login |

Pilot-mustra: Reality Z – 1×01

2020. 06. 11. 15:54 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

A Netflix-en a tegnap debütált Reality Z – Zombivalóságshow Brazíliából érkezett, ahonnan korábban már jöttek jól sikerült és nekem is bejövő (3%, The Mechanism, Nobody’s Looking, Samantha!), jól fogadott, de általam passzolt (Omniscient), és nem annyira jó szériák (Spectros, The Chosen One) is a platformra. A mostani már csak azért is ígéretes volt, mert a Black Mirror készítőjének, Charlie Brooker-nek korábbi zombis sorozatán az itthon Hulla-ház címmel bemutatott Dead Set-en alapul.

A magyar címben benne van nagyjából minden, a valóságshow-ra és a zombikra való utalás is, ugyanis a sorozatban, miközben Brazíliában elszabadul a pokol és vérengző élőhalottak jelennek meg az utcán, egy bentlakásos, Big Brother-szerű reality játékosai erről mit sem sejtenek. Addig, míg a külvilág nem kopogtat náluk.

REALITY Z – 1×01 – 5/10

Most mondjam azt, hogy nincs új a nap alatt? Ugyanis 12 évvel ezelőtti énem a Dead Set pilotjára is pontosan ennyi pontot adott, szóval érdemes így tekinteni az értékelésemre, és értelemszerűen azoknak, akiknek a Dead Set bejött, esélyt adni ennek a sorozatnak, ugyanis a kiindulási pontja egy az egyben megegyezik. A folytatás (2 részt láttam) viszont már lehet, hogy eltér, legalábbis az lenne a papírforma, és nem csak a játékidő miatt – itt tíz 30 perc körüli rész a szezon.

Tehát a sorozat fő szála egy elzárt (önellátó, erődszerű) területen folyó valóságshow (ami elég idióta, a játékosok görög isteneket személyesítenek meg, WTF), amit először a vezérlőből, a realityn dolgozók szemszögéből ismerünk meg, bemutatnak közülük pár karaktert, hogy aztán a többségüket azonnal le is mészárolják: mindössze egy szerkesztő-asszisztens marad meg (aki bemenekül a BB-házba), illetve egy másik szálon a kreatív producer és egy kiszavazott játékos.

Ha pedig mindez nem lenne elég, felvezetnek pár mellékszálat is (amikről azonnal el is feledkeztem, csak amikor az 1×02-ben előkerültek, akkor esett le – ennyire érdekeltek…), egyrészt egy, az otthonában a reality-t vallásosan néző anyával és felnőtt fiával, másrészt pedig egy politikussal, akit egy eléggé elvaduló gyűlésről menekítenek ki lefizetve pár rendőrt, akiknek a kocsijában egyébként egy (talán) letartóztatott nő is van.

Ha ennyiből nem derült volna ki, leírom: elég sok a karakter, és vicces az egészben, hogy némelyik azonnal lemészárolt több bemutatást kap, mint mondjuk a központi szerepet játszó valóságshow-játékosok. És mivel szinte nulla karakterizáció volt (a főhős, Nina még kapott, de mindenki más teljesen 1D-s – nyilván hidegen hagy minket eleinte a sorsuk), az első két részben inkább csak vérengzés volt, miután lefektették az alapokat, az 1×03-ban talán el is fog indulni a történet és a komolyabb akció is.

A gond az, hogy mivel a kezdésben semmi sem fogott meg, már nem fogom látni, hogy merre bonyolítják az eseményeket, és hogy miképp akarják összefuttatni a 4 külön szálat. A játékosok kezdeti kétkedése után (sajnos hamar lepörgették az “ez vajon szívatás/próba vagy tényleg zombik vannak odakint?”-dilemmát) nem sokkal láthatjuk azt, hogy mivé változott körülöttük a világ, így megindul a harc a túlélésért, ami első körben azt jelentheti, hogy a biztonságos(nak tűnő) stúdióból a városba kell menni készletekért.

A megvalósítás kapcsán lehet, hogy az ilyenre szokták rásütni, hogy bé-filmes, de inkább azt mondanám, hogy ez a sorozat a mocskosabb stílust képviseli. Ömlik a vér, lógnak a belek, semmi jólfésültség nincs benne, mint a The Walking Dead-ben, minden egy rohadt nagy mess, tort ülnek benne a halottak. Akik szokás szerint érzékenyek az agyuk legyilkolására, de mivel nem zombik, ezért futnak, mint a Dead Set-ben vagy a Black Summer-ben is.

Ha már Black Summer, akkor az ugorhat be a vérengzés stílusáról, a különbség az, hogy a Netflix másik zombis sorozata sokkal jobban kezdett és az ehhez képest tényleg prezentált valódi karaktereket, olyanokat, akik miatt lehet aggódni is, itt viszont (egyelőre!) szó sem volt efféléről. Azt pedig mondanom sem kell, hogy aki érzékenyebb a szereplők marhaságaira, az óvatosan próbálkozzon, lesznek buta döntések dögivel, mert ez az a sorozat, amikor valaki elkezd dörömbölni egy ajtón, szidva a túloldalon lévő élőhalottakat, akiknek a zajától nem tud aludni. Nem is bírja sokáig az ajtó…

Ahogy írtam, nincs új a nap alatt, eskü, hogy csak utólag olvastam el azt, hogy mit írtam az angol eredetiről, de nagyon rímel a fentiekre – 2008-ban lehet, hogy a Reality Z-t is végignézném. 2020-ban nem fogom. És olvasva az elég sok pozitív kommentet a korabeli kritikánál, van egy olyan érzésem, hogy akinek az tetszett, az most sem lesz elégedetlen, főleg, ha az elején megfogja ebben valami, mondjuk a stílus vagy a karakterek.

ui: Ami meglepett, az, hogy bár brazil sorozatról van szó, eléggé “angolos” a zenei aláfestése, ami kicsit ki is zökkentett: az első részekben a Pink Floyd-tól a Fat Old Sun, illetve a The Velvet Underground-tól az After Sun elég kiemelt szerepet kap, ami a dalok melankolikusabb stílusa miatt kissé meglepő, de egyébként frankón hangulatteremtő megoldás.

3 hozzászólás Ne habozz!

Lac0391 - 2020. 06. 12. 14:18

Hat nem volt egy nagy durranás én végig néztem a 10 részt de be kell vallanom h azért meglepett mert igen hamar hullanak a szereplők …gyorsabban mint a walking deadben …számomra egyszer nézhető volt

cyberdog - 2020. 06. 12. 15:40

Szerintem a felétől katyvasz.

***VIGYÁZAT A HOZZÁSZÓLÁS NYOMOKBAN SPOILERT TARTALMAZHAT***

A sorozat végére teljesen lecserélték a karaktereket. Már semmi köze nem volt a valóságshow világához egyiknek sem. Egyedül a stúdió, meg a vezérlő körül folytak az események, mert van műholdas kapcsolat.

A feléig szolgai másolás volt a sorozat. A felétől mintha a sorozat készítőinek elgurultak volna a bogyóik és általános lázadásba kezdtek volna.

Nem mondom, hogy nézhetetlen, mert meg lehet nézni egyszer, mint ahogy mindent meglehet nézni egyszer. Míg azért a Dead Set-t megnéztem másodszor is, ezt azért kötve hiszem, hogy bevállalom még egyszer…

Szeretem a zombisorozatokat, filmeket. De az utóbbi időben, valahogy már olyan hullaszagúak.

Egy-két kivétellel mint a Black Summer, ami szerintem az Asylum egyik gyöngyszeme lett vagy az angol Zomboat, ami szerintem egy remek zombedy. De nekem bejött még a Daybreak is, ami nemigazán zombis sorozat, de amúgy ötletes. Igaz a Netflix elkaszálta az 1. szezon után, de azért egyszer érdemes bevállalni.

***SPOILERVESZÉLY VÉGE***

Lilith Dark - 2020. 07. 07. 01:02

Hát nem mondom, hogy kár volt, azért végignéztem, de míg a Dead Set egy korrekt közepes volt, addig ez kb. olyan, mint a paródiája, csak próbálták komolyan venni, de nem ment. Amatőrnek tűnt rengeteg dolog a színészi játéktól kezdve a gumibeleken át a lassítottan ugráló kameraállásokig… Míg a rángatózó kamerát jól tudták használni a Dead Setben és főleg a Black Summerben, úgy itt a lassítás miatt inkább csak idegesítő volt, trógerré tette a látványt.
Az 5. részig tényleg Dead Set kopi volt, egy erős különbséggel: a minőség a színészi játékban, na az nem volt; röhejes túljátszások voltak benne szerintem.
Az 5. résztől volt benne egy nagyobb lehetőség, ami aztán hamar elszállt a még addiginál is idiótább döntésekkel és a színészi játék még nagyobb mértékű romlásával, nem is gondoltam volna, hogy van lejjebb is, na. :D
Amíg a 3%-ot szó szerint imádom, ennél végig azon gondolkodtam, hogy vajon az utcáról hívtak be random embereket stábtagoknak és színészeknek, vagy mi? :O Ég és föld a különbség minden téren.
Nyilván egyszer nézhetőnek elment, mert végtelenül kíváncsi voltam – nagyrészt a Dead Set miatt -, de hogy én ezt újra nem nézem sohasemmikor, az tuti; a 2. epizódtól tényleg csak úgy tudtam idegbaj nélkül tovább nézni, hogy nem bírtam semennyire komolyan venni, sőt. :D Egy jelenetnél már sírva röhögtem: az egyik szereplő tök komoly, elszánt arccal kapkodó kokózásba kezd egy kocsiban, de úgy, hogy a fél arca olyan, még a levegőben is száll a cucc, mint a liszt a konyhában a sunnyogva rendetlenkedő ötéves után… :) :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz