login |

Big Mouth

2020. 07. 03. 15:50 - Írta: Necridus

5 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

Idén igyekeztem a már rég bejelölt, de sosem elkezdett sorozataimat pótolni, melyek közül a Hormonokkal túlfűtve volt az egyik, ami ugye a Netflix gyerekekről szóló, de elég felnőttes animációs szériája. Azt már a a plakátokról lehetett látni, hogy feszegetni fog bizonyos határokat, ráadásul nem elég, hogy már három évadot megért, de már a hatodik szezonja és egy spinoffja is be van rendelve hozzá, így nagyon érdekelt, mi az, ami nem gusztustalanná, hanem szórakoztatóvá teszi. Vagy ez a kettő ugyanaz ebben az esetben?

Eleinte mondhatni, azt kaptam, amire számítottam, de ezt folyamatosan tudta fokozni. Könnyen meghökkenőknek nem ajánlott, de akik szeretik az efféle nagyon…, hmm, perverz, semmit sem kendőző, szókimondó humort, azoknál nagyon sikeres lehet a széria. Mondjuk a South Parkosoknak? Mivel még kritika sem volt a sorozatról a blogon (winnie-éknek ez nagyon nem a stílusa), így érdemes lenne betömködni ezt az égető fehér foltot.

Úgy tűnik, nem csak úgy lehet felnőtteknek animációt készíteni, ahogy a Bojack Horseman tette. A sorozat az ember életének azon szakaszát veszi elő, amin minden egyes gyerek átesik: a pubertást. Amit többek között hormonszörnyekkel fűszerez meg (később a Depresszió is életre kel!), akik a serdülőkben felmerülő új gondolatokat mondják vagy mondatják ki a főszereplőkkel.

Kérdés, hogy ezek mennyire undorítóak, vagy éppen humorosak? Nagyon merész a széria, mert tényleg papíron polgárpukkasztónak számító jelenetei vannak, erre mondjuk azt, hogy ez nagyon beteg, ugyanakkor egyrészt nem rugaszkodik el a valóságtól, és a jelek szerint sokaknak bejön a megközelítés, nem véletlen, hogy ekkora kritikuskedvenc. Van benne humor, ezt nem tagadom, de inkább a fent említett határfeszegetésből adódik számomra.

A főhőseink Andrew és Nick, akik legjobb barátok. Az egyiknek kicsi – a másik pedig még nem lépett be “abba” a korba. Igen, ezzel indít a történet. Andrew kapja meg először a hormonszörnyét, Maury-t, aki folyamatosan élő péniszekkel dobálózik, s olyan perverz dolgokat mondat ki Andrew-val és veszi rá olyan dolgokra a fiút, amiket előtte nem tett volna meg.

Van itt rajtuk kívül még minden élettelen tárggyal közösülő tinédzserfiú, meleg kissrác, elsőre átlagosnak tűnő lány, meg tipikus kantáros nadrágos, fogszabályzós is. Illetve a szüleik, akik mind nagyon egyedi figurák. Van köztük füves édesapa, másságára ráébredő anyuka, durván feminin apuka és folyamatosan ideges, pocakos férj. Ők azok, akiknél kevesebb perverziót használnak ahhoz, hogy megnevettessék a nézőiket, és náluk ez nagyon is jól működik.

A gyerekeknél pedig… hát, ilyenek a serdülő gyerekek, nem? Szeretnék megismerni a testüket, hogy milyen is járni valakivel, milyen a szex, milyen a szüleik élete. Ebből azonban elég torz világ kerekedik, ahol lassan mindenki mindenkivel csókolózott már vagy járt. Ja, meg gyerekesküvő is van. De na, azért csak 12 évesekről van szó, elég erős, amit bemutat.

Maury pedig olyan dolgokra veszi rá őket, amik tényleg, de tényleg (és szerintem nem csak számomra) túlzóan perverzek. Connie, a női hormonszörny azért visszafogottabb. De ott van az iskolai tesitanár, akinél megbotránkoztatóbb karakter nincs. A szellemi fogyatékossága lenne a karakter esetében humorforrás, de egyszerűen nem tud az lenni, csak szánnivaló és olykor igen visszataszító. Ő az, aki túl van tolva, de nagyon – kivétel az a rész, amikor a meleg férfiak átalakítják az életét, az egészen vicces lett.

Nagyjából az első évad felénél sikerült megfejteni, hogy a hormonszörnyet ki látja, ki nem, és mi történik, amikor velük beszélnek. A szabály az, hogy nincs szabály. Ha Maury akarja, akkor látják, ha nem, akkor megáll az idő a karaktereknél, s csak a gyerek és hormonszörnye kommunikálnak, majd amint befejezték, ott folytatódik minden, ahol Maury megjelent. Ilyen szitukban szoktak jönni az egysorosai és perverz tanácsai.

Mellette pedig néha életre kelnek tárgyak, vagy konkrét testrészek. Van, hogy Jesse a nemi szervével beszél, Nick a telefonjával, Jay a párnáival, Andrew pedig fanszőrzetével. Egy-két elszabadultabb részben pedig portálokon keresztül utaznak, vagy akár szuperhősökké válnak. Persze mindezt a sajátos stílusában adja elő a Big Mouth: Andrew például szellentésre lesz láthatatlan, Jay pedig idomítani tudja a spermáját. (Ja, meg van egy szellem Nickék padlásán, aki szintén elég sokat szerepel. Na, ő is azok közé tartozik, akinél kevesebb perverzió van jelen.)

A sorozat egyébként nem igazán átívelős, de nem is tisztán epizodikus. Mivel nem a történeten van a hangsúly, hanem a témákon és a poénokon (vagy a megbotránkoztatáson?), ezért ha van is olyan történeti elem, ami több részben is feltűnik, az nem a legfontosabb motívum, mondjuk a szülők válása vagy két fiatal rövid életű kapcsolata.

Alapesetben a sorozat a tinédzser korba belépő gyermekek történetét meséli el, néha igen poénosan, máskor tanulságosan, de sokszor túlzóan és inkább visszataszítóan, mint szórakoztatóan – ami nyilván relatív, de azért valljuk be, nagyon sok határon túlmegy a sorozat. Nyilván ez a legnagyobb muníciója, ezért esélytelen, hogy ezeket hanyagolják a folytatásban, pedig amúgy kicsit visszafogott stílusban talán kellemesebb szórakozást nyújtana. Legalábbis kevesebb fúj lenne, és több nevetés.

Azoknak, akiket nem taszít a sötétebb tónusú, altesti humor (és az animációs műfaj), simán bejöhet a Big Mouth, akiket ez viszont inkább megbotránkoztat, azok kerüljék el jó nagy ívben. A fiatalabb korosztálynak pedig, bár róluk szól, erősen ellenjavallott. Az eddigi három évadban a színvonal elég konstans volt (kinek konstansan magas, kinek konstansan a béka feneke alatti…), így gyanítom, a következő három is hasonló lesz.

5 hozzászólás Ne habozz!

Tamásh - 2020. 07. 03. 20:40

Nem értek egyet azzal, hogy a 12-14 éves korosztály kerülje, szerintem ez éppen nekik készült, afféle szexuális felvilágosítás óra minőségében, csak sokkal szórakoztatóbb köntösben és átérezhető karakterekkel. Persze lehet felnőtt fejjel nevetni rajta, meg visszaemlékezni a saját fiatalságunkra, de a serdülőket ez a sorozat kifejezetten segíti önmaguk megértésében.

winnie - 2020. 07. 03. 22:34

a téma egy dolog vagy a mondanivaló, de a stílus miatt a netflix is 16+-osként adja. de szívesen vitára bocsátanám, mert bár nekem eszembe nem jutna a 13 éves fiamnak megmutatni, de más biztosan másképp gondolja. gyerekfüggő és szülőfüggő. én pontosan tudom, hogy neki ez nagyon nem jönne be, maradna a clone warsnál és a last airbendernél:)

szerintem a sorozat egyébként nem felvilágosítani akar, csak azzal is foglalkozik a szereplők miatt, de ez az a stílus, amin az egy fokkal érettebb tinik tudnak akár agyatlanul is röhögni, az idősebbek pedig mélyebb dolgokat is találhatnak benne, miközben értékelik az elszálltságot.

de én nem nagyon vagyok beavatott, a linkelt válogatáson kívül 2,5 részt kapott, nem jött be.

winnie - 2020. 07. 03. 22:40

a korhatár persze egy dolog, a legtöbb nem gyerekanimáció 16+, a disenchantment, a final space és a pacific heat 13+, az f is for family meg 18+.

Tamásh - 2020. 07. 03. 23:34

A 16+ nekem fel se tűnt, beismerem hogy én abból indultam ki, hogy eleve két 14 éves ismerősömtől hallottam először a sorozatról, hogy több 20 év körüli barátom is gyerekesnek ítélte, meg hogy a Family Guy rajongói is főleg a tinédzserek. A Netflix talán rosszul jönne ki belőle más besorolással, és én sem gondolom, hogy az a fajta tartalom amit szülő ajánl a gyerekének (általában), inkább amit maguktól találnak meg (és nyilván itt is csak egy réteg). Szerintem ez az a kor, amikor sokan úgy érzik hogy menőnek számít korhatáros dolgokat nézni.
Nem vagyok tisztában a készítői szándékkal, de nekem erősen oktatófilmes jelleget sugárzott. Ismerjük meg a depressziót, a szexuális orientációt, védekezést, nem úgy mutatja be, mintha azt feltételezné a nézőkről, hogy ezekről a dolgokról sokat tudnak.

masek - 2020. 07. 04. 11:44

én is néztem, még akárhány további évadot megnéznék, annyira egyedi az egész.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz