login |

El Juego de las Llaves / The Game of Keys: az 1. évad

2020. 07. 06. 15:50 - Írta: Necridus

9 hozzászólás | kategória: kritika,

Legtöbbünknek van egy-két olyan sorozata, amit csak titokban néz, mert cikinek tartja a környezete. Én most vallok: nálam ez a sokak szerint a nagymamás telenovella, az Árva Angyal (Cuidado con el ángel / Don’t Mess with an Angel), ami itthon csak Máricsújként híresült el. A főszereplő, Maite Perroni sokáig a mexikói napi szériák egyik legismertebb alakja volt (amellett, hogy énekes is), míg át nem tért más műfajokra.

Ezek közül az egyik az Amazon Prime Video által bemutatott The Game of Keys című komédia, amit én inkább erotikus dramedynek címkéznék. Majdnem egy éve került bemutatásra a tíz részes első évad (a másodikról még nincs döntés, már amennyire én tudom), a GQ México pedig az év legjobb sorozatának járó díjjal illette a szériát.

A történet középpontjából négy pár van, akik élik relatíve normális életüket. Van köztük nyitott kapcsolat, van házas egy tinédzserrel, kétgyermekes családi és gyermektelen is, szóval minden kombináció. Mindannyian jó barátok, hiszen már az iskola óta ismerik egymást. A pilotban visszatér a városba az iskola szépfiúja az új barátnőjével, és meghívják őket egy vacsorára. Majd a nyitott kapcsolatban élő páros prezentálja nekik az új, kedvenc játékukat, a kulcsok játékát.

A lényege, hogy a férfiak bedobják egy tálba a kulcsaikat, a nők pedig kihúznak egyet, s a kulcsok gazdájával eltöltenek egy egész éjszakát. Két szabály van: óvszer használata kötelező, érzelmek pedig kizárva.

Innentől kezdik felrázni a már megszokott életüket, hiszen van, aki elmeséli, mit tettek húzottjával, van, aki titkolja, mi történt – vagy épp mi nem történt. De nagyobb problémák is akadnak, amikor valaki többet szeretne, valaki pedig megszegi a szabályokat és érzéseket kezd táplálni a kihúzottja iránt. Emiatt megy is a kapcsolatokban a titkolózás, a házasélet megmentéséért való küzdelem, valódi vágyak megismerése a további játék utáni epekedés.

Minden epizód egyébként egy ténnyel kezd a közösülésről, ami valahogy kapcsolódik az adott epizódhoz. Vagy statisztikai vagy pszichológiai felmérések eredményéit írja le.

Szóval a sorozat arról szól, hogy az alapvetően csak játék szex (amit Siena csak úgy emleget, hogy kapcsolatok felfrissítője és önmagunk megismerését elősegítő játék) milyen trójai vírusokat csempészett egyesek kapcsolataiba. Egy ideig lappang a probléma, próbálnak felette szemet hunyni, majd előjön és beláthatatlan következményei lesznek, amik nem feltétlen boldogak. Ezért is tenném oda a dráma címkét is.

A komédia pedig nyilván a helyzetekből adódik. Nem sitcomos, nem dobálják be minden második mondatukkal a felnevetős beszólásokat, de azért nem tagadhatja le a komédia oldalát a sorozat. Néha egy-egy vicces beszólás, néha bolondos tettek, néha pedig félreérthető szituációkkal szeretnének megnevettetni minket.

Az erotika részt a házasélet és a játék adja. Van olyan páros, akik mindenhol, mindenhogy és szinte mindig egymásnak esnek. Egy ideig egész visszafogott a sorozat, csak átlagos csókolózós, lihegős, tipikus tévés aktust mutatnak, majd az évadzáróban eléggé elszáll, akkor már hármasokat, azonos nemű szexet, egyenesen orgiákat mutatnak. (Mindezt nem túl explicit módon, női melleken kívül csak egy férfi nemiszerv volt látható csak az egész szériában, pedig, ha valahol, itt illett volna a sorozathoz, hogy több, kendőzetlen testrészt is mutassanak)

Igaz, Maite Perronival vezettem fel az írást és miatta is kezdtem el nézni, de néha mégis az ő karaktere érződött a leggyengébbnek. Nem igazán volt ráció abban, amit tett sokszor. Erről persze nem a színésznő tehet, ahogy arról se, hogy most nem az ő játéka volt a legkiemelkedőbb. A karaktere adott volt, abból pedig szerintem kihozta amit lehetett.

Azt viszont egyértelműen pozitívumként említeném, hogy a húzónéven kívül mindenki más is megkapta a megérdemelt játékidőt és személyiséget. Nem csak a kapcsolatokat tették egyedivé, de minden karakternek adtak valami egyedi jellemvonást, valamit a történetébe, amitől más lett, mint a többi, amitől érdekessé vált, és nem csak egy történetet előre lökdöső figurává degradálódott.

Ami a végét illeti (mert sokaknak ez fontos, hogy belekezdjenek egy sorozatba): nem, nem teljesen zárt az évad. Ha tetszik a sorozat, ha nem (nekem egyébként bejött annak ellenére, hogy a vége kicsit too much, egy témájában egyedibb, de minőségileg az átlagosan jó darabok közé sorolnám, amolyan 7/10-es), azért az utolsó percekben történtek miatt mindenképp érdemes lenne benevezni a folytatásra.

9 hozzászólás Ne habozz!

taquito - 2020. 06. 24. 21:35

Láttam az összes részt és pont Maite Perroni karaktere a legkevésbé szimpatikus számomra. Emellett szerintem nem alakított valami nagyot, ellenben vannak olyan színésznők, akik kifejezetten jobbak voltak nála, mint például: Fabiola Campomanes, Ela Velden vagy Marimar Vega.

Hulp - 2020. 07. 01. 11:25

Tegnap befejeztem a sorozatot. Jó volt, de sajnos csalódás volt nekem. A témához képest rendkívül prűd volt az egész. Itt elsősorban a meztelenségre gondolok. Az rendben volt, hogy nem minden részben magáról a játékról meg van szó, de legalább amikor arról, akkor muatassanak is valamit. Ez egy HBO-n/Stars-on sokkal jobb lett volna. És ezen nem segített az utolsó rész sem, mert az nem érdekes, hogy statiszták meztelenek a háttérben, ráadásul a kameraszögek sem voltak jók. Mivel nem mutathatnak igazi szexet, ezért elég hülyén néz ki, amikor látszik a legnagyobb átélés közben, hogy nincs semmi, mert a csávó kókadt pöcse, vagy fél méterre van a csajtól. Nagyon vártam Adrianától legalább egy cicivillantást, de semmi. Amúgy a karaktere rém idegesítő volt. Szinte mindenkivel köcsög volt, főleg a férjével. Gaby sokkal szimpibb volt, meg Sergio csaja is. Ez sajnos az én hibám, hogy nem tudok mit kezdeni az olyan sorozatokkal, amik szex-szel vannak eladva, de pont az nincs benne (amihez nálam hozzátartozik a képernyőn látható meztelenség is). Akinek ez nem hiányzi, annak simán ajánlom, mert mint írtam, nem volt rossz.

KG - 2020. 07. 06. 17:18

Remelem hamar jon a folytatas, en emiatt lettem előfizeto! 🙂

DarkEagle - 2020. 07. 06. 17:24

Múltkor már írtam hogy tervezem nézni de amúgy szomorú azt látni hogy mennyire le van írva ill. ciki a telenovella műfaj. Persze értem mert a legtöbb tipikus szerelmi drámás klisés cucc de azért van pár komolyabb alkotás mint a Mujeres Assassinas amit sajnos itthon nem mutattak be de nagyon jó. És hát Maite és talán a telenovella egyik ha nem a legjobb alkotása ami szintén nagyon más mint a többi, a Mi Pecado – Az én bűnöm széria. De mindkettő elég régi már.

Én azt mondom hogy akik ódzkodnak a szappanoktól azok ezekkel kezdjék mert könnyebben megszokják. Bár lehet hogy így meg magasan lesz a léc. Meg hát azért 100 novellából 95 kb ugyan olyan.

Pribi - 2020. 07. 06. 18:11

Örülök, hogy telenovellát írtál a szappanopera helyett.
Azokat is szoktam nézni.
Én pontosan a nálad leírtak miatt adok 6/10-et, tényleg van egyedisége, de átlagos volt.
Nem élveztem jobban, mint egy jobbféle telenovellát.

Pribi - 2020. 07. 06. 22:15

+ Osztom DarkEagle véleményét. Láttam a mi pecadót és a mujeres assesinasból is sikerült régebben elcsípnem egy-két feliratos részt.
Tényleg sokat fejlődött a műfaj, csak sokan vagy összemossák a törökökkel, vagy le vannak maradva Esmeraldánál.

Hulp - 2020. 07. 07. 11:49

De a telenovella az nem valami 100e részt jelentő véget nem érő akármi? Ahol mindig előkerül egy ismeretlen rokon és minden szereplő szerelmes lesz a másikba és így mennek körbe körbe. Nem úgy mint itt, hanem mind mondjuk a Barátok köztben. Szerintem ez sokkal közelebb áll a sorozat műfajhoz (bár tény, hogy nem nézek telenovellákat/szappanoperákat). A dramedy teljesen jó kategória és én az erotikus jelzőt se tenném elé. A Spartacus elé se tettük oda, pedig az fényévekre van ettől meztelenség/szex tekintetében.

winnie - 2020. 07. 07. 16:19

a telenovella az a véget érő akármi. a szappanopera pedig nem. mármint a telenovella 25-50-80 résszel és esetleg évadokkal, de lezártan megy. ettől még hasonló stílusjegyekkel bír a kettő az avatatlan szem számára, bár biztos, hogy cizelláltabb a dolog.

így, ennyi résszel természetesen inkább a sorozatokra hajaz, mert attól, hogy kapcsolati dráma vagy szappanos dolgok akadnak benne, azok megvannak “normál”, nem napi sorozatokban is.

Pribi - 2020. 07. 08. 00:03

Pontosan. Nehéz részekben behatárolni, de a konkrét különbség a szappanopera és a telenovella között, hogy a telenovállánál már tudják, hogy lefogják zárni.
És újonnan már igyekeznek a történetet is kellően modernizálni. Nem mondom, tökéletes telenovella nincs, egy bizonyos epizódszám után sajnos jön a fárasztó szakasz.
De láttam már egy-két majdnem tökéletes alkotást. Átlagon felüli pedig ma már bőven van. Sokszor kevesebb, mint 100 résszel. Az már más kérdés, hogy Magyarországon nem éppen a minőségi darabokat fordítják le legtöbbször. Viszont nagyon jó szinkronok szoktak hozzájuk készülni.
De olyan 10 éve, mikor 3-4 is ment párhuzamosan több csatornán, kábelre behoztak olyan tök jó sorozatokat, amiket ma már szerintem be sem mutatnának.
Bocsi, ha offoltam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz