login |

Pilot: The Unremarkable Juanquini / Chichipatos

2020. 06. 24. 15:50 - Írta: Necridus

2 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra, ,

Májusi premiert kapott a Netflixen A tehetségtelen bűvész című kolumbiai dramedy, aminek központjában egy négytagú család áll: az apuka bűvész, az anyuka a menedzsere, a tinilány a kissé dívás segédje, az öcsi pedig művészlélek zenész. Közösen egy családi vállalkozást vezetve járnak különböző rendezvényekre bűvészműsorokat tartani.

Miután elolvastam a hivatalos szinopszist, nagyon felcsigázott, hiszen hány sorozatot nézhet az ember, aminek a bűvészet áll a középpontjában? Ráadásul bűnügyi szál is van. Nálam nem kellett ennél több, így neki is lendültem a 7 epizódos (az első közel 40, a többi már 30 perces), természetesen magyar feliratot kapó sorozatnak.

A történet szerint Juanquini, a bűvész nem épp a legtehetségesebb, nem is túl szórakoztató, éppen csak megél a rendezvényekből. Nem megy túl jól az üzlet, folytonos fújolás az osztályrésze, a fiú pedig öngyilkos hajlamokat dédelget egy szakítás miatt, aminek következtében a színpadi dalai is full depressziósakká váltak. Hogy a helyzetén változtasson, aA családapa új trükköt próbál ki otthon: hogyan tüntet el tárgyakat, élőlényeket. Így sikerült először a család macskát eltüntetni – a gond csak az, hogy nem tudja visszavarázsolni.

A következő esemény, amire hivatalosak azonban egy gengszter házibulija, ahol fegyverekkel kényszerítik, hogy nyűgözze le a bulizókat, így beveti új trükkjét, és eltünteti a házigazdát. Ez azonban nem varázsolja el a közönséget, inkább felháborodást kelt, ahogy a rendőröknél is, akik rajtaütést hajtottak éppen végre. Hősünket ezért beviszik, börtönbe is kerül, családja pedig azon van, hogy ügyvédet találjanak és kihozzák a sittről.

Direkt belenéztem a második epizódba is (hogy tudjam, merre halad majd a sztori), annak ellenére, hogy már az első rész végén tudtam, hogy ez nem az én sorozatom lesz. Komédia akar lenni, csakhogy nem vicces (mondjuk nem is az a kínosan humortalan, inkább amolyan semleges), a díszletek és a jelmezek pedig rettentően giccsesek és mesterkéltek.

A négy központi figura közül talán a művész srácot sikerült velem egyedül megkedvelni, bár akinek nem jönnek be az ilyen mély szövegeket árasztó, távolba merengő karakterek, az még őt se fogja kedvelni. A lány egyszerűen idegesítő, tipikus beszólogatós nővér, az anyuka elég jellemmentes, semmi különleges tulajdonsága, az apuka pedig inkább szánalmas figura, mint vicces.

Persze belőlük ettől még származhatna remek humor…, de nem származott. A történet persze lehet, hogy izgalmasabbá válik, mert van benne potenciál, azonban nem látom, hogy ebben a bűvészet sok szerepet kaphatna. Ezzel pedig csak egy szerencsétlen figurához jutunk, aki börtönbe került úgy, hogy nem is akarta elkövetni a bűncselekményt, a furcsa családja meg próbálja kihozni onnan.

Ezért is volt nálam maximum 3/10 ez a kezdés. Nem lett túl humoros, a karakterek se túl megnyerők, így nincs semmi, ami marasztaljon. A börtönös szál még akár érdekes is lehetne, hogyan éli túl a szerencsétlen fickó, de erről én már csak olvasni fogok.

2 hozzászólás Ne habozz!

zagloba - 2020. 06. 24. 22:20

Teljesen egyetértek.

Én már az első részt sem tudtam végignézni, annyira kínos volt.

winnie - 2020. 07. 24. 11:50

hát, ezt én nagyon szerettem. mármint a pilotot. iszonyat süsü az egész, nagyon túlhúzva az idiotizmusok, sima 7/10, és szerintem nem csak azért, mert bűvészes. majd írok, hogy a folytatás megtartott-e.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz