login |

FBI: Most Wanted: vége az 1. évadnak

2020. 06. 16. 20:03 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2019/20 finálék, kritika,

Akik nem néznek epizodikus krimiket, azok olykor azt fogalmazzák meg kritikaként, hogy azok egykaptafa sztorikat hoznak. De mivel nem néznek epizodikus krimiket, így nem igazán lehet fogalmuk erről, nem? Persze minden ilyen sorozatban történik valami bűntény és legtöbbször a végén elkapják a tettest (ilyen alapon a romkom meg a slasher is egykaptafa), de mindezt sokféle karakterrel, körítéssel, helyszínnel, alapsztorival, csavarral és minden egyébbel lehet tálalni.

De igazából persze értem a problémát, hiszen bizonyos motívumok ismétlődhetnek, azonban ezek a karakterizálós krimikre igazak inkább. És itt a megoldás. A karakterizálós krimik (Castle, Bones, Lucifer, NCIS-ek és a többi) ugyanis sokkal szimplábbak, ott 13-22 perc jut a nyomozásra, a többi elmegy lelkizésre, romantikára, magánéletre, kvaterkázásra, stb. Tehát a fő kérdés az, hogy ki miért néz krimit? Én biztos, hogy nem a random fecsegések miatt, vagy hogy lássam, ahogy a két főhős elmegy egy kocsmába iszogatni.

Az FBI: Most Wanted (pilotkritika az alapokról), miképp az FBI, vagy éppen a korábbi Dick Wolf-sorozatok, a Law & Orderek olyan epizodikus történetekkel rendelkeznek, amikre nem nagyon fogja senki azt mondani, hogy “ezt már láttam a RandomKarakterizálósKrimi ikszedik részében”, hiszen egy felületes, háromszereplős, 15 perces nyomozást sosem lehet összevetni egy sokmegállós, sokszereplős 40 percessel. Utóbbi, még ha nem is túl összetett, sokkal komplexebb annál, hogy egy mondatban összefoglalható legyen a lényege.

És mivel engem a krimi a krimi miatt érdekelt mindig is, ezért nem meglepő módon az FBI: Most Wanted is bejött. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy az a két ember, akinek hasonló a tetszési indexe, az miért nézi a sorozatot, de én tényleg azért, hogy bár legtöbbször közel sem gyomroz akkorát, mint egy Law & Order: SVU, általában közel sem annyira csavaros, stilizált vagy hangulatos, mégis komolyabb története van. Van mögötte gondolat. Gondosan meg van szerkesztve, nem csak valamit kitalálnak, hogy kísérje a főszereplők életét.

Mivel a Dick Wolf-sorozatokban tényleg nem nagyon karakterizálnak (ezt a szkript meghagyja a színészek játékának – az írók ugyan írnak karakterizálós jeleneteket, de mindig ezeket vágják ki először, ha vágni kell), itt tényleg a folyamatokat nézheti az ember, és nem felületesen, hiszen kap komolyabb hátteret a bűncselekmény és kapnak hátteret (és karakterizálást is, mert nekik jár, az ő útjukat is követjük!) a tettesek is.

És ilyen körülmények mellett egy olyan nyílegyenesen induló sztori is jobban érdekel, mint az FBI-spinoff nem évadzárónak tervezett évadzárója (ami egyébként is a #111-es produkciós számot viselte, vagyis 11.-nek forgatták), amiben egy apa és fia bankrabló páros megszökik egy börtönszállítóból. A tovább mögött folytatom spoilerekkel

Nem nagyon voltam oda eleinte a részért, valahogy furcsa volt a totál negatív, tipikus szemétember rosszfiú apa, és ahogy (kvázi ok nélkül) egy csomó halottat hagynak maguk után. De a szürke indulás után idővel kifejezetten érdekessé vált a sztori, amikor kiderült, hogy valójában a fiú öldös mindenkit jobbra-balra. És mindezt ugye nem sokkfaktoros csavarként tálalták, hanem sima, elgondolkodtató fejleményként. (Amire még egy réteget rá is húztak a groupie-val, aki révén itt is megismertünk egy szubkultúrát, ld. Love Inside.)

Szóval elégedett voltam a résszel, azaz, hát, a zárással. Nem volt kiemelkedő, de bőven hozta azt, amit kellett (az cyberbully-s 1×13 jobban bejött talán), bár az utolsó két rész kapcsán eszembe jutott, hogy míg a nyomozás leköt, addig ezek a pisztolyrántós standoffokba torkolló finálék már közel sem (az 1×13-ban sem érdekelt cseppet sem, hogy a tettes az áldozatjelölt fejéhez tartja a pisztolyt, pedig kellett volna), bár itt talán tudtak némi pluszt adni. Mindegy, olykor kell az akció, gondolom, meg adni kell az üldözős zsánernek, ami továbbra sem a kenyerem, de olykor-olykor mégiscsak megidézi nekem minden idők egyik legjobbját, a Without a Trace-t azzal, amikor rekonstruálják a célszemély mozgását.

Az FBI: Most Wanted esetében azt érzem, hogy a karakterek kevésbé csereszabatosak, mint az FBI-nál, ezért jár is a plusz pont (egészen addig, míg be nem hoznak egy új állandó szereplőt, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia a többi színésznek, hogy ne kérjenek fizetésemelést…, mindig ez van), azért viszont nem, hogy mint ügynök, Julian McMahon karaktere számomra még mindig teljesen érdektelen, és ez rohadtul nem jó, ha a lead-ről van szó.

A fura az egészben, hogy ugye vele karakterizálnak legtöbbet (ld. a lánya, és még ez is nagyon kevés), és ezek a jelenetek általában működnek, és bennük ő is működik számomra (az 1×14-ben a “csajozós” keret aranyos volt), de mint ügynök, mint a nyomozást irányító figura, nekem valahogy nagyon semmilyen. Ez lehet, hogy azért van, mert szándékosan visszafogottra veszi a figurát, nem tudom, de a “Damn it”-je a zárásban, mint érzelemkitörés, rettenetes volt.

Félreértés ne essen, az FBI: Most Wanted egyelőre nagyon messze van a fix nézős kategóriától, de ettől még korrekt, magasan ráver a karakterizálósok nagy részére. Kíváncsian várom, hogy jövő ilyenkor hány FBI-sorozatról beszélünk majd, hiszen pontosan tudjuk Dick Wolf-ot ismerve, hogy ez még csak a kezdet. És, ha hasonlóképpen nem a karakterizálással fognak törődni, akkor ott leszek az új spinoffnál is.

ui: Eskü, hogy az 1×14-ben az a pár másodperces furgonos lazítós csendéletkép-snitt volt a csúcspont, amikor mutatták a csapattagokat, hogy van, aki telefonál, van, aki alszik, más pedig melózik. Mindezt egy szó nélkül.

1 hozzászólás Ne habozz!

Ayrons - 2020. 06. 17. 21:32

Akkor nemcsak én vettem észre, hogy Julian McMahon takarékon ég. Pedig általában amiben játszik ott erősen elviszi a hátán a showt ( F4 1-2, Kés/Alatt, Bűbűjos Bosszorkák). Itt meg mintha direkt, a többiek miatt visszafogná magát.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz