login |

Hollywood: vége az 1. évadnak – írta Mate4182

2020. 06. 19. 21:40 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Régóta vártam egy olyan sorozatra mint a Netflixes Hollywood. Biztos sokatok agyán átfutott ami az enyémen, mégpedig hogy az Áve Cézár óta nem kaptunk ilyesmi tartalmat. Furcsa pedig azt gondolná az ember, hogy a saját vállát legjobban veregetni szerető Hollywood ebben a témában még nem facsart ki minden narancsot, de úgy tűnik a saját múltjukhoz ők is óvatosan nyúlnak.

Érzékeny idők voltak, főleg mai szemmel ezt valóban el kell ismerni, de a Hollywood szinte tökéletesen vesz kölcsön a régi idők emlékeiből és keveri őket a modern elvárásoknak megfelelni próbáló újításokkal.

Nem hibátlanul reális, de mint minden jó viccnek, vagy sértésnek, ennek is van valóság alapja.

1947 érdekes éve volt Hollywoodnak. A második világháború (amire szinte egyáltalán nem térnek ki) pár éve ért véget, a rasszizmus még mindig jelen van és a nők jogai sem túl barátságosak egy mai ,,metoo”-n edzett néző szemének, a homoszexualitásról nem is beszélve. A Hollywood még Hollywoodland volt és az embernek nem igazán lehetett nagyobb vágya minthogy filmsztár legyen, hiszen teljesen nyilvánvalóan az volt az élet csúcsa.

A konklúziómat már most ellövöm, mielőtt a spoilerekre térnék: számomra a sorozat egy erős 9/10, az eltúlzott optimizmus és hepiend kicsit túl édes volt a végére, de 1-nél több pontot nem tudok levonni ebből a remekműből. Biztos hogy pár év múlva újranézős lesz, és merem remélni, hogy beindít valamit, mert örömmel néznék ebből a korszakból még tartalmat.

A történet, ahogy szó volt róla a pilotkritikában, pár, az útját egyengetni próbáló, feltörni kész fiatalról szól (és pár ,,idősebbről” hasonló tervekkel), akikkel igyekeztek lefedni a fél filmszakmát. A tovább mögött már igencsak spoileres leszek.

Drukkolhatunk a leszerelt katonából film sztárrá válni vágyó Jack Castellónak (akinek a valóságalapját a fél internet próbálja összerakni, egyesek szerint Marlon Brando és James Dean adták az alapot, ugyanakkor találtam egy Jack Costellót aki a 20-as évektől próbált betörni majdnem húsz éven át).

Együtt érezhetünk Camille Washingtonnal, aki fekete színésznőként próbál kilépni a takarítónős szerepkörből, de ugyanakkor, és ez adná az igazi zamatot az egésznek, ha áttennénk a mai időkbe: egy párt alkot a film rendezőjével, aki szintén ezzel a filmmel akar ismertté válni.

Nemi identitását és bőrszínét titokban tartó forgatókönyvíró, aki annyi falat ledönt a sorozat végére hogy, ha ez valóban megtörtént volna akkor és úgy ahogy, ma máshogy állna a világ mind a feketékhez, mint a homoszexualitáshoz. Vagy az ő párjává váló Rock Hudson (aki az 5. résztől egy az egyben Jim Carrey), aki két sort nem képes megtanulni, mégis látszólag bármire viheti, ami jól bemutatja a régi (és valószínűleg most is ilyen) Hollywoodot.

Annyit még muszáj leírnom a szereplőkkel kapcsolatban hogy a casting vitán felül 10/10-es. Függetlenül a szerep fontosságától vagy a szövegek mennyiségétől, mindenki remekel. Jim Parsons számomra tökéletesen kilépett Sheldon Cooper szerepéből ebben a végletekig ripacs, erőszakos és alpári ügynök/producer karakterben.

A sztori, bármily meglepő, egy film elkészüléséről szól, és bár lehet ezt csak beleképzeltem, a sorozat epizódjai is leginkább egy forgatásra emlékeztettek. Az első két epizódban megismertük a szereplőket, az alkotókat, a filmnek lehetőséget nyújtó stúdiót (az Ace Studio bejárata a régi Paramount Pictures Studio bejárata, ami itt, a történetben egy fiktív stúdió), a harmadik részben összeterelnek mindenkit hogy aztán a negyedikben lassan összeálljon minden a munkára.

Az ötödik-hatodik epizód a forgatásokkal járó komplikációk és akadályok begördülése/átugrása volt terítéken, ami engem az utómunkálatokra emlékeztetett, hogy végül egy záró részben a címének megfelelően hollywoodi befejezést kapjon a történet.

A sorozat szinte végig tökéletesen korhű, a jelmezek, a zenék, a díszletek, a járművek egytől egyig kifogástalanok. Sajnos viszont nem tudom tökéletesnek jellemezni ezt a sorozatot (pedig elfogultságban nincs hiány) ugyanis a hangulat pozitívan tartása érdekében a történet túl sokszor csap át, már már felelőtlenül optimistába.

Mert legyünk őszinték, amikor a stúdió főnök halálközeli állapotában a felesége veszi át a stúdió irányítását és ad zöld utat az összes szereplőnek akit eddig megismerhettünk, azt sokkal inkább hívnám egy gyermeki idealistának, képtelenek tűnő hollywoodi mesének, mintsem reális 1948-as életképnek.

Ahogy az sem túl hiteles hogy a KKK égő keresztet állított fel a szereplők házainál, de amikor pár hét múlva mégis bemutatják a filmet, az annyira jó hogy még a fenyegetőzések és támadások is leállnak. Ezeket nem is kezelhették volna teljesen reálisan, mert az jócskán rontott volna a sorozat hangulatán.

Ugyanis a Hollywood végig pozitív marad. Sosem hagyja hogy az akadályok a kedvét szegjék, mindig felemelt fejjel, optimistán megy előre, mondván: valahogy úgyis megoldjuk. És meg is oldják. Mindig.

Az Oscar-díjátadót (aminek részleteit megtalálhatjátok a YouTube-on, érdeklődőknek kifejezetten ajánlom figyelmébe!) szinte teljesen valósághűen mutatták be. A jelölt filmek, színészek és színésznők mind kaptak jelölést az 1948-as, huszadik Oscar-gálán, épp csak a nyertesek neveit írták át a történetnek megfelelően. Érdekesség amúgy hogy ebben az évben nyert először Oscar-t színesbőrű színész.

Egyértelműen folytatásra készen zárták le az évadot (Ryan Murphy is megerősítette, hogy folytathatja, ha lesz rá igény), sőt ahogy láttam a Túl a barátságon korhű verzióját már be is lengették, mint lehetséges alapot, de én személy szerint remélem, hogy más irányba viszik a dolgot.

Úgy érzem, ha egy egész évad a melegség témát venné górcső alá, azt már nem tudnák úgy megírni/leforgatni, hogy abból ne süssön egy mai, 2020-as hozzáállás. Amivel bár nem lenne semmi baj, de nem tűnne korhűnek egy akkori Hollywoodhoz, amikor még illegális kamu benzinkutakon szedték fel egymást a férfiak a legnagyobb diszkréció mellett.

Egy személyes gondolattal zárnám a dolgot: most először biztosan éreztem a Netflixnél, mintha ki lett volna vágva 1-2 epizód – azok után, hogy minden adott volt a forgatáshoz, ugyanis az azzal járó komplikációkat nekem kicsit túl gyorsan letudták, örömmel néztem volna még legalább egy extra epizódot úgy az 5-6 rész környékén. Kicsit úgy érzem volt egy producer aki azt mondta: túl hosszú lett a végeredmény, egy részt vágjatok ki belőle.

5 hozzászólás Ne habozz!

Alterego9 - 2020. 06. 19. 22:25

Azzal egyet értek, hogy ha tényleg abba az irányba menne el, hogy nyíltan meleg romantikus filmet készítenének, az már a valószinűtlenen is túlmenne.

A sorozat idejében mind a 48 tagállamban szodómia-ellenes törvények voltak hatályban, a filmekre pedig a Hays-code vonatkozott ami kategorikusan tiltotta még az istenkáromlást, vagy a pucérkodást is, nemhogy a “nemi perverziót”. Melegjogi aktivizmus Stonewall előtt még fogalmi szinten is alíg létezett.

A faji igazságtalanság ezzel szemben már akkor is ősi közügyi téma volt, voltak szegregációellenes liberálisok akiknek megvolt a fogalomkészletük arra hogy mit akarnak. Az pl. teljesen hihető volt, hogy Eleanor Roosevelt kiállt volna egy ilyen film mellett.

bandrew12 - 2020. 06. 20. 11:28

Nagyon jó írás. Én is hiánypótlónak éreztem a sorozatot, és mégha zavart is az olykor túltolt optimizmus ez így volt hollywood-i. :D
Engem már tényleg a hangulat, a jelmezek megfogtak és már csak azért végignéztem.
Annál valószínüleg bennem van a hiba, de nekem Jim Parsons Sheldonként marad meg, és gondolom mást akart csinálni, hogy kilépjen a skatulyából, viszont nekem kicsit idegennek tűnt.

Remélem lesz folytatás és hozza a hasonló szintet, vagy jön még 40-50-60as évekből színes vidám, optimista sorozat, mert arra egyből benevezek.

Scat - 2020. 06. 20. 15:39

Ha ez egy hónapja jött volna ki, akkor még hosszan le tudnám írni a véleményemet, de mostanra már nem élénk bennem az élmény.

Amit viszont meg akarok jegyezni, az, hogy a magyar felirat mennyire minőségi lett. Választékos, filmes szakszavakat használ és talán egy elütés ha volt benne. Plusz pont annyira hosszú, hogy még végig lehessen olvasni.

Komolyan, felüdülés volt azok után, hogy a netflixes magyar feliratok harmada egy hulladék. Kár, hogy nem az az alapelvárás, amit a Hollywood feliratozása nyújt.

Mate4182 - 2020. 06. 20. 19:09

Igen, tartottam tole hogy igy, 6 hettel megiras utan mar kicsit keso kirakni es mar alig fognak emlekezni :/

Tibi - 2020. 06. 20. 23:46

Én is nagyon szerettem a sorozatot, legjobban az üzenetét, amit átadott: hogy egyetlen apró lépéssel mennyire meg tud változni az ember sorsa.

Mint Rock Hudsonnál, amikor a stúdió mogulja végül nem feküdt le vele. Van egy olyan érzésem, hogy a valóságban ez megtörtént, és tudjuk mi lett szegény Hudsonnal.

Problémáim azért nekem is akadtak a sorozattal, leginkább a végét éreztem túl sziruposnak, túl hiteltelennek. De kétségkívül kedvencként fogok hivatkozni a sorozatra a jövőben.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz