login |

Pilot-mustra: Sweet Magnolias – 1×01

2020. 06. 16. 15:50 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Oh, Lord.

Amikor a Netflix ugyanazon a napon berendelte a Virgin River-t és a Sweet Magnolias-t (mindkettő romantikus regénysorozatok adaptációja), akkor kiderült számomra, hogy a platform oly sok szegmens után a Hallmark-osat is be akarja venni. (Arra gondolok, hogy a Netflix-et sokan csak egy tévécsatornának vélik, és ha meglátnak rajta mondjuk egy gagyi scifi-sorozatot, akkor elkezdik temetni, hogy “oda a minőség!”, holott a Netflix az vagy 20-30 tévécsatorna, a prémium “Netflix-HBO” mellett ott a Netflix-Syfy, az EuróNetflix (meg az indiai, meg a koreai), ott az OviNetflix, a YANetflix, a DokuNetflix, a RealityNetflix, és a többi. És gondoltam, most eljön a NetflixMark.)

Az egészben csak az volt a fura, hogy mintha szégyellte volna (erről itt írtam) ezeket az egyébként nagyon népszerű (ld. a vasárnapi nézettségi listákat) stílust képviselő sorozatokat. Gondolhatjátok, hogy milyen nagy meglepetés volt ezek után a Virgin River, ami egy teljesen korrekt és szerethető kezdést produkált. El is kezdtem bízni a mostanság bemutatott Édes magnóliákban, de elég nagy pofára esésben volt részem.

SWEET MAGNOLIAS – 1×01 – 2/10

Alapvetően a történet 3 barátnőről szól, akik közül az egyik éppen egy válási procedúrában vesz részt, miután a férje megcsalta – az egyik barátnő épp az ügyvédje, a másik pedig egy séf a helyszínül szolgáló településen, és miután az események eléggé megviselik és megtépázzák a főhős anyukát, Maddie-t, utóbbiak próbálják új élet kezdésére kapacitálni. Ez új kapcsolatokat és új munkát is jelenthet – éppen ezért egyikük vásárol egy ingatlant, hogy ott fürdőt (‘spa’) alakítsanak ki, ami az elvált asszonyt is lefoglalhatná. Persze a felnőttek mellett még a gyerekek is megkapják a maguk történeteiket, kétségünk se legyen efelől, mint ahogy munkahelyi szálaktól sem mentes a sorozat.

A fentieket pedig képzeljük el úgy, hogy egy Serenity nevű kisvároskában járunk, az Egyesült Államok déli részén, vagyis a stílus azonnal belövésre került (ld. még déli vendégszeretet, illetve erkölcsök, értékrendszer), mint ahogy a fürdős szál mellett az olykor (valamiért) pejoratívan használt csajos vonalra erősítenek rá a körömlakkokkal, rúzsokkal és borozgatásokkal foglalkozó jelenetek is.

Nem vitatkozni akarok a lejjebb olvasható kommentekkel, amik érkeztek a sorozatról, de engem megdöbbent a Gilmore Girls-ös párhuzam felhozása (de azért úgy korrekt, ha megemlítem, főleg, hogy az IMDb-s értékelésekben is előfordul – én meggyőzhető vagyok!). Nyilván mindkét sorozat kisvárosi, de valahogy nehezemre esett más hasonlóságot találni, sem stílus, sem prezentáció, sem témák tekintetében engem nem emlékeztetett az Édes Magnóliák a GG-re. Annál inkább a legHallmarkosabb Hallmark-sorozatokra.

Ez persze nem csoda, hiszen Sheryl J. Anderson, a készítő korábban nem csak Hallmark-sorozatokon és -filmeken dolgozott, hanem UP-os filmeken és sorozatokon (UP, mint Uplifting). Ez persze sokak számára pozitív lesz, hiszen csak arra utal, hogy a cél egy pozitív és felemelő történet elmesélése, és számomra sem stigma, hiszen a Virgin River-es Sue Tenney konkrétan a Hallmark-os Good Witch készítője, aki korábban a Cedar Cove-ba is írt. És a “Hallmark” jelző itt esztétikát takar. És az esztétikát a Sweet Magnolias (számomra) sajnos fullba’ nyomja.

Mighty gracious. […] Keep in mind that you aren’t worth the skin God spent to wrap your bones in. You best pray he doesn’t regret his investment in you

Fura ezen kiakadni, főleg manapság, amikor rengeteg negatív ömlik az emberre a világból (már persze arra, aki ilyesminek teszi ki magát), de nekem túlzásnak tűnt a fene nagy jovialitás a sorozatban, az, hogy mindenki mosolyog (lehet, hogy őszintén, de reflexszerűen is arra gondolhat a néző, hogy valami van a mosolyok mögött), minden virágokkal teli, hogy a szereplők random egymással táncolnak a konyhában, hogy a főhős mondandójába folyton vallásos fordulatokat csempésznek bele, és így vigasztalják egymást:

I am so sorry that life is kicking you in the fanny so hard right now. What you need is a lavender bath and a glass of Merlot.

A Sweet Magnolias-ban nincsenek “gonoszok”, mármint negatív szereplők. Persze ez a folytatásban változni fog, de már a pilotban is nagyon igyekeznek, hogy a negatívnak beállított figura a rész végére feloldozást nyerjen, és a mellé rakott szereplőre is rápakolnak annyi réteget, hogy csak az őt játszó színész miatt érhesse őt kritika. Itt mindenki jó akar lenni. És én sem vagyok cinikus, de ilyen egyenpaletta mellett hol vannak az érdekes karakterek, hol van az izgalom?

How in the devil did I get to this place?

Számomra tényleg felfoghatatlan, hogy egy efféle sorozat miképp lehet ennyire kontraproduktív a szememben, pedig én tényleg nem az a típus vagyok, aki felhúzza magát azon, ha karakterek szívjóságból cselekednek mondjuk egy zsánersorozatban, vagy pozitív ügyek mellett teszik le szenvedélyesek a voksukat. Ha ők ilyenek, ezt kell tenniük, az elkötelezettség még sokszor kalaplengetést is érdemel.

Azonban a Sweet Magnolias minden effélét a fonákjára fordított nálam, konkrétan zavart a szirup és az, hogy folyton a hittől, a szeretettől és az Úrtól várták a megoldást. (És nem merészkednék odáig, hogy arra célozzak, hogy mindez nagyon hamis, mert meg vagyok győződve róla, hogy nem erről van szó. De ettől még ilyen irányú sulyokelvetésnél óhatatlanul is ezt fogják gondolni párat.)

Egész egyszerűen egy barátságról szóló melodráma a sorozat, nem több. És mondanám, hogy ez ma már nem elég, de mint írtam, a Hallmark nem véletlenül hoz még ma is nagyon magas nézettségeket. Csupán az a gond, hogy a nevetségesség és a konstans szívmelengetést a jelek szerint nagyon kevés választja el, és embere válogatja, hogy kiben hogy csapódik le a sok szívjóság.

– What is it that binds us together as a congregation? As a community? Is it habit? Obligation? Or is it a shared vision of the future informed by the simple, eloquent commandment to love one another?
– If we can trust that sharing, that commitment, then we can go forward and do great things for each other and for the Lord. The kingdom doesn’t have to advance with brass bands or bulldozers.
– No, it can advance gently, with love, with respect, and with grace. Amen?
– Amen.

A fenti pontszám ellenére a Hallmark-univerzumra fogékonyabbnak mindenképp ajánlom a sorozatot, mert nem fog csalódást okozni, és annak sem, aki mindenképp pozitív dolgokra vágyik, de hiszem, hogy ilyen szerepeket más és sokkal jobb szériák is képesek betölteni. Nem csak a már többször említett Virgin River, hanem mondjuk (ha már a Hallmark) a Chesapeake Shores vagy a When Calls The Heart, amelyek jóval kifinomultabbak (ezt se hittem volna, hogy leírom), és sokkal, de sokkal kevésbé arcba mászók.

ui: Mostanság több Netflix-sorozatban is emlegettek Netflix-sorozatokat, de általában csak a Stranger Things-ig merészkednek. Na, a Sweet Magnolias – 1×01-ben többször is szóba kerül a Trollhunters, ami nem kicsit meglepett.

11 hozzászólás Ne habozz!

emese - 2020. 05. 21. 01:52

Olyan kis feel-good.
Valahogy nekem Gilmore Girls feelingje van. Jó. :)

Fanni - 2020. 05. 23. 04:46

:( Valaki Gilmore Girls 2-t akart csinálni, és nem sikerült neki…
Nekem ez jött le az első negyed óra-húsz percből.
Túl sok a dráma túl rövid idő alatt, túl sok szereplőről tudtam meg túl sok mindent, és túl sok minden is történt velük ennyi idő alatt. És hát a szövegek színvonala, szellemessége…
Szóval a Gilmore Girls utánérzés megvan, túl direkt is sok szempontból, de sajnálom, az ő nyomukba lépni ennél bizony több kell. (Vagy kevesebb, bizonyos dolgokból.)

Reea - 2020. 05. 24. 13:19

Nekem nagyon tetszik ez a könnyed sorozat. Annak kifejezetten örülök, hogy nem hasonlít parbeszédeiben a GG-re, ott nagyon természetellenesen kommunikáltak egymással. Ki beszél úgy? Borzalmas szerintem.

Eli - 2020. 05. 28. 22:54

Tényleg hasonlít a Gilmore Girls-re, ugyanakkor sokkal gyorsabb, de mivel ez Netflixes sorozat, nem is vár nagyon mást az ember és még így is nézhető, szerethető.
A hangulata magával ragadó, könnyed, bájos.
Ami igazából bosszantó, hogy rengeteg szál annyira kibontatlan. Talán a gyorsasága miatt, vagy pont azért mert lesz(nek) új évad(ok) és azokban jobban kibontják a szálakat, és ez csak a kezdet?
Én bízom benne, tetszett.

Deny - 2020. 06. 16. 19:29

Hát, lecsúszott, de eh… Valahogy nem tudtam megszeretni. Persze nincs vele gond, a karakterek szerethetőek, a történet könnyedén csörgedezik, vannak aranyos pillanatok, de közben hiányzik belőle a varázs. A Virgin River már az első percekben rabul ejtett a hangulatával, itt meg már kb semmire sem emlékszem, pedig 3 hete láttam.

Még nem tudom, hogy folytatom-e. Végülis szódával elmegy, és a cliff feloldására kíváncsi vagyok, de ha nézni is fogom, valószínűleg nem fogom tűkön ülve darálni. 5/10

JKJ - 2020. 06. 16. 19:43

Az allamokban csucsra jar a konzervativ, vallasos hangulat. Oket celozza meg a sorozat, de gondolkodo embernek tul sok benne “joisten”.

519 - 2020. 06. 16. 20:12

Öt részt megnéztem belőle kényszerből, de szenvedés volt. Az első rész első 20 perce alatt annyi mindent zúdítanak a nézőre, mint amennyit más sorozatok egy fél évad alatt, ami nekem nagyon zavaró volt. Ezen kívül szerethető karaktereket se sikerült felmutatni 5 rész alatt (max. az ügyvédnőt), csak semlegeseket vagy rettenetesen idegesítőket (ld. a séf nő és a fiatalabbik fiú). Pedig amúgy szeretem az ehhez hasonló sorozatokat, de ez valahogy nagyon mellé ment…

winnie - 2020. 06. 16. 20:27

egyébként, hogy valamennyivel kompenzáljam ezt a véleményt a virgin river mellett, nekem még a dolly parton’s heartstrings is kellemes néznivaló volt: https://www.sorozatjunkie.hu/2019/12/09/pilot-mustra-dolly-partons-heartstrings-1×01/ – még nem láttam az összes részt, csak 4-et vagy 5-öt, de egyiket sem értékeltem nagyon alacsonyan.

Eni - 2020. 06. 16. 22:31

A Virgin River simán lecsúszott egy unalmas hétvégén. Ez viszont… 5 részt bírtam… itt-ott beletekre. Tökéletesen illik rá a Hallmark jelző. Kasza.

Kitt - 2020. 06. 17. 09:05

Ebből a sorozatból hiányzik a só. Már csak azért nézem végig mert 2 rész van hátra.Folyamatosan unalmas és elcsépelt életbölcsességekkel dobálóznak.Egyik karakter sem nő az ember szívéhez. A GG hez nem is hasonlít. Vannak enn~l jobb kisvárosi sorozatok is…

damien. - 2020. 10. 24. 19:58

Hu! Egyben lecsuszott az egesz, nagyon berantott az egesz kisvaros feeling. De hogy az embereknek errol hogyan ugrott be a Gilmore Girls… rejtely!
A legtobb karaktert sikerult megkedvelnem, meg az eleinte idegesitoeket is, a sztori eleg tipikus, de egy ilyen sorozattol ezt is varom el.

Kivancsian varom a masodik evadot, szokas szerint a legjobb resznel hagytak abba!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz