login |

Dirty John: kezdett a 2. évad (Dirty John: The Betty Broderick Story)

2020. 06. 17. 19:10 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

I was a good girl.

A Dirty John, azaz Aljas John című valós alapokra építkező, azaz true crime antológia sorozat még 2018-ban indult a Bravo csatornán, és, mivel rögtön két évados berendelést kapott, a folytatás most érkezett meg immáron a USA adóra (itthon pedig ismét a Netflix-re a szezon végeztével valamikor). Évados antológiáról van szó, szóval a szezonok történeteinek semmi köze egymáshoz, mások a szereplői is, a közös pont a valós bűnügy – és a középpontban egy aljas férfi áll. A cím alapján.

Az első szezonról (aminek Connie Britton, Eric Bana, Julia Garner és Juno Temple a főszereplője) csak egy pilotírásunk van, ami nem túl pozitív, de én is tervezek róla írni, mert nekem nagyon bejött az évad, komolyan WTF és elrettentő volt látni, hogy mi minden megtörtént a valóságban. Gondolom, a folytatás is hasonlóan bicskanyitogató lesz. Kár, hogy ezt csak akkor fogom megtudni, ha elolvasom, hogy mi történt a valóságban.

A 80-as években járunk és egy válási hercehurca kellős közepébe pottyanunk, amikor is egy feleség (ő lenne Betty Broderick) harcol a jussáért és a gyerekeiért, a férje azonban jól taktikázik, mire az egész odáig fajul, hogy az asszony a kocsijával belehajt a férje házába, ami után kényszerzubbonyban vezetteti el az ura – direkt használom ezt a szót, mert…, de csitt! És ez még csak a kezdet. Akkor még nem vettek komoly fordulatot az események.

Szóval a kezdéskor még nem nagyon tudjuk, hogy mire megy ki a játék, mindössze a pilot végén derül ki egy teljesen random csavarként bedobott időugrás után, hogy mi történt, hova fogunk eljutni, és nagyjából ez is az egyik nagy problémám ezzel az évaddal. (A csavar nem annyira WTF, lehet sejteni, utána is lehet nézni, az előzetesekből is azonnal kiderül, le is írom, de csak fehérrel, szóval ki kell jelölni: Betty Broderick megöli a férjét.)

A pilot közben végig úgy éreztem, hogy azért kezdünk ennyire in medias res, mert a 10-20. percre el fogunk jutni egy bűncselekményig, és utána szépen megmutatják nekünk azt a hosszabb folyamatot, de kiderül, hogy a készítők nagy bajban lehetettek a második évad kitalálása kapcsán, mert csak olyan történetet találtak, amit csak nem lineáris időszerkezet révén tudtak tálalni, ami azt jelenti, hogy szanaszét szabdalták az egészet.

Valóban megismerjük a házasság történetét, a második részben már 1965-ös flashbackek is vannak (fiatal színészekkel – Chris Mason döbbenetesen jó fiatal Christian Slater), de ezeket a jeleneteket további 3-4 idősávból érkezőkkel “szennyezik”, a házasság válás előtti időszakával, a (kvázi) jelennel, amikor már tart a válóper, és a jövővel, amikor a bűncselekmény tárgyalása folyik.

És igen, valóban megállapíthatjuk azt, hogy a történet lineárisan elmesélve abszolút nem működne ebben a műfajban (mert muszáj sejtenünk, hogy az egésznek nem lesz jó vége), a gond csak az, hogy még így, mixelve tálalva sem az igazi.

Később persze fény fog derülni arra, hogy mi is robbantja ki a fő konfliktust férj és feleség között, hogy milyen áldozatokat hoz Betty, hogy milyen manipulációkat vet be a férje, mindkettejük nézőpontját megkapjuk, de valahogy a főhősön kívül a legtöbb karakter üres (főleg a mellékszereplők), és ezért igazán a fent említett bicskanyitogatás csak bőven a szezon felén túl jöhet el, addig pedig már rég késő lesz számomra.

Ha visszatekintek az elmúlt évek true crime drámáira, még azokra is, amik flashforwardot használtak, meg kell állapítanom, hogy a legtöbb esetében (The Act, Waco) volt olyasmi, ami a “felvezetésben” megfogott, amiért érdemes volt nézni az előzményeket, de Betty és Dan története a kezdetekben csak érdektelen morzsákat szór el, például olyasmiket Dan korai viselkedése kapcsán, amiket karakterizálás híján nem tudunk hová tenni – vagy csak a korábbi múltbéli szál még nem ért el addig a pontig, hogy tisztává váljon.

Ugyanis láthatjuk, hogy elég fura lesz a páros kapcsolata: a férj az orvosi egyetem után jogi egyetemre megy, és a feleség úgy tartja el és kvázi teremti meg őt, hogy ez idő alatt folyamatosan jönnek a gyerekek (négyig jutnak el), és eközben az üres ígéreteket szóró férje elvárja azt is, hogy kvázi (ki)szolgálói szerepkörben tündököljön. És ő még partner is, csupa mosoly, ahogy azt kell, sugallja, hogy minden a legnagyobb rendben, a látszatra ugyanis muszáj adni. És ezt a férj is “rutinosan” kihasználja.

You are so lucky.

Összességében tehát nekem nagy csalódás volt a The Betty Broderick Story. A “pilot” is csak 3-4/10 volt, de a második részt (ha már dupla premier volt) csak kötelességből néztem meg, és csak azt követően kaszáltam a szezont. De ennek ellenére azt mondom, hogy a 2×02 kötelező a kezdéshez, hiszen akkor kristályosodik ki az elbeszélés szerkezete, akkor derül ki, hogy milyenek valójában ezek a karakterek (a rejtélyes harmadik csak a szezon közepén tűnik majd fel…), az még megtarthatja a nézőt.

1 hozzászólás Ne habozz!

cherockee - 2020. 06. 17. 20:24

Első évadot végignéztem, kifejezetten jónak tartottam.

Végignéztem a második évad első részét, és egyrészt a történetet, a főszereplőnő által alakított karaktert már fájdalmas volt nézni, másrészt fogalmam nincs, hogy azért, mert nem jó a sorozat, vagy csak nekem volt eszméletlenül fájdalmas az egész.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz