-hoz és a kalamajkákhoz, amikkel… szerintem nincs semmi gond, hiszen épp a (sokszor hibás) döntései miatt válik élvezetessé a sorozat, és neki köszönhetően tud Álex Pina különféle, nagyon erős set piece-eket, nagy jeleneteket bedobni, amiket lenyűgöző módon tervez meg. Gondolok itt Marcus-ra és a románokra a kis asztalkánál a rózsaszín papírcetlikkel az 1×02 végén, vagy az 1×03 elején a menekülésre a zsaruk elől a csomagokkal, porszívóval és a lehajtható tetővel – mindkettő az utolsó részletig meg volt komponálva.

Mint ahogy maga a sorozat maga is remek tálalásban részesül. Ez már gondolom az angol producerek reszortja (Pina szerintem inkább csak ír, a forgatási felügyeletet másra hagyja), de a jelenetek fizikai körítése első osztályú. Végigjárják Ibiza földrajzi és építészeti látványosságait, miközben nagyon odafigyelnek a kellékekre (a kocsik!, a ruhák!), díszletekre és egy dizájnelemekre. Minden a helyén van. (Oké, egyelőre a kvázi narrációs megoldást nem nagyon tudom hová tenni.)

A White Lines az első 3 rész alapján nem az a sorozat lesz, amire feltétlenül magas pontszámot fogok csapni, viszont azt el kell ismernem, hogy a funkcióját betölti, felkelti az érdeklődésemet és jól elszórakoztat. Bár arról meg vagyok győződve (és szeretnék tévedni!), hogy csak a nyomozás, a “mi történt és ki tette?”-kérdésre adandó válasz csalódást fog okozni, szóval próbálok nem abba invesztálni.

13 hozzászólás Ne habozz!

Rapguruz88 - 2020. 05. 15. 11:38

Lement az első, folytatom tovább, kíváncsi vagyok mi lesz még ebből…

tanaka - 2020. 05. 19. 18:35

az első egy-két rész pedig kész remekmű ahhoz képest ami utána következik. az ötödik részen úgy felbosszantottam magam, hogy alig tudtam elaludni utána :D

kinezer - 2020. 05. 31. 22:41

Roviden osszefoglalom:

Ha harmincas, negyvenes emberke vagy, aki kellemesen akarsz szorakozni par oraig gyonyoru szinekben lott, meses kornyezetben fogtatott sorozaton keresztul az elmult ifjusagodon, baratsagokon, szerelmeken, bebaszasokon/fuvezeseken akarsz merengeni, akkor helyben vagy.

Ha nem, akkor ez csak 10/3

Peppper - 2020. 06. 01. 20:24

Színeszek szerintem zseniálisak – főleg Boxer. A helyszínek is gyönyörűek, csak nagyon el van túlozva a sárga szűrő. Néha teljesen váratlanul nagyon ütős poénok vannak benne, pedig nem vígjáték alapvetően. A történet maga az elég gyenge sajnos, főleg a gyilkosság megoldása, de a sok pozitívum engem bőven kárpótolt ezért, nekem egy 7/10.

Bob - 2020. 06. 05. 16:49

Elkezdtem de ez a nő olyan szőke hogy az valami borzasztó.. idegesitő ostobaságokat csinál egyfolytában.

romanista - 2020. 06. 05. 16:52

Kb. 2/10. 2 rész után kuka.
Iszonyat irritáló karakterek/színészek, baromi unalmas.
Aki Ibizáról illetve az ottani klubéletről (pl. Pacha Ibiza), drogról, stb. nézne vmit, akkor az It’s all gone Pete Tong (film, nem sorozat)ezerszer jobb.

Viktor - 2020. 06. 05. 17:12

Lehet en masik csatornat neztem de szerintem borzalmas ez a sori, konkretan a legrosszabb magyar sorozathagyomanyok jutottak eszembe a tuljatszott szinhazi szineszekkel.

Bárányfelhőbodorító - 2020. 06. 05. 20:35

Zoe tesója nem Alex, hanem Axel.

winnie - 2020. 06. 05. 20:52

az íro az alex, ehh, igen.

Col-Lector - 2020. 06. 05. 21:12

Letudtam még a megjelenésekor. Visszajöttek emlékek a 90-es évekből, de olyan kis semmilyen sorozat lett, az akkoriban menő, igazi trance himnuszokat kihagyták belőle, a gyilkosság megoldása pedig.. mehh.

Olyan érzésem volt, hogy Alex Pina saját megboldogult fiatalságának, partiéveinek állított ezzel a sorozattal emléket, nosztalgikus hangulatban vethette papírra a forgatókönyvet.

Pippa - 2020. 06. 05. 21:32

Régebben mindig kritikus szemmel néztem sorozatokat, csak a legjobb értékeléseket kapó, elismert szériákat voltam hajlandó nézni, és büszke voltam, hogy mindig hozzám fordulnak a barátaim, hogy ajánljak nekik valamit.
Sokszor nem is tetszett pedig pl. a True Detective, vagy a Leftovers… mégis megnéztem és elhitettem magammal, hogy hú de jók ezek.

Na mostanában egyedül az érdekel, hogy élvezzem a sorozatokat. Gyorsan lement pl. az Elite, és baromi jól szórakoztam.
Ugyanígy vagyok a White Linesal is. Gyorsan lecsúszott, elkapott az ibizai hangulat, szívesen buliztam volna ott én is, és Boxer! 1 szavazata már tuti van a következő eyecandy szavazáson. :D

Zoet nehezen fogadtam be.

winnie - 2020. 06. 05. 21:43

nekem mindig az kellett, hogy élvezzem, csak ugye nem mindig jön össze, ld. nem sokkal feljebb a snowpiercer. és olykor ez még elismertséggel is párosul, ld. succession vagy fleabag. itt szerencsére éreztem a kezdés után, hogy lehet erre esély.

bvr - 2020. 06. 08. 19:22

Huh. Pedig amikor a pilotot megnéztem az még alapvetően tetszett. Bár már abban is voltak azért homlokráncolós dolgok, de megvolt a maga hangulata. Tegnap délután gondoltam folytatom. A második részen viszont már eléggé húztam a szám, utána még belekezdtem a harmadikba, de az már részemről kasza. És nem kicsit hanem nagyon. Viszont így nem mondhatom hogy alapos lesz a véleményem hiszen utána már csak “katasztrófaturista-üzemmódba” néztem bele a további részekbe mert kb nem akartam elhinni hogy ez tényleg egy ilyen sorozat (és hát egyre csak ilyenebb), de nyilván így azért nem lehet alapos a véleményem a teljes sorozatról. Mindenesetre nem igazán értem hogy ezt minek szánták. Mert ahogy indul annak van egy kicsit őrült, abszurd hangulata (és abba illettek is a karakterek) de aztán meg egyre brutálisabb dolgok történnek (gengszterkedésben is, meg hát emberileg is amik kiderülnek, minden téren (akár a “szeánszokon”, akár az ügy kapcsán), ami meg egy kőkemény drámához abszolut illene is, de hát ez meg az, és így számomra totál szétesett és csak csóváltam a fejem (meg akkor ezt ilyen karakterekkel akarják…  Az állandó flashbackek sem jöttek be, szét is szabdalták a sorozat ritmusát, na meg hát önmagában nézve se tetszett igazán) Szóval az egy dolog hogy nem tetszett, de itt az egész koncepcióval is nagy bajaim voltak (és hogy legyen ellenpélda hogy mihez képest, pedig azt se tartom óriási sorozatnak, de a Mad dogs (ami nem Ibiza viszont Mallorca, van benne drogos szál, meg múlt, meg őrült abszurd karakterek és szituációk) az legalább a maga furcsa őrült módján egy koherens dolog volt, és pont jól kitöltötte a tartalmát ami csak 4 rész (legalábbis az első évad, a másodikat aztán már az elején elkaszáltam, az első évad 4 része pont elég is volt, tényleg jól elszórakoztam anno)
A White linesról összességében a magam részéről egy pozitívumot tudok elmondani (és ez fontos is volt hogy megnézzem a pilotot) hogy van benne pár nagyon szép kép és helyszín (a  szűrőzés azért talán tehetett volna nem ennyire brutál), nagyon szeretem a mediterrán szigetek tájait), de a fentiek miatt hát ez nagyon nem az én sorozatom lett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz