login |

The Politician: a 2. évad

2020. 06. 22. 15:50 - Írta: Shannen

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Eredetileg két posztot terveztem írni a Netflix szatírikus komédiája, A Politikus 2. évadáról, egyet a kezdésről, egyet az évadról, ám amikor a premier napján ledaráltam mind a hét részt, úgy éreztem, hogy elég lesz erről egy is, főleg, hogy ez a szezon bizony… csalódás volt.

Nemrég kifejtettem, hogy miért szerettem annyira az S-et, ami friss volt, színes, pörgős, magával ragadó, így nyilván türelmetlenül vártam a folytatást, ami, reméltem, legalább olyan szórakoztató lesz, mint tavaly volt.

Mindezeknek azonban szinte nyoma sem volt az idei évadban. Annak ellenére sem, hogy tulajdonképpen ugyanazokat a köröket futották le a karakterek (pl. identitás keresés, moralizálás), csak most nem a napfényes Santa Barbara adta a hátteret, hanem a rideg és szürke New York.

Most is egy választás áll a történet középpontjában, és a fonalat pont ott vesszük fel, ahol az első évad zárult. Payton New York állam szenátusába szeretne bekerülni és egyetlen kihívóként legyőzni a 30 éve szenátor Dede Standish-t, aki egy hatvanas éveit taposó, titokban két férfival édeshármasban együtt élő népszerű politikusnő.

Hiába az izgalmas alapfelállás, Ryan Murphy-ék túlságosan is az előző évad sikerére építették a mostani szezont, és nem új dolgokat találtak ki, hanem újrahasznosították a tavalyi történéseket.

Visszahozták nagyjából az összes korábbi szereplőt, és egy-egy running gag-től eltekintve (pl. az ikrek) ezek inkább érződtek izzadságszagú megoldásoknak, mint sem szervesen simultak volna bele a történetbe. Akárcsak az első évadnál, most is kaptunk egy majdnem-filler epizódot (2×05), ami egy anya-lánya szavazópárosra fókuszált, de az a bravúr, amit az 1×05-ben sikerült végrehajtani, most sajnos elmaradt.

Ami kifejezetten szórakoztatóvá tette az első évadot számomra, azok a pörgős és frappáns párbeszédek voltak, ám mostanra ezek is megritkultak és helyüket az unalmasan (sokszor üvöltve) monologizáló karakterek vették át.

Pedig a témák, amikről szó volt, úgy mint a klímaváltozás elleni küzdelem, a fiatal szavazók megszólítása, a cancel kultúra (fogalmam sincs ezt hogy mondjuk szépen magyarul), a kulturális kisajátítás (cultural appropriation), mind-mind részei a mai politikai és köznapi párbeszédnek.

Mégis azt éreztem, hogy a sorozat készítői nem akarnak többet mondani annál, mint hogy láttassák mennyire képben vannak a (főleg) fiatalokat érdeklő témákkal és megmutassák, hogy ők hol is foglalnak állást ezekben a kérdésekben.

Persze, ez nem egy politikai dráma, itt ezek a témák inkább csak arra vannak, hogy színesítsék a képet, mégis vártam volna valami pluszt, ami hihetővé tette volna a karakterek szájából folyamatosan áradó szónoklatokat. Lehet, hogy velem van a gond, de én folyamatosan azt éreztem, hogy a monológok miatt  nem gurul, hanem csak döcög előre a cselekmény.

A színészek, amit tudtak, megtettek, Judith Light és Bette Midler duója kifejezetten jól sikerült, Ben Platt-nek továbbra is jól áll Payton karaktere, azonban az írás hiányosságait sajnos ők sem tudták maradéktalanul pótolni (de utóbbi legalább megint énekelt egy kicsit a fináléban). Gwyneth Paltrow pedig még a tavalyinál is elszálltabb sztoriszálat kapott, kár, hogy eléggé kilógott a többi közül.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy fordulatokból most sem volt hiány, még így is nézette magát a sorozat, csak már nem volt olyan fun érzés, mint korábban. Nem mondom, hogy rossz volt a szezon, de a 9/10-es első évadhoz képest ez nem volt több közepesnél.

4 hozzászólás Ne habozz!

fajro - 2020. 06. 23. 19:11

Sajnos tényleg csalódás volt, kellett két-három nap, hogy megnézzem, most nem csúszott olyan gyorsan.
Talán még ez az anya-lánya filler rész volt a legjobb, és persze Ben Platt éneklése, de kb ennyi.
Na jó, színészileg is teljesen rendben volt…

Az utolsó rész meg “2 év múlvá”-ja meg kritikán aluli, ilyen tündermesét… Kb ugyanaz az érzés volt, mint a Harry Potter utolsó könyvben a 19 évvel később fejezet. Csak ezt még innen is folytatni akarják.

heidfeld - 2020. 06. 23. 22:02

Első évad erős 8/10. Ez 6.5/10.
4. rész nagyon rendben volt. 5-6. is tetszett.
Pár karakter, már csak ballaszt volt. Ellenfél oldaláról sem ártott volna, pár karakter. Pl. a titkárnőjük, nagyon tetszett.
Kevesebb volt a pörgős párbeszéd, nagy beszólás. Túl nagy teret kaptak a lelki vívódások, sok az ismétlés.
Édeshármas.. El sem hittem. Amatőr dolog volt, második. Zoey Deuch karakteréből keveset kaptunk. Kampány is egy téma körül zajlott, de pont ezzel volt, legnagyobb poén.
És, még annyit: Netflix, valóban saját sorozataitól elájulva nem voltam, de egyre több a minőségi, igényes. De, határozottan nem jó, ha színészek, legmagasabb főnökök is, illetve évadok, hossza, jó 2-3 tévéfilm.
Szomorú, hogy ez az irány.

Jasi - 2020. 07. 01. 08:21

Nagyon vegyesek az érzéseim. Egyfelől imádom a sorozatot. Az első évad kompakt volt, remek témák, remek karakterek, volt kinek-kiért szorítani és a főhős végül elbukott. Nyert, de mégsem. Nagyon jó volt nézni, ahogy szőtték a történet szálait.

A második évad jól indult, de ahogy haladtak előre a részek egyre több lett a furcsaság. Random fel- majd eltűntek szereplők. Egyszer szimpatizáltál a figurával, majd “megutáltad”, mindezt egy részen belül, többször is. Nem voltak számomra tiszták a vonalak, ki is a jó, ki is a rossz? Amivel nincs is baj alapvetően, csak mintha az írók se tudtak volna dönteni.

A témák viszont zseniálisak voltak, tényleg előkerült minden, ami ma, tényleg ma, nem fél vagy egy éve, hanem ma aktuálisak, égetőek. Viszont Murphyék kezéből most szétfolyt a történet, mintha a vázlatokat filmesítették volna meg, pár nappal a felvétel előtt véglegesítve a forgatókönyveket.

A vége pedig tényleg nem volt hiteles. Payton, aki 8 + 6 és fél rész alatt szinte mindig mindent elbukott, és legjobb esetben is csak döntetlenre volt képes, hirtelen mindenben sikeres lesz. Minden programpont megvalósul, felülteljesítenek mindent, az anyja megnyeri az elnökválasztást, őt felkérik VP-nek… PEEEEERSZE. Ezt ki kellett volna hagyni, mert ugyan nyitva hagyták vele a sorozatot, lehet folytatni, csak az a kérdés, hogy így minek?

Engem érdekelt volna Georgina elnöki kampánya, imádtam a független Kalifornia témát is, rengeteg potenciál lett volna benne, egy teljes évadot rá lehetett volna húzni. Ez tényleg túl idilli lett így.

Mindezek ellenére egy másodpercig sem bántam meg, hogy végignéztem, sőt ha lenne folytatás, azt is nézném gondolkodás nélkül, mivel mind a színészeket, mind a szereplőket megkedveltem, és hát, bizonyos dolgokban eléggé hasosnlítunk Paytonnel.

Hádész - 2020. 07. 15. 16:12

Jasi: “Nem voltak számomra tiszták a vonalak, ki is a jó, ki is a rossz? Amivel nincs is baj alapvetően, csak mintha az írók se tudtak volna dönteni.”

Szerintem nagyon is tudták, mit akarnak, pont ez volt a lényeg, hogy ne legyen senki és semmi sem fekete vagy fehér, mint Disney mesében.

Bár nem volt olyan jó, mint az első évad, nagyon gyorsan lepörgettem, a Light-Midler páros különösen szórakoztató volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz