login |

NCIS: New Orleans: vége a 6. évadnak

2020. 06. 08. 19:00 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: 2019/20 finálék, kritika,

Nem sok hálátlanabb feladat van annál, hogy egy idő előtt véget ért csonka szezonról írjon az ember értelmes kritikát egy epizodikus krimi esetében. Egy teljesen random évadközi epizódnál az alapsztori is feleslegesnek tűnik, spoiler mögött a gyilkos ellövése is értelmetlen, szóval marad az átível szálak kivesézése – amik miatt nézi az ember a sorozatot? Vagy inkább az interakciók és a heti esetek miatt teszi? Vagy csak időtöltésből?

I’m not saying that there’s a bayou werewolf out there. Okay? A guy can dream, right?

A harmadik NCIS-sorozat teljesen random, érdekesnek tűnő (egy mítoszvadász tengerészt a mocsárban látszólag halálra marcangol valami lény), de sajnos elég könnyen dekódolható esettel indít, ami egyébként nagyszerűen rá is világít a mai epizodikus krimi nagy gondjaira. Mármint az olyanokéra, amik erőltetik a karakterizációt, s teszik mindezt nem túl érdekes szereplőkkel. A tovább mögött kifejtem, hogy mire gondolok, egy fokkal spoileresebben.

A marcangolós haláleset ugye olyan volt, hogy ha az ember logikusan arra gondol, hogy nem marcangolás történt (mert nyilván nem lény vagy állat a tettes), akkor már nincs sok érdekesség az esetben, de ennél a finálénál nem is az volt a gond, hogy semmi extra az ügy, hanem az, hogy ha csak ennyi krimire futja, akkor minek erőltetni? Ha így megy tovább a dolog, nemsokára 3 jelenetes/10 perces nyomozós komponensek jönnek.

Mert sajnos ebben a részben a krimi arra szolgált csak, hogy Sebastian terepen lehessen, és egypoénosan a lényről beszélgessen némi humort szállítva. Maga az eset olyannyira le volt csupaszítva, hogy a felvezetésben, az infószerzési szakaszban konkrétan 2 szereplő (oké, az egyik egy pár volt) kapott egy-egy jelenetet és utána pár nyom és jött a megoldás. Ami nyilván az volt, hogy mivel a páros nem lehet a tettes, ezért az első random kikérdezett a gyilkos. (Főleg, hogy egy fokkal ismertebb színész alakította, aki nem csak egy jelenetet fog kapni. HANEM KETTŐT!)

Manapság sajnos sok sorozatban ez megy. A krimi nem annyira a rejtélyre, a ki tette?-kérdésre koncentrál, nem nagyon lehet találgatni és kombinálni, az egész csak egy pénzfeldobás. Ahogy nézem, a készítők elmeséltek egy esetet (ami tippre valóságalapú volt), és bemutattak egy lehetséges motivációt, ami miatt el lehet követni egy gyilkosságot. Vagyis az agytorna helyett a kvázi ismeretterjesztő aspektusra koncentráltak. Pff. (Oké, a mocsaras férj motivációja valóban megért egy percet.)

Szóval mit tanultunk ma, gyerekek? Azt, hogy készülnek murder rape fantáziák, hogy vannak beteg emberek. Annak, aki nem tudott erről, nyilván gyarapodott a tudása, de hogy jobb is lett-e neki (nekem), azt nem tudom.

Szóval az ügy, bár biztatóan indult, elég nagy nulla volt. Sosem leszek annyira fanatikus, hogy kiszámoljam, mennyi képernyőidőt kapott az eset, és mennyit a többi szál, de kíváncsi lennék egy evolúcióra a sorozaton belül, mert most egyrészt Khoury magánszála, másrészt Pride és a volt felesége esküvőszervezésére és konfliktusára ment el az idő nagyja. Lehet, hogy aki nagy rajongó, annak mindez érdekes, de én ezerszer inkább néznék egy agyafúrt ügyben való nyomozást jó karakterdinamikákkal, mint azt, hogy némi személyes drámát prezentáljanak lelkizve egy helyszín kiválasztása közben.

Igen, lehet, hogy jó volt látni, ahogy Paige Turco az első évados szereplése után most visszatért, de ettől még nagyon lerágott csont volt kettejük összezördülése (“neked fontosabb a munka!”), mint ahogy a Van Cleef a 6×01 után került elő most teljesen random, hogy egy esetleges hosszabb (2-3 részes?) átívelésnek ágyazzon meg a rész zárása alapján. Nyilván egy ilyen sztoriból valami érdekeset ki lehet hozni, de ettől még csak az elcsépelt “magas beosztású ember disznóságokat csinált régebben”-vonalat képviselte, ami ugyancsak ezerszer látott, ebben a sorozatban is többször ellőtték már. Természetesen jó nézni az ilyen sikamlós mocskok csapdába csalását, de nem mindig ez a lényeg.

Szóval mondhatni a kikérdezések miatt a Van Cleef-ügy afféle második nyomozásnak felfogható lett volna, hogy a krimi iránti igényeinket kielégítse, de ez azért teljesen más volt, mint amikor a CSI is részenként két esettel jelentkezett, mert ők nem foglalkoztak üres karakterizációval, csak nyomták a proceduralt.

Persze a New Orleans-i NCIS-spinoff mindig is hangulatközpontú volt, de ezúttal ez sem nagyon jött át, hacsak nem a mocsaras háttérrel – gondolom a nagy örömzenélést és a kajálást a (valódi) fináléra tartogatták. Bár akkor a hangulatot is a falra kenhetjük, ha csak a kiemelt részeknél rántják elő a sublótból.

A sok epizodikus nemfinálék közül ez a finálé mindenképp a gyengébbek közé tartozott, a szezon kapcsán pedig meg lehet emlékezni arról, hogy LaSalle meghalt egy meglepő módon nem kiemelkedő részben (a sok fenyegetőző néző meg maradt), Charles Michael Davis érkezett a helyére (de nem a mostani részben villantott, ha van mit, szóval róla nem nyilatkozhatok), és… ennyi. Nem a hatodik évadról fogunk beszélni, ha szóba kerül bármikor később a sorozat, az biztos.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz