login |

Pilot-mustra: Hollywood – 1×01

2020. 06. 17. 17:10 - Írta: winnie

16 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

I wanna take the story of Hollywood and give it a rewrite.

Hiába vagyunk jó pár dologból naprakészek, némely hype-osabb premierről csak később tudunk írni, és nem kell ecsetelnem, hogy a Ryan Murphy-féle Netflix-es Hollywood ezek közé tartozik. Hogy kompenzáljunk, miképp pár napja a Trying-ra, erre is rá fogunk duplázni, hiszen a pilot (vagyis 2 részes) kritika után jön majd a teljes évados írás is a széria komolyabb, spoileres kivesézésével.

HOLLYWOOD – 1×01 – 6,5/10

A Hollywood Hollywood-ról szól, Hollywood-ban játszódik, a főszereplői a főcímben megmásszák a Hollywood feliratot, így törve a csúcsra. Ja, és mindez a negyvenes években, amikor az “álomgyár” a korszellemnek engedelmeskedve nem annyira a mai korra jellemző értékrendeket tudta magáénak, hanem sokkal komolyabb korlátok között működött. Ryan Murphy pedig ezzel a sorozattal azt akarja bemutatni, hogy mi le(hete)tt volna akkor, ha… ez nem így ment volna anno.

Ehhez a segítségére van egy feltörekvő színész (aki egy benzinkúton dolgozik kvázi szexmunkásként), egy feltörekvő forgatókönyvíró (akit előbbi szervez be kollégájának, hogy a férfi kuncsaftokba besegítsen neki), egy feltörekvő rendező, valamint egy veterán, egy származása miatt partvonalra állított, valamint egy másik, egy feltörekvő színésznő – többek között. És (majdnem) mindegyikük természetesen a csúcsra tör.

– Asian lead. Half-Asian director. Who do you think would go see this picture?
– A good story is a good story, Miss Wong.

A sorozat a mostanság divatos alternatív történelmi megközelítést vállalja be, de mindezt nagyon is valós, történelmi alapokra építve teszi, nem egy karakter, esemény vagy film a valóságban is létezett, és ez az elegy szerintem igencsak megkapóra sikeredett, főleg, hogy a régifilmes műveltségem közel sincs olyan szinten, hogy mindenről tudjam, hogy azt az élet ihlette, vagy csak az írók fejében fogant meg.

A nagyon (hamis)nosztalgikus történetmesélés ráadásul kiegészül az általam igencsak kedvelt insider szemszöggel is (a filmkészítés minden aspektusa lenyűgöz, már eleve a filmesek gondolkodásának módját is órákig el tudnám hallgatni), szóval ez is pozitívum volt, az pedig, hogy pár álmodozó, sőt, ebben a világban álmodni merő fiatal van a középpontban, az végképp inspirálónak hat és optimista hangulatba ringatja az embert.

Más kérdés, hogy ezek a karakterek (talán szándékosan), de elég tipikusan vannak az elején felskiccelve, néhány vargabetűn kívül eléggé kiszámíthatóan folyik az alapozás, de legalább törődnek a karakterizációval, ráadásul a mellékszereplők már nagyon eltaláltak, és az ő segítségükkel világítanak rá igazán arra, hogy milyen ez a hollywoodi világ, és mik is vele a gondok.

Nyilván az ember a pilotból szereti megítélni az új sorozatokat, mert mégiscsak erre valók az első részek, de a streaming korszakban ez egyre nehezebb. És nem csak az esetenkénti hosszú filmes felépítés miatt, amikor nincsenek rákényszerülve a készítők, hogy rögtön az elején minden adujukat kijátsszák, hanem például azért is, amit a Hollywood produkált, hiszen több kiemelt karaktert és történetszálat csak az 1×02-ben mutatott be és vezetett fel.

Abban a második részben, ami nagyjából ugyanazt hozta, mint az első, de mivel bemutató és (a szituációkat meg)alapozó stílusú volt, igazából csak arra szolgált az indítás történet komponense, hogy a néző kíváncsiságát felkeltse, nem pedig arra, hogy sokkolja, lenyűgözze, taccsra vágja vagy beszippantsa. Ha valamikor is a sztori zsenialitásáról fogunk beszélni, az nem az első két epizód után lesz, hanem a folytatásban vagy a szezon végén – ilyen hosszú felvezetés után némiképp csalódás is előre látni, hogy csak 7 részes az évad.

De ez csak a sztori komponensre igaz, mert bőven kompenzál a Hollywood más aspektusaival, amik viszont már könnyen megfoghatják az embert, hogy aztán ne is eresszék. A 40-es évekbeli közeg, a retró külsőségek (jelmezek, díszletek, színészek megjelenése), a megvalósítás, ez a csillogó(nak ható) világ, amiről jól tudjuk, hogy mennyire romlott valójában (legalábbis némely szegletében), mind, mind olyan tényezők, amik engem is arra sarkallnak, hogy tovább nézzem a sorozatot, mert érdekel, hogy mit akarnak elmesélni ebben a környezetben.

– The world’s changing.
– Maybe. But it ain’t changing fast.

És talán még azt sem fogom bánni, amit egyes kritikák kiemelnek, hogy a végeredmény nem lett annyira mély vagy kritikus, mint lehetett volna, inkább csak afféle vágyálomként, fantáziaként funkcionál (meg aztán ki tudja, hogy én miképp fogom magamnak ezt megítélni), mert ha el tud merülni egy világban, akkor még ezt sem igazán bánja az ember. És szerintem a Hollywood világában remekül el lehet merülni. És közben bízni abban, hogy történet szintjén is meg fogja lépni a folytatásban a szükséges szintet.

16 hozzászólás Ne habozz!

Critica007 - 2020. 05. 02. 02:59

Hihetetlenül könnyen nézhető, habkönnyű, erotikus vígjátékba csomagolt Hollywood kritika, ami azon csúszik el kicsit, hogy nem mer erősebben fogalmazni. (Az erotikából a végére durván visszavesznek.)

Nagyon sajnálom, hogy Rob Reiner (igen, arról az emberről van szó, aki pl.: a Tortúrát rendezte) kevés játékidőt kapott, de így is a legemlékezetesebb figurát hozta a sorozatban.

Jim Parsons most nem kapta el a karakterét, messze nem akkora görény, mint ahogyan hivatkoznak rá. Szánalmas sajnos az elejétől kezdve, pedig a vége felé kellett volna éreznünk ezt (szerintem).

Samara Weaving karaktere jól indul, majd hamar biodíszletté silányul. Kár érte, lett volna benne kraft.

És sorolhatnám a kihasználatlan karaktereket. Ennek a történetnek nem 7 részt kellett volna adni, hanem 21-et. A végére túl nagy léptekkel haladunk a zárás felé, és kialakul a nézőben a hiányérzet, hogy őt és őt még néztem volna.

Nagyon remélem, hogy Ernie karaktere kap egy előzménysorozatot. :) Dylan McDermott kisujjból rázta ki a szerepet. Bőven tudna még mit mutatni.

De a lényeg: a Hollywood Ryan Murphy kislány énjének rózsaszín meseregénye. Sokaknak nem fog tetszeni, sokan fogják imádni. Persze a témák még mindig aktuálisak, lehet róluk vitatkozni, felháborodni, meg kiakadni. Valószínűleg Murphy otthon ül és élvezi, hogy vannak emberek, akik kiakadnak a sorozatán. Pedig ez semmi más, csak egy mese. :)

Hamon - 2020. 05. 02. 13:23

Most végeztem vele.
Nem volt más, mint amit a trailer éa a cím is sugall.
Ryan Murphy szépen befeküdt egy szép baldahinos ágyba és lassacskán álomba szenderült. Egyszer-kétszer ugyan felriadt, de aztán a végére teljesen elnyomta a “hollywoodi” álom.
És ezt nem pejoratív értelemben mondom. Szórakoztató volt. Ő ilyennek szeretné a nagy álomgyár működését. Nincs ezzel semmi baj. Egyértelmű, hogy a sorozatban benne van az ő figurája, alkotói személyisége, több karakterre leosztva.

fajro - 2020. 05. 03. 11:52

A sorozat lement egy délután alatt, nagyon vártam, aztán nagyon értetlenül néztem, aztán hátradőltem és élveztem.
Én imádom az alternatív történelmeket, a ‘mi lett volna, ha’ sztorikat, az elképzelt múltat és jövőt.
Ehhez képest értetlenül néztem az első 2-3 részt, hogy ebben mi az alternatív, mi az elképzelt? Ez csak azért zavart, mert ha úgy készülök, hogy nézek egy történetet Hollywood aranykorából, akkor nagyon élveztem volna, így meg elvett az élvezeti értékéből, hogy kerestem, ami vártam.
Aztán elengedtem, hátradőltem és élveztem – és az évad második felére megérkezett az alternatív rész (bár még így sem annyira, mint gondoltam).

Ryan Murphy egészen erős szereplőgárdákat tud összerakni, itt is sikerült, nagyon jó kis családot hozott össze.
Jim Parsons tényleg gyengébb egy kicsit, vagyis talán nem annyira genya, mint kellett volna, így a nagy megtérés sem ütött akkorát. Illetve nekem a Rock Hudson-ös nagy sértődés is kilógott, értem, hogy mik történtek vele, de közben nem mutatták, hogy mekkora törést okozott ez neki.

Szerintem nekem az legnagyobb bajom, hogy nem tudom, hogy igazából hogy történt, ezért nem tudom értékelni, hogy hogy lehetett volna máshogy. Mikor volt az első film, ahol feketebőrű színész/nő volt a főszereplő, és el is ismerték? Mikor ment előszőr kézenfogva egy meleg pár az oscarra? Mikor nyert fekete és/vagy nyíltan meleg író oscart?
És ehhez képest ma hol tartanánk, ha ezek már a 40-50-es években megtörténnek?
(Azt tudom, hogy Halle Berry kapta az első női főszereplőt majdnem 10 éve, és azóta alig jelöltek színesbőrű nőt, nem hogy kapott volna más is… Szóval azt tudom, hogy 10 év nem elég a változásra).

Összességében szerintem túl lett hangsúlyozva a promócióban a ‘mi lett volna, ha’ szál.
(A séma amúgy kicsit emlékeztet Tarantino Once Upon a Time-jára: bemutat egy korszakot egy történeten keresztül, majd az ismert sztorinak a végét kicsit megváltoztatja.)

Mate4182 - 2020. 05. 04. 18:44

Ugy terveztem bedaralom de annnnnyira 10/10 hogy erot vettem magamon es minden este varom a 8 orat amikor megnezek egy reszt.

Fantasztikus

annyira jo volt a 4. Resztol hogy vegul csak bedaraltam en is :D

Scat - 2020. 05. 04. 20:57

Pedig én csak egyszer nyomtam el, de aztán rájöttem, hogy kifejeztten tetszik.

Szerencsére tévedtem, és nem lett egy pc baromkodás. Bár rettenetesen felülprezentáltak a melegek, de ezt leszámítva nem volt zavaró.

Nem volt lekezelő, kioktató és arrogáns, mint amit vártam. Sőt, megkockáztatom, hogy egész méltóságteljesen sikerült kezelni ezt a témát. Ilyen formában sosem zavarna.

Jim Parsonra meg ráöntötték ezt a köcsög szerepet, szerintem nagyon jól hozta.

El Diablo - 2020. 05. 05. 08:28

Két rész után kasza, halálosan unalmas.

Rapguruz88 - 2020. 05. 05. 08:57

Vegigneztem 2nap alatt, a főcím nekem nagyon bejott…a végére kicsit mást vártam…

MissB - 2020. 05. 08. 09:48

Gyorsan ledaraltam, nagyon tetszett. A veget szerintem kicsit osszecsaptak, az elso par resz szepen epitkezik tortenetben, karakterek kibontasaban, de a vegere mar nem jutott eleg ido. Bar az is lehet, h siman csak neztem vol a meg sokaig.
Klasszik Ryan Murphy vizualitas, elenk teli szinek mindenutt ❤️

piszkosfred - 2020. 05. 09. 20:11

Fogalmam sem volt mit várják tőle, de nagyon berantott, szerintem egyszerűen zseniális.

AbyssR - 2020. 06. 06. 05:55

Piszok jó sori. Jim “Sheldon” Parsons bitang jó benne. Igazán kellemes meglepetés, hogy ilyen színészi kvalitásai vannak.

Shannen - 2020. 06. 17. 18:06

Én kíváncsian vártam, érdekelt a téma, a szereplőgárda szupernek tűnt, de én egy rész után kaszáltam. Semennyire nem fogott meg, untam is kicsit. Viszont a fentiek alapján lehet adok neki még egy esélyt és belenézek az 1×02-be is hátha az ottani újabb történetszálak jobban felkeltik az érdeklődésem.

heidfeld - 2020. 06. 17. 19:22

Erős 7.5/10 az eleje.
Ryan Murphy szabadon álmodhatott. Kicsit, maga képére is formálhatta a világot – túlzásba is vitte, picit.
Mellékszereplők zseniálisak, főszereplők castingja nem lett tökéletes. Persons engem nem győzött meg.
Dylan McDermott mindenkit lemosott, pedig bőven akadt, jó színész. Ha valaki, még többet akar belőle: LA to Vegas – A jackpotjárat..

Alterego9 - 2020. 06. 17. 20:14

Engem a mostani alternatív történelmek közül a For All Mankind-ra emlékeztetett, ami azzal foglalkozott hogy mi lett volna ha a NASA fenntartotta volna az Űrversenyt a 70-es években ahelyett hogy lassan lehanyatlik.

Mindkét sorozat egy ürügyet keresett arra hogy belefeledkezzen a fantáziába hogy egy adott szektor aranykora lehetett volna még aranyozottabb, és őszintébb az elvi célkitűzéseihez.

De amíg a For All Mankindnak sikerült fenntartania egy idealista álom hangvételét, pont azért mert közben próbált brutálisan őszinte lenni az adott kor realitásaihoz, addig a Hollywood esetében volt valami idegesítően tenyérbemászó abban, hogy a sorozat mint maga is Hollywood-közeli produkció fantáziál a saját iparága múltjáról, ami inkább emlékeztetett cinikus önmosdatásra, mind idealizmusra.

Ez kb. olyan mintha egy ország kormánya rendelne be olyan “alternatív történelmi” filmet, amiben a nemzet minden múltbeli hibái helyett végig a helyes utat járja. Inkább propaganda, mint komolyan vehető “mi lett volna ha” gondolatkísérlet.

A 40-es évek szegregált társadalmát nem egy-két fafejű vezérigazgató, vagy néhány száz nagyhangú KKK-s tüntető alapozta meg, és Hollywood nem azért félt nyíltan antirasszista filmeket készíteni, mert senkinek nem jutott eszébe a zseniális ötlet hogy ha délen bojkottálják a filmet, akkor a híresen rasszizmus-mentes északon bezzeg annyival több moziban játsszák.

A zárójelenet meg már egyenesen nevetséges volt, egy nyíltan meleg romantikus filmet a 40-es években kb. mind a 48 tagállam törvényileg tiltott volna be, obszcenitás vádjával.

Hádész - 2020. 06. 18. 09:09

Alterego9: Mindkét sorozat fikció, úgyis kell hozzájuk állni. És igen, nyilván más volt a megközelítés, de elég valószínűtlen, hogy Murphy azért készítette a sorozatot, hogy a közel 80 évvel ezelőtti filmkészítőket mosdassa.

Florabell - 2020. 06. 18. 09:50

Örülök,hogy ennyi pozitív vélemény van, nekem is nagyon tetszett.Imádom a tökéletes történeteket és a látvány valami eszméletlen jó. Én is kb.két nap alatt végig daráltam. Drukkolok egy 2.évadnak.

Alterego9 - 2020. 06. 18. 12:46

Hádész:
Nem azt mondom hogy direkt erre gondolt írás közben, hanem hogy akaratlanul is adott a sorozatnak egy szerencsétlen szájízt.

Van ez a jelenet a sorozatban, amikor a készítők csak forgatás közben jönnek rá hogy a forgatókönyvük vége sokkal lehangolóbb lett így, hogy a főszereplőt lecserélték. Ha nem csak sima személyes tragédiát írnak hanem egy politikai állítást, az ad neki egy egész más kontextust, a nézők egész máshogy fognak reagálni rá, amit az ő dolguk számításba venni.

Mintha a magának a sorozatnak a készítéséből is ez a pillanat hiányzott volna, amikor az író, a rendező, és a producer összenéz hogy “Várjunk csak? Mi vagyunk Hollywood! Hogy fogja ez kivenni magát, ha vállon veregetjük magunkat és adunk magunknak egy csomó képzeletbeli Oscar-t amiért elvileg akár lehettünk volna kevésbé rasszisták is?”

Persze az is lehet, hogy az ilyen önkritikus pillanatokat hátráltatja az, amikor az író, a rendező, és a producer ugyanaz az ember.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz